Labdarúgás és a Nagy Háború: Sport a frontok árnyékában
Nem voltak olyan intézmények, amelyek működését tagjaik hadba vonulása annyira megbénította volna, mint a sportegyesületekét. A Nagy Háború előtt a testgyakorlással foglalkozó egyesületek az egyes sportágak szerint különböző szövetségekbe tömörültek, amelyek a magyar testnevelés legfőbb társadalmi szervei, vezetői, irányítói voltak. A sportolók behívása pedig legjobban a már békében is csekély számú aktív taggal rendelkező vidéki egyesületeket sújtotta leginkább, mert utánpótlásuk alig volt. Alig cseperedtek fel ugyanis ifjúsági játékosaik, a szöges vagy stoplis cipőt bakanccsal, a sportruhát tábori szürke mundérral kellett felcserélniük.
Szerencsés kivételnek csupán azok az egyesületek számítottak, amelyek tagjai valamely közvetlen hadiérdeket szolgáló üzemnél voltak megtűrve. A Nagy Háború kirobbanása sokáig akadályozta a sportolást Diósgyőrben. A vasgyár alkalmazottai - munkások és tisztviselők - a hadigazdaság miatt vasárnap is dolgoztak, csak a nagyobb ünnepnapokon volt munkászünetük. 1914-1916 között évente csak 1-2 jótékony célú mérkőzést rendeztek. 1916-ban azonban ismét rendszeresen játszottak, és két éven keresztül megnyerték az észak-magyarországi kerületi bajnokságot.
A labdarúgás szervezeti fejlődése háborús körülmények között
A vidéki labdarúgó sport fejlesztése érdekében az MLSZ különböző kerületekre tagozódott: a pestvidéki, északi, erdélyi, délvidéki, nyugati kerületekre. 1916 őszén ún. hadibajnokságot írtak ki, és a vidéki labdarúgó kerületek visszakapták önállóságukat a budapesti központtól. A bajnokságok, mint az országos verseny mindig ősszel kezdődtek és két fordulót rendeztek, vagyis egy bajnokság keretében minden benevezett egyesület két ízben mérkőzött minden ellenféllel.
A magyar futball története (2000)
A Nagy Háború végére Miskolc tehát az észak-magyarországi labdarúgás motorja lett, az utolsó kerületi bajnokságban pedig már 8 csapat lépett pályára. A Nagy Háború csak egy rövid időre tudta lefékezni a diósgyőri labdarúgás dinamikus fejlődését, amelyet a játékosok kitartása és a szurkolók hűsége táplált éveken keresztül.
A futball mint a fronton túlélés eszköze
A futballt üdvözítő hatása miatt nemcsak a hátországban, de a fronton is előszeretettel vetették be a letargiába esett katonaemberek felvidítására. 1914. december 25-én a nyugati front egyik lövészárkában a német és brit katonák ott helyben kötöttek egy nem hivatalos tűzszünetet. A lövészárkok közötti, senki földjének nevezett semleges területen britek és németek beszélgettek halkan, ajándékot cseréltek, és pár órára elfejtették, hogy nekik éppen ott és akkor a másik vérét kellene ontaniuk.
| Helyszín | Tevékenység | Jelentősége |
|---|---|---|
| Frontvonal | Barátkozás, focizás | Morális javítás, humanitás |
| Hadiüzemek | Női bajnokságok | Közösségépítés, egészségmegőrzés |
| Hadifogolytáborok | Sportesemények | Fizikai kondíció fenntartása |
Szinte minden ezrednek volt saját csapata, néha több is, melyek egymással és a többi ezredválogatottal játszottak komoly meccseket. Persze a külön erre a célra létrehozott futballzászlóaljnak nem volt ellenfele a fronton, hiszen tagjai között a profi csapatok teljes kerete ott szerepelt. A háború végéig 56 angol és skót rögbijátékos halt meg a hadszíntéren, de a futballisták közül is sokan vesztették életüket a harcokban.
A labdarúgás társadalmi hatása a háború után
A 20. századdal beköszöntött a tömegek kora, amely az élet szinte minden területére hatással volt. A sportban az egyéni helyett a csapatjáték, mindenekelőtt a futball vált mérvadóvá. A két világháború között fokozatosan megjelentek a vidéki klubok, és a vidéki labdarúgás is becsatlakozott az élvonalbeli küzdelembe. A párizsi békeszerződés után azonban a labdarúgás térképe is átrajzolódott, a történelem pedig sok esetben elválaszthatatlanul összefonódott a klubok sorsával.
