A Hajduk Split és a Torcida: A futballklub és Európa legrégebbi ultracsoportjának története
Dalmácia szíve és központja Split. A város csapata, az 1911-ben alapított N. K. Hajduk Split és annak szurkolótábora a volt Jugoszlávia, majd a függetlenné vált Horvátország labdarúgásának is meghatározó része. A klub a város egyik fontos szimbólumává vált. Szurkolói nem csak a focicsapatot buzdították, hanem más spliti labdajáték-egyesületeket is. Az évtizedek során rengeteg híres sportolói karrier köthető Splithez.
A Poljud Stadion: A "Split szépsége" és a klub múzeuma
A Hajduk Split stadionja, a Poljud Stadion, amelyet "Split szépségeként" is ismernek, egy igazi remekmű, amelyet Boris Magaš, Horvátország egyik legkiemelkedőbb építésze tervezett. Az 1979-ben épült stadion forradalomnak számított a sportépítészetben, a müncheni Olympiastadionhoz hasonlítható. A stadiontúra során lehetőség nyílik felfedezni a Hajduk gazdag történelmét, prágai eredetétől a klub rendkívüli százéves ünnepségéig.
A látogatás során trófeák, történelmi fotók és érzelmes történetek hatalmas gyűjteményét fedezheti fel az érdeklődő. A túra fénypontja a trófea terem meglátogatása, ahol egyedülálló darabokat csodálhat meg, mint például az eredeti, 17 kilogrammos jugoszláv kupa, amelyet a Hajduk 1987-ben nyert, és 20 évig rejtve volt, mielőtt kiállították. Megtalálja itt azt az ajándékot is, amelyet a Manchester Unitedtől kapott a Poljudban aratott történelmi 6-0-s győzelem után, ami a Vörös Ördögök valaha elszenvedett legsúlyosabb veresége volt az Egyesült Királyságon kívül.
A városban sétálva is érezhető a klub iránti rajongás. Beljebb nyomulva Frane Matosic portréjával találkozunk az egyik - nem tréfa - Matosic utcai ház falán. A szomszédos utcában Bernard Vukas festett arcképe díszíti az egyik épület falát. Vukas ugyan Zágrábban született, de később két részletben 14 évig játszott a Hajdukban, és éppen Hajduk-futballistaként szerepelt a jugoszláv válogatottal az 1952-es helsinki olimpián. A Heritage büfében, ahol reggelizni lehet, a pincércsaj sahovnicás horvát válogatott mezben szolgált fel. Aztán újból kimegyünk az utcára, az egyik dühöngő mellé, és tekintetünk a falra téved. Torcida Split, 1950. Természetesen. Mi más?
A Torcida Split: Európa legrégebbi ultracsoportja
A lelkes szurkolók nagy szurkolói egyesületbe tömörülnek. Az egyesület számos pártoló csoporttal rendelkezik a világ összes táján. Nem csoda, hiszen a spliti tengerészek leszármazottai minden kontinensen élnek. A szurkolócsapatok közül a legnagyobb és legszenvedélyesebb a Torcida. Talán kevesen tudják, hogy a Torcida a legöregebb szurkolói mozgalom Európában.
A Torcidát 1950 október 29-én alapították. Egy nappal a jugoszláv bajnoki cím sorsáról határozó Hajduk-Crvena Zvezda rangadó előtt történt, hogy Vjenceslav Žuvela, ez a Korcula szigetéről származó, akkor 21 éves horvát matróz, amúgy spliti lakos, megalapította a Torcidát. Az alapítás ötlete 1950. július 16-án született meg, amikor egy jugoszláv kereskedelmi hajó éppen Rio de Janeiróban tartózkodó legénységéből néhány korculai srác - köztük Žuvela - valahogyan jegyet szerzett a Maracana stadionba a világbajnokság sorsát eldöntő Brazília-Uruguay mérkőzésre, amelyet Alcides Ghiggia góljával 2-1-re nyertek az uruguayiak. Mármost, Žuvelát annyira lenyűgözte a 200 000 brazil drukker szurkolása, hogy elhatározta, megalapítja a Hajduk fanatikusaiból a saját szurkolói csoportját, a Torcidát. A névválasztást is a latin-amerikai élmény motiválta. A portugál "torcida" szó egyik jelentése a szurkolás, vagy egyszerűen "szurkolók".
Az ominózus, 1950-es Hajduk-Zvezda találkozó előtti héten az egyetemisták több ezer Hajduk-rajongót szerveztek be a derbi végigszurkolására, Splitben és Zágrábban egyaránt. Másnap már önfeledten buzdították övéiket, 2-1-re nyertek is a zsúfolásig megtelt Stari Plac stadionban, ahová húszezren préselték be magukat. A lelátók zsúfolásig megteltek, a játékosok addig még sosem látott hangulatban focizhattak, amit a 88. percben szerzett győztes góllal háláltak meg.
A kommunista elnyomástól a nemzeti ébredésig
A belgrádi központi államvezetés azonban cseppet sem nézte jó szemmel a szerveződést. A jugoszláv titkosrendőrség nem nézte jó szemmel a dalmát büszkeséget. A találkozó után pár héttel több fiatalt letartóztattak és bebörtönöztek. Žuvelát, a Torcida alapítóját börtönbe vetették, kizárták a kommunista pártból, és attól kezdve még a Torcida nevét sem volt szabad kiejteni. A Torcida azonban még így sem veszett el, megvetette a lábát a spliti Hajduk Poljud Stadionjában. Különösen az 1979-es újjáépítést követően vált rendkívül széppé a stadion. A leghűségesebb szurkolók, ha nyíltan nem is mutathatták ki, de évtizedeken keresztül bizalmasan vallották, hogy a Torcidához tartoznak. Ám a szellemet már nem lehetett visszagyömöszölni a palackba.
A Torcida az illegalitásban is létezett, majd a hetvenes években, amikor négy bajnokságot is nyert a Hajduk, már átcsúszott a szurkolói csoport a féllegalitásba. 1980-ban aztán újra nyíltan színre lépett a Torcida. A stadion északi karéjában helyet foglaló szurkolótábor felújította a hagyományt, és a nevet büszkén felvállalva, ismét óriási hangulatot teremtett a Hajduk meccsein. A belgrádi államvezetés természetesen ismét gyorsan lépett és újrakezdődtek a bebörtönzések.
A Torcida ekkor már nagyon komoly szerepet játszott a Bad Blue Boys-szal (a Dinamo Zagreb ultrái) és más horvát szurkolói csoportokkal a nemzeti öntudat felrázásában, ami végül is Jugoszlávia szétszakadásához is hozzájárult. A szerb és horvát klubok mérkőzésein egyre fokozódott a feszültség, a csúcspont pedig a Dinamo-Zvezda találkozó volt '90 tavaszán. A zágrábiakat majd minden horvát klub szurkolója segítette, így rengeteg Torcida-tag is jelen volt a Maksimir stadionban, és annak környékén kitört balhéban. A függetlenségi harc idején pedig rengeteg Torcida-tag lépett be önkéntesként a horvát hadseregbe. A harcokban elesett társakról minden meccsen megemlékeznek az élők, az Északi Lelátó (a torcidások stadionbéli törzshelye) bejáratánál egy emlékmű áll a hősi halottak tiszteletére.
Az ellenségeskedés korszaka és a modern ultra-élet
Jugoszlávia szétesését követően megszűntek az addig általánosnak mondható horvát szurkolói csoportok közti jó kapcsolatok. Már nem volt közös cél, közös érdek, közös ellenségkép. A barátságot ellenségeskedés követte, amelyben természetesen kiemelkedik a két legnagyobb klub közé szerveződő két legnagyobb szurkolócsoport, a Torcida-BBB ellentét. Találkozásaik alkalmával rendszeresek a rendbontások. A független Horvátország létrejötte után a Torcida haragja az ősellenség belgrádi klubok helyett a Dinamo Zagreb és a központi hatalmat megtestesítő Horvát Labdarúgó Szövetség ellen fordult.
A Torcida jelenleg számos szekcióval rendelkezik a világ több pontján. A legnagyobb külföldi fiók Rotterdamban működik. Európán kívül komoly csoportjaik vannak Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Hiszen éljenek is bárhol a fehér mezben játszó, piros-kék címeres klub szurkolói, a jelmondatuk közös. Szlogenjük a Hajduk stadionjának minden oldalán ott díszeleg: Hajduk Lives Forever!
A Torcida a világ legrégebbi ultracsoportjaként tartja magát számon. A fiatalok egy Crvena zvezda elleni bajnoki találkozó előtt döntötték el, hogy a szurkolás Európában addig ismeretlen, szervezett módját fogják választani. A Torcidát egykor alig száz diák alapította, mára viszont több ezer tagja van, és meglehetősen komoly - olykor eléggé kétes - hírneve: a spliti Poljud Stadionban varázsolt elképesztő hangulat és a gyönyörű koreográfiák mellett nem ritkán súlyos rendbontásokkal hívják fel magukra a figyelmet.
Az ultra életforma: Bajtársiasság és adrenalin
Céem nicknevű kommentelőnk, aki maga is az ultra szubkultúrához tartozik, szubjektív beszámolót küldött a spliti Hajduk focicsapat Torcida nevű ultra-szurkolói csoportjáról, és általánosságban az ultra életről. Mint kiderült, nem egészen a Torcida fészkelte be magát Céem szívében az első helyre, de a sztorija felettébb érdekes. Ultra-szurkolóként (vagyis, ahogy mostanában inkább hívják: casual) Debrecenben él, és az itteni csapatnak, a Lokinak (hivatalos nevén: DVSC) szurkol. A Torcida és a Balkán iránti érdeklődése egy szerb/horvát lánnyal való kapcsolatból ered, akinek apukája spliti horvát, anyukája pedig újvidéki szerb. Sok időt töltött Splitben, meccsekre járt, és megismerte a Torcida történetét.
Ahhoz, hogy bekerüljél egy ultra csoportba, tiszteljenek és tagként kezeljenek, rengeteget kell bizonyítanod. Nem elég az, hogy minden meccsen ott vagy és torkodszakadtából énekelsz, hanem bizony segíteni kell a drapikat kirakni, előkészülni a koreográfiával, festeni, zászlót varrni, vasalni, és még egy csomó, látszólag apró-cseprő dolgot bevállalni, ami, ha a sok kicsit összeadjuk, szinte egész embert kívánó foglalatosság. Persze ilyenkor sokat vagyunk együtt, és előbb-utóbb a szűkebb ultraszurkolói csapatodból szinte mindenki a barátod lesz. A szó klasszikus értelmében vett igaz barátaid, akikért a tűzbe tennéd a kezed, és ők is érted, nem csupán felületes haveri ismeretségeket kötsz. Egy idő után már együtt mentek el mindenhová, egymás mellé álltok meccsen, és együtt jártok csajozni. És igen, ha balhé van, akkor egymásért harcoltok. Kicsit olyannak kell elképzelni, mint amikor a frontkatonák összetartanak. Egymásért vagyunk és a másik nélkül nem csinálunk semmit. Nagyon jó példa erre, hogy amikor mondjuk egy balhé alkalmával elvisznek valakit közülünk, akkor szólunk a rendőrparancsnoknak, hogy addig nem vagyunk hajlandóak elmenni haza, amíg a társunkat ki nem engedik.
Zárug Péter Farkas-interjú: „A rendszerváltáshoz új alkotmány kell”
Az idegenbeli mérkőzések és a konfrontáció
Külön ki lehet emelni az idegenbeli mérkőzéseket, azok mindig jó hangulatban telnek el, hiszen akár több órát is együtt zötykölődünk buszon, vagy ritkábban vonaton. Ilyenkor természetesen elég szépen fogy az alkohol, és persze a közös utazás közelebb hozza a társaságot. Gondolok itt a hazafele-utak alvására, mikor egymás vállán alszik az ember vagy az egész utasteret átszövő, közös beszélgetésekre, a megosztott italra és szendvicsre. Ezek mind erősítik a bajtársiasságot. Külön ki kell emelni az úgynevezett "buliutakat", amikor az ellenfél szurkolóitól nem kell tartani. Ezek a buliutak, általában arról szólnak hogy mindenki elég jól becsiccsent, hiszen nem kell semmi olyasmitől tartani, ami veszélyes lehet. Ezeken az utakon hozzuk a barátnőinket is, hiszen nem kell rájuk vigyázni. Itt jegyezném meg, hogy a szurkolók korántsem olyan vérszomjasak, mint ahogyan azt a média beállítja.
És persze vannak azok az utak, amikor olyan helyre utazunk, ahol bizony számítani lehet ütésváltásra. Ilyenkor a társaság nem iszik alkoholt, max’ a hazafele-úton, vagy csak nagyon keveset. Válogatott emberek jönnek, akikről tudjuk, hogy ha van valami, akkor oda is állnak mindenki elé az első sorba. A csajok ezekre a helyekre természetesen nem jönnek. Ez már magában egy élmény. Igazi adrenalinfröccs. Extrémsport a javából. Minden olyan meccs, amit a mi buzdításunknak is köszönhetően sikerült a csapatunknak megnyerni. Általában azok a meccsek, amikor a rendőrök alig várják, hogy üthessenek. Látszik a szemükön, hogy ütni akarnak, vért akarnak és ezért meg is tesznek mindent. Nagyon sokszor a rendőrök kezdik a balhékat, hiszen nekünk szurkolóknak olyan büntetéssel kell számolni hogy kétszer is meggondoljuk, mit teszünk. Persze ezt a média cinkosan elhallgatja. És ez nem csak itthonra vonatkozik, így megy ez Európa-szerte mindenütt. Itt gondolok akár egy lovasrohamra, ami nagyon durva, de akár mondhatnék olyat is, hogy szinte nulláról nyomják az arcodba a könnygázt, vagy a földön vernek össze 3-4-en, persze viperával. Vagy éppen a rendőrkutya jön rád szájkosár nélkül... Ezek a legrosszabb emlékek, amelyeknek természetesen vannak testi nyomaik is.
A Futács Márkó eset: Szurkolói támadás Splitben
Futács Márkó 2017 nyarán még a gólkirályi címét ünnepelte Horvátországban, április közepén azonban klubja saját szurkolói támadták meg a focistát és csapattársait. Ez az utóbbi 2,5-3 hónapnak az eredménye volt. Nem volt egyszerű. Igazából nem tud senki semmit erről, mert a (közösségi) médiában én sem írtam erről semmit, nem szerettem erről beszélni. Családom van, és akik ott voltunk, azok közül két-három játékosnak is van családja. Inkább azt rossz elképzelni, hogy nappal történt. Majd váratlanul a Hajduk Split tartalékcsapatába került a támadó, aki 18 találattal lett a 2017/18-as horvát bajnokság gólkirálya. Ezt követően hamar elérkezett a pont, amikor a klub és Futács is szerződést akartak bontani. Jelenleg a Buzsáky Ákos vezette III. Kerületi TVE-ben játszik egy olyan csapatban, amely az Európa Ligában játszik.
tags: #hajduk #split #szurkoloi #klub
