A Focilabda Felépítése és Története
A megfelelő labda kiválasztása jelentősen befolyásolhatja a játékélményt, függetlenül attól, hogy profi sportoló vagy hétvégi szenvedélyből játszó. A tökéletes labda több, mint csupán felszerelés - a játékos mezőnységi képességeinek kiterjesztésévé válik. Az első érintés kielégítő érzetétől kezdve a bonyolult manőverek során megkövetelt pontos irányításig, a labda minden egyes tervezési eleme jelentős szerepet játszik a teljesítményében. A modern labdák jelentősen fejlődtek az egykori bőrből készült modelleknél. A mai piacon széles választék áll rendelkezésre, amelyek mindegyike meghatározott játékfeltételekre és jártassági szintekre gondolva készültek. Az informált választás kulcsa az eltérő jellemzők labdamagatartásra és tartósságra gyakorolt hatásának megértésében rejlik.
A Focilabda Felépítése
A football labda két fő részből áll: egy latex vagy kaucsuk gumi belsőből, és egy több szeletből álló külső kemény részből. A külső rész megvédi a foci belsőt a sérüléstől. A belsőt egy szelep segítségével fújhatjuk fel. Ez adja meg a labda kerek formáját.
A Labda Belső Felépítése
- Belső (Hólyag): A labda belsejében található hólyag, amely tartja a levegőt, jelentősen befolyásolja annak teljesítményét.
- Kaucsukhólyagok: Kiváló visszacsatolást és puha érintkezést biztosítanak, de gyakoribb felfújást igényelhetnek. Profi mérkőzésekhez ideálisak.
- Butil hólyagok: Enyhén rosszabb visszacsatolást nyújtanak ugyan, de hosszabb ideig tartják a levegőt, így rekreációs célra praktikusabbak. Rendszeres mérkőzéshez vagy edzéshez is alkalmasak.
- Szintetikus gumi belső: A leggyakrabban használt belső, amelyet az alsó kategóriás labdarúgásban használnak. Kültéri használatra is jó megoldás, mert jobban bírja a környezeti hatásokat.
- Bélés: A belső és a labda külső borítása között található a labda bélése. A bélés hozzájárul ahhoz, hogy a focilabda az élettartama alatt megőrizze az alakját és a pattogási tulajdonságait. A gyerekeknek 2 és 3 rétegű béléssel ellátott labda elegendő, míg a profiknak a 4 rétegű labdát ajánljuk. A bélés készülhet szintetikus szálakból (általában poliészterből) vagy pamutból.
A Labda Külső Borítása
A labda külső borításának készítéséhez általában PU (poliuretán), TPU (termoplasztikus poliuretán) vagy PVC (polivinil-karbonát) szintetikus bőrt használnak. A valódi bőr borítású labdákat ma már inkább csak nosztalgia focimeccseken használják vagy egyes gyűjtők gyűjteményét gyarapítják vagy esetleg ajándéktárgyként funkcionálnak.
- PU (Poliuretán): A prémium szintű labdák általában PU anyaggal vannak borítva. Ez egy hőre keményedő műanyag, amely kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, mint például kopásállóság, szakadásállóság, jó rugalmasság és alacsony hőmérséklettel szembeni ellenállás. A PU futball-labdát általában termikusan ragasztják vagy kézzel varrják.
- TPU (Termoplasztikus poliuretán): A TPU a hőre lágyuló elasztomerek egy csoportja, amely nagyfokú rugalmasságot mutat, és rendkívül jól ellenáll a különböző igénybevételeknek. A 4,5 mm-es TPU borítású és gépi varrású labda kiválóan alkalmas edzésre és junior focimeccsre.
- PVC (Polivinil-klorid): Az általában keménységéről ismert PVC egy hőre lágyuló műanyag, amelyet az olcsóbb és gyengébb minőségű labdák borítására használnak. A PVC-borítás vastagsága szerint a PVC-labdának két fajtája van: az 1,6 és 2,7 mm-es. Az 1,6 mm-es PVC labda tökéletes reklámajándéknak, promóciós felajánláshoz.
A modern labdák elsősorban szintetikus bőrből, például poliuretánból (PU) vagy polivinil-karbonátból (PVC) készülnek. A prémium labdáknál több réteg szintetikus anyagot használnak, amelyek mindegyike meghatározott célt szolgál. A külső réteg vízállóságot és alaktartást biztosít, míg a belső rétegek a repülési jellemzők és a tapintás egyenletességét segítik. A kiváló minőségű szintetikus bőr labdáknál gyakran alkalmaznak bordázott felületet, amely növeli a fogást nedves idő esetén. Ez a technológia lehetővé teszi a labda pontosabb irányítását és pontosabb lövéseket, függetlenül az időjárási körülményektől. Az anyag vastagsága és összetétele szintén befolyásolja a labda érzékenységét és reakciókészségét a játék során.
A Labda Panelek Szerkezete
A labdák panelekből álló szerkezete különböző lehet, a hagyományos 32-panelos kialakítás továbbra is népszerű. Ugyanakkor a modern gyártási technikák kevesebb panelt és termikusan kötött varratokat alkalmazó labdákat vezettek be, csökkentve a vízfelvételt és javítva az aerodinamikát. Ezek az innovációk a labda repülésének előrejelebbjárhatóságát és megnövekedett tartósságot eredményeznek. A klasszikus futball-labda kialakulásához az 1848-ban írásba foglalt Cambridge-i Szabályok vezettek, amikor a sportág elvált a rögbitől és megalakult az egyetemi láblabda klub (University Foot Ball Club). Az 1863-ban lefektetett labdarúgó-szövetségi szabályok lefektetése után a labdarúgás önálló útra tért és részletesen kidolgozták a labdarúgás modern rendszerét. A futball-labda eleinte úgy nézett ki, mint a mai röplabda vagy vízilabda, azaz hosszúkás szeletekből varrták. 1962-ben vezették be a labdarúgás történetének egyik legnagyobb találmányát a 20 hexagonból és 12 pentagonból szerkesztett 32 részes labdát, amelyet a források szerint a modern futball-labda atyjának nevezett (Father of the Modern Soccer Ball) Eigil Nielsen hozott létre. A labdát egy síklapokkal határolt testből konstruálta. A mai napig a 20 hatszögből és 12 ötszögből álló szerkezet a legelterjedtebb, amelyből egy labda kerekedik ki. Bár már egyre több olyan labdával találkozunk, amelyek ettől eltérő mintázatúak.
A panel, a labda külső borítását alkotó szegmensek. Az eredeti futball-labda lényegében 20 hatszögletű (hatoldalú) és 12 ötszögletű (ötoldalú) felületből áll. Ez egy csonka ikozaéder (olyan poliéder, melynek húsz lapja van), de gömb alakú, mivel a lapok a bennük lévő levegő nyomása miatt kidudorodnak. A legjobb minőségű labdákat poliészter vagy hasonló fonallal varrják össze. Az összevarrására egy 5 rétegű, sodrott poliészter zsinór a legmegfelelőbb. A kézzel varrt labdáknak szorosabb és erősebb a varrásuk. Az alacsonyabb árkategóriájú, gyakorló labdáknál a panelek a bélésre vannak ráragasztva. A termikus ragasztási módszer azt jelenti, hogy a 32 panelt hővel ragasztják össze.
A modern labdák hőkezeléssel készülnek, kevesebb panelből állnak és kifejlesztettek egy aerodinamikus varrásmintát is. Bár a fejlesztésekkel az volt a cél, hogy olyan labdákat teremtsenek, melyekkel a játékosok egységes teljesítmény tudnak nyújtani, a 2010-es VB-n élesen bírálták a Jabulani cég által megteremtett labdát.
A Labda Mérete és Súlya
A szabványos labda felnőtt és profi mérkőzéseken az 5-ös méret, amelynek kerülete 27-28 hüvelyk, és 14-16 uncia súlyú megfelelő felfújtság esetén. Ez a méret kötelező minden profi ligában, nemzetközi versenyeken és felnőtt rekreatív bajnokságokon. Az egységes méretek biztosítják az igazságos játékot, és lehetővé teszik a játékosok számára, hogy kialakítsák a labdaérzéket.
A mérkőzéseken használt focilabdákra vonatkozó, a FIFA által meghatározott előírások szerint a labdák kerülete 68-70 centiméter, a mérkőzés előtt a belső nyomás 0, 6-1, 1 atmoszféra (tengerszinten), tömegük pedig 410-450 gramm kell legyen, a játék során ez gyakran változhat, például ha nedves terepen használják, nehezebbé válik.
Labdaméretek Korosztály szerint
- 1-es méret (Minilabda): 45-50 cm kerületű. Minden életkorú focista használhatja, ideális készségfejlesztéshez, labdazsonglőrködéshez.
- 2-es méret: Készségfejlesztő labda.
- 3-as méret: Ideális a fiatal, 5-8 éves focisták számára. Kerülete 56-58 cm.
- 4-es méret (Ifjúsági labda): 8 és 12 év közötti focisták számára a legalkalmasabb. Kerülete 63-66 cm.
- 5-ös méret (Felnőtt labda): 12 évesnél idősebb futballistáknak, hobbi és profi játékosoknak ajánlott. Kerülete 68-70 cm, súlya 410-450 gramm.
A Focilabda Története és Fejlődése
Az első példányokat még kézzel varrták és kivétel nélkül bőrből készültek. 1930-ban az első világbajnokság idején, Uruguay és Argentína nem tudott dűlőre jutni abban, melyik labdát használják. Végül a meccs első félidejét az argentinok által favorizált modellel, míg a másodikat az uruguayiak kedvelt labdájával, a T-Modellel játszották le. A bőrből készült fűző és az egyébként is nehéz labda roppant fájdalmassá tette a fejeléseket. A későbbi fejlesztés lehetővé tette a zsinór eltüntetését és megjelent a szelepes megoldás.
Az 1970-es világbajnokságot Európától Amerikán át sugározta a televízió és az akkori hivatalos labdát, a Telstar Durlast igyekeztek úgy tervezni, hogy az „tévébarát” legyen. A fekete-fehér minta megjelenése. Maga a labda felépítése is újdonságokon ment át. A korábbi verziók függőleges és vízszintes csíkjai egy röplabdára emlékeztették a focilabdát. Innentől kezdve ez az új konstrukció maradt az alapja a labda felépítésének, valamint a bőr anyagot is végleg felváltották a szintetikus anyagok.
A 2002-es világbajnokság hivatalos labdáján a legszembetűnőbb változás a dizájnban volt. A pezsgő- és aranyszínű Fevernovában egy "shuriken" vagy Ninja csillag (egy tüskékkel ellátott kézi fegyver, amelyet dobnak, azaz egy dobócsillag) található. Az adidas szerint az arany szín a két rendező nemzet energiáját szimbolizálja, a vörös lángok pedig a tűz, mint mozgató életerő hagyományát képviselik. A japán Molten céggel együttműködve olyan labdát készítettek, amelynek felülete három milliméter vastag. Speciális mesterséges polisztirol és természetes gumi kombinációjával mintegy 10 réteg található a Fevernova labdában. Érdekesség, hogy ez volt az utolsó varrott labda, amellyel világbajnoki meccset játszottak. Az adidas marketingje azt is állítja, hogy a labda "jobb tömörítéssel és robbanékonyabb visszapattanó karakterisztikával rendelkezik", ami izgalmasabbá teszi a játékokat.
Az Adidas er-Rihla és el-Hilm labdákat a 2022-es világbajnokságon használták, a két szó jelentése arabul Az Utazás és Az Álom. A labdák fő célja a fenntarthatóság volt, így víz alapú festékekkel voltak elkészítve.
Anyagok és Gyártási Technológiák
A focilabdákat napjainkban még mindig nagyrészt kézzel készítik. A már fent említett műanyagot először nagy lapokra vágják, a hátoldalukra többrétegű pamutot vagy poliésztert ragasztanak. A második munkafázisban a szárított lapokból egy géppel ötszögű és hatszögű kis lapokat vágnak ki, majd ellátják a márkának megfelelő mintával. A kis lapokat a munkások egy belső gumilabda köré, darabról-darabra varrják össze. A belső labdát viszont, még varrás előtt viasszal kezelik, hogy vízhatlan legyen. A varrómunkások egyetlen segédeszköze egy farúd, amellyel a munkafázis elején az anyagot a térdük közé szorítják. A labdánkat közel 700 dupla öltéshez nagy fizikai erő és kézügyesség kell, beleértve az utolsó öltéseket is, amikor a labda már szinte teljesen zárt. Ezt vaköltésnek is nevezik, mert ekkor már nem látható a tű. Végül a labdákat felpumpálják, megmossák, fényezik és ellenőrzik. Az ellenőrzés során vizsgálják a labda súlyát, vízhatlanságát és keménységét. Egy-egy varrodai munkás naponta legfeljebb három labdát tud elkészíteni.
A pakisztáni Sialkot városában mintegy 30 ezer embert foglalkoztat a focilabda készítés. A labdák varrása ugyanis napjainkban sem gépesített, hanem nagyrészt kézzel történik. A világon forgalomba került labdák közel 70 százaléka a Sialkotban és környékén lévő varrodákból kerül ki. A labdák döntő többsége műanyagból - PUR-ból (poliuretánból) vagy PVC-ből (polivinilkloridból) - készül. A PVC használata viszont környezet- és egészségvédelmi szempontból aggályos, ugyanis gyártása és égetése során dioxin (rákkeltő, az immun- és idegrendszerre káros anyag) keletkezik. A jó minőségű labdák készítéséhez ezért többnyire már PUR-t használnak, ez egyrészt környezetvédelmi szempontból kedvezőbb, valamint az anyag is jobb minőségű. Az így készült labdák strapabíróbbak, tartósabbak, és a játék szempontjából is előnyösebb tulajdonsággal rendelkeznek, mint a PVC-ből készült társaik.
A termikus ragasztási technika során a panelek egy formába kerülnek, amelyet egy gép melegít azért, hogy összepréselje és összeragassza a paneleket. Az ötlet lényege az, hogy a varrás kiiktatásával csökken a légellenállás és kevesebb energiát igényel a labda továbbrúgása, passzolása. A 3,5 mm-es PU-bőrrel és a habosító réteggel kombinált termikus kötésű labda.
A kézi varrás a leghagyományosabb módszer a focilabdák készítésére. Régen a labdákat főként kézzel varrták és vastag poliészterfonalat használtak a panelek összevarrásához. Ennek az eljárásnak még mindig megvannak az előnyei. A labdán a varrások mélyebbek és erősebbek, ezáltal kopásállóbbak, mint a gépi varrással készült labdák. A kézzel varrott labda gyártása sokkal lassabb, mivel a labdát emberek és nem gépek varrják. A gépi varrás egy gyors és olcsó technológia, amelyet főleg az olcsóbb és alacsonyabb minőségű labdáknál használnak. A gyártás során a paneleket egy speciális varrógéppel és apró mikroöltésekkel varrják össze. Ezek a varratok nem olyan mélyek és erősek, mint a kézzel varrottak, ezért a géppel varrott labdák kevésbé tartósak. A gépi varrású focilabdák nagyszerűek a fiatalabb játékosok számára, mert kisebb a súlyuk, könnyebb velük fejelni és puhább érzetet kelt a labda érintése.
A Labda Karbantartása és Ápolása
A focilabda megfelelő gondoskodással akár évekig is kitarthat. Amikor tárolod a focilabdát, eresszd le a benne lévő levegőt, hogy csökkentsd a benne lévő nyomást. A legtöbb focilabda oldalán írás jelzi a megfelelő légnyomást és erre mindig érdemes odafigyelni, amikor edzés előtt felfújod a labdát. Sokan garázsban és kültéri helyiségekben tárolják sporteszközeiket, ami nagyszerű ötlet, ha fedettek. A tisztításhoz használj nedves ruhát. A focilabdákat úgy tervezték, hogy nagy nyomást kibírjanak, de a test teljes súlyával egy pontra gyakorolt közvetlen nyomás nagyon megterhelheti a labdát. Tartsd távol a labdát az éles szélektől, sarkoktól és felületektől, amelyek megkarcolhatják.
FIFA Minősítések és Minőségellenőrzés
A profi labdák a FIFA Quality Programme szabványainak megfelelően szigorú tesztelésnek vannak alávetve. Ezeknek a labdáknak ellenálló képességet kell mutatniuk alakjuk, súlyuk és nyomásuk megőrzésére számtalan ütés során. A profi osztályú labdák magasabb ára tükrözi azok kiválóbb szerkezetét és tesztelési folyamatait.
A FIFA szigorúan meghatározza, hogy egy labdának milyen teszteken kell átesnie ahhoz, hogy FIFA QUALITY vagy FIFA QUALITY PRO jelzéssel lehessen értékesíteni. Ez a teszt biztosítja, hogy minden labda azonos méretű legyen, így minden játékosnak egyenlő feltételeket biztosít a mérkőzéseken való játék során. A labdán 45 000 különböző ponton végeznek méréseket és a gömbölyűséget matematikai úton számítják ki. A visszapattanást a laboratóriumban úgy tesztelik, hogy két méterről egy acéllemezre dobják a labdát és mérik a visszapattanás magasságát. Ideális esetben egy labda soha nem szívja magába a vizet, de zord időjárási körülmények között ez néha elkerülhetetlen. A FIFA QUALITY PRO labdák 72 óra alatt legfeljebb 20%-ot veszíthetnek a nyomásból. Ebben a tesztben a labda 2000 szimulált gépi rúgásnak van kitéve.
A Focilabda Környezeti és Társadalmi Vonzatai
Az északkelet-pakisztáni városban, Sialkotban mintegy 30 ezer embert foglalkoztat a focilabda készítés. A labdák varrása ugyanis napjainkban sem gépesített, hanem nagyrészt kézzel történik. A világon forgalomba került labdák közel 70 százaléka a Sialkotban és környékén lévő varrodákból kerül ki. A labdák döntő többsége műanyagból - PUR-ból (poliuretánból) vagy PVC-ből (polivinilkloridból) - készül. A PVC használata viszont környezet- és egészségvédelmi szempontból aggályos, ugyanis gyártása és égetése során dioxin (rákkeltő, az immun- és idegrendszerre káros anyag) keletkezik.
Habár a termelés az elmúlt évek során nőttön nő, sajnos nem mondható el, hogy a dolgozók munkakörülménye is ilyen mértékben javult volna. A rögzített munkaszerződések, a baleset- és egészségbiztosítás, a szabad szakszervezeti tevékenység vagy a minimálbér mind olyan fogalmak, amelyek nem maguktól értetődőek ezekben a térségekben, holott csak Sialkot környékén a focilabdák varrásában mintegy 30 ezer ember vesz részt, ami nem csekély szám, tekintve, hogy a város teljes lakossága mintegy 500 ezer fő. Egy pakisztáni család az alapvető élelmiszerszükségletének fedezéséhez szükséges bevételt csak úgy tudja előteremteni, ha a család több tagja is dolgozik, beleértve a gyerekeket is. A gyerekmunka számos család számára a túlélés egyetlen lehetséges módja, és nem szülői kegyetlenség megnyilvánulása (mint azt európai logikával gondolnánk). Ebből a kényszerhelyzetből az jelentené a kiutat, ha a felnőtt dolgozók számára tisztes munkabért biztosítanának.
1996-ban az Európa Bajnokságot megelőzően több tévécsatornán leadták azt a videofilmet, amelyben a FIFA-logós futball-labdákat gyermekek varrták. Ez ráirányította a közvélemény figyelmét erre a kérdésre. A fokozódó társadalmi nyomás hatására maguk a sportszergyártók is kénytelenek voltak átgondolni a kérdést. A legtöbb nagy gyártó cég 1997-ben aláírta az Atlantai Egyezményt, amelyben vállalták, hogy a futball-labdák előállításához nem alkalmaznak gyerekmunkát (14 éven aluli fiatalokat). Ennek ellenőrizhetőségéhez szükség volt a gyártás üzemekbe történő koncentrálására, korábban ugyanis a munkát a családok nagyrészt otthon végezték, ami viszont nehezítette a gyerekmunka ellenőrzését. Az egyezményt az UNICEF, a pakisztáni kereskedelmi kamara és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO - International Labour Organization) közösen hívta életre.
A méltányos kereskedelem (fair trade) fontos előrelépést jelent ezen a téren, hiszen többek között a következő feltételeket követeli meg a gyártóktól: gyülekezési szabadság, a munkával arányos fizetés és rögzített foglalkoztatási körülmények biztosítása; ugyanakkor tiltja a túlórát és a diszkriminációt. A méltányos kereskedelem lehetőséget teremtett a nők foglalkoztatására is, például Sialkotban kizárólag a nők számára hoztak létre varrodákat, ahol többnyire biztosítják a gyerekek felügyeletét és óvodai ellátását is, miközben a szülők dolgoznak.
A foci/focilabdák tömeggyártása egy kínai gyárban
A fair trade labdák aránya a világpiacon 1-2 százalék. A közepes méretű családi vállalkozás, a Talon Sports jó példával jár elöl. A cég már 1998 óta működik együtt az egyik legnagyobb fair trade (méltányos kereskedelem) szervezettel, a német Gepával, és elsősorban rajta keresztül értékesíti termékeit (a kereslet hiányában, a vállalat termékeinek viszont mindössze 5 százalékát teszik ki a fair trade minősítésű labdák).
A Talon Sports üzem alkalmazottai egy „A” minőségű fair trade labdáért 0, 84 eurónak megfelelő összeget kapnak, míg egy szintén „A” kategóriájú „hagyományos” labda felvásárlási ára 0, 43 euró. Ugyanakkor méltányos kereskedelemben rögzített feltételek miatt lényegesen jobb munkakörülmények között dolgoznak, mint a nem fair trade szervezeteknek szállító üzemek alkalmazottai, és többletjuttatásokat is kapnak a munkáltatótól (pl. egészségügyi ellátás, iskola-előkészítő a gyerekeiknek, vállalati kölcsön). A Gepa minőségtől függően 0, 33-0, 83 euró értékű prémiumot fizet labdánként (2005. évi adat). Ennek az összegnek a sorsáról a vállalat alkalmazottait és a cég vezetőit tömörítő bizottság (Talon Fair Trade Workers Welfare Society) dönt. A prémiumból származó bevétel négy részre oszlik. Ebből fedezik a fizetés-kiegészítést, az egészségügyi ellátást, és a vállalati kölcsönt; a negyedik részt pedig a munkakörülmények javítására (pl. levegőztetés, világítás korszerűsítése) fordítják.
tags: #hany #sokszogbol #all #egy #focilabda
