A Haladás és a Ferencváros legendás összecsapásai és a "metrófogantyús meccs" története
A Haladás és a Ferencváros közötti mérkőzések mindig különleges helyet foglaltak el a magyar labdarúgás történetében. A két zöld-fehér klub évtizedek óta tartó rivalizálása számos emlékezetes pillanattal ajándékozta meg a szurkolókat, legyenek szó bajnoki, vagy kupameccsekről. Az egyik legérdekesebb és leginkább vitatott esemény azonban kétségkívül az 1983-as "metrófogantyús mérkőzés" volt, amely Hegedűs Péter kapus főszereplésével íródott be a sporttörténelembe.
Az első találkozások és statisztikák
A két csapat 1937. június 6-án debütált egymás ellen bajnoki mérkőzésen, amely az 1936-37-es idény utolsó fordulójában zajlott. Az Üllői úton 1939. október 29-én rendezték az első Fradi - Haladás találkozót. A csapatok 106. találkozása következik a legmagasabb osztályban, melyből az Üllői úton ez a 40. összecsapás lesz. Az eddigi 105 találkozó mérlege 64 Fradi győzelem, 23 döntetlen és 18 szombathelyi siker. A hazai mérlegünk az 52 meccs tekintetében 39 ferencvárosi diadal, 8 döntetlen és 5 vendégsiker. A Haladás a legtöbb NB I-es mérkőzést a Ferencváros ellen játszotta. Vasárnap a 116. összecsapás következik. Az 1950-es évektől kezdve, egészen az 1970-es évek elejéig a Népstadionban játszottuk a hazai mérkőzéseinket a Haladás ellen. Az Üllői úti pálya füvesítése miatt jó ideig a Népstadion volt az FTC „hazai pályája” ekkoriban.
Párját ritkító a mérlegünk a hazai meccseinket illetően a Haladás ellenében. A szombathelyiek utoljára 1982. április 10-én tudtak győzni Budapesten ellenünk! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy 1988-89-es meccs, amikor is az az évi kiírás szabályai szerint a döntetlen mérkőzéseket tizenegyesekkel döntötték el, és ekkor a vendégek bizonyultak szerencsésebbnek.
| Összes találkozó | Fradi győzelem | Döntetlen | Haladás győzelem |
|---|---|---|---|
| 115 | 68 | 26 | 21 |
Az 1982-es Haladás győzelem és Hegedűs Péter bravúrja
38 évvel ezelőtt, 1982. április 10-én a Haladás labdarúgócsapata az egész bajnoki idény egyik legnagyobb meglepetését okozva 1-0-ra nyert a Ferencváros otthonában az Üllői úton. Ez volt az a mérkőzés, amelyen a Népsport szakírója 10-es osztályzattal jutalmazta a szombathelyi kapus, Hegedűs Péter teljesítményét. A 28. fordulót rendezték meg a labdarúgó NB I 1981-82-es szezonjából. A tabella elején óriási volt a tömörülés. Az élmezőny a forduló előtt így festett:
- 1. Rába ETO 37 pont
- 2. Videoton 37 pont
- 3. Ferencváros 36 pont
- 4. Ú. Dózsa 36 pont
A Haladás ekkor a 12. helyen állt a bajnokságban, ekkor következett a Fradi elleni idegenbeli mérkőzésük. Totónyelven szólva ezt akkor országos egyesnek nevezték. Az esti - villanyfényes - meccsen a következő összeállításban kezdtek a csapatok:
Ferencváros: Zsiborás - Jancsika, Beles, Rab - Nyilasi, Takács, Ebedli, Koch - Szabadi, Szokolai, Pogány.
Haladás: Hegedűs - Horváth, Király, Fitos, Preszeller - Szarka, Tar, Vörös, Hegyi - Szabó, Garics.
A mérkőzés korhű krónikája szerint Pogány a 7. percben kapufára lőtt egy 11-est. Aztán a Fradi támadott, támadott - Hegedűs kapus azonban mindent védett, a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott! A 7. percben úgy tűnt, hogy Fradi-fieszta lesz a meccsből. Maczkó játékvezető a Pogány ellen elkövetett szabálytalanság miatt tizenegyest ítélt a hazai együttes javára. Pogány végezte el a büntetőt, de a kapufára rúgta a labdát. Innetől következett a Hegedűs-show. Csak azokat a helyzeteket és védéseket soroljuk fel, amelyeket az újság is megírt:
- 20. perc: Ebedli beadása után Hegedűs kivetődve mentett.
- 22. perc: Koch beverekedte magát a 16-oson belülre, Hegedűs kifutott és lábban hárított.
- 32. perc: Pogány 14 méterről nagy lövést küldött a kapura, Hegedűs kezéről a lécre vágódott a labda.
- 38. perc: Koch két csellel átkígyózott a védőkön, de Hegedűs elé vetődött és a labda kipattant róla.
- 39. perc: Ebedli lövését hasonló bravúrral hárította, mint egy perccel korábban Koch helyzeténél.
- 53. perc: Ebedli 6 méterről leadott fejesét a gólvonalon fogta meg Hegedűs.
- 61. perc: Jancsika nagy szóló után a 11-es pontig vezette a labdát. Hegedűs eléugrott, a Fradi játékosa át akarta emelni a kapus felett a labdát, de Hegedűs valahogy szögletre ütötte azt.
- 66. perc: Mörtel lövését spárgázta ki Hegedűs.
A 79. percig volt 0-0 az állás, ekkor Szabó megszerezte a meccs egyetlen gólját, amely a győzelmet jelentette a Haladásnak. A Népsport szakírója, Németh Gyula 10-es osztályzatot adott a szombathelyi kapusnak - nagyon nem is tehetett mást. Török Péter, a Haladás edzője élete egyik legboldogabb napjának nevezte 1982. április 10-ét. Novák Dezső, a Fradi edzője szerint könnyen lehet, hogy itt vesztette el a bajnokságot a zöld-fehér csapat. (Az aranyérmet amúgy a Rába ETO nyerte meg.)
Hegedűs Péter így nyilatkozott erről a meccsről: "Amikor a 61. percben Jancsika kiugrott, elhűlt bennem a vér. Mindenkit maga mögött hagyott már, nem volt más lehetőségem, kiugrottam a kapuból. Megpróbáltam elévetődni, de láttam, hogy átemeli rajtam, az utolsó pillanatban a levegőben kalimpálva valahogyan bele tudtam ütni a labdába. Néhány esetben szerencsém is volt, de azt gondolom, megdolgoztam ezért. Győzelem? Ki mert erre gondolni a mérkőzés előtt?"
FERENCVÁROS - haladás. A tábor szurkolása 1.
A "metrófogantyús meccs" - az NB I egyik legnagyobb botránya
A következő idényben újra a Haladás kapusa lett a főszereplője az FTC-Haladás mérkőzésnek, mert azon az összecsapáson metrófogantyút dobtak a kapus felé. Az 1983. október 1-i mérkőzés az NB I egyik legnagyobb botrányát hozta. Ez volt az a mérkőzés, amelyen 2-2-es állásnál a közönségből valaki metrófogantyút vágott Hegedűs Péter felé. Büki játékvezető félbeszakította a meccset. A második félidőben Hegedűsnek a Nagyvárad tér felé eső kapuban kellett védenie - pont a Fradi tábor előtt. Ráadásul a mérkőzés előtt a Fradi a tabella utolsó helyén állt.
"Az ellenfél kapusát, különösen a vidékieket, <> rigmussal üdvözölték, és potenciális célpontnak tekintették. Én sem úsztam meg, dobáltak mindennel, nem győztem a hagymákat, diókat, a nyolchetes, kőkemény zsömléket takarítani" - nyilatkozta az emlékezetes esetről 2008-ban Hegedűs Péter. "Lenéztem a fűbe, akkor láttam, hogy jó nagy öntöttvas eszköz hever ott, nem akartam belegondolni, hogy mi van, ha tényleg telibe talál. 2-2 volt az eredmény, bevillant, hogy megint odacsaphatunk a Fradinak. Ha 5-0, akkor nem csinálom meg, de így rögtön lementem a fűre, és szóltam Vörösnek, hogy megdobtak. Vörös Csaba azonnal vette a lapot, szólt a játékvezetőnek, mindjárt odarohant a két csapat. Nem kellett a mieinket félteni, három kimondottan jó dumás emberünk, Szabó Feri, Hegyi és Dobány kezelésbe vette a játékvezetőt és az ellenfelet. Dobány már a paragrafusokat is sorolta, hogy minek, mi lesz a következménye, én pedig ott feküdtem a földön, felettem pedig ment a nemzeti csúcs."
A mérkőzést vezető Büki László így idézte fel az eseményeket: "Egyszer csak szóltak a játékosok, hogy Hegedűs összerogyott. Odaszaladtunk, és találtunk mellette egy metrófogantyút. A kapus azt mondta, hogy megdobták. Megnéztük a fejét, valóban pirosságot lehetett látni a füle mögött, de nekem valahogyan nem volt egyértelmű a helyzet, valami sántított. A pálya közepén várakoztunk, a közönség tüntetett. Havasi Mihály, a Fradi technikai vezetője azt mondta, hogy nehéz dolgunk lesz, ha ezt most félbeszakítjátok. Nem tehettem mást, lefújtam, majd többoldalas jelentést készítettem. Büszke vagyok rá, hogy olyan alaposra sikeredett, hogy nem is kellett a fegyelmi tárgyalásokra Budapestre utaznom."
Hegedűs Péter hozzátette: "Bárki, bármit mond, volt alapja az esetnek. Ennyi erővel egy tekegolyót is bedobhattak, akkor lehet, hogy nem beszélgethetnénk. Sokáig elkísért az eset, sokaknak még most is az ugrik be, hogy én vagyok a metrófogantyús kapus, kicsit mintha mellékes lenne, hogy 12 évig, 300 NB I-es meccsen védtem, és voltam válogatott kerettag is. Én pár héttel az eset után már nem is foglalkoztam vele. Viszont a következő évben a Fradi-tábor úgy köszöntött, szervusz színész, semmi szervusz paraszt. Na, ez még senkinek sem sikerült Magyarországon."
A FourFourTwo később az esetről a következőket írta: "A masszőr a táskájában lévő ollóval akkorát vágott „Hege" füle mögé, hogy attól a kapus tényleg majdnem elájult, a meccs félbeszakadt, az MLSZ 2-2-vel írta jóvá az eredményt, a Fradi pedig két bajnokiját is Budapesstől távol rendezhette meg. Hegedűst évekig Fogantyú Péternek hívta az Üllői úti lelátó."
Az 1993-as Magyar Kupa döntő
Ha röviden és tömören akarnám jellemezni az 1992/93-as szezon magyar kupa döntőjét, ezzel az irodalmi megfogalmazással tudnám a legjobban érzékeltetni az összecsapást. Ebben a szezonban nem csak az előcsatározások, de maga a döntő is oda-visszavágós rendszerben dőlt el. Döntőbeli ellenfelünket ismerve, legtöbbünk már a mérkőzések előtt odaadta volna a serleget Lipcsei Petiéknek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy lebecsültük volna a Haladás csapatát, de 1993-ban a szombathelyi alakulat még NB2-ben szerepelt, igaz vezette a tabellát. „Jó étvágyunknak” azokban az években volt is alapja, hiszen a nyolcvanas évek vergődései után, Nyilasi Tibor színrelépésével egy csapásra megváltozott minden. Az emlékezetes 1991-92-es bajnoki cím után elvártuk a címvédést, és természetesen a magyar kupa győzelmet is.
Visszatérve a kupadöntőre, 1993. június 2.-án egy igazi népünnepélyre készült Szombathely. Glázer Róbert csapatának nem volt vesztenivalója, hiszen nekik sokkal fontosabbak voltak a bajnoki küzdelmek, hiszen újra a legfelsőbb osztályba igyekeztek a vasi zöld-fehérek. A csapat talán túlságosan is magabiztosan lépett a pályára, óvatosan is kezdtünk, mintha az lebegett volna a szemek előtt, hogy a hazaiak lendülete úgyis hamar megtörik és egy-két gyors kontratámadás után, már lehet is hűteni a pezsgőt az öltőzőben.
A fordulatot Jagodics (neve biztosan ismerősen cseng, hiszen 1996 és 1999 között 138 alkalommal játszott a Ferencvárosban) bombafejese hozta meg. Vezetett a Haladás, tombolt a 18 ezer (!) néző szombathelyi része, és Nyilasi Tibor többször is hangos szóval utasította a csapatot nagyobb erőbedobásra. Az első játékrészben igazi kupamérkőzést vivott a két csapat. Gyors, lüktető volt a játék. Mindkét csapat teljes erőbedobással harcolt, ennek tudható be az, hogy elég nagy hibaszázalékkal játszott. Szünet után a Haladás elkészült erejével, nem tudta megismételni első félidőben nyujtott lendületes játékát. Ez kedvezett a Ferencvárosnak.
A mérkőzés részletei:
Haladás VSE: Derdák - Neudl, Jagodics, Szekér, Németh - Kenesei, Kovács S., Farkas - Hidvégi (Kovács Zs. 86.), Morozov, Berbás (Tóth N.)
Ferencváros: Horváth - Simon, Telek, Szekeres - Páling, Albert (Vanicsek 79.), Fodor, Lipcsei, Keller - Gregor, Wukovics (Nagy Zs.)
Sárga lap: Szekér (34.) illetve Simon (48.), Telek (72.), Nagy Zs.
Jók: Jagodics, Szekér, Kenesei, Kovács S.
A 30. percben Farkas jobb oldalról beivelt szögletrugása után Jagodics nagyszerű ütemben ugrott fel, és nyolc méterről a jobb alsó sarokba fejelt (1:0). A 40. percben egyenlitett a vendégcsapat. - Hazai pályán megnyerjük a kupát - jelentette ki Nyilasi Tibor, a ferencvárosi vezetőedző, és a KEK-rajtjog kivívásához valóban az FTC áll közelebb, hiszen az idegenben rúgott gól nagy előny.
A Haladás "Fradi-induló" története
Amikor kezdték, még nem volt sem internet, sem videómegosztó. Halmosi Zoltán a Rangadónak magyarázta: "Nagyon régóta, több mint harminc éve énekeljük különböző öregfiúk-rendezvényeken, banketteken, összejöveteleken a régesrégi „Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél? Volt egy csapat, úgy száguldott mint a szél” kezdetű nótát, amit mi már így örököltünk meg a „régebbiektől”. Fogalmam sincs, hogy ez korábban egy Fradi-nóta volt, vagy sem, de ez már évek óta a Haladás-öregfiúk indulója. Ehhez csaptuk hozzá a végén azt a részt, ami az internetre felkerült videón is hallható - „Hajrá Hali, hajrá Hali, hajrá fiúk, mert fő a győzelem” -, de hogy pontosan mikor és hogyan fűztük hozzá, azt nem tudom, hiszen már ezt is több évtizedre visszamenőleg használjuk, de akkoriban nem tudhattuk, hogy a Fradi-induló is így hangzik. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt már Novák Dezső, az FTC legendás edzője is felhívta a figyelmünket, hogy ez a részlet ugyanaz, mint ami a ferencvárosiak indulójában hallható. Honnan tudtuk volna? A pályán elég rossz volt a hangosítás, így az elején még nem ismertem fel pontosan, melyik dal is szól, de aztán én is felkaptam a fejem, hogy ez a Fradi-induló."
