A Magyar Labdarúgás Pénzügyi Ösztönzői és a Légióskérdés: Hány Csillagot Kapnak a Csapatok az NB I-ben?

A magyar labdarúgásban régóta napirenden van a hazai és fiatal játékosok szerepeltetésének kérdése. Az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) elnöksége aktívan törekszik arra, hogy ösztönözze a klubokat a magyar tehetségek beépítésére, különösen az élvonalban. Ez a törekvés azonban gyakran ütközik a klubok érdekeivel és a munkaerő szabad mozgásának elvével, ami összetett szabályozási rendszert eredményez, jelentős pénzügyi téttel.

A magyar játékosok és fiatalok szerepeltetésének ösztönzése

2010 óta az MLSZ azt a nézetet képviseli, hogy több magyart és fiatalt kell a pályán látni. Ennek érdekében voltak pénzügyi ösztönzések, ami miatt az MLSZ visszajelzése szerint néhány klubtól azt kapták, hogy hagyják őket békén, hadd csináljanak, amit akarnak, majd ők eldöntik, kit játszatnak, kit nem. Mivel nem nagyon nőtt a magyar játékosok száma, elkezdték vizsgálni, mit lehet tenni. Kötelező szabályozást nem lehet hozni a munkaerő szabad mozgása miatt, ezért a pénzügyi ösztönzőkhöz próbálnak nyúlni a jövőben.

A 2025/26-os évadtól jelentős változások lépnek életbe, amelyek komoly pénzügyi hatással bírnak a klubokra. Az MLSZ a hivatalos oldalán ismertette, milyen kritériumok teljesítésével részesülhetnek maximális anyagi támogatásban az élvonalbeli futballklubok. Akik öt magyar játékost nem játszatnak az NB I-ben, és azon belül egy magyar U21-es labdarúgót, azok jelentős összegről, nagyságrendileg 500 millió forintról mondanak le. Ez a rendszer nem csupán az NB I-re, hanem a női első osztályra, az NB II-re, valamint a férfi és női futsalélvonalra is vonatkozik. A legnagyobb változás az NB I-et érinti: a teljesen megítélhető támogatás összege 325 millióról 500 millió forintra emelkedik.

Az NB II-re is érvényes a szabályozás, ahol kisebb összegről, 300 millióról mondanak le azok a klubok, ha nincs két U20-as, vagy külföldi játszik a csapatban. Az NB III-ban sem játszhat külföldi. Nemcsak ezekről az összegről mondanak le a klubok, de számíthatnak rá, hogy semmilyen állami támogatást nem kapnak. A TAO-ból nem zárják ki őket, de az MLSZ elnöksége, amikor a TAO felhasználásáról dönt, akkor diszkriminálja azokat, akik ezeket a szabályokat nem követik.

Csányi Sándor MLSZ-elnök kifakadt, hogy kevés a magyar fiatal és sok a légiós az NBI-ben, így aztán változtattak megint. Az MLSZ elég sűrűn változtatja ezeket a szabályokat. Korábban állampolgársági alapon dőlt el, hogy ki számít légiósnak és ki a hazai játékos, aztán jött az a rendszer, hogy szinte bemondásra lehetett valaki magyar, nagyjából elég volt azt állítani, hogy egy játékosnak van magyar felmenője. Most újra állampolgári alapon dől el, hogy a pénzelosztási rendszerben ki számít magyarnak és ki nem. Viszont Szlovákiában és Ukrajnában nem megengedett a kettős állampolgárság, így az MLSZ-szabályzata buktathatja le a felvidéki vagy kárpátaljai kettős állampolgárokat.

Az MLSZ az eddiginél is több pénzt pumpál a magyar profi csapatokba. A Nemzeti Sport írta meg, hogy az MLSZ elküldte a kluboknak az új premizálási rendszert. A 12 csapatnak alapból kap 350 millió forintot. Minden győztes bajnoki mérkőzés jutalma 10 millió forint (ez a háromszorosa a tavalyinak). Külön prémium jár majd az év végén az első hat helyezett csapatnak. A bajnok 120 milliót kap, a második 100 milliót, a harmadik 80-at, a negyedik 60 milliót, az ötödik 40-et, a hatodik 20 milliót. Ez a 700 millió már európai összehasonlításban is észrevehető mennyiségű pénz. Az összesen 345 millió forint.

Az MLSZ tehát kioszt a klubok között 12-szer 350 millió forintot (4,2 milliárd), továbbá 420 millió helyezési pénzt. Az előző szezonban 150 győzelem született az NBI-ben, ha idén is annyi lesz, az még további 1,5 milliárdos győzelmi pénzt jelent. Ez az összeg azonban attól is függ, ha a pályán van legalább egy fiatal játékos, vagy legalább hét magyar játékos van a pályán, vagyis négynél nem több légiós. Az MLSZ határozatában az szerepel, hogy egy 2005-ben vagy később született játékosnak végig a pályán kell tartózkodnia, kivéve, ha: 1) a labdarúgót lecserélték, és helyette az előírásoknak megfelelő labdarúgó áll be; 2) a labdarúgót kiállították; 3) a labdarúgó sérülése esetén a csapat minden cserelehetőségét kimerítette.

A májusi közgyűlésen elfogadott új rendszer, vagyis a "hazai szabály" lényege - ahogy az a június végi pontosításnál kiderült -, hogy minden élvonalbeli klubnak, minden egyes mérkőzésen legalább öt magyart (köztük legalább egy 2005. január 1-jén vagy utána született magyar állampolgárt) kell folyamatosan a pályán tartania. Az első fordulón már túl is vagyunk, így már azt is látjuk, hogy a tizenkettőből három csapat máris lemondott a maximális 500 milliós prémiumról. Az Újpest már korábban bejelentette, hogy ebben a szezonban nem foglalkozik a 4+1-es ajánlással, így nem meglepő, hogy a DVTK ellen csak négy magyar játékos lépett pályára (összesen 280 percet hoztak össze). A részteljesítéshez átlagban mérkőzésenként legalább 45 percet kell játszania egy fiatalnak (2005. január 1-jén vagy utána született magyar állampolgár) és átlagosan legalább 450 percet kell kapniuk a hazai (magyar állampolgársággal rendelkező) játékosoknak. Fontos kitétel, hogy a megadott számú hazai játékosnak a mérkőzés teljes ideje alatt játszania kell.

A fiatalszabály részletei és az akadémiák szerepe

Az ösztönzők tekintetében megkülönböztetnek fiatalokat, vagyis azokat, akik 1999. január elseje után születtek, és a még fiatalabbakat, akik 2000. január elseje után születtek. Utóbbiak esetében a pályán töltött játékpercek duplán számítanak. A 2025/26-ös évad legizgalmasabb témája előzetesen az úgynevezett magyar-, valamint a megújított fiatalszabály, amely valójában pénzügyi ösztönző, hiszen az MLSZ-től akkor kapják meg a klubok a külön juttatásokat, ha betartják az előírásokat. Ez azt jelenti, hogy a korábbi fiatalszabályban meghatározott játékidő kétszeresét, az eddigi 1485 perc helyett 2970 percet kell teljesíteni csapatonként az idényben.

Jelenleg Magyarországon kilenc államilag elismert labdarúgó-akadémia van, ebből hétnek (DVSC, DVTK, ETO, FTC, Kisvárda, MTK PAFC) az élvonalban, kettőnek (Budapest Honvéd, Vasas) pedig a másodosztályban szerepel az első csapata. Ezeknek a többnyire állami támogatásokból fenntartott kiemelt akadémiáknak a működését az NSMI felügyeli, a kifizetések egy részét pedig a produktivitási feltételek teljesítéséhez köti. Az államtitkár elmondása szerint az akadémiák állami támogatása két részre, egy üzemeltetési és egy sportszakmai egységre bontható. Előbbit a rendszer 2023-as indulásától kezdve minden szezon elején megkapják az akadémiák, utóbbi esetében pedig az indulás évében előzetesen a támogatási összeg 70 százalékát kapták meg, a produktivitási rendszer teljesítésének függvényében pedig további 30-at.

A kiemelt akadémiai címnek egyetlen „belépő” és egyben kötelező alapfeltétele van jelenleg: eszerint az élvonalbeli kluboknak minden bajnoki mérkőzésen öt magyar labdarúgót végig a pályán kell tudniuk. „Ez egy olyan szabályzó, amit egyáltalán nem kell mindenkinek betartania, viszont egy ilyen szintű támogatás óriási segítség a kluboknak. Ennek ellenére bárki mondhatja azt, hogy én nem szeretnék ezekkel a támogatásokkal élni, de akkor magának kell megoldania gazdaságilag.” Ebből viszont az következik, hogy az akadémia és az első csapat fenntartását játékosértékesítésből és folyamatos európai kupaszereplésből lehet elérni. A produktivitási rendszer lényege, hogy az MLSZ-ajánlása mellett a kiemelt akadémiával rendelkező kluboknak egy előzetesen az NSMI-vel egyeztetett fiatalpercet is el kell érniük minden szezonban.

Ezt (a mostani idényre nézve) kisebb részben a 2004-es születésű játékosokkal, nagyobb részben pedig 2005-ös vagy azutáni születésű játékosokkal kell elérni. Játékperceket azonban nemcsak a bajnokságban, hanem a nemzetközi kupában és a Magyar Kupában (a legjobb nyolcban rendezett meccsektől kezdve) is lehet gyűjteni. Az NSMI-nek viszont nincs olyan megkötése, hogy egyszerre hány fiatalnak kell a pályán lennie, azaz dönthetnek úgy az edzők, hogy az egyik meccsen nulla, míg egy másikon mondjuk három fiatalt is pályára küldenek. Adódik a kérdés: kik lehetnek azok a fiatalok, akik lehetőséget kapnak majd, és akikkel teljesítik a klubok az MLSZ előírását? A legtöbbeknek talán a Ferencváros 19 éves középpályása, Tóth Alex neve ugrik be, aki a tavaszi szezonban csapata meghatározó játékosa lett. Az utolsó fordulóban megkapaszkodó Debrecen 20 éves támadó középpályása, Szűcs Tamás mindössze három meccset hagyott ki az előző évadban, és 2190 percet szerepelt a DVSC-ben. A 20 éves Pető Milán a kiesett Fehérvárból igazolt egy megyével délebbre, a kupagyőztes, bajnoki bronzérmes Pakshoz. Noha az ezüstérmes Puskás Akadémiából a Liverpoolhoz szerződött a 20 éves kapus, Pécsi Ármin, azért maradt korosztályos játékos Felcsúton. Az ugyancsak 20 esztendős Markgráf Ákos tizenhét meccsen kapott lehetőséget, és több mint 1000 játékpercet gyűjtött. Az MTK utánpótlásából többen is felkerülhetnek Horváth Dávid együttesébe, a rutinosabbak közül pedig a 20 esztendős Kovács Patrik jelentheti az egyik megoldást a fiatalszabály adta kihívásra.

A pénzügyi ösztönzők összefoglalása

A bajnokság lebonyolítása és a csapatlétszám dilemmája

A labdarúgásban a stabilitás nagyon fontos. A bajnokság létszáma az NB I-ben továbbra is 12 csapat marad, míg az NB II-ben 16. A legnagyobb vita arról folyt, hogy maradjon-e ez a 3x11 mérkőzéses lebonyolítás a 12 csapattal, és hogy egy kieső legyen, a másik kieső sorsa pedig rájátszásban dőljön el. Arra törekszünk, hogy minden kérdést, ahol a klubok érdekeltek, velük együtt beszéljük meg és együtt hozzunk döntést. A klubok, amelyek a legnagyobb kritikusai voltak a 3x11 mérkőzésnek, mondván, hogy nem igazságos, azok elutasították a változást, ragaszkodtak a változatlansághoz. A következő döntést hoztuk: ebben az évben nem változik meg a lebonyolítás. Öt évre hirdetjük meg, de egy évet rászánunk, hogy még egyszer megvizsgáljuk azokat a bajnokságokat, ahol 12 csapat van és alsó-és felsőházi rájátszás van az alapszakasz után. Ezután a klubokkal megbeszélve, vagy megyünk tovább a 3x11-es rendszerben, vagy változtatunk.

Az osztályozós rendszer bevezetése az NB I 11. és az NB II 2. helyezettje között végül azért lett elvetve, mert nem lenne korrekt az NB I 11. helyezettjét az NB II második helyezettjével egy pályára küldeni, amikor egész más anyagi feltételekkel rendelkeznek, az egyikben vannak külföldi játékosok, a másikban nincsenek. Fontosnak érzem még egyszer hangsúlyozni: nem érzem problémának, hogy felvetjük, és eltöprengünk rajta, hány csapatos NB I lenne az ideális! Azonban azt állítom, hogy nem szabad túlságosan nagy hangsúlyt fektetni erre a kérdésre, mert önmagában a létszám nem okoz sem színvonalemelkedést, sem színvonalcsökkenést. Mert számos példát látunk számos ország bajnokságából, hogy minden rendszer képes működni, vagy diszfunkcionális is tud lenni. Arról nem beszélve, hogy az elmúlt 30 évben Európában talán nálunk változott legtöbbet a lebonyolítási rendszer.

1990-ben még 16 csapat volt, 2 fix kiesővel és 2 osztályozós kieséssel. 1995-ben mind a négy utolsó osztályozhatott a bennmaradásért (mind benn is maradt!). 1996-tól aztán ismét 2 fix kiesővel és 2 osztályozós kieséssel, de már 16 csapatról megnövelve 18-cal. 1998-tól maradt a létszám, de 3 kiesőre csökkent a távozók névsora, ők viszont biztosan kiestek. 2000-ben az újra 16-os létszámot két nyolcfős csoportra, az onnan továbbjutó 6-6 csapatot pedig egy 12 csapatos rájátszásba küldték. 2001-ben tovább kutyulták a kását, 12 csapatra csökkentve a mezőnyt, akik előbb 3-szor játszottak egymással, majd az alsóházban és a felsőházban lévők még egyszer-egyszer egymással. Egy évre rá a körök számán módosítottak, mert rájöttek, nem épp igazságos ez a szisztéma. Szóval mindenkivel 2 kört játszottak a csapatok, majd a felső- és alsóház házon belül még egyszer 2-2 fordulót. Ez még egy évig élt, hogy 2004-ben újra bővítsenek, 16 csapatra és a lebonyolítás szerint mindenki mindenkivel kétszer találkozott. Hiszem, hogy a váltások okát sokszor a szurkolói hangok is csak erősítették. De az elmúlt húsz évben sosem volt olyan rendszer, ami igazán elégedetté tette volna a szurkolókat.

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke január legvégén az M4 Sportnak nyilatkozva elmondta: a 2025/26-os évadtól megváltozhat az NB I lebonyolítása. Ha egyvalami biztos a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnoksággal kapcsolatban, akkor az az, hogy nagyjából tízévente változik a lebonyolítás, és ez többnyire létszámváltozással is együtt jár. „Nem titok, folyik egy gondolkodás [arról], hogy 2025 után hogyan alakuljon a magyar bajnokság rendszere. Ennek a munkának a közepén járunk. Az MLSZ első embere azt mondta, nem szereti a felsőház-alsóházas megoldást, ugyanakkor igazat ad azoknak, akik a jelenlegi lebonyolítást igazságtalan volta miatt bírálják.

A felvetődik a kérdés, hogy miért is nem megoldás a focira a csapatok számának változása? Mert a foci Magyarországon jelenleg sem igazán életképes. Aktuális politikai vezetők, ügyeskedők, diplomaták, közeli barátok; vesztegetéssel, zsarolással, ígérgetéssel és hatalommal megvett szponzorok báboznak a csapatokkal. Ahol befürdik a vezető, ott a csapat is eltűnik. A lebonyolítási szisztéma változásainak ráadásul rövid időn belül több kára van, mint haszna. Ha növekszik a mezőny, akkor több jelenleg még NB II-es csapat kerül fel, akik nem biztos, hogy bírják anyagilag, játékoskeretileg a történetet, a kiesés kérdése pedig szinte kétséget kizárólag köztük dőlne el. Ha pedig csökken, akkor újabb NB I-es csapatok zuhannának le, márpedig az NB I és NB II között olyan irgalmatlan különbségek vannak, amibe a kiesők szinte kivétel nélkül beleroppannak. Arról nem beszélve, ha csökken a csapatok száma, több lesz a rangadó, ami így értékét veszti. Kit érdekel majd egy Loki-Fradi, ha évente van belőle négy vagy akár hat? Ha pedig növekszik a csapatok száma, akkor a kiscsapatok elleni meccsek veszik el a nézők kedvét a sorozattól. Csak azt szeretném, hogy belásd, a létszám nem elsődleges, de még csak nem is másod- vagy harmadlagos kérdés.

Mindenképpen kérdés, de jelentőségét nem szabad felnagyítani azzal, hogy állandóan erről vitázunk. Ugyanis a lebonyolítási rendszerben van az egész sava-borsa. 12 csapat játszhat egymással 3 körös 33 fordulós idényt, vagy akár 2 körös, alsó-felsőházzal folytatódó összesen 27, vagy 32 fordulós idényt is (függően attól, a különválasztás után 1 vagy 2 fordulót játszik mindenki mindenkivel). 10 csapat akár négy kört is játszhat egymás ellen (36 forduló), de akár kettőt is (18 forduló), amit aztán további rájátszásos meccsek követnek. A csapatok létszáma csupán egy eszköz ahhoz, hogy célt érjenek. Így próbálnak lavírozni a döntések sűrűjében. Azonban pontosan így alakul ki az a káosz, amit jelenleg is látunk. Jéghegyként előbukkanó szabályok, önellentmondások, teljesen zavaros jövőképek.

A létszám körüli viták régóta zajlanak:

„Az NB I létszáma körül áll a harc. Az egyesületek többsége kétségtelenül a 16-os létszám mellett van s éppen ezért feltűnő, hogy az MLSZ elnöksége húzódozik a létszámemelés gondolatától.” (Nemzeti Sport, 1941.)

„Az idény vége felé - főleg a kiesési mezőnyben lévők között - mindig felmerül a létszámemelés kérdése (…) Az elnökség megállapította, hogy a 16-os létszám a jelenlegi kereteknek tökéletesen megfelel.” (Népsport, 1948.)

„Helyesebb lenne az NB I bajnokság tizennégyes létszáma, mert a mostani körülmények között a nagyobb létszámemelés felhígítást jelentene és a színvonal csökkenését eredményezné.” (Népsport, 1957.)

„Vigyázni kell, hogy a létszámemelés következtében ne csökkenjen a színvonal, sőt, tovább emelkedjék.” (Népsport, 1966.)

„Ezt a fejlődést kívánja elősegíteni - többek között - a jelenleginél több bajnoki mérkőzésszám, amely a közönség számára is nagyobb vonzerőt jelent. Ezek alapján: az 1976-77. évi bajnokságban az eddigi 16-ról 18-ra emelkedik az NB I résztvevőinek létszáma.” (Népújság, 1976.)

„Tizenhat csapat talán közelebb van a realitásokhoz. Emlékezzünk csak vissza: a magyar labdarúgás nagy korszakában egy ideig például 14 csapat játszott az élvonalban. És micsoda jó mérkőzések voltak! Az erők összpontosítása szerintem feltétlenül hasznos volt, s ma is az. Jobban át lehet tekinteni az élvonalat, kevesebb lesz a mérkőzés.” (Népsport, 1981.)

Jelenleg a szurkolók körében a legnépszerűbbnek a 16 csapatos NB I tűnik, érthető is, miért. A drukkerek többségének van személyes élménye a 16 csapatos lebonyolításról (1967-1976, majd 1982-1996 és 2004-2015 között is ez volt a versenykiírásban). Ez a létszám valószínűvé teszi, hogy az öt tradicionális pesti nagycsapat (FTC, MTK, Újpest, Honvéd, Vasas) és a meghatározó vidéki együttesek közül alig maradnak ki. Az élvonalbeli csapatok harmada-negyede 20 ezer lélekszám alatti település csapata. Ezzel párhuzamosan sok megyeszékhely együttese, illetve a patinás fővárosi nagycsapatok egy része is az NB II-be szorult. Ez értelemszerűen nem tetszik a szurkolóknak, és a létszámnövelési igény részben ennek lehet a következménye.

Ha színvonalasabb focit akarunk több utánpótláskorú és magyar játékossal, akkor egyszerűen erősíteni kell a „hátországot”, az alacsonyabb osztályok klubjait és az utánpótlással foglalkozó egyesületeket. A jelentős kérdésekben a létszámváltozás nem hozna változást. Ahhoz előbb a lebonyolítási rendszert kellene igazságosabbá tenni, a fordulók számát kellene pontosabban meghatározni, hogy például egy játékos vagy néző se fagyoskodjon mínusz öt fokban februárban a pályán vagy a lelátón és az a nevetséges helyzet se állhasson elő, hogy a nagy rangadókat az egyik csapat biztosan mindig csak egyszer játssza otthon, a másik kettőt idegenben; vagy az, hogy egyes csapatok eggyel kevesebb hazai meccset játszanak az egész szezonban.

Egyéb fejlesztések és szabályozások

Az MLSZ elnöksége maximálta az élvonalbeli keretek méretét. A 2020-2021-es idénytől 25 főben határozza meg a játékoskeretek méretét az MLSZ elnöksége az OTP Bank Ligában annak érdekében, hogy csökkenjen a csapatoknál alkalmazásban lévő, de keveset szerepeltetett labdarúgók száma. A 25-ös keret kizárólag U19-es vagy fiatalabb korú játékosokkal növelhető.

A másodosztályú pontvadászat rendje lényegében változatlan marad: a húsz csapatos NB II továbbra is a fiatal tehetséges hazai labdarúgóknak adhat kibontakozási lehetőséget. Igazi klasszikus kuparendszerré alakul a férfi Magyar Kupa 2020-ban rajtoló idénye, hiszen minden körben mindössze egy mérkőzésen dől el a továbbjutás, minden esetben az alacsonyabb osztályú csapat a pályaválasztó. Újrajátszás továbbra sincs: döntetlen esetén hosszabbítás és büntetőpárbaj zárhatja le a továbbjutás kérdését. A professzionális csapatok a 6. fordulóban, a legjobb 128 között csatlakoznak a mezőnyhöz, és kiemeltként egymással nem találkozhatnak. Az első forduló időpontja egyébként július 29., szerda, míg az OTP Bank Liga és Merkantil Bank Liga csapatai egy hétvégén, szeptember 19-én csatlakoznak, ami azt jelenti, hogy az ország 32 pontján (jellemzően kis településeken) élőben láthatják a szurkolók a legjobb magyar csapatokat. A döntőt a Puskás Arénában rendezik, 2021-ben. Az elnökség elfogadta a női és a futsal versenykiírásokat is.

A Kedvezményes Pályaépítési Program keretében az MLSZ 2012-2019 között 123 kispályát épített országszerte, elsősorban hátrányos helyzetű településeken, melyek önkormányzatainak csupán a költségek tíz százalékát kellett biztosítania. Ehhez kapcsolódó elnökségi döntés, hogy a Nógrád megyei Diósjenőn és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyulaházán is 20x40 méteres pálya létesül, az MLSZ és a Belügyminisztérium együttműködésében, a felzárkóztatást és a bűnmegelőzést szolgálva.

tags: #hany #kupatol #kapnak #1 #csillagot #a

Népszerű bejegyzések:

• A City emblémájának evolúciója
• A Bozsik Foci Tábor részletes naptára
• A Csillag születik győztese
• Robbanékonyság és taktikai fejlesztés focicsapatoknak
• 8 Csapat Körmérkőzés Megoldása