Herczeg András: A Debreceni VSC legendás alakjának pályafutása és filozófiája

Ugyan melyik magyar futballszurkolónak kellene bemutatni a DVSC történelmének legsikeresebb edzőjét? Herczeg András fantasztikus eredményeket ért el a Debreceni VSC kispadján. Csak néhány ezek közül: Többszörös bajnok, a Bajnokok Ligája és Európa-liga csoportkörébe vezette a Vasutast. Talán nincs olyan futballdrukker az országban, aki ne ismerné el a klasszisedző életútját. Herczeg András örökre beírta magát a DVSC történelmébe.

Joggal hihették azt a debreceniek, hogy élethosszig tartó szerződése van Bandi bá’, de máshogy is alakulhat a csodálatos pályafutás. Az utóbbi esztendőkben a kiváló szakember a DVSC LA szakmai igazgatójaként tevékenykedett, köztudott, hogy céljai között már nem szerepelt, hogy vezetőedzőként vállaljon munkát a felnőtt futballban. Információink szerint azonban a DVSC LA-n felmerült, hogy megköszönik Herczeg András munkáját és más kerülhet a helyére, ugyanakkor ez eléggé meglepő döntés lenne. A klub hivatalos közleményéig ahogyan mindig, úgy most is hangsúlyozzuk, érdemes pletykaként kezelni a hírt. A hírrel kapcsolatban kerestük a DVSC-t, amint reagálnak, cikkünket frissítjük. Később a klub közleményben tudatta, Herczeg András helye biztos az akadémián.

Egy pályafutás számokban

Herczeg András neve elválaszthatatlan a debreceni futballtól, ezt számos adat is alátámasztja:

Az Év Sportembere jelölés és a téli felkészülés

A szavazás alapján városában az év sportembere lehet Herczeg András, a DVSC vezetőedzője, akinek irányítása mellett a Loki a harmadik helyről várja a bajnokság folytatását, az pedig külön öröm a szakembernek, hogy a sikeres szereplésben „vastagon” benne vannak a saját nevelésű futballisták. „Jó érzés és egyben megtiszteltetés is, hogy felkerültem a listára, ugyanakkor valamit nem szabad elfelejteni: az, hogy gondoltak rám, a csapat szereplésének is szól. Tarthattam volna én bármilyen jó edzéseket a magunk mögött hagyott esztendőben, ha a DVSC sorban szenvedi el a vereségeket, aligha jutok bárkinek is az eszébe” - mondta Herczeg András a jelölésről.

A klub honlapja szerint vasárnap délután négy órakor a szavazatok harminchét százalékát Herczeg András szerezte meg, és ezzel - sorrendben - az atléta Kozák Lucát, a kosaras Molnár Andrást, az uszonyos úszó Senánszky Petrát és a gyorkorcsolyázó Nagy Konrádot is maga mögé utasítja. „Tudok róla, de még változhat az állás. Őszintén mondom, már az is sokat jelent, hogy egyáltalán gondoltak rám, és ha végül nyernék, az még boldogabbá tenne” - tette hozzá.

Január tizenegyedikén állapotfelméréssel indul a DVSC felkészülése. A folytatásban munkás napok, hetek következnek. Nyilván más a téli felkészülés, mint mondjuk húsz évvel korábban, de ettől még a lényeg nem változott: próbálják azt az alapot megteremteni, amire lehet építeni a tavasz folyamán.

Pályafutásának kezdetei: játékosból edző

Herczeg András 1970-ben kezdte a Debreceni Sportiskolában, majd négy év múlva került a DVSC-hez. Akkor 18 éves volt, de szerencsére hamar bekerült a felnőtt csapatba, mely akkor NB I/B-s volt. 1975-ben több pesti csapat is megkeresett, amikor Bodonyit is csalogatták, de ő egyébként sem ment volna el, ráadásul volt egy térdsérülése. Ennek ellenére még abban az idényben is játszott, amikor visszakerültek az NB I-be, de már nélküle, ugyanis közben bevonult katonának. Sajnos, akkor komolyabban megsérült, és a DVSC már nem hívta vissza. Alsóbb osztályú csapatokban (Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló) játszott a későbbiekben.

Az edzői pályára egyik régi edzője, Csende Sanyi bácsi javaslatára került. Ahogy játékosként, edzőként is a Debreceni Sportiskolában kezdte a pályafutását, 1988-ban. Több csapattal is dolgozott, az 1994-95-ös szezonban megnyerték az NB I-es ifi A bajnokságot. Az első meccsen elszenvedett vereséget sorozatban 29 győzelem követte. Ezután, 1995-ben megkapta "Az év utánpótlás-edzője" címet. Négy éve volt a nagycsapatnál, de nem adta fel az önálló munka lehetőségét sem. Ezért a DSI-nél is edzősködött még két évig, párhuzamosan. Garamvölgyi Lajos és Dunai Antal mellett is dolgozott pályaedzőként, majd átvette a vezetőedzői posztot.

Edzői filozófia és kihívások a kispadon

Természetesen van különbség a Garamvölgyi-féle és a Herczeg-féle mentalitás, játékfelfogás, stílus között. „Lajos a megbízhatóságot tartotta szem előtt, én sokkal többet kockáztatok. Ő halkszavú, csendes, nyugodt edző, én hangosabb, kritizálóbb vagyok, hamarabb és súlyosabban büntetek adott esetben.” Viszonya Garamvölgyivel és Dunaival a lehető legjobb volt. Mindkettőjükkel a mai napig jó kapcsolatban áll. Amikor úgy nézett ki, hogy Lajos a Videotonhoz kerül, hívta is, hogy tartson vele. Dunai Anti inkább a rutinos játékosokban bízott, kevésbé nyúlt a fiatalokhoz, de ott sem volt semmilyen probléma, vele is nagyszerűen dolgoztak együtt.

A csapat gyengébb szereplését több tényező is magyarázza. Egyrészt minden csapatot megviselne két olyan kulcsjátékos távozása, mint amilyen nálunk volt Sándor Tamás és Madar Csaba. Pótlásuk a vártnál nehezebb feladat. Akik maradtak, inkább rombolóbb, védekezőbb stílusú játékosok. Hajtanak, küzdenek, de a JÁTÉK hiányzik. Az utolsó pillanatban érkezett Arany Laci és Ulveczki. Ileával és Djurisiccsal kiegészülve ők jelentették a csapat gerincét, ősszel nem is volt nagyobb probléma. Itthon gólzáporos győzelmeket arattak, idegenben sem vallottak szégyent. Nos, Aranyt nem tudtuk továbbra is kölcsön venni a Fraditól, távozott a csapattól. Ulveczkinek egy visszatérő ideggyulladása van, ezért keveset játszik mostanában, és az erőnléte sem az igazi. Djurisics pedig egy igen problémás fickó, rá sem számíthat mostanában. Tehát újabb kulcsembereket vesztettek. Ráadásul el kell fogadnunk, a mostani fiataljaink még nem érettek arra, hogy vezéregyéniségek legyenek. Sándor Tamásék is csak huszonéves korukra váltak azzá, a mostani játékosaink közül pedig sokan csak 18-19 évesek. Érthetően rutintalanok és sokszor szertelenek. Probléma az is, hogy Ileán kívül nincs igazi góllövőnk, az is, hogy nincs stabil kapusunk, az is, hogy úgymond kezdenek "öregedni" a régi játékosaink (Gojan, Stupar, Sándor), az is, hogy sokan elkényelmesedtek, nem éhesek a sikerre, az is, hogy nincs olyan játékosunk, aki a pályán és az öltözőben is vezéregyéniség lenne, sőt egy halvány generációs ellentétet is érzek.

„A nagy "zakóinkat" úgy lehetne magyarázni, hogy azokon a meccseken sem álltunk be bekkelni, még a listavezető ellen sem. Persze nem kellett volna annyira kinyílnunk, de ha egy védő látja a tanácstalanságot elöl, megindul egyedül, próbál segíteni. Ezzel fellazulunk és lekontráznak. De például az Újpest-meccs lehetett volna akár 5-3 is, nem volt akkora különbség, mint amit az eredmény mutat.” A pesti meccseken egyértelműen lelki probléma jelentkezett. A fiatalokkal még nincs is baj, de érdekes módon a komoly, rutinos játékosaink bepánikolnak. Nincs egy vezéregyéniség, aki a pályán is kordában tartaná a csapatot, mintegy kiegészítené a kispadot. Hangosan bíztatná, belülről összefogná a gárdát. Arany Laci ilyen játékos volt, de most ő sincs. Egyszerűen nincs egy olyan vagány palink, mint a Tobe volt. Akkoriban Pesten is, akár TV-s meccsen is bátran, eredményesen játszottunk. Mostanában már a Budapest táblánál végünk van...

A téli igazolások közül Szanyó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de ugyanakkor kellemes meglepetés volt Szabó Tibi játéka. Rá teljesen véletlenül találtak, így későn kapcsolódott be a munkába, de bizonyította, hogy jó játékos. Szanyó Károly érkezéséhez nagy reményeket fűztek. Sajnos, a télen a térdével heteket kellett kihagynia, majd könnyített edzéseket végzett. Most pedig a bokája sérült meg, egész idényre kiesett a sorból. Karcsi más stílus, mint Sándor Tamás volt. Tobe meg tudta verni egy-egy ellen az őrzőjét, kritikus helyzetekben is bátran kérte a labdát. Szanyó igazi tudása a gyors, sokat mozgó ékekkel jönne ki, de sem Djurisics, sem Ilea nem ilyen. Most, mikor itt lennének a megfelelő mozgékony ékek (Sárkány, Harangi, Kiss Z.), éppen Szanyó sérült.

Ileával a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem haragudott, nem pikkelt rá. Nagyszerű fickó, sokat viccelődnek együtt, emberileg tényleg oké. Ő is azok közé tartozik, akik egy-egy jó meccs, vagy a gólja után túlértékelik magukat, és kevésbé éheznek az újabb sikerekre. Ezért Nicut is állandóan sakkban kell tartania, hogy ne érezze magát páholyban. De egyébként is, főleg csak a mi vezetésüknél szokta lecserélni, ha úgy érzi, más valaki már többet tud tenni akkor a csapatért. Semmi problémájuk nincs egymással. Zoran Djurisics egy óriási csibész fiú. Lényegesen kevesebb probléma lenne, ha számíthatnának egy jó formában lévő Zoránra. Dél-Koreában a bajnokcsapatban rúgdosta a gólokat, de ha erről kérdezték, annyit mondott: "Korea? Se pia, se nő!" Ő egy igazi életművész, és Debrecenben is beilleszkedett az Életbe, minden tekintetben. Amikor ezért rendre kihagyta a csapatból, észbe kapott, de sajnos megsérült. Most pedig lejárt a tartózkodási engedélye, el kellett hagynia az országot. Nem mondtak le róla. Ha tényleg a focira tenne fel mindent, komoly érték lehetne. Szokta is mondani: "Ha Zoran komolyan foci, Zoran Sampdoria!"

Madar Tamás (Kis Csipa) sokat tud a foci tudományából, technikailag képzettebb az átlagnál, de rettentően visszafogott, főleg az idősebbek között. Csereként így is többször lendületet, színt vitt a játékba. Egyelőre kiegészítő ember, de be fog érni, mint a jó bor. Sokan kritizálták, hogy náluk már óvodások is játszanak, meg törpék, stb. Mit tud tenni? Igaz alacsony, de lendületes, technikás, gyors játékosaink vannak. Nem is cserélné el őket magas, lassú, képzetlen emberekre. Meg kell becsülnünk az értékeinket, mert ha csak bántjuk őket, és nem ismerjük el a teljesítményüket, úgy fogják érezni, nem kellenek ők Debrecennek, és el fognak menni!

Harangi Peti két évig a kezei alatt dolgozott a serdülőben, nagyon jó véleménye alakult ki róla. Jó felfogású, egészségesen agresszív, szemtelen, vagány. Jól érzi a gólhelyzeteket, összjátékban is megfelelő. Kitűnő versenyző-típus, de fizikailag még van pótolni valója. Ez főleg a három kint töltött évnek köszönhető, nem megfelelő fizikummal érkezett haza. Meggyőződése, itthon többet fejlődött volna. Ha valóban a focira koncentrál, hosszú távon is megoldás lehet a DVSC számára.

Az idény elején ő kérte, hadd dobjon be egy nagyon fiatal gárdát. Sajnos, belement egy félmegoldásba. Mert igaz, hogy Sándor vagy Gojan most még jobb, mint a posztjukért versenyzők, de mi lesz egy-két év múlva? Ha a rutinra építek, lehetnénk sokkal előrébb a tabellán, de csak idén. Ha a fiatalokat vetem be, hátrább lennénk, de nem esnénk ki. Viszont egy-két év múlva rutinos huszonéveseink lennének, akik elé komoly célokat lehet kitűzni. Igen tehetséges gyerekekről van szó, meggyőződése, hogy lesznek olyan sikeresek, mint Sándor Tamás generációja volt. Türelemre, bizalomra van szükségük, nem pedig bekiabálásokra. Valóban, még mindig vannak újabb ifjú titánjaink, éppen most mutatkozott be Kiss Zoli, ő sem vallott szégyent.

Az ősz végén úgy tűnt, Nagy Zoli személyében megtalálták a kapusukat. Ezért le is tettek a tervbe vett téli kapus-igazolásról. Zoli is egy csendes gyerek, nem éppen tűzrőlpattant, és sajnos az esetleges bizonytalansága könnyen átragad az egész védelemre. Téglási is jó képességű, de ő talán Horváth Béla idejében megelégedett a kispaddal, mostanában pedig sérülések hátráltatják a munkában. Jelentősebb igazolásokat terveznek a nyáron, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek a tervek meg is valósulnak. Mindenesetre már leadta a vezetőségnek a kiszemeltek névsorát. Nincs értelme már most neveket mondani, de mindenképpen egy erős "tengelyt" kell létrehozniuk, egy jó kapussal, középső védővel, irányító középpályással és egy rutinos, gólerős csatárral. Úgy tűnik, ezeket a posztokat belső forrásból nem tudják feltölteni.

Az idény hátralévő részétől azt várja, hogy a két hazai meccsüket mindenképpen meg szeretnék nyerni, ezzel sokaknak tartoznak. Idegenből is ideje lenne már pontot, pontokat hozniuk. Ebben az esetben, mivel szoros a tabella, helyeket lépnének előre. Nyáron is, ősszel is többször mondta, a 7-10. helyet várja a csapattól. De megfogadta, soha többé nem mond helyezést, mert abból csak a baj van. Ha azt mondja, hogy csapatot épít, csak maradjunk bent, akkor máris azt vágják a fejéhez, hogy ha még ő sem bízik bennük, akkor ki. Ha azt mondja, ott lesznek valahol a középmezőny élén, és nem sikerül, akkor az a probléma. Azért mondta a 7-10. helyet, mert egyszerűen ezt érezte reálisnak.

Személyes élet és a kritika kezelése

Magánéletéről annyit tudhatunk, hogy elvált, élettársával él hosszabb ideje. Nyugodt hátteret biztosít, sokat segít. Pedagógus, így jól érzi azt, hogy mikor kell vigasztalnia, és mikor jobb, ha nem szól. Egyébként pályaedzőként sokkal könnyebb volt, moziba, társaságba jártak, színházbérletük is volt. Most az egész élete a foci körül forog. Csak a család, a barátok maradnak. Néha elmegy teniszezni. Kikapcsolódni nagyon nehezen tud, főleg vereségek után. Napokig nem tud leülni egy filmet megnézni, vagy regényt olvasni, inkább videón mégegyszer megnézi a meccsüket. Szereti a társaságot, minden szállal Debrecenhez kötődik, sok régi ismerőse, barátja él itt, de sajnos ritkán találkozik velük. Édesapja is játékos, majd edző volt, 1959-ben halt meg, amikor két éves volt. Ahogy mostanában találkozik a régi barátaival, egyre többen mondják, hogy mennyire hasonlít rá.

A sok támadást, bekiabálást komoly teherként éli meg. Rettentően bántja, elkeseríti. A távozás gondolata is felmerült benne, többször is. A családja, barátai vigasztalják, hogy ez csak 20-30 ember a sokezerből. Akkor el is hiszi nekik, de ahogy kijön a pályára, egyből elszorul a gyomra, hogy ma vajon mit vágnak a fejéhez. Az edző is ember, tanul, képzi magát, csinálhatja rosszul vagy jól a dolgát, de attól még nem csavargó gazember. Vallja, hogy csak a fiataloké a jövő, ezen az úton kell tovább haladniuk. A kérdés csak az lehet, hogy vele vagy nélküle. Csak az tartja benne a lelket, és azért nem adta még fel, mert tudja, hogy nagyon rövid időn belül ismét nagyszerű csapata lesz Debrecennek. Hogy marad-e az idény végén, azt még nem tudja. Mindenhol jön a siker után megtorpanás, de sajnálatos módon nem kapjuk meg azt a türelmet, biztatást, amire szükségük lenne. Tudja, hogy Sándor Tamásék megszolgálták azt a szeretet, amit kaptak, de talán a mostaniaknak is lehetne egy picikét előlegezni. Ami a családot illeti, nos, tényleg ők tartják benne a lelket. Édesanyja egyedül nevelte fel, nagyon sokat köszönhet neki. Minden meccsére kijött, bérlete van. Jó egészségnek örvend, reméli még sokáig.

tags: #herceg #andras #ez #nem #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• Európa-liga összefoglaló: Ferencváros–Dinamo Kijev
• Eb-keret és selejtezők
• Mariano Díaz karrieráttekintése
• A kapusjáték részletes szabályzata
• Részletek a zalaegerszegi bundabotrányokról