A Győri ETO Labdarúgóklub története
A Győri ETO, a magyar labdarúgás egyik meghatározó alakja, hosszú és gazdag történelemmel rendelkezik, amely tele van sikerekkel, küzdelmekkel és felejthetetlen pillanatokkal. Az egyesület a kezdetektől fogva a sportélet fontos szereplője volt, számos sportágban öregbítve hírnevét.
A kezdetek és az első lépések az élvonal felé
1904-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár dal- és társaskörének tagjaiból megalakult a "rúgólabdával" foglalkozó Egyetértés Torna Osztály, azaz az ETO. A klub "őskorában" a kerületi bajnokságban szerepelt a csapat, és hamarosan más sportágak művelőit is tagjai között üdvözölte: az első négy évtizedben asztalitenisz, atlétikai, birkózó, evezős, kerékpáros, ökölvívó, sakk, sportlövő, tenisz, természetjáró, torna, úszó-vízilabda és vívó szakosztály sportolói öregbítették a klub hírnevét.
Az első említésre méltó sikert a Hadi-kupában érte le (az első világháború miatt a bajnokság szünetelt), amelyben a Ferencváros kivételével valamennyi élvonalbeli együttes indult. Meglepetésre az ETO a második helyen végzett a kiváló játékosokból álló MTK mögött. A klubot 1904-ben alapították Győri Vagyongyár ETO néven. Első alkalommal az 1907-1908-as idényben indult hivatalos bajnokságban, méghozzá a Vidéki bajnokság Nyugati kerületében. A csapat az első hét évben ötször az első, kétszer a második helyen végzett.
Az 1926-os év fordulatot hozott a magyar labdarúgásban, a professzionizmus bevezetésével tíz csapat alkotta a ligát, tizennégy pedig a másodosztályt. Az első esztendőt 1937-38-ban töltötte az NB I-ben a csapat, miután a vidéki amatőr bajnoki döntőben legyőzte a Diósgyőrt és ezzel jogot nyert a feljutásra. A bemutatkozás nem sikerült túl jól, rögtön kiestek, és legközelebb 1945-ben vívta ki ismét élvonalbeli tagságát. Az egykori legendás újpesti Fogl-gát egyik tagja, Fogl Károly irányításával a szereplést nem kísérte sok szerencse, mert három győzelem mellett többnyire vereségek sorakoztak az ETO neve mellett a táblázaton, és az évad végén búcsúra kényszerült.
Hosszas huzavona, kulisszák mögötti csatározások után indult újra az országos bajnokság 1945 őszén. Döntő változást jelentett a csapat életében az 1948-49-es év. Baróti Lajos, a korábban Szegedről Győrbe került válogatott fedezet egy csehszlovákiai túrán lábtörést szenvedett, és a klub vezetői a bajnokság előtt őt bízták meg az edzői teendők ellátásával. A keze alatt stílusos együttes alakult ki, amely fokozatosan lépett előre a ranglétrán, egészen a középmezőnyig jutott.
Az ötvenes évek elején a csapat első válogatott játékosa, Kovács (Murok) Imre vette át az ETO irányítását. Vele sikerült tartani a szintet a bajnokságban, sőt némi előrelépés is történt, a 6.-7. helyig. A korszak kiváló játékosai voltak: Dombos, Fehérvári, Pális, Pesti, Palotai János, Kárpáti, a Kalmárok, Kertesi, Gőcze, Józsa. Az évtized közepén aztán mégis búcsúra kényszerült a csapat. A szövetség javaslatára ugyanis 1955-ben négy csapat esett ki az NB I-ből. Az utolsó fordulóban a Csepel-Dózsa találkozó békés döntetlent hozott, míg Győrőtt a Pécs verejtékes 2-2-t játszott és ezzel az ETO kiesett. Sokak szerint ez nem volt más az MLSZ részéről, mint öncsonkítás, hiszen Győrrel együtt olyan nagy múltú helyszínek köszöntek el, mint Szolnok vagy Diósgyőr.
A hatvanas évek: Az első bajnoki cím és a kupasikerek
A labdarúgó csapat 1960-ban újra a legjobbak közé került, és azóta szerepel megszakítás nélkül az NBI-ben, amivel egyedülálló a vidéki klubok között, de a "nagyok" közül is csupán a Ferencváros, az Újpest, a Vasas és a Kispest előzi meg. Az együttes, amely időközben számos névváltozáson ment keresztül (Győri ETO, Győri Vasas ETO, Győri Vasas, Győri Vasas SK) az 1950-es évek közepéig az NB I középmezőnyéhez tartozott, majd 1955-ben újból kiesett. Egy ezüstérem és egy bajnoki cím után újabb feljutás és újabb kiesés következett, mígnem 1960-ban ismét megnyerte az NB II-t, és kiharcolta az élvonalbeli indulás jogát. Onnantól kezdve egészen 2015-ig állandó tagja volt az NB I-nek.
Az áttörésre nem kellett sokat várni, miután a győriek feljutottak az élvonalba, a negyedik idényükben megnyerték a bajnokságot - történetük során először. Orczifalvy István szürkének tartott, de általában megbízhatóan védekező középcsapatot épített Győrött, ezt vette át Szusza Ferenc, akit egy év múltán az Olaszországból hazatérő Hidegkuti Nándor váltott fel a kispadon 1963 őszén. Az "Öreg" olyan gárdát alakított ki, amely a legjobbaknak is méltó ellenfele volt. 1963. november 27-én virradt fel a nagy nap, amikor története során először lett bajnok a Győri Vasas ETO. Úgy, hogy azon a napon egy „fél” edzőmérkőzést vívott csupán Sopronban, a helybéli Textilessel.
Szebbnél szebb győzelmek követték egymást, s Győrött már befejezték az őszt, amikor a Ferencvárosnak még három mérkőzése hátvolt. Ha ebből egyet nyernek a fővárosi zöld-fehérek, akkor megnyerik a bajnokságot is. Az ETO Sopronban játszott edzőmérkőzést, amikor a Fradi Dorogon vívta az utolsó csatáját. Alberték 2-1-es vereséget szenvedtek, így ezzel a dobogó legfelső fokára "segítették" az ETO-t. A hír hallatán Sopronban félbeszakadt a mérkőzés, egymás nyakába borultak a játékosok. Hidegkuti Nándor, a csapat edzője később azt mondta: „A londoni 6:3 után az volt életem legboldogabb napja” - pedig hát az Aranycsapat középcsatára megélt néhány szép napot és mérkőzést. Buzánszky Jenő, aki akkoriban a Dorogi Bányász mestere volt, így viccelt: „Kedveskedtünk a gesztussal Hidegkuti Nándi komámnak”.
A bajnok Győri Vasas ETO játékosai a következők voltak:
Barna Sándor 7 - Koós László 8, Orbán Árpád 6, Tamás László 11 - Palotai Károly 13, Máté János 12 - Sándor József 8, Korsós István 13, Orosz László 12, Povázsai László 11, Keglovich László 13. Játszottak még: Kiss Zoltán 7, Szániel János 6, Tóth László (k) 6, Glázer József 4, Adrigán Zoltán 3, Morvai Lajos 2, Izsáki László 1.
A következő években nemcsak az élvonalhoz tartozott a csapat, hanem 1964-ben kupadöntőt játszott, majd 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben megnyerte. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában csodálatos menetelés következett 1964/65-ös évben. A Chemie Leipzig kétszeri legyőzése után a Lokomotiv Szófia ellen hatalmas csatában sikerült kivívni a továbbjutást, majd a négy közé jutásért a holland DWS Amsterdamot ütötte a csapat. Az elődöntőben a világhírű Benfica volt az ellenfél. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Népstadionban rendezték a mérkőzést. Ilyen magasságban a magyar klubok közül addig csak a fővárosi Vasas járt!
Az ETO kupaspecialistává vált: 1964-ben döntőt játszott az MNK-ban, de a Budapesti Honvéd 1:0-ra nyert ellene. A következő három szériát már az ETO fejezte be győztesen, 1965-ben a Diósgyőri VTK-t 4:0-ra, 1966-ban az FTC-t (megismételt fináléban) 3:2-re, 1967-ben az Salgótarjáni BTC-t 1:0-ra verte meg. Ezáltal a Kupagyőztesek Európa Kupájának rendszeres résztvevői lettek. Olyan csapatokat hoztak Győrbe, mint a Florentina, a Sporting Braga, a Standard Liege, az Apollon Limassol, az AC Milan. A csapat két évvel később a Kupagyőztesek Európa-kupájában jutott sokáig, akkor a belga Standard Liege ellen esett ki végül a negyeddöntőben.
Magyarország-Szovjetunió | 0-6 | 1986. 06. 02 | MLSZ TV Archív
A honi pontvadászatban a bajnok címet követő két esztendőben Hidegkuti vezette a csapatot, majd megint Szusza következett. Az akkor már Rába Vasas ETO többnyire az élmezőnyben tanyázott, stílusos játékáért rokonszenv övezte országszerte. Az arany után 1967-ben bronzérmet vehetett át és tulajdonképpen ezzel fejezte be a hatvanas évekbeli sikersorozatát. A következő esztendő ugyanis váratlan nehézségeket hozott, a csapat csak az utolsó pillanatokban tudta kiharcolni a bennmaradást.
A hetvenes évek kihívásai és az MNK-győzelem
Az 1969-es bajnokságban Mészáros József kezébe került a karmesteri pálca. Ekkor az ötödik helyen végzett az ETO, utána azonban megindult a kötélhúzás a kemény edzéseket követelő edző és az idősebb játékosok között. Az 1970-es félidényes bajnokságban - mikor már kiemelt egyesületként központi irányítás alatt dolgoztak (1986-ig) - az utolsó helyen végzett az együttes, majd az új bajnokságban két forduló után Mészárost, Dombos Ágoston váltotta fel. Aztán Győrfi László, majd Farsang Ferenc következett. Sikerült stabilizálni a csapat helyzetét, és egyúttal megtörtént a generációváltás is.
Fiatal tehetségek - Pócsik, Horváth L., Pénzes, Pozsgai, Magyar, Glázer R. - bontogatták szárnyaikat, szép jövőt sejtve. A Farsang-éra második évében egy bronzérem és az azt követő nemzetközi kupaszereplés jelezte a felemelkedést, de az csak tiszavirág-életűnek bizonyult. Az 1970-es években egy Magyar Kupa-győzelem mellett egy bajnoki bronzérmet zsebelt be a győri alakulat, majd jött az újabb sikerkorszak.
A nyolcvanas évek elejéig meglehetősen vegyes képet mutatott a szereplés. Pálfy Antal, Palicskó Tibor és Kovács Imre edzősége idején voltak nagyon mély pontok, a "magaslatokat" viszont az 1979-es MNK-győzelem és egy-egy 6. és 7. hely jelentette. A KEK-ben nem sok hiányzott a bravúrhoz a híres Juventus ellen. A visszavágón az ETO tizenöt perc alatt ledolgozta kétgólos hátrányát, aztán egy második félidőbeli fegyelmezetlenség miatt megfogyatkozott a csapat és a Juve megszerezte a továbblépéshez szükséges gólt.
A Verebes-éra: Az első vidéki duplázás
Verebes József szerződtetésével a klub egyik legfényesebb időszaka vette kezdetét. Az 1980-1981-es szezonban a Rába a 11. helyen végzett a bajnokságban. Nagy pofon volt ez a szurkolóknak, akik az 1979-es MNK-győzelem és a bajnoki 6. hely után abban reménykedtek, az 1980-as 13. hely puszta kisiklás volt. A klub vezetősége ezután nem hosszabbította meg Kovács Imre szerződését, s tárgyalni kezdett az új edző személyéről. Miután Kovács Ferenc, Szőcs János, dr. Lakat Károly és Hidegkuti Nándor is nemet mondott, Verebes József került a csapat élére. A fiatal, akkor negyvenéves edző az 1980-1981-es szezonban a Videotont dirigálta, a negyedik helyen végezve vele.
A klub történetének talán legsikeresebb időszaka az 1980-as években érkezett el. Az 1981/82-es bajnoki esztendőben a Rába ETO több mint 100 gólt ért el, futószalagon érte el fölényes győzelmeit, holland stílusú játékával valósággal forradalmasította a magyar focit. Győrött újra megteltek a lelátók, húszezernél többen jártak mérkőzésekre és idegenbe is sokan kísérték el a kedvenceket. Talán még nagyobb bravúr volt, hogy az erősödő fővárosi nyomás ellenére sikerült megvédeni a bajnoki címet. Játékosoknak, vezetőknek, szurkolóknak egyaránt felejthetetlen hónapok, évek voltak ezek. Mindkét bajnokcsapatban szerepeltek: Burcsa Győző, Csonka Gyula, Hajszán Gyula, Hannich Péter, Hlagyvik Gábor, Kovács László, Magyar Lajos, Mile Sándor, Póczik József, Szabó Ottó, Szentes Lázár, Szijártó László.
A nyáron a Rába leszerződtette Burcsa Győzőt, aki tulajdonképpen így mesterével együtt érkezett Fehérvárról, és Zalaegerszegről Szentes Lázárt. Lassan kialakult az új keret, bár a válogatott Pölöskei Gábor elment a bajnok Ferencvároshoz, Hannich Péter viszont végül nemet mondott a Vasasnak. A vezetők mindenképpen el akarták adni Póczik Józsefet, de maradt, mert nem kellett sem a Videotonnak, sem a Zalaegerszegnek. Az őszt a második helyen zárta a csapat, minek hatására Verebes négy idősebb játékosának, Milének, Magyarnak, Pócziknak és Glázernek megengedte a tegeződést… Tavasszal pedig már senki sem tudta megállítani a Rábát.
A Fradi elleni találkozó előtt, három fordulóval a zárás előtt két pont volt a kisalföldi csapat előnye. Pazar gólkülönbsége miatt az Üllői úti esetleges győzelem a bajnoki aranyérmet jelenthette. 1982. április 28-án a Rába a korszak talán leglátványosabb bajnoki mérkőzésén, 4-3-ra nyert a Ferencváros ellen. A másnapi Népsport idézte a könnybe lábadt szemmel nyilatkozó Verebes edzőt. „Nagy boldogság ez. Azt hiszem, bajnokhoz méltóan játszott a csapat.”
A Rába ETO az utolsó két fordulóban tovább növelte az előnyét, öt pontot vert a címvédő Ferencvárosra. Ennél is fontosabb, hogy az ETO állandóan telt ház előtt játszott, és úgy szórta a gólokat, mint dzsentri a vagyonát. 102 találatot szerzett a 34 mérkőzésen! Az előző idényben a Fradi 75, míg egy évvel korábban a Honvéd 67 szerzett góllal lett bajnok, 1968 óta nem szerzett egyetlen csapat sem száz gólnál többet az NB I-ben! Hannich Péter 22 találatával megszerezte a gólkirályi címet. Az 1981-ben még a 11. helyen végzett, ám a következő évben Verebes József irányítása alatt megnyerte a bajnokságot. A keretben többek között olyan játékosok kaptak lehetőséget, mint Glázer Róbert, Hannich Péter, Szentes Lázár, Hajszán Gyula vagy Burcsa Győző. A futballisták azonban nem érték be ennyivel, és a következő évben is megnyerték az NB I-et. Ezzel a Rába ETO lett az első vidéki klub, amely megvédte a címét a magyar élvonalban.
Az 1982-es bajnok Rába ETO játékosai:
Kovács László 28 - Csonka Gyula 34, Hlagyvik Gábor 33, Mile Sándor 33, Magyar Lajos 32 - Hannich Péter 33, Póczik József 33, Glázer Róbert 23 - Szabó Ottó 34, Szentes Lázár 31, Hajszán Gyula 34. Játszottak még: Szijártó László 22, Burcsa Győző 21, Gyurmánczy Attila 17, Pardavi Károly 9, Onhausz Tibor 8, Kiss Csaba (k) 5, Füzi Géza 1, Hornyák Béla (k) 1, Koltai István 1, Palla Antal (k) 1. Edző Verebes József.
A következő idényre maradt az alapcsapat, csak Glázer helyére épült be Burcsa. Huszonhat találkozón jutott szóhoz Szepessy László. A Rába továbbra is remek támadófutballt produkált, 82 gólig jutott. Az utolsó öt forduló eredményei önmagukért beszéltek: 3-3 a Ferencváros ellen otthon, 5-1 a Debreceni MVSC ellen otthon, 3-2 a Vasas ellen idegenben (Hajszán mesterhármasával), 2-2 a Bp. Honvéd ellen idegenben, és végül 1983. június 11-én, telt ház, 28 000 néző előtt - a balszélső újabb triplájával - 6-1 az Újpesti Dózsa ellen! Még az is belefért a címvédésbe, hogy a hazai pályán az idényt veretlenül végigjátszó győriek vendégként mind a két kiesőtől, a DMVSC-től és a Békéscsabától is kikaptak. A szezon legeredményesebb ETO-játékosa ismét Hannich Péter volt, aki ezúttal (Dobány Lajos mögött) második lett a góllövőlistán, 20 találattal.
Az 1983-as bajnok Rába ETO játékosai:
Kovács László 30 - Csonka Gyula 15, Hlagyvik Gábor 29, Magyar Lajos 22 - Hannich Péter 30, Póczik József 29, Burcsa Győző 29, Szepessy László 26 - Szabó Ottó 30, Szentes Lázár 28, Hajszán Gyula 27. Játszottak még: Mile Sándor 24, Szijártó László 21, Vági János 13, Varga József 10, Rezi Lajos 7, Turbék István 7, Wunder András 2. Edző Verebes József.
Verebes József edzői mérlege a Győri ETO-nál
Verebes József két időszakban is irányította a győri csapatot, és nevéhez fűződnek a klub legnagyobb sikerei:
| Időszak | NB I-es mérkőzések száma | Győzelmek | Döntetlenek | Vereségek | Gólkülönbség | Pontok | Eredmények |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1981-1986, 1993-1994 | 214 | 109 | 51 | 54 | 460-322 | 274 | Bajnok (1982, 1983), ezüstérmes (1984, 1985), bronzérmes (1986), MNK-ezüstérmes (1984) |
Bár a nemzetközi porondon nem ért el komolyabb sikert, a következő három évben két ezüstéremmel és egy bronzéremmel zárt, míg 1984-ben kupadöntőt játszott. Amikor a legjobb volt a csapat, akkor szaladt bele - igaz sérültekkel tizedelve - a Standard Liege elleni, kinti vereségbe (0-5), s bár a visszavágó csodálatos volt (3-0), a búcsú nem maradhatott el. A következő évi BEK-ben Vikingur Reykjavik után a Dinamo Minszk foszlatta szét a győri álmokat. Az UEFA-kupában a Manchester United ellen nem volt esélye a Verebes-csapatnak, a Bohemians Praha viszont csak hosszabbításban és némi bírói segédlettel bizonyult jobbnak.
Szentes Lázár személyében Spanyolországban az első győri játékos szerepelt világbajnokságon, majd Mexikóba Hannich és Hajszán is eljutott. Christopher Sullivan révén így is volt ETO-játékos a világbajnokságon, "Szali" az amerikai színeket képviselte Olaszországban.
A rendszerváltás utáni időszak és az újabb nehézségek
Az "őrségváltást" követően rövid ideig Gellei Imre kapott szerepet, őt Győrfi László követte a kispadon. Vele 4., aztán Haász Sándorral 5. volt a csapat, de mindegyikük csak egy-egy évig élvezte a klubvezetés bizalmát. Utána egyre gyengébb eredmények következtek, miközben gyakran ingott a kispad Győrött. Pecze Károly, Glázer Róbert, Szentes Lázár és Tornyi Barnabás sem töltötte ki a szerződést, az egyre kevesebb sikerélmény hatására pedig jócskán megcsappant a nézőszám.
Nehéz helyzetben, mintegy közfelkiáltásra tért vissza 1993 tavaszán Győrbe a korábbi sikerkovács, Verebes József. Kezdetben minden szépnek tűnt, hiszen a csapat szépen haladt előre, az első évben végül a 9., 1993/94-ben pedig az 5. helyen kötött ki. Verebes időközben szövetségi kapitányként ETO játékosok sorát dobta tűzbe a válogatottban, a korábbiakon kívül Kuttor, Csertői, Klausz, Ivanics, Herczeg játszott a legjobbak között.
Győrfi Lászlóval végül az utolsó mérkőzésen lőtt Miriuta-góllal menekült meg a csapat az osztályozótól, aztán a következő esztendőben őt Póczik József, majd Haász Sándor váltotta a kispadon, az ETO pedig egyre mélyebbre süllyedt a táblázaton. Olyannyira, hogy 1995/96-ban csak az NBI létszámának felemelésével kapta meg az osztályozó jogát, ahol a Matáv SC Sopronnal szemben nagy nehézségek árán hosszabbította meg első osztályú tagságát. Ennek ellenére a következő idényt is Haásszal kezdte a csapat, ám egyre erősödött az ellentét közte és a klub vezetői között. Három tavaszi mérkőzés után aztán Keglovich László vette át a marsallbotot, vele végül a 9. helyen végzett a csapat.
1997-ben szerződtették Reszeli Soós Istvánt, az új edző "főnököt" is ajánlott magának, így esett az elnökség választása Bicskei Bertalanra, akit szakmai igazgatónak igazoltak a klubhoz. A győriek az 1990-es években és a 2000-es évek elején nem értek el nagyobb sikert. A következő éremre 2008-ig várni kellett, a csapat akkor a 3. helyen végzett a bajnokságban. Egy évvel később kupadöntőt játszott az alakulat, míg 2010-ben és 2012-ben ismét bronzérmes lett az NB I-ben.
A 2000-es évek vége és a negyedik bajnoki cím
A Győri ETO FC a 2005-2006-os bajnoki szezont a 9. helyen, a 2006-2007-es évet pedig csak a 13. helyen zárta. Ez a szereplés elmaradt az előzetes várakozásoktól. A klubvezetés, és a csapat célja is az volt, hogy immár megújult környezetben, egy gyönyörű, minden igénynek megfelelő, nemzetközi színvonalú stadionban szebb eredményeket érjen el. A grúz Zestafoni elleni idegenbeli siker után, az ötszörös német bajnok, VfB Stuttgart állta az ETO útját a nemzetközi porondon, ezt követően pedig egy edzőváltással lezárt gyengébb ősz következett.
A 2009/2010-es évadnak Pintér Attila irányításával vágott neki a bajnokságban rögtön remekelő csapat. Elég, ha csak a 19 fordulón keresztül tartó veretlenségre gondolunk, vagy arra, hogy az egyesület életében még nem volt rá példa, hogy egy teljes idény alatt ilyen kevés gólt kapjanak. Az Európa Liga selejtezőiben először a szlovák Nyitrát, és a kazah Atyraut búcsúztatta az ETO. Majd felrúgva a papírformát, hatalmas meglepetésre, és még hatalmasabb bravúrral - a több mint egy órás emberhátrány ellenére - harcolta ki a keret a továbbjutást Montpellier városában. A rájátszásban a horvát bajnok Dinamo Zagreb keretével hozta össze a sors a győri együttest, ez a „szomszéd” már kifogott az ETO-n.
A következő idény viszont pompásan alakult, a Győri ETO 10 pontos előnnyel nyerte meg az NB I-et Pintér Attila irányítása alatt. Az ETO történelme negyedik bajnoki címét 2013-ban, Pintér Attila vezetésével szerezte. Közel teltházas mérkőzésen a Ferencváros legyőzése jelentette a biztos bajnoki címet, már a bajnokság vége előtt 3 fordulóval. Többek között Lipták Zoltán, Takács Ákos, Djordje Kamber, Pátkai Máté, Koltai Tamás és Varga Roland is nagy szerepet játszott klub történetének negyedik bajnoki címében. A győriek abban az idényben ráadásul kupadöntőt is játszottak.
A Quaestor botrány és az újjáépítés
A következő évben ezüstéremmel zárt az együttes az élvonalban, majd a 8. helyen. Csakhogy a Quaestor Csoport csődje miatt nem tudta határidőre teljesíteni a Magyar Labdarúgó-szövetség által a licenc kiadására előírt feltételeket. A csapatot ezért visszasorolták az NB III-ba. A 2015 tavaszán bekövetkező Quaestor botrány miatt a csapat a megszűnés szélén állt, a 2014/15-ös szezon végeztével már köztudott volt, hogy a csapat elvesztette elsőosztályú indulási lehetőségét valamint főszponzor és tulajdonos nélkül maradt. 2015 májusában az ETO Futsal csapata és Győr városa mentette meg a megszűnéstől a klubot és így vált csak lehetővé a harmadik osztályban való folytatás. A győriek a második évben megnyerték a bajnokságot, így az elmúlt két évben már a másodosztályban szerepeltek. Legutóbb a 8. helyen végeztek, míg jelenleg az 5. helyen állnak.
