A Hajduk Split: Dalmácia Szíve és a Torcida Tüzes Szenvedélye

Dalmácia szíve és központja Split. A város csapata és annak szurkolótábora a volt Jugoszlávia, majd a függetlenné vált Horvátország labdarúgásának is meghatározó része. A Hajduk sokkal több mint egy futballcsapat, egy konzervatív szimbólum a Balkánon. A folytonosságot jelképezi, és a lokális identitás fontosságát - a legnehezebb időkben is. Aki kitartott mellette, nem bánta meg, a neve egybeforrt a sikerrel. Amikor telt házas a Poljud, a város 20 százaléka a stadion lelátóin ül, áll. A klub csaknem 100 százalékban a város és a szurkolók tulajdonában van.

A Klub Alapítása és Fejlődése a Történelem Viharain Keresztül

A klub megalapítása különleges körülmények között zajlott, spliti diákok határozták el, akik Prágában tanultak. 1910-ben egy neves prágai kocsma, az U Fleku egyik asztalánál körvonalazta a terveket Fabjan Kaliterna, Vjekoslav Ivanisevic, Lucijan Stella és Ivan Sakic, és miután hazatértek szülővárosukba, 1911 februárjában létrehozták a Hrvatski nogometni klub Hajduk Splitet. A Hajduk nevet egy egyetemi professzor, Josip Barac javasolta, a jelentése szabadságharcosok vagy renegátok. A horvát függetlenségi törekvésekre utalt, hiszen Horvátország ekkor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Csak az első világháború lezárása előtti napokban, 1918-ban kiáltotta ki függetlenségét.

Több hónapig, egészen 1911 júniusáig kellett várni a klub első hivatalos meccsére: a helyi Calcio Spalato ellen 9-0-ra győzött a Hajduk. Kezdetben csehszlovák és osztrák edzők foglalkoztak a csapattal. Az 1930-as években természetesen náluk is megfordult magyar edző, név szerint Spitz Illés, aki teljes edzői karrierjét a Balkánon töltötte. Az első jugoszláv bajnokságot 1923-ban szervezték meg, a Hajdukot is az indulók között találjuk. Az azóta kiírt első osztályú bajnokságok mindegyikén ott volt - egyedüliként. Kezdetben a Hajduk Split annyira domináns csapat volt, hogy amikor 1924-ben a jugoszláv válogatott Csehszlovákia ellen játszott, tíz játékost is a splitiek adtak.

Antifasiszta Hősök és Partizán Labdarúgók

Az egyesület aktív politikai szereplő volt, általában rendszerellenzékiként írta le magát, az 1940-es években részt vett az antifasiszta mozgalomban. Még egy antifasiszta szellemiségben rendezett mérkőzést is játszott a Barival, az olaszországi találkozón mintegy 40 000 néző volt - a második világháború idején ezt volt az egyik legnagyobb közönség előtt megtartott sportesemény. Amikor az olaszok 1941-ben lerohanták Jugoszláviát, az olasz szövetség felajánlotta, hogy a klub játszhat a Serie A-ban. Visszautasították. A háború után a kommunista kormányzat azt találta ki, hogy Zágrábba kötözteti a Hajdukot, és megteszi a hadsereg csapatának. Bár a klubvezetés és a helyi közösség óriási kockázatot vállalt ezzel, ismét csak visszautasították a lehetőséget. 1944-ben az egész csapat csatlakozott a jugoszláv partizánokhoz, az ellenállás csapataként játszotta a meccseket szerte a Mediterráneumban.

A Hajduk Aranykora és Európai Ismertsége

Az első bajnoki címét 1927-ben nyerte a klub. Az 1950-es években élte első fénykorát a Hajduk - ekkoriban Frane Matosic, a jugoszláv liga valaha volt negyedik legeredményesebb csatára rúgta a gólokat. Az 1950-es, veretlenül megnyert jugoszláv bajnoki cím történelmi, sem azelőtt, sem később nem nyert horvát klub vereség nélkül bajnokságot. Az 1952-es aranyérem után a következő évben is a Hajduk volt a legjobb, ám a kormány engedélyével a csapat meghosszabbította téli dél-amerikai túráját. A jugoszláv labdarúgó-szövetség viszont nem engedte, hogy emiatt elhalassza két mérkőzését, amelyeken csak egy pontot szereztek az otthon maradt tartalékok, így elúszott az újabb bajnoki cím. Az évtized így is fantasztikus volt spliti szempontból, háromszor is Dalmáciába került az aranyérem a Vladimir Beara és Bernard Vukas fémjelezte aranygenerációnak köszönhetően.

Az 1960-as években a kiesés ellen is küzdenie kellett a Hajduknak, az 1967-es kupagyőzelem után viszont története során először elindulhatott végre egy nemzetközi kupasorozatban, a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK). Az 1970-es évek ellenben maga volt a csoda: négy bajnoki címet és öt kupagyőzelmet ünnepelt a klub, amely az idő tájt a Balkán legjobb csapata volt. Slavko Lustica vezetésével menetelt a Hajduk, Petar Nadoveza pedig többször is jugoszláv gólkirály lett. Az 1970-es évektől a Hajduk nevét már Európában is megismerték. A volt Bayern München-edző, Branko Zebec vezetésével a csapat az 1972-73-as idényben az elődöntőig jutott a KEK-ben, ahol a Leeds United ellenében összesítésben 1-0-lal esett ki.

Három évvel később a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a máltai és a belga bajnokot is kiütötték a horvátok a sorozatból, a PSV Eindhovent viszont hiába verték hazai pályán 2-0-ra, összesítésben 3-2-vel a hollandok jutottak tovább a negyeddöntőből. 1974 és 1976 között viszont Jugoszláviában nem volt ellenfele a Hajduknak: egyhuzamban háromszor lett bajnok és kupagyőztes. 1979-ben a sikercsapat a régi helyéről, a Stari placról átköltözhetett a ma is használt stadionjába, az Adriai-tenger partján felhúzott Poljudba. A stadionnak egyedi, kagyló alakú a formája, és félelmetes a hangulata. Komoly európai csapatok, a VfB Stuttgart, a Valencia, a Girondins Bordeaux, a Tottenham Hotspur sorra vesztesen hagyták el a Poljudot ebben az időszakban. A londoniak az 1983-84-es UEFA-kupa idényben az elődöntőben állították meg a Hajduk Splitet. Hazai terepen a kupagyőzelmek maradtak a Hajduknak, amely Jugoszlávia legsikeresebb horvát klubja volt.

A Függetlenség Korszaka és a Modern Kihívások

A kelet-európai rendszerváltások Horvátországban a futballban a Hajduk uralmát hozták el - 1991 és 1995 között háromszor is bajnok lett a csapat. 1991-ben, az utolsó Jugoszláv Kupa döntőjében Alen Boksic remek góljával a Hajduk győzött a Crvena Zvezda ellen, amelynek erejét szemlélteti, hogy néhány nappal később megnyerte az Olympique Marseille ellen a BEK-döntőt Bariban. A délszláv háború ekkor szlovéniai gócponttal már zajlott, és a meccs előtt pár nappal szerb paramilitáris erők összecsaptak a horvát rendőrökkel a horvát többségű régióban. A kupagyőzelem után alig egy héttel Horvátország népszavazással elszakadt Jugoszláviától. Az első horvát bajnokságot lendületből megnyerte a Hajduk, ám a háború miatt ebben és a következő szezonokban is rendre más pályára kényszerült. Ennek ellenére az 1994-1995-ös szezonban nagy meglepetésre egészen a Bajnokok Ligája-negyeddöntőig jutott, az Ajax állta útját.

Abban az időszakban már pénzügyi nehézségekkel küzdött a klub, aminek az lett a vége, hogy Split város beszállt tulajdonosként. A 2000-es évek elején edzőként Zoran Vulic, illetve a volt Hajduk-sztár, Nadoveza is aranyérmet szerzett a csapattal, utoljára 2005-ben volt bajnok a klub. A sikerek és az önkormányzati védőháló sem jelentett azonban hosszú távú anyagi biztonságot: 2008-ban majdnem ismét csődbe ment a Hajduk, ezért első horvát klubként részvénytársasággá alakították a tulajdonosi céget. A klubnál évek óta nincs kiszámítható jövőkép, ez az edzőváltásokból is látszik. Az elmúlt 20 évben hét olyan trénere volt a Hajduknak, akik két szezonon át vezették a csapatot, a többiek maximum egy éven belül váltották egymást. Tavaly óriási esélyt kaptak a splitiek, hogy újra bajnokok legyenek, de nem éltek vele: a HNK Rijeka, sőt a Dinamo Zagreb is megelőzte őket. A 2023-2024-es idényben a 32 fős keretből 11 játékos Splitben született és 15-en voltak, akik vagy helyi születésűek vagy a klubnál nevelkedtek. Az, hogy egy csapat tele legyen saját nevelésű vagy helyi születésű játékosokkal, nem csupán azért fontos, hogy jobban tudjon kapcsolódni hozzá a szurkolótábor.

A Torcida: Európa Első Ultraszurkolói Csoportja

Talán kevesen tudják, hogy a Torcida a legöregebb szurkolói mozgalom Európában. 1950 október 29-én, a Hajduk Split és a Crvena Zvezda közötti bajnoki mérkőzés előtt alapították a csoportot spliti származású, de Zágrábban tanuló egyetemisták. A névválasztást is a latin-amerikai élmény motiválta. A portugál torcida szó egyik jelentése a szurkolás. Az ominózus, 1950-es Hajduk-Zvezda találkozó előtti héten az egyetemisták több ezer Hajduk-rajongót szerveztek be a derbi végigszurkolására, Splitben és Zágrábban egyaránt. A lelátók zsúfolásig megteltek, a játékosok addig még sosem látott hangulatban focizhattak, amit a 88. percben szerzett győztes góllal háláltak meg.

A Nemzeti Öntudat Ébresztője

A belgrádi központi államvezetés azonban cseppet sem nézte jó szemmel a szerveződést. A találkozó után pár héttel több fiatalt letartóztattak és bebörtönöztek, ahogyan ez szokás volt a kommunista Közép-Európa számos országában abban az időben. A Torcida azonban még így sem veszett el, megvetette a lábát a spliti Hajduk Poljud Stadionjában. Különösen az 1979-es újjáépítést követően vált rendkívül széppé a stadion. A leghűségesebb szurkolók, ha nyíltan nem is mutathatták ki, de évtizedeken keresztül bizalmasan vallották, hogy a Torcidához tartoznak. Ráadásul fontos szerep jutott a "nem létező" csoportnak a horvát nemzeti öntudat ápolásában is. 1980-ban aztán újra nyíltan színre lépett a Torcida. A stadion északi karéjában helyet foglaló szurkolótábor felújította a hagyományt, és a nevet büszkén felvállalva, ismét óriási hangulatot teremtett a Hajduk meccsein. A belgrádi államvezetés természetesen ismét gyorsan lépett és újrakezdődtek a bebörtönzések.

A Torcida ekkor már nagyon komoly szerepet játszott a Bad Blue Boys-szal (a Dinamo Zagreb ultrái) és más horvát szurkolói csoportokkal a nemzeti öntudat felrázásában, ami végül is Jugoszlávia szétszakadásához is hozzájárult. A szerb és horvát klubok mérkőzésein egyre fokozódott a feszültség, a csúcspont pedig a Dinamo-Zvezda találkozó volt '90 tavaszán. A zágrábiakat majd minden horvát klub szurkolója segítette, így rengeteg Torcida-tag is jelen volt a Maksimir stadionban, és annak környékén kitört balhéban. A függetlenségi harc idején pedig rengeteg Torcida-tag lépett be önkéntesként a horvát hadseregbe. A harcokban elesett társakról minden meccsen megemlékeznek az élők, az Északi Lelátó (a torcidások stadionbéli törzshelye) bejáratánál egy emlékmű áll a hősi halottak tiszteletére.

Globális Jelenlét és Rivalizálás

Jugoszlávia szétesését követően megszűntek az addig általánosnak mondható horvát szurkolói csoportok közti jó kapcsolatok. Már nem volt közös cél, közös érdek, közös ellenségkép. A barátságot ellenségeskedés követte, amelyben természetesen kiemelkedik a két legnagyobb klub közé szerveződő két legnagyobb szurkolócsoport, a Torcida-BBB ellentét. Találkozásaik alkalmával rendszeresek a rendbontások. A Torcida jelenleg számos szekcióval rendelkezik a világ több pontján. A legnagyobb külföldi fiók Rotterdamban működik. Európán kívül komoly csoportjaik vannak Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Hiszen éljenek is bárhol a fehér mezben játszó, piros-kék címeres klub szurkolói, a jelmondatuk közös. Szlogenjük a Hajduk stadionjának minden oldalán ott díszeleg: Hajduk Lives Forever!

Az Ultra Kultúra Árnyoldalai és Jellegzetességei

A futballultrákról széles körben elterjedt vélemény, hogy erőszakosak és durvák, pedig a döntő többségük csak elhivatottan drukkol a saját csapatának. A szenvedélyes szurkolás helyett megjelenő brutális lelátói - és utcai - erőszak viszont árnyékot vet a világ legfontosabb játékára, és képes elterelni a figyelmet a pályán zajló eseményekről: a csodálatos cselekről és a gólokról. A Hajduk Split ultrái a legdurvábbak közé tartoznak: erőszakosak és szélsőjobboldaliak. A Tordica tagjai voltak azok, akik 2010-ben egy Dinamo Zagreb elleni bajnokin kilőtték egy rendőr szemét, és akik 2014-ben egy Csehország elleni válogatott mérkőzésen égő fáklyákat és petárdákat dobtak a pályára. De a 2015-ös olaszok elleni vb-selejtező előtt a gyepbe égetett horogkeresztet is a számlájukra írják.

Balkáni Szenvedély és Erőszak

Az ultracsoportok világa meglehetősen zárt közösség, de aki igazán elszánt, annak nem lehetetlen csatlakozni. Ahhoz, hogy bekerüljön valaki és tiszteljék, rengeteget kell bizonyítania. Nem elég az, hogy minden meccsen ott van és torkaszakadtából énekel, hanem bizony segíteni kell a drapikat kirakni, előkészülni a koreográfiával, festeni, zászlót varrni, vasalni, és még egy csomó, látszólag apró-cseprő dolgot bevállalni, ami szinte egész embert kívánó foglalatosság. Ilyenkor sokat vannak együtt a tagok, és előbb-utóbb a szűkebb ultraszurkolói csapatból szinte mindenki barátja lesz a másiknak. Igaz barátságok születnek, akikért a tűzbe tenné az ember a kezét, és ők is érte. Ha balhé van, akkor egymásért harcolnak. Kicsit olyannak kell elképzelni, mint amikor a frontkatonák összetartanak. Egymásért vannak és a másik nélkül nem csinálnak semmit. Idegenbeli mérkőzéseken akár több órát is együtt zötykölődnek buszon, vagy ritkábban vonaton, ami közelebb hozza a társaságot. Ezek mind erősítik a bajtársiasságot.

Azonban az adrenalinfröccs és a "buliutak" mellett léteznek olyan utak is, amikor számítani lehet ütésváltásra. Ilyenkor a társaság nem iszik alkoholt, vagy csak nagyon keveset. Válogatott emberek jönnek, akikről tudják, hogy ha van valami, akkor oda is állnak mindenki elé az első sorba. Ezekre a helyekre a barátnők természetesen nem jönnek. Ez már magában egy élmény, igazi adrenalinfröccs, extrémsport a javából. Nagyon sokszor a rendőrök kezdik a balhékat, hiszen a szurkolóknak olyan büntetéssel kell számolniuk, hogy kétszer is meggondolják, mit tesznek. Persze ezt a média cinkosan elhallgatja. És ez nem csak itthonra vonatkozik, így megy ez Európa-szerte mindenütt. Itt gondolhatunk akár egy lovasrohamra, ami nagyon durva, de akár mondhatunk olyat is, hogy szinte nulláról nyomják az arcba a könnygázt, vagy a földön vernek össze 3-4-en, persze viperával. Vagy éppen a rendőrkutya jön rá szájkosár nélkül. Ezek a legrosszabb emlékek, amelyeknek természetesen vannak testi nyomaik is.

Friss Incidensek és Játékosok Elleni Támadások

Az 1970-es években sem volt ritka az erőszak a stadionokban: egy Hajduk Split-OFK Beograd mérkőzésen a tömegből valaki fejbe dobta a játékvezetőt, aki lefújta a meccset. A két pont a belgrádiaké lett. Erre Splitben utcai zavargások törtek ki, szerb rendszámú autókat löktek a tengerbe a feldühödött szurkolók örömétől övezve. A szövetség végül 2-2-re módosította a végeredményt. A közelmúltban a Hajduk Split és a Dinamo Zagreb szerda este a Horvát Kupa elődöntőjében találkozott egymással. A vendég zágrábiak 1-0-ra megnyerték a mérkőzést, ami heves indulatokat váltott ki a házigazda szurkolóiban. A horvát Index szerint a szurkolókat végül a beavatkozó rohamrendőrök visszaterelték a lelátóra - miközben a Hajduk szurkolói petárdákkal, valamint leszakított székekkel dobálták meg őket. A tomboló szurkolókat végül a rendőröknek sikerült kiszorítaniuk a stadionból, de az összecsapások odakint is folytatódtak, miközben a stadion felől Split belvárosa felé igyekeztek továbbterelni őket. A szurkolók fáklyákkal, kövekkel, üvegekkel és tűzijátékokkal dobálták meg a rendőröket. Az összecsapásokban legalább egy rendőr megsérült.

Az Index vette észre, hogy jelentősebbnek mondható focibotrány zajlott Horvátországban, egész pontosan Splitben, ahol a helyi Hajduk legvérmesebb szurkolói, a Torcida ultracsoport tagjai rátámadtak a városban épp békésen sétáló csapatuk játékosaira. Az eset fontos előzménye az, hogy a Hajduk 2-1-re kikapott az ősi rivális Dinamo Zágrebtől. A horvát honlapok értesülései szerint a spliti Hajduk öt labdarúgóját támadták meg a helyi ökölvívóklubból kirohanó szurkolók: az index.hr értesülései szerint Futács Márkó járt a legrosszabbul, akit az egyik drukker fejbe rúgott. Egy nappal azután, hogy a spliti együttes saját közönsége előtt 2-1-es vereséget szenvedett a zágrábi Dinamótól, Split központjában incidens történt. Futács Márkó, Hamza Barry, Szavvasz Gencoglu, Hysen Memolla és Ahmed Szaid a város központjában sétáltak, s amikor elhaladtak a Torcida Ökölvívóklub előtt, páran kirohantak a teremből, s letámadták Szaidot, aki hatalmasat hibázott a Dinamo gólja előtt. A találkozón a csatár a saját tizenhatosán belül luftot rúgott, így a vendégek megszerezték második góljukat, valamint a győzelmet is. A csapattársak a védelmükbe vették Szaidot, s megpróbálták elsimítani a dolgokat, a horvát lapok szerint azonban nem sikerült, s a legrosszabbul a magyar játékos járt, akit az egyik huligán fejbe rúgott. A Slobodna Dalmcija cikke szerint Futácnak eltört a napszemüvege, és a szeme alatt véraláfutás keletkezett. A horvát média szerint az esetet nem jelentették a rendőrségnek.

A horvát sajtóban az terjedt el, hogy a megtámadott játékosok között van Futács Márkó magyar válogatott csatár is, aki 2017-ben 18 góllal gólkirályi címet is szerzett Horvátországban. Állítólag az történt, hogy a játékosok épp elhaladtak az ultrák törzshelye előtt, ahol egy szurkoló belekötött egy játékosba, majd rátámadt. A lapok szerint Futács egy fejrúgást kapott a támadás során, arca bevérzett. Állítólag a szurkolók külön utaztak a magyar csatárra, aki nemrég egy Instagram-posztban állt ki a klub nemrég távozott elnöke mellett. Futácsra pedig a jelek szerint számít a klub, mert elhúzódó térdsérülése dacára szerződését télen egy hónappal meghosszabbították. Arról nincs hír, írja még az Index, hogy a csapat másik magyarja, Gyurcsó Ádám érintett volt-e az összecsapásban. A Hajduk Split szurkolói nagyon zokon vették, hogy a Dinamo Zagreb labdarúgója, Filip Benkovic kinevette a súlyos sérülése miatt a földön fetrengő magyar csatárt. A magyar csatár a találkozó 46. A 2016/2017-es szezonban 18 találattal horvát gólkirályi címet szerző magyar támadó a zágrábiak játékosával, Filip Benkoviccsal küzdött a labdáért, majd fájdalmas arccal terült el a gyepen. A kamerák pedig felvették, amint a védő - aki egyébként nem bántotta a csatárt - nevet a földön fetrengő Futácson és azt mutatja neki, kelljen fel. A húszéves védő reagált is a „kedves” sorokra: „Köszönöm a jókívánatokat. A zágrábiak futballistája a nagy felháborodást követően elmagyarázta, nem volt benne rosszindulat, majd jobbulást kívánt a 27 éves magyar játékosnak: „Nemrég tértem vissza egy sérülést követően, ezért sem kívánok senkinek hasonlót."

tags: #hajduk #split #szurkolo

Népszerű bejegyzések:

• Részletes útmutató a felső nyitáshoz
• A fordulatokkal teli bajnoki rangadó
• Európa Liga mérkőzés
• A sportág magyarországi története
• A megyei igazgatóság feladatai és kihívásai