Bevezetés a Kézilabdázás Világába: Mikor és Hogyan Kezdjék a Gyerekek?

A gyerek sportok kiválasztása komoly döntés, hiszen a mozgás nemcsak az egészséget, hanem az önbizalmat és a közösségi élményeket is meghatározza. Az utóbbi időben jól megfigyelhető tendencia, hogy a gyerekeket egyre fiatalabban igyekeznek „megkaparintani” az egyes sportágak. Hogy hány évesen ajánlott elkezdeni versenykörülmények között sportolnia a gyereknek, azt sportága válogatja. Akad, amelyben tíz év az alsó korhatár, és van, amelyben már három-négyévesen edzésekre járnak az apróságok. A sportolás elősegítheti a gyerekünk kiegyensúlyozott fejlődését mind testileg, mind lelkileg. Nem kell szükségszerűen élsportolót nevelnünk a gyerekből, a mozgás amúgy is jó hatással lesz rá.

A Szivacskézilabda: Az Első Lépések Ideális Eszköze

A szivacskézilabdázás a gyermekek első, versenyélményt is nyújtó találkozása a labdával. Már 4-5 éves kortól alkalmazható súlya és anyaga miatt, nagyon sok feladat megoldására használható az óvodában és iskolai felkészítő foglalkozásokon. A szivacs, mint anyag puhaságával és rugalmasságával alkalmas arra, hogy úgy nyújtson izgalmat a legkisebb, a mozgás örömeit ösztönösen kóstolgató gyerekeknek, hogy a vele történő kontaktus semmilyen fájdalmat nem okoz számukra. A szivacslabda varázsával kelthető fel legkönnyebben a testnevelés, a rendszeres sportolás iránti vágy.

A Szivacskézilabda Fejlesztő Hatásai és Céljai

A szivacskézilabda két reménynek ad esélyt egyszerre: Egyrészt felkeltheti a mozgás, a rendszeres sportolás iránti vágyat, másrészt segítheti valamely sportjáték iránti érdeklődést, jelesül a kézilabdázás megkedvelését. A sportjáték egyik hazai képviselője Horváth János szerint nemcsak a sportág alapjainak lerakásához és a kézilabdajáték megszerettetéséhez lehet kiválóan alkalmazni, de a gyermekek mozgáskészségének és kognitív folyamataiknak fejlesztéséhez is. Tapasztalatok alapján a hajító mozdulat, a dobáskészség is jól fejleszthető a szivacskézilabdázással, valamint bizonyos korosztálynál nagyon jól megoldható a labdás ügyességfejlesztés is.

Segíti a kétkezességet, a kétoldalúságot, valamint az ügyetlenebb kéz fejlesztésében és az egykezes technikák elsajátításában is felfedezhető a szivacslabda előnyös hatása. A szivacskézilabda lehetővé teszi a főbb kézilabda szabályok megismerést, technikai elemek könnyebb elsajátítását, ami a „gyors” sikereken keresztül kedvezően hat a gyerekek fejlődésére, a sportághoz való kötődésük kialakulására. A szivacskézilabdázás nyitott az óvodáskorúak és az általános iskola alsó osztályainak tanulói számára is. Az itt tanítóknak is segítség, hogy a kis labda bűvölete élvezhetőbbé teszi, színesíti a testnevelési foglalkozásokat.

A Szivacskézilabda és a Hagyományos Kézilabda közötti átmenet

Egy vizsgálat során, melynél kézilabda edzőket kérdeztek meg a szivacskézilabdázás hasznosságáról, döntő többségük a 6-7 éves korosztály számára inkább a szivacskézilabdázást javasolja bizonyos feladatok és technikai elemek oktatása és gyakoroltatása során (kidobó, egykezes felső átadás, labdaelfogás, kapura lövések). A 8-9 éves korosztálynak a kidobó kivételével már inkább a kisebb méretű hagyományos kézilabdát javasolják. A tanulmány további következtetései, hogy nemcsak a kapusoknál jelent előnyt a labdától való félelemérzet hiánya, hanem a mezőnyjátékosoknál is (sáncolás, labdaelfogás).

A dobás technikai végrehajtásának tekintetében két ellentétes szemlélet van. Az egyik szerint a szivacskézilabdával könnyebb az ívképzés a biztosabb labdafogás miatt. A másik elmélet viszont a szivacslabdát alapvető hibák okozójának tekinti (pl. mély könyökhelyzet, törzs munkájának hiánya), elsősorban a kis súlya miatt. Ezekre a problémákra több említésre méltó megoldási javaslat is érkezett. Eszerint a 6-7 éves korban még több időt kell fordítani a technikai képzésre kényszerítő eszközök, játékok segítségével. A szivacskézilabdázás technikai elemeinek repertoárja nem különbözik a kézilabdázás mozgásanyagától, mégis a végrehajtásuk során tapasztalhatóak bizonyos eltérések a szivacskézilabda anyaga és súlya miatt.

Mivel a szivacskézilabdázást elsősorban az 5-12 éves korosztálynak ajánlják, ezért az életkori sajátosságoknak megfelelően az oktatást - a hagyományos technikai képzés mellett - számos játékkal, játékos feladattal célszerű megoldani. A korábbi tantervek a sportjátékok közvetlen oktatását csak az 5. évfolyamtól kezdve tartalmazták, de a belépés ideje előre tolódott. Az 1-2. évfolyamokon a kapura lövések, a passzgyakorlatok szerepelnek, a 3-4. évfolyamokon ezek kiegészülnek lefutásból és nekifutásból történő alkalmazásukkal, valamint a kapus feladatainak ismerkedésével is bővül az anyag. A kerttanterv tartalmazza még a különböző labdával történő játékok végrehajtását is, ezen kívül számtalan lehetőség nyílik a szivacskézilabda használatára labdás képességfejlesztő (manipulatív) gyakorlatok végrehajtásánál, és az előkészítő, rávezető játékok űzése közben is. A tananyagban szereplő kézilabdás feladatok jelentős része - 1-2. évfolyamon a labdavezetésen kívül - szivacslabdával is végezhető. A többi sportjátékban is - kiegészítő jelleggel - felhasználható a szivacskézilabda.

A Megfelelő Kézilabda Kiválasztása: Méret és Anyag

A megfelelő kézilabda kiválasztása kulcsfontosságú a pályán való sikerhez, akár fiatalabb, akár idősebb csapatjátékos vagy. Minden korosztály és játékszint más-más típusú labdát igényel, hogy a játékosok megfelelő kontrollt, fogást és pontosságot tudjanak elérni. A kézilabda viszonylag kicsi más sportlabdákhoz, például a kosárlabdához, a röplabdához vagy a futball-labdához képest. Kerülete (korosztálytól függően) 50 és 60 cm között van, súlya pedig 290 és 475 gramm között van. A labda életkornak, nemnek vagy edzettségi szintnek megfelelő súlya megkönnyíti annak játék közbeni irányítását és kezelését. A kézilabda belsejében lévő szabványos nyomás 0,6 bar.

A kézilabdákban természetes bőrből vagy szintetikus anyagokból, például poliuretánból készült borítású labdák kerülnek felhasználásra. A bőrlabdák hagyományosabbak, strapabíróbbak és puha tapintásúak, míg a szintetikus modellek időtállóbbak és jobban ellenállnak a nagy igénybevételnek, valamint az időjárási körülményeknek. Tökéletesen alkalmasak beltéri és kültéri játékra. A kézilabdának 32 db jellegzetes, általában hatszög alakú lapja van, amely össze van varrva vagy ragasztva. Ezenkívül a felülete domború és csúszásmentes, ami segíti a játékosokat a labda jobb fogásában és irányításában. Érdemes megjegyezni, hogy a kézilabdáknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, és a nemzetközi szövetségek, például az IHF (International Handball Federation, vagyis Nemzetközi Kézilabda Szövetség) és az EHF (European Handball Federation/Európai Kézilabda Szövetség) által jóváhagyottnak kell lenniük. Ez különösen igaz a hivatalos versenyeken és mérkőzéseken való használatra.

A kézilabdák sokféle méretben érhetők el - a 00-as mérettől a 3-as méretig. Az életkornak és nemnek megfelelő illeszkedés itt rendkívül fontos, mert ez teszi lehetővé a maximális teljesítményt és a játék élvezetét, valamint elősegíti a készségfejlesztést. A túl nagy labda használata frusztráló lehet, mivel nem tudja az ember megfelelően elkapni, és nem tudja majd pontosan lepasszolni vagy eldobni. Összefoglalva, ha fejleszteni szeretnéd kézilabdás képességeidet, vagy be kívánod vezetni gyermekedet ennek a dinamikus és lenyűgöző csapatsportnak a világába, ne feledd, hogy a labda méretét életkorod, edzettségi szinted és nemed szerint válaszd meg. A kézilabda gyártásának pontossága és a felhasznált anyagok minősége is fontos, ezért mindig az elismert márkák modelljeit érdemes választanod.

Kézilabda Méretek Korosztályok Szerint

Az edző- és a meccskézilabda közötti választás a játékszintedtől, a játékcéljaidtól és a költségvetésedtől függ. A gyakorló labdát napi edzésre és gyakorlásra tervezték. Általában időtállóbb, ami azt jelenti, hogy hosszú órákig tartó intenzív használatot is kibír. Tartóssága és hozzáférhetősége miatt jó választás, ha fiatalabb játékosokat edzel vagy tanítasz, illetve akkor, ha kezdő játékos vagy. A meccslabda viszont hivatalos mérkőzések és versenyek során használatos. Általában pontosabban kiegyensúlyozott és jobb minőségű anyagokból készül, ami jobb irányítást és pontosságot tesz lehetővé a dobások és passzok során. Az úgynevezett street handball, vagy beltéri kézilabda mellett létezik egy második típus, a strandkézilabda. Ezt szintetikus anyagokból gyártják a mechanikai sérülésekkel és az időjárási körülményekkel szembeni nagyfokú ellenálló képessége miatt. Mérete is szorosan összefügg a játékosok nemével és életkorával. A gyerekek strandkézilabdát kis kerületű gumimodellel játsszák.

A Kézilabdázás Szabályai és A Játék Környezete

A legkisebbeknél a szivacskézilabda mérkőzéseken a szabályok még másodlagosak. A fő cél, hogy a játék rugalmasan hasonlítson a kézilabdázáshoz. Viszont törekedni kell arra, hogy maradéktalanul érvényesüljön az igazságosság és a fegyelemre, rendre nevelés. Az MKSZ a 2013/2014-es idényben Régiónként igények és lehetőségek szerint nyitott versenynapot hirdet nemenként az U7, U8 és az U9-es korosztályok számára (továbbiakban: Szivacskézilabda Tornarendszer), ahol hivatalos eredményszámítás és közlés, megjelenítés nem történik. A cél az, hogy minden nevező csapat számára - közeli elérhetőség mellett - legalább 5-5 őszi és tavaszi versenynap álljon rendelkezésre. Mérkőzések közti szünetekben, a nem pályán lévő csapatok számára ügyességi és/vagy hetes dobó versenyeket kell szervezni.

A szivacskézilabda játéktér téglalap alakú terület, amelynek hossza 20 méter, szélessége 10-15 méter. A kapuelőtér vonal a kapu közepéből, a kapufák vonaláig húzott 5,5 méter sugarú félkörív, amelyeket a kapu szélességének megfelelően egy egyenes vonal köt össze. Az alap- és oldalvonal 5 centiméter széles folytonos vonal. A védekező csapatnak minden középkezdésnél vissza kell rendeződnie a saját kapuelőtér vonalára, szoros emberfogásra csak ezt követően távolodhat el attól. A labdát nem birtokló játékost csak testtel lehet követni, „lekarolása” szoros emberfogásként nem megengedett. A rögzített dobások (bedobás, szabaddobás, büntetődobás) elvégzésekor a védőjátékos(ok)nak legalább 1 méter távolságban kell elhelyezkedni a dobást végrehajtó játékostól. Szabaddobás végrehajtásakor a támadó csapat játékosainak 1 méternél távolabb kell tartózkodniuk az ellenfél kapuelőtér-vonalától. A büntetődobást kapuelőtér vonaltól kell végrehajtani (5,5 méter).

A Kiemelt Bajnokság U10-U14 korosztályaiban - teljes csapatlétszám esetén -, minden harmad/félidő első részben emberfogással történő védekezést (fél, vagy egész pályás) KELL alkalmazni, tilos a hatos vonalon felállt védekezés alkalmazása. A Kiemelt Bajnokság minden mérkőzése három szakaszban kerül megrendezésre abból a célból, hogy garantáltan minden - a mérkőzésre nevezett - játékos pályára léphessen. Az első harmadban szabadon megválasztható a játékot kezdő egy kapus és hat mezőnyjátékos személye, akiket mez számuk karikázásával meg kell jelölni a jegyzőkönyvben. Az első harmadban cserére kizárólag sérülés, kizárás esetén van mód. Az első harmad játékidejének leteltével - az első játékmegszakítás (bedobás, szabaddobás, gól,...) alkalmával - a játékvezetők megállítják a mérkőzést és szünet beiktatása nélkül csere lebonyolítását rendelik el. Amennyiben a jegyzőkönyvben szereplő játékosok száma lehetővé teszi, teljes cserét kell megvalósítani. Amennyiben a teljes csere lebonyolítása nem lehetséges a mérkőzésre nevezett versenyzők száma alapján vagy sérülés miatt, akkor az első szakaszban legkevesebb gólt szerzett játékosok közül lehet kijelölni a második harmadban is pályán maradó versenyzők körét. Cserélni a kapust is kötelező, azzal az eltéréssel, hogy a második szakaszban kapusnak jelölhető az első szakaszban pályára lépő mezőnyjátékos is, illetve az első szakaszban kapusként pályára lépő játékos a második szakaszra jelölhető mezőnyjátékosnak, de ez nem kötelező. A második harmadban - az elsővel azonos módon - cserére kizárólag sérülés, kizárás esetén van mód. Sérült játékos helyett csereként az első harmadban a legkevesebb gólt szerzett mezőnyjátékost vagy a kapus léphet pályára. A második szakasz a csere lebonyolítását követően az első szakasz végén megszakított játékhelyzettől, térfélcsere nélkül folytatódik. Amennyiben az első és a második harmad mérkőzésidejének leteltekor kiállítás(ok) van(nak) érvényben, akkor a kiállítás(ok) leteltéig, azok erejéig a szabályok ellen vétő csapatnak kötelező emberhátrányban játszania. Sérülés miatti csere alkalmából beállt játékos korlátozás nélkül visszacserélhető a sérült játékossal. A második harmadban sérülés esetén vagy olyan játékos léphet pályára, aki korábban még nem lépett pályára, vagy a mérkőzés addigi szakaszáig a legkevesebb gólt szerezte. A második harmad játékidejének leteltét követően 5 perc szünet következik. A harmadik harmadban a pályára lépő játékosok köre a nevezett játékosok közül szabadon választható meg, cserére az általános szabályok szerint lehetséges. A mérkőzés végeredménye a három harmadban elért eredmények összesítése alapján kerül megállapításra. Régiónként igények és lehetőségek szerint nyitott versenynapot hirdet nemenként az U7, U8 és az U9-es korosztályok számára (továbbiakban: Szivacskézilabda Tornarendszer), ahol hivatalos eredményszámítás és közlés, megjelenítés nem történik.

A játéktér téglalap alakú terület, amelynek hossza 28 méter, szélessége 15 méter. A kapuelőtér vonal a kapu közepéből, a kapufák vonaláig húzott 6 méter sugarú félkörív, amelyeket a kapu szélességének megfelelően egy egyenes vonal köt össze. Az alap- és oldalvonal 5 centiméter széles folytonos vonal. A cserevonal a középvonaltól mindkét irányban 250 cm távolságra lévő 30 cm hosszú szakasz. A kapu az alapvonal közepén áll, mérete: 150-160 cm magas és 240-250 cm széles. A játéktéren egy időben 5 mezőnyjátékos és 1 kapus tartózkodhat. A kapus a mezőnyben nem szerepeltethető hatodik mezőnyjátékosként. A rögzített dobások (bedobás, szabaddobás, büntetődobás) elvégzésekor a védőjátékosnak legalább 1 méter távolságban kell elhelyezkedni a dobást végrehajtó játékostól. Szabaddobás végrehajtásakor a támadó csapat játékosainak 1 méternél távolabb kell tartózkodniuk az ellenfél kapuelőtér-vonalától. A büntetődobást kapuelőtér vonaltól kell végrehajtani (6 méter). Gólt elért csapatnak kötelező visszatérni a saját kapuelőtér vonalához!

A Gyerekek Sportválasztásának Általános Szempontjai és Kihívásai

A témáról mindenekelőtt a Testnevelési Egyetem pszichológia és sportpszichológia tanszékét vezető dr. „A jelenségnek több vetülete van. Az első a korai sportágválasztás problematikája. Az csak hét-nyolcéves korban derül ki, hogy a gyerek mire lesz alkalmas a későbbiekben, négy-öt évesen még nem. A másik a közeg. Ha a család erőlteti a sportágat, piciként a gyerek azonosul az elképzeléssel, de az még nem az ő választása. Serdülőkorban az szokott gondot jelenteni, hogy kiderül: a gyerek fizikálisan, mentálisan nem arra a sportágra termett, vagy egyszerűen csak nem szeretné tovább csinálni. Amennyiben a család támogatja a sportolást, az természetesen kiváló fejlesztő közeg. Jó hozzáállás, ha a szülők úgy gondolják, a gyerek élvezze, amit csinál, mozogjon, legyen együtt a társaival. Ha viszont kicsiként elkezdik számonkérmi, hogy »miért nem rúgtad be azt a helyzetet?!; miért nem voltál ügyesebb?!«, akkor fölösleges lelki nyomást helyeznek rá. A szakember szerint ebben az életkorban a játékra, a fejlődésre és a mozgástanulásra kell(ene) helyezni a hangsúlyt, nem pedig a teljesítményre.

„A harmadik aspektus, amikor elviszik a gyereket sportolni, de a szülőt egyáltalán nem érdekli, hogy a kicsi eredményes-e. Ez azért nem jó, mert ha a szülő nem támogatja, biztatja a gyereket a teljesítményre - fontos: nem a sportteljesítményre, hanem akár csupán az edzésre járásra -, akkor a közeg megint csak nem lesz motiváló, fejlesztő. Meghatározó az is: az adott országban hogyan és milyen szempontok alapján támogatják a gyereksportot? Ha a kicsiket versenyeztetni szükséges, és mindenféle ligában kell részt venniük, mert a klub csak így juthat támogatáshoz, akkor az magát edzésmunkát is veszélyezteti. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a gyerekek képtelenek rendesen megtanulni a sportáguk alapjait.”

Figyeljünk a gyerek igényeire! Hiába szerettünk volna mi lenni a következő Puskás Öcsi, ha a gyerekünket hidegen hagyja a foci, ne erőltessük. Nézzük meg, beszélgessünk vele, hogy milyen sportok érdeklik. Vigyük el sportágválasztó eseményekre. Itt utána tudunk nézni, hogy milyen helyszíneken, mikor, milyen sportágakat lehet kipróbálni. Lapozzátok át együtt a hogyan válasszak sportágat? c. Egy hároméves gyereket még nem lehet elvinni foci- vagy kosárlabda edzésre, ha még lépni sem tud rendesen. Ilyenkor a gyerek hamar kiéghet, és az ilyen mozgás többet árt, mint használ. Már babaként el lehet vinni a gyereket úszni, ez több sporthoz is kiváló alapot nyújt. 8 éves kortól már szinte bármilyen sportot űzhet a gyerek, de gyakran még csak kiegészítő jelleggel. Ne hanyagoljuk el a földrajzi szempontokat! Ha kétnapi járóföldre nincs tőlünk még egy pocsolya sem, akkor érdemes megfontolni, hogy mindenképpen jó ötlet-e a gyereket például kajakozni küldeni. Az utazás rengeteg időt, energiát és pénzt emészt fel. Ráadásul azt is érdemes megfontolni, hogy szervezett edzés esetén hogyan lesz megoldva a gyerek szállítása? El tud gyalogolni, busszal viszik őket vagy esetleg a szülőknek kell megoldaniuk? A pénz is döntő! A felszerelés, az edzés, az utazás - mind-mind pénzbe kerül. Vannak olcsóbb és vannak drágább sportágak, és persze attól is függ, hogy szervezett keretek között sportol -e a gyerek vagy csak a kertben rúgjátok a bőrt. Ráadásul, ha szervezett keretek között sportol a gyerek, az folyamatos kiadást jelent, mely költség gyakran emelkedik is. Fontos, hogy tudjuk, a barátai milyen sportágat választanak! A gyereket nagyban motiválhatja, hogy a barátai milyen sportágat választanak, hiszen akár együtt járhatnak edzésre is. Ilyenkor könnyebben kitartanak egy sport mellett, és a szervezési feladatokat is megkönnyíti. Ne erőltessük a szervezett sportot, ha a gyereknek nincs hozzá kedve! Az is jó, ha elmegy a család focizni a parkba, kirándulgat vagy biciklitúrákat tesz. Mérlegeljük a kockázatokat! A gyerek sportolás közben sérüléseket szerezhet, versenysport esetén pedig a tartós sérülésekkel is számolni kell. Vegyük figyelembe a testalkatot! Ha idővel szeretnénk (és a gyerekünk is érdeklődik iránta), hogy a gyerek versenyszerűen sportoljon, nem árt egy testalkatvizsgálatot (sportantropometria) elvégeztetni rajta. A mérés alapján meghatározható pl. a genetikai adottságok.

Kézilabda a Sportágak Palettáján: Melyik korosztálynak ajánlott más sportágak?

• Kézilabda: 7 éves kortól várják a gyerekeket, de általában ilyenkor még csak kiegészítő sportágként ajánlott. Kiválóan fejleszti a koordinációt, a gyorsaságot, a csapatszellemet és a reflexeket.
• Kosárlabda: Már 6-7 éves kortól elkezdhetik a gyerekek. 10-12 éves kortól ajánlott versenyszerűen is foglalkozni vele, addig inkább kiegészítő edzésként vagy hobbiként. Sok készséget fejleszt, nem monoton.
• Labdarúgás: 5 éves kortól várják már a gyerekeket. Szakágai közé tartozik a női és férfi labdarúgás, a futsal és a strandfutball is. Fejleszti a koordinációt, a gyors döntéshozatalt, az állóképességet, valamint erősíti a csapatszellemet és a labdavezetést.
• Jégkorong: 5 éves kortól lehet elkezdeni. Gyors gondolkodást és kreativitást igényel, látványos sportág. Hazánkban is egyre népszerűbb. Fejleszti az egyensúlyt, gyorsaságot, állóképességet, koordinációt, valamint a csapatszellemet és a taktikai gondolkodást. Jégkorong nem ajánlott azoknak a gyerekeknek, akiknek mozgáskoordinációs problémáik vannak, vagy nem szeretik a kontaktsportokat, mivel a jégkorongban sok a fizikai összecsapás és ütközés.
• Röplabda: Tízévesen ideális elkezdeni a sportágat. Néhány éve indult az úgynevezett manó korosztály, amelyben a nyolc-kilencévesek szerepelhetnek. A zsinórlabdához hasonló az a játék, amelyet ebben a korban kipróbálnak; és általa a röplabda alapjait is elsajátítják. Fejleszti a kéz-szem koordinációt, a reakcióidőt, az állóképességet, valamint az együttműködést és a csapatmunkát. A röplabda nem ajánlott azoknak a gyerekeknek, akik hajlamosak a gyakori boka- vagy térdsérülésekre, mivel a sport magas ugrásokat és hirtelen mozdulatokat igényel.
• Vízilabda: Fejleszti az úszástudást, a koordinációt, a csapatszellemet és a taktikai gondolkodást. A vízilabda nem ajánlott azoknak a gyerekeknek, akik nem érzik magukat kényelmesen a vízben vagy nem tudnak jól úszni.
• T-ball (baseball kezdő változata): Már 4-5 éves kortól el lehet kezdeni. Kiválóan fejleszti a kéz-szem koordinációt, a reakcióidőt és a csapatmunkát. A baseball nem ajánlott azoknak a gyerekeknek, akiknek komolyabb mozgáskoordinációs problémáik vannak, mivel ez a sport gyors reakciókat és finom mozgásokat igényel.
• Atlétika: 6 éves kortól javasolt szervezett szinten, sok szakág tartozik ide, mint a futó, a dobó vagy az ugró. Klasszikus és népszerű sportág, de nem túl játékos. Remekül erősíti a kitartást.
• Műkorcsolya: A klubok már akár 4-7 éves kortól is várják a kicsiket. A kondíciója és a koordinációja is fejlődik.
• Tenisz: 5 éves kortól várják a gyerekeket, fejleszti az állóképességet és az ügyességet, kevés kockázattal jár. Előnyös a magas növés és a nagy kartávolság.

Az Utánpótlás-Nevelés Hosszú Távú Céljai és Kihívásai

A kézilabdázás hazánkban is rohamosan fejlődő sportág. Népszerűsége folyamatosan növekszik a női és a férfi nemzeti válogatottak, valamint klubcsapataink nemzetközi sikereinek köszönhetően. Mégis az utánpótlás-nevelésben vannak hiányosságaink az eredményességet és a fiatal korosztályok felkészítését illetően. Ha csak gondolkodunk és még semmit nem tettünk a tanítványainkkal, akkor is egységesen tegyük ezt. Legyen ez nevelési alapelv, vagy képzési szempont, az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen. A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Hiszen a hibák nemcsak akkor kezdődnek, hogy a mit, mikor és hogyan kérdésekre nem megfelelő válaszok érkeznek, hanem a miért pont ezt, vagy miért pont azt helyezzük előtérben az oktatás folyamatában. Egészen pontosan, az objektív képzési elv érvényesülése, szűrni és rangsorolni fogja egy adott edző, adott megoldásra váró feladatait. A képességek fejlesztése a legfontosabb feladata a folyamatnak. Ebben csak az lát tisztán, aki érti és elfogadja magát a felépítettséget. Az egységesség, idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig. Nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak. Az edzők azonos értékrendek mellett oktatják, nevelik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód.

A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig, szakmai képzettségi szempontokat állít fel. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg. Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése van az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. Az a terület, amiért a szakfelügyelő felel, egyes megyékben 35-40 sportszervezetet is tartalmaz. Mindenkihez egy időben nem képes eljutni, ezért a digitális felületen figyelni tudja az edzők tevékenységét. Üzeneteket tud majd küldeni a rendszeren belül az egyéneknek vagy mindenkinek, egyaránt ha ez szükséges. Kiemelném, hogy a szakfelügyelők semmilyen határt, korlátot nem szabnak az edzők öntevékeny kreatív hozzáállásában mindaddig, amíg munkájuk abban a szemléletben zajlik, ahogy ezt a tematika előírja nekik. Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hock képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni.

Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig. Nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyors erő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványokat az emelkedőn. A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá!

tags: #hany #eves #kortol #erdemes #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• Emlékezetes OTP Bank Liga összecsapások
• Rendszerszintű problémák a kézilabdában
• Ferencváros fölénye az NB I-ben
• Játékosok elhelyezkedése a kosárlabdában
• A Honvéd Vízilabda utánpótlásáról és felkészüléséről Boros Lászlóval