A brazil válogatott – A labdarúgó-világbajnokságok legsikeresebb nemzete

A labdarúgó-világbajnokságok történelme során Brazília emelkedik ki a legsikeresebb nemzetként. Joggal merül fel a kérdés, hogy kié a legtöbb VB győzelem, ki szerepelt a legjobban eddig a világtorna statisztikái szerint. A legtöbb VB győzelem egyelőre Brazíliáé, akik 5 alkalommal is el tudták hódítani a címet. Őket egyébként a németek és az olaszok követik 4-4 győzelemmel. Talán nem olyan meglepő, de itt is a brazil válogatott tartja a csúcsot, hiszen náluk a foci a mindennapi élet központi eleme. A mostani katari labdarúgó-világbajnokság immáron a 22. a sorban. Ezek nagy részét különböző nemzetek nyerték meg a futball történelme során. Az első és talán legfontosabb csúcs tehát maga a győzelmek száma, ami igazolja a nemzetek teljesítményét a foci VB-n.

Brazília öt világbajnoki címe

A brazilok sikeres VB szereplése az 1958-as labdarúgó-világbajnoksággal kezdődött, amit Svédországban rendeztek meg. Ezek egy része a VB-k korai szakaszában, míg másik része az ezredforduló tájékára tehetők.

Az első arany: 1958, Svédország

Ez a torna az akkor még 17 éves Pelé debütálásáról vált emlékezetessé. Már a döntőig vezető úton is felhívta magára a figyelmet a brazilok ifjú csillaga, Pelé, hiszen négy gólt szerzett, aztán a svédek elleni fináléban még kettőt lőtt. A dél-amerikai gárda 5-2-re ütötte ki a házigazdát, Pelé pedig 17 évesen, 249 naposan a vb-döntők történetének legfiatalabb gólszerzője lett. A brazilok először mutatták meg igazán a világnak páratlan technikájukat úgy, hogy mindez eredményességgel is párosult. A szemet gyönyörködtető játékot látva a stockholmi közönség sem volt bosszús a vereség miatt. Ebben az évben a későbbi győztes brazilok ellen véreztek el Wales, méghozzá a sérült John Charles nélkül. A 1958-as és 1962-es vb-győztes brazil válogatott gerincét ekkoriban a Santos uralta, mely akkoriban a világ legjobb játékosát, Pelét is a soraiban tudhatta. Érdemes megemlíteni, hogy Garrincha 1958-ban úgy került be a torna álomcsapatába, hogy az első két fordulóban megbízhatatlansága miatt nem szerepeltették. A kacskalábú Garrincha abszolút kétlábas volt, teljesen kiismerhetetlenül cselezett - jobban, mint bárki a brazil labdarúgás történetében. Emellett pontosan passzolt, beadásaival mindig megtalálta a csatárokat, de lövőereje is félelmetes volt.

Címvédés: 1962, Chile

1962-ben a brazil aranykorszak Pelé csillogásáról szólt, de sok más tehetséges játékos is helyet kapott az akkor brazil csapatban. A Chilében tartott 7. VB-n így a brazilok meg tudták védeni címüket. A döntőben Csehszlovákia együttesét verték 3:1-re. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a VB cím védésre csak az olaszok voltak képesek az 1934-1938-as világbajnokságokon, illetve ezzel a győzelemmel a brazilok. Az 1962-es világbajnokságra címvédőként érkező brazilok ekkor már világszerte első számú sztárja Pelé volt. A vb jól is indult a számára: a nyitómérkőzésen Mexikó elleni góljának és gólpasszának köszönhetően 2:0-ra nyertek. Aztán jött a második csoportmeccs a csehszlovákok ellen, akikkel később a döntőt is vívták. Ezen a találkozón egy távoli lövésnél megsérült és a torna további mérkőzéseit ki kellett hagynia.

A "Beautiful Team" diadala: 1970, Mexikó

Ahogy később kiderült az 1970-es labdarúgó-világbajnokság egy kisebb vízválasztó volt a brazil futball történelmében. Ez volt ugyanis Pelé utolsó VB-je, amit azonban ennek ellenére sikerült megnyerniük Olaszország válogatottja ellen 4:1-s győzelemmel. A VB-k egyik legjobb, leginkább támadószellemű csapatát adta egyébként ez a brazil együttes, hiszen olyan nevek léptek pályára benne, mint Pelé, Carlos Alberto, Gérson, Rivellino, Jairzinho, Clodoaldo, vagy éppen Tostão. A valaha volt legerősebb keret a legjobb felkészítést kapta, egy kiváló pedagógussal, aki értett az öregek és a fiatalok nyelvén, illetve kiválóan ismerte a különböző játékrendszereket. Ahogyan 1958-ban Svédországban bevált az elszigetelődés, úgy Mexikóban is ezt alkalmazta a brazil válogatott, siker pedig nem maradt el. Amikor 1994-ben Romárióék világbajnokok lettek, az élő legenda csak annyit mondott: „Tisztelet az utódoknak, de az 1970-es csapat jobb volt!” Nyilván a látványra, a közönségszórakoztatásra jobban építő együttesét kívánta ezzel előtérbe tolni, de kétségkívüli tény, hogy talán soha egyetlenegy világbajnok sem hengerelte végig a mezőnyt akkora fölénnyel, mint az 1970-es brazil válogatott. Pelé ezúttal végig tudta játszani a meccseket és igazi vezéregyéniség volt: 4 gólja mellett kiosztott 6 zseniális gólpasszt is begyűjtve ezzel a 3. vb-győzelmet és végleg elvitték a Rimet-kupát. Az 1960-as évek egyértelműen a brazil válogatotté volt. Az 1970-es mexikói világbajnokságot tekintik minden idők legjobbjának.

A FIFA számösszeállítása alapján mutatjuk meg most, miben volt különleges Brazília csodálatos csapata:

• 75 nap: Ennyivel a világbajnokság előtt mutattak ajtót az akkori szövetségi kapitány Joao Saldanhának. Március 17-én Saldanha kihirdette a Chile elleni barátságos mérkőzés keretét, amiben Pelé ott volt, Dario pedig nem. Néhány órával később Mario Zagallo volt a szövetségi kapitány.
• 19 gól: Ennyit szerzett Brazília a mexikói vb-n, ez minden idők második legjobb teljesítménye, ennél többet, 25-öt csak Nyugat-Németország szerzett 1954-ben. Pelé 4 góllal és 6 gólpasszal több, mint a felében benne volt. Azóta senki nem tudott egy tornán ennyi gólpasszt adni.
• 11 másodperc: Ennyi kellett Jairzinhónak az Uruguay elleni elődöntőben, hogy 73 méterre a gólvonaltól elinduljon, és megfordítsa a mérkőzést, amit aztán 3-1 arányban meg is nyertek. A Furacão (hurrikán) becenevű brazil játékos volt így a második, aki minden győztes vb meccsén gólt lőtt, ezen a vb-n összesen 7-et. Ezzel ő az egyetlen olyan játékos, aki egy tornán több mint 6 gólt szerez, mégsem lesz gólkirály.
• 8 hónap: Ennyivel a világbajnokság kezdete előtt közölték a hírt Tostaóval, a selejtezőkön 10 gólt szerző játékossal, hogy valószínűleg sosem fog tudni újra játszani. Egy hazai bajnoki mérkőzésen levált a retinája. Egy houstoni műtét után azonban kapott még egy lehetőséget. Végül nemcsak pályára lépett, hanem két gólt is lőtt a Peru elleni negyeddöntőben.
• 5 játékos: Ennyi volt 21 éven aluli a világbajnok brazil keretben, miközben semelyik másik válogatottban nem volt egynél több. Marco Antonio a torna három tinédzserének egyike, Clodoaldo, Edu, Leao és Paulo Cesar Caju pedig mindannyian húszévesek voltak.
• 4 kicselezett játékos: Ennyi várta mindhiába a védekező középpályás Clodoaldót az Olaszország elleni döntő utolsó gólja előtt.
• 3 perc: Ennyivel előzte meg Pelét az NSZK kapitánya, Uwe Seeler. Kettőjük különmeccsének tétje: ki mondhatja el hamarabb magáról, hogy egymást követő 4 vb-n is gólt szerzett. Ezt a történelmi tettet, amit akkor 3 perc különbséggel ketten is elértek, azóta sem tudta senki megtenni.
• 2 erőnléti edző: Ennyiből lett később brazil szövetségi kapitány azok közül, akik az 1970-es tornán erőnléti edzőként vettek részt. Claudio Coutinho az 1978-as argentin világbajnokságon vezette a csapatot. A másik Carlos Alberto Parreira, aki 1994-ben szintén világbajnoki címet nyert.
• 1 csapat: Ennyi tudott százszázalékos teljesítménnyel világbajnokságot nyerni. Az 1970-es brazil csapat nemcsak a hat világbajnoki mérkőzését, hanem az előtte lévő hat selejtezőt is megnyerte.

Újra a csúcson: 1994, Egyesült Államok

1994-ig ugyanis a brazil válogatott nem mondhatta el magáról, hogy újabb VB győztes lett. A 15. világbajnokságon azonban még egy trófea került a legtöbb VB győzelem gyűjteménybe. A döntőben ugyanis Olaszországot verték a brazilok. A döntő maga egy nagyon szoros 0:0-s döntetlent hozott, amit aztán büntetőpárbaj döntött el. Ki emlékszik arra, hogy Baggión kívül Baresi és Massaro is hibázott a brazilok elleni tizenegyespárbajban? A sport igazságtalan, egy hiba örökre meghatározza egy játékos megítélését. Márpedig Baggio az égbe lőtte a büntetőt a 0-0 utáni tizenegyespárbajban, és ezzel a legkevésbé sem brazilos brazilok nyerték meg a vb-t. Ez volt az első torna egyébként az Egyesült Államokban.

A Fenomén visszatér: 2002, Dél-Korea és Japán

A Fenomén pedig a 2002-es VB-n csillogott a leginkább és akkor amikor a legjobban kellett. A döntőben ugyanis Németországgal találkozhattak, akik még csak gólt sem kaptak azon a tornán, egészen a döntőig. Akkor azonban a brazil válogatott Ronaldo duplájával nyerni tudott. Ezzel elhódították 5. világbajnoki címüket. Négy évvel később újra Ronaldo volt a középpontban, és ezúttal csak játéka - na meg egy kicsit fura frizurája - miatt. Rivaldóval és Ronaldinhóval alkotott hármasa végig remekül működött, és a németek elleni fináléban a Fenomén két gólt szerzett. Az elsőt a 67. percben, azzal sikerült megtörni az addig stabil ellenfelet, kihasználva az egész tornán nagyszerűen védő Oliver Kahn hibáját - de hát, ilyen a kapussors. Ronaldo 1994 után újra vb-győztes lett, a brazilok pedig ötödik aranyukat szerezték.

Brazília világbajnoki címei - Összefoglaló táblázat

Történelmi és emlékezetes világbajnoki szereplések (győzelmeken kívül)

A Maracanazo tragédiája: 1950, Brazília

Az 1950-es világháború után a következő világbajnokságot 1950-ben rendezték. A világháborút minden ország megsínylette, de a brazilok próbáltak a labdarúgás felé fordulni. Felnőtt egy rendkívül tehetséges korosztály, akik még szinte mind 30 év alattiak voltak, fegyelmezett edző irányította őket. Az ország sztárcsapata a Vasco da Gama volt, akinek edzője egyben a brazil szövetségi kapitány is volt. Ennek eredménye, hogy soha nem látott dominanciával leigázták a Copa América mezőnyét. A játékosok ismerték egymást, összeszokott csapatot alkottak, magabiztosan várták az 1950-es hazai rendezésű világbajnokságot. A tornára építették a világ legnagyobb stadionját, a Maracanát (közel 200 ezer fő befogására volt alkalmas).

Négy csapat között körmérkőzéses rendszerben dőlt el az aranyérem sorsa, és miután a házigazda brazilok és Uruguay is megnyerte két első meccsét, egymás ellen dönthették el, ki lesz a világbajnok. A braziloknak egy döntetlen is elég lett volna a sikerhez. A Maracanába több mint 200 ezer ember zsúfolódott össze, és bízott a hazai együttes diadalában. A brazilok a 47. percben előnybe is kerültek, ám Schiaffino egyenlített, majd a 79. percben Ghiggia a vezető gólt is megszerezte az uruknak. A szélső kihasználta, hogy a kapus kivárt, és a labdája végül a kapufáról pattant be. „Ez volt a legszebb gól, amit valaha szereztem. Három ember csendesítette el a Maracanát, Frank Sinatra, a pápa és én” - idézte fel később a győztes gól szerzője. A brazilok később már nem tudtak egyenlíteni, így lemaradtak az aranyéremről. A játékosok hosszú percekig zokogtak a gyepen. A vereséget sokan akkora tragédiának élték meg, hogy a mélybe vetették magukat a lelátók tetejére, és később országszerte is nőtt az öngyilkosságok száma. Pelé, a későbbi háromszoros világbajnok legenda is felidézte, hogy rádión hallgatták a közvetítést, és ekkora látta apját először sírni. A brazil lapok Dráma és Tragédia címekkel jelentek meg, a bárok, éttermek bezártak, mert senkinek sem volt kedve betérni a találkozó után. A vereség Maracanazo, vagyis Maracana-csapás néven vonult be a köztudatba, és évekbe telt, amíg a brazil futball magához tért.

Az 1978-as vita és a vitatott argentin győzelem

Négy évvel korábban a brazil válogatott játékosai egy tévé előtt kuporogtak az argentin Mendozában. Néhány órával korábban győzték le Lengyelországot 3-1-re az 1978-as világbajnokságon, és ezzel a döntő közelébe jutottak. A csoport győztesére Hollandia várt volna a döntőben, de még hátra volt egy mérkőzés, Argentína játszott Peruval. Ahhoz, hogy a házigazda menjen tovább, négy góllal kellett nyernie. Az argentinok győzelme a mai napig vitatott, keringenek olyan pletykák, hogy a katonai junta gabonaszállítmányt ígért Perunak. „Bármelyik pletykát felhozhatják, egészen biztosan ismerem - folyatja Óscar, aki 1978-ban és 1982-ben is a brazil válogatott védője volt. - A mai napig nem tudjuk, mi történt pontosan. Az biztos, hogy erre senki sem számított. Az is igaz, hogy ha megverjük Argentínát, nem szorulunk rá Peru segítségére. Végül a harmadik helyen végeztünk, de a mai napig nem kaptuk meg az érmet. Brazília még csak mérkőzést sem veszített az 1978-as világbajnokságon, de a közvélemény nem értette, a pragmatikus szövetségi kapitány, Claudio Coutinho miért hagyja ki rendszeresen Zicót a kezdőből.

A legjobb csapat, ami nem nyert: 1982, Spanyolország

Csaknem negyven éve, hogy Telê Santana brazil válogatottja dicstelenül zárta a vb-t, mégis a világ legjobb csapataként tartják számon. „Bárhová is megyek a világon, és jártam már néhány helyen, mindig az 1982-es brazil csapatról kérdeznek - mondja a 67 éves sportember a FourFourTwo-nak. - Minden 1982 nyári meccsünket újra műsorra tűzték, pedig nem is nyertünk világbajnokságot abban az évben” - folytatja Zico. Telê Santana csapatát a mai napig úgy tartják számon, mint a legjobb, amelyik végül nem nyert vb-t. A tehetséges játékosok, a végtelen képzelőerő csodálatosnál csodálatosabb gólokat eredményeztek, és elkápráztatták a nézőket szerte a világon. Miután a csapat 1979-ben kikapott Paraguaytól a Copa América elődöntőjében, Coutinhót menesztették. A támadójáték irányába elkötelezett Santana érkezett 1980-ban, és több minden megváltozott a brazilok hozzáállásában. „Hatalmas megtiszteltetés volt, ahogy Santana irányításával készülhettünk - mondja Zico. - Mindig volt meccsterve, de megadta a szabadságot is. A tökéletességre törekedett. Santana mindig a támadást erőltette. „Nála nem létezett olyan, hogy várjunk az ellenfélre - emlékszik Óscar. - Nem számított, milyen szinten áll a másik csapat, csak az érdekelte, hogy menjünk előre. Ez a stílus rengeteg edzésen alapult. Nem akarta, hogy szabálytalanul játsszunk, azt szerette volna, hogy a szépet ötvözzük a szabályossal.” A válogatott ereje a középpályában rejlett, hihetetlen tehetségek voltak ott. Cerezo és Falcao elegáns előretolt játékmesterek voltak Zico és Sócrates mögött. Sócrates vállaltan baloldali nézeteket vallott. Amikor a brazil katonai kormányzás inogni kezdett, a demokrácia mellett tette le a garast. Emellett fontos labdarúgó is volt. Egyértelműen Zico volt a földkerekség legkiválóbb futballistája a világbajnokság idején. Ő lett Dél-Amerika legjobbja 1981-ben, miután a Flamengóval megverték a Liverpoolt az Interkontinentális Kupáért. „Tele voltam önbizalommal - mondja Zico. - Úgy éreztük, nagyon jó világbajnokságon vehetünk részt Spanyolországban, bár néhány nagy játékosunk, például Reinaldo és Careca sérült volt.”

Brazília első mérkőzésén rögtön kapott egy figyelmeztetést. A kapus, Waldír Peres beengedte Andrij Bal távoli lövését, és ezzel a Szovjetunió lépéselőnybe került. A második mérkőzésen Brazília ismét fordított. Skócia szerezte meg korán a vezetést, de végül a brazilok 4-1-re nyertek. Zico orvosi pontosságú szabadrúgásból egyenlített ki. A brazilok ezek után a világbajnokság egyértelmű esélyeseivé léptek elő. A közvélemény még inkább favoritnak tartotta Brazíliát a második csoportkörben Argentína ellen játszott mérkőzése után. Az ősi ellenség 2-1-re kikapott Olaszországtól a háromcsapatos második csoportkör első találkozóján. A csoport győztese az elődöntőbe jutott. Ezt követően a brazilok megverték Argentínát 3-1-re, és ezzel jobb gólkülönbségük lett az olaszokénál. „Argentína volt a világbajnok, és ott volt a soraiban Diego Maradona - mondja Zico. - Ennek ellenére a brazil csapat a legszebb játékát hozta ellenük.” Zico kezdte el a gólgyártást, miután Éder rakétaszerű bombája a lécről pattant le, majd előkészített egyet-egyet Serginhónak és Júniornak. A vereség Argentína biztos kiesését jelentette.

„Az Olaszország elleni találkozó előtt jeleztük Santanának, hogy jó lenne, ha óvatosabban játszanánk, mert a döntetlen is elég - emlékszik vissza Óscar. - Azt válaszolta, hogy ebben az esetben túl óvatosak lennénk, és később mindig megbánjuk, ha nem adjuk önmagunkat.” Elég volt öt perc, hogy ez a hozzáállás megbosszulja magát. Paolo Rossi, aki a korábbi négy mérkőzésen nem talált be, előtte pedig kétéves eltiltását töltötte egy fogadási botrányban való részessége miatt, most eredményes volt. Brazíliának gólt kellett szereznie, ha nem, akkor vége. Zico és Sócrates akciója viszont eredményes volt, a gól talán a torna legszebb találata lett. Minden rendben is lehetett volna, ha Cerezo nem adja el váratlanul a labdát: de eladta, és Rossi gólt szerzett. Brazília azonban nem nyugalmat merített a sikerből, hanem még inkább nyomult, hogy megnyerje a mérkőzést. A mérkőzés így 3-2-es olasz győzelemmel zárult, és Brazília búcsúzott a világbajnokságtól. Santana és csapata megfizetett a könnyelműségért. „Kétség nem fér hozzá, mi voltunk a világbajnokság legjobb csapata. Nincs még egy olyan tehetséges válogatott, mint az 1982-es brazil. Olyan volt, mint egy szimfonikus zenekar. Most itt ülünk 2020-ban, és még mindig erről beszélgetünk, ami azért elárul valamit. Otthagytuk a névjegyünket a történelemben, de a futballban nem mindig a legjobb nyer.” A brazilok tragédiája azt jelentette, hogy a pragmatizmus győzedelmeskedett a fantázia világa felett, mintegy bizonyítékul, hogy a lelkes támadójáték túl naiv elképzelés a modern labdarúgás világában. Zico úgy fogalmazott, hogy aznap meghalt a futball. Hiába nyert azonban a csapat, már nem ragadta magával annyira a szíveket, mint az a másik 12 évvel korábban. „Az az 1982-es csapat magát Brazíliát testesítette meg - említette Sócrates 2010-ben a FourFourTwo-nak. - Pimasz volt, vidám, kreatív és szabad. Nem számít, hogy nem nyerték meg a világbajnokságot, még csak olyan közel sem kerültek hozzá, mint 1978-ban, mégis rendre az egyik legizgalmasabb csapatként emlékeznek rájuk. A legjobbra, amelyik nem nyert semmit. „Büszke vagyok - állítja. - Nem frusztrál, hogy elvéreztünk.”

A brazil labdarúgás fejlődése és kihívásai

A kezdetektől a professzionalizálódásig

A történészek megosztottak abban, mikor is indult útjára a labda Brazíliában. Egyes vélekedések szerint az 1860-as években angol matrózok játszhatták az első mérkőzést, míg a brazil "csapatok" közötti első meccset 1887-re teszik, de az országban a futball atyjának Charles Millert tekintik, aki 1895-ben hazatért Angliából, hogy klubokat alapítson. Az első állami bajnokságot a bevándorlók csapatai dominálták, mivel ekkoriban a játék a tehetősek kiváltsága volt. A keretet ekkoriban Rio de Janeiro és Sao Paulo állam arisztokrata játékosaira építették. A Vasco da Gama volt az egyetlen klub, amely csak színes bőrű játékosokat alkalmazott, sokan még írni sem tudtak, de focizni annál is inkább, mert folyamatosan nyerték a meccseket. Ennek eredménye volt, hogy 1923-ban és 1924-ben Rió állam bajnokai lettek. Az arisztokrata riválisok ezen annyira felháborodtak, hogy különböző szabályokkal próbálták kivédeni a mulatt és színes bőrű játékosok térnyerését. A társadalmi fejlődésnek köszönhetően 1930-ra már bemutatkozhatott az első színes bőrű játékos a válogatottban, olyan klasszisokkal gyarapodott a nemzeti tizenegy, mint Leonidas, akinek sokan a ollózást tulajdonítják. Hiába volt látványos a fejlődés, ez még kevés volt a világbajnoki sikerhez, illetve az egységes nemzeti bajnoksághoz. Az erőviszonyok elsősorban a Rió és Sao Paulo államaiban összpontosultak, míg az ország felében gyakorlatilag ismeretlen volt a labdarúgás. A tengerpartok mentét ellepték a jobbnál jobb csapatok, míg az Amazonas környékén értelemszerűen alig alakultak klubok. A '20-as, '30-as, de még az 50'-es évek kezdetén sem voltak megfelelőek az utazási feltételek az országon belül, így egy-egy bajnoki fordulót képtelenség lett volna megrendezni. A logisztikai problémákon a repülés segített, de a csapatoknak anyagilag így is ki kellett kalkulálni, hogyan lehetne megoldani ennyi utazást. Hiába mérték össze erejüket állami szinten Rió, Sao Paulo vagy Rio Grande do Sul legjobb csapatai, még mindig nem lehetett tudni, melyik az ország legerősebb klubja.

Nemzeti bajnokságok kialakulása és változásai

A Libertadores-kupa már karnyújtásnyira, így végül a szövetség úgy döntött, ideje egy nemzeti versenysorozatnak, létrehozták a Taça Brasil "bajnokságot", mely 1959 és 1968 között a nemzeti pontvadászat szerepét töltötte be, de inkább hasonlított mai szemmel egy kupasorozatra. A BEK létrejötte után ösztönözték a dél-amerikaiakat, hogy hozzanak létre egy saját sorozatot, így végül 1959-ben megalkották a Libertadores-kupát. A Taça Brasil-t tehát egyértelműen azért hozták létre, hogy a győztese összemérhesse erejét Dél-Amerika legjobb klubjaival, indulhasson a Libertadores-kupában. A sorozatot a Santos uralta. A sorozat 1968-ig működött, de megszűnt, ennek helyét vette át az időközben egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Taça de Prata. Két brazil csapat vehetett részt a dél-amerikai kupasorozatban, így a Taça de Prata és a Taça Brasil győztesei indulhattak. A szövetségek közötti viszályok miatt nem volt hosszú életű az újabb nemzeti kupasorozat sem, ráadásul újra kaotikussá vált a szervezeteken belüli hierarchia.

A világbajnoki siker lökést adott a Médici-érának, az államfő úgy érezte, hogy a labdarúgáshoz is ért. A reformra szükség volt, hiszen teljesen átláthatatlan volt a helyzet, kellett az egységes rendszer, így az Európában már bevált formulát alkalmazták: 20 csapatos első osztályú bajnokságot hoztak létre (Campeonato Nacional). Az új rendszer 1971-ben vette kezdetét, de egy teljesen más lebonyolítási metódus alapján, mint amit Európában használtak. Előfordult, hogy a két sorozat egymásba csúszott (állami és nemzeti liga), így a korszak legjobb brazil játékosa, Zico több meccset játszott (és több gólt szerzett) az állami bajnokságban, mint a nemzeti ligában. Végül olyan botrány kerekedett a folyamatos változtatásokból, hogy 1979-ben a Sao Paulo-i klubok a Palmeiras kivételével kiléptek a bajnokságból. Az elkövetkező másfél évtized (1990-2005) sem a nyugalomról szólt, különféle javaslatokkal próbálkoztak a szervezők, míg végül egy 2003-as ülésen döntöttek arról, hogy a mostani topligákhoz hasonló rendre váltanak, kezdetben 22 csapattal próbálták meg (41 forduló), majd ezt 2006-tól 20-ra csökkentették, ahol az lesz a bajnok, aki a legtöbb pontot gyűjti a 38 forduló alatt. Az elmúlt 15 év így már sokkal inkább áttekinthető (statisztikai szempontból), pontosan lehet látni a tendenciákat, illetve időközben sikerült megtalálni az állami bajnokságot helyét is.

Jelenlegi helyzet és a jövő

A háttérben már forrtak az indulatok. Korrupció, pocsék állapotban lévő pályák, rossz tv-s szerződések, átláthatatlan gazdasági közeg, gyenge nézettségi adatok, kilátástalan jövőkép. Elindult egy "forradalom" 2022-ben, amit elsősorban a Palmeiras elnöknője (Leila Pereira), illetve még rajta kívül öt klub kezdeményezett. Az elképzelés egy új bajnokság, mely projekt neve egyelőre a LIBRA (Liga do Futebol Brasileiro). Ez annak is köszönhető, hogy világszerte kevésbé ismertek a brazil klubcsapatok, nincsen kiépített szurkolótáboruk, illetve már a fiatalok is inkább egy Real Madridnak, Barcelonának vagy Bayern Münchennek szurkolnak, mintsem a Sao Paulónak. A CBF szinte mindenki által korruptnak nevezett szervezett, akiknek jó úgy minden, ahogy van, hiszen a nagyobb bevételeket maguk között szétosztják, míg a kluboknak alig marad valami. A brazil labdarúgás megint a változás küszöbén, most a tét a felzárkózás a nemzetközi elithez, hogy végre olyan bajnoksága legyen az ötszörös világbajnok országnak, amilyen illik. Temérdek tehetség, óriási múlttal rendelkező klubok, de a korrupció és a fejnehéz szervezetek miatt, sosem tudtak kitörni nemzeti bajnokságok szintjén a középszerűségből. A mostani világbajnoksággal kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy a mostani brazil csapat vajon tudja-e majd szaporítani a VB győzelmeik számát. Régen látott minőség alakul ugyanis ki keretükben és ezúttal nem csak a támadósorban, hanem a középpályán és a védelemben is. A kapuban ugyanis Alisson és Ederson is szerepet kaphat. A védelemben Thiago Silva, Danilo, Militao, Marguinhos adhat stabilitást. A középpályán Casemiro és Fabinho szűrhet, míg Coutinho, Firmino fazont szabhat, míg elől Vinícius Juniro, Neymar, Gabriel Jesus, Rodrígo rohamozhat majd.

tags: #hany #aranyat #nyertek #a #brazilok #a

Népszerű bejegyzések:

• Professzionális és közösségi kosárlabda Londonban
• Man City drukkerek stílusa és kényelme
• A magyar labdarúgás Bíró Imre szemével
• Természetes megoldások mindennapokra
• A Honvéd vízilabda szakosztályának bemutatása