Hetényi Zoltán: A Jégkorongkapus, Aki a Jégpályán és az Egyetemen is Kiemelkedőt Alkot
Hetényi Zoltán, a magyar jégkorong egyik legismertebb kapusa, nem csupán a sportpályán, hanem a tudományos életben is folyamatosan bizonyít. A közelmúltban "Az év férfi jégkorongozója" címre is jelölt sportoló élete tele van sikerekkel, kihívásokkal és lenyűgöző elhatározással, hogy a legjobbat hozza ki magából minden területen.
A "Szapporói Csoda" és a Válogatott Pályafutás
Tizennyolc évvel ezelőtt, 2008. április 19-én a magyar jégkorong-válogatott 4-2-re legyőzte Ukrajnát és megnyerte a divízió I-es világbajnokságot. A sikerrel a magyar válogatott a sportág modern kori világbajnoki rendszerében először szerzett indulási jogot az A csoportos világbajnokságon.
A feljutás emléke ma is élénken él az idősebb szurkolókban, noha az akkori huszonkét játékos közül csak egyetlenegy maradt, aki ma is profi szinten jégkorongozik. Az akkor alig húszéves Hetényi Zoltán első világbajnokságán lépett jégre. A 38 éves sportoló, Hetényi Zoltán szerényen tekint vissza pályafutása egyik legnagyobb sikerére: „Bár a hős kifejezést soha nem szerettem, de rendkívüli, hogy annak a csapatnak a tagja lehettem” - mondta a szapporói diadalról, amelyet „feledhetetlen élményként” ír le. Szerinte a siker titka a hosszú évek munkájában és a profi mentalitásban rejlett.
Hetényi Zoltán száz alkalommal védte a magyar válogatott kapuját, de nem vonult még vissza. Ha a nemzeti csapat hív, akkor azonnal indul, ez nem is kérdés. Nincs benne harag, a jövő már nem az övé, de ha hívják, akkor megy. Figyelem a válogatott eredményeit, a világbajnokság meccseit tavaly is megnéztem, és idén sem lesz másképp. Nagyon szurkol a srácoknak. Nincs hiányérzete a válogatottal kapcsolatban. Persze mindig ott van benne, szeretné átélni, hogy a szurkolók a Himnuszt éneklik, ő pedig áll előttük a magyar címerre tett kézzel. De addig jó, amíg ez az emberben benne van, mert akkor szeret sportolni és akar jól teljesíteni.
Karrierje Töréspontjai és a Visszatérés Ereje
Karrierje a szapporói csoda ellenére sem volt törésmentes: közel került az NHL-hez, mégis lemaradt róla. „Ha egy körrel kevesebb sört iszok, minden másképp alakulhatott volna” - idézte fel őszintén. „NHL-es menedzserem volt, ott álltam a világ legjobb bajnokságának az előszobájában. Ha eszembe jut, azt mondom, hogy én hülye, mit rontottam el… De lezártam ezt az egészet, az élet más feladatot szánt nekem."
Nem sokkal később egy súlyos, rejtélyes betegség is veszélybe sodorta pályafutását, olyannyira, hogy orvosai egy ponton kijelentették: „Zoltán, maga már soha többé nem fog sportolni”. A 2014-es koreai világbajnokságon egy szöuli piacon helyi ételeket kóstolhatott. Nyers halat kínáltak, és fiatal vagyok, mi bajom lehet alapon megkóstolta. Nem volt jó íze. Hazajött, rá két hétre otthon volt, begörcsölt a nyaka, elájult, ezzel kezdődött a kálváriája. A halra gyanakodtak a fehérvári kórházban, de hiába vizsgálták, nem találták, mi okozza a tüneteket. Hetényi azonban másfél év kemény munkával visszatért a jégre. Szerencsére Kovács Tibor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának professzora nem így gondolta, ő szinte személyes ügyének tekintette, hogy segítsen neki. Az emberközpontúsága erőt adott, a tenni akarása motiválta, és másfél év után újra jégen lehetett. Soha nem lehet neki elég hálás.
„A jó szakemberre minden rendszernek szüksége van” – Csunderlik Péter a rendszerváltás tanulságairól
A nehézségek hatására új irányt is talált: Debrecenbe igazolva a tanulásra kezdett koncentrálni. Volt olyan időszaka a betegségének, amikor a memóriája egy hároméves gyerek szintjére süllyedt le. Jegyzetelnie kellett a gondolatait, semmit sem tudott megjegyezni. Kitartott és átbillent, visszatért és védett, és akkor az volt a legfontosabb. Ott még annak örült, hogy visszaküzdötte magát a jégre, de persze ebben a helyzetben felmerült, hogy nem baj, ha nem csak egy lábon áll.
A Tudományos Életpálya: Három Diploma és a Doktori Cím
Nyolc éve a jégkorong mellett a tanulás játszik főszerepet Hetényi Zoltán életében, a Debreceni Egyetem doktorandusza. Debrecenben esélyt adott magának, tanulni kezdett. A visszatérése után Fehérvárról még az Egyesült Államokba igazolt, de akkor már harminchoz közel járt. Ezután jött a megkeresés Debrecenből. Mérlegelte: itt nemcsak sportolni, hanem tanulni is tud, és adta ennek a lehetőségnek egy esélyt nyolc évvel ezelőtt. "Döntés kérdése, hogy a napi két-három óra edzés után mivel töltöd az idődet."
Eszébe sem jutott akkor a doktori cím. Vidéken, egy erdő mellett, Mezőfalván nőtt fel, apja erdészeti technikumot végzett, innen jött az alapszakja, a vadgazdamérnöki szak. Nagyon büszke erre a diplomájára, mert az egyik legnehezebb szak, rendesen meg lettek izzasztva a vizsgákon, de sikerült. Erre épült a mesterszak, az állattenyésztés, mégiscsak kapcsolódik az alapszakhoz, meg ugye része a mindennapi életünknek. Most pedig a Debreceni Egyetem halbiológiai laborjában dolgozik, doktoranduszként. Az érdekelt ez a terület is, és úgy gondolta, akkor ezt is megpróbálja.
Jelenleg a Gazdaságtudományi Karon még két vizsgája és a diplomamunkája védése van hátra, és megszerzi a harmadik diplomáját sportközgazdász szakon. Nyolc éve tanul az egyetemen, és ez a második vizsgája, ami nem sikerült, de van még lehetősége javítani. A finisben tart, nem könnyű, de megcsinálja ezt a szakot is. Abban a szellemben nőtt fel, hogy ha mondasz valamit, akkor valósítsd meg, mert akkor maradhatsz hiteles.
A motivációt a magyar olimpikonok, elsősorban a vízilabdázók adták. Sokszor hallotta, hogy a sportolók, az olimpikonok között is vannak doktorok. Úgy volt vele, hogy ha nem is sikerül, legalább megpróbálja, és az esélyt megadja, hogy ez neki is összejöhessen. Megpróbálta, és tényleg lehet a sportot és a tanulást együtt csinálni, csak elhatározás kell hozzá. Döntés kérdése, hogy a napi két-három óra edzés után mivel tölti azt a csomó időt, ami marad a napból. Nem a számítógép vagy a játékkonzol elé ült, hanem jött az egyetemre, legtöbbször délre már itt volt az edzés után. A sikerek pedig itt is motiválnak, és visznek előre. Végül is sportoló, kellenek a célok. Szeretné megmutatni az egyetemi klubban, a DEAC-ban sportolóknak, hogy a sport mellett is meg lehet szerezni a doktori fokozatot.
Nyolc éve jár ide, ez azért nagy idő, és szép lassan megismerték. De itt nem a sporteredmények vitték előre, és nem az tolta át a vizsgán, hogy ott volt Szapporóban. Tudják, ki, de nem a sportpályafutását kellett leraknia az asztalra egy vizsgán. "A kicsik jönnek, gratulálnak, megkérdezik: Hetényi, hogy fogsz védeni a következő meccsen? Tudják, hogy válogatott vagyok, de ők még nem éltek, amikor Szapporóban feljutottunk." A későbbi korosztály is tudja, ki, de ők, például a juniorok már azért dolgoznak, hogy velük játsszanak, velük eddzenek. Ők is ismerik, megismerik egymást, de ez egy átmeneti időszak, mert többükkel is együtt készülnek.
Hetényi Zoltán a DEAC Kapujában és a Jelenlegi Idény
Hetényi Zoltán nyolc éve véd a DEAC színeiben, azóta élete is óriási fordulatot vett. A Debreceni Egyetem színeiben nem csak a pályán ér el sikereket, éppen a harmadik diplomájának megszerzésére készül. Az Erste Ligában öt lejátszott mérkőzést követően a 10. helyen álló DEAC az előző szezon után „Az év férfi jégkorongozója”, illetve „Mr. Tizenegyes” lett. Ráadásul a magyar élvonal rájátszását a legjobb mutatóval zárta a Debrecen színeiben.
„Úgy korcsolyázom ki minden edzésre és minden meccsre, hogy a legjobbamat akarom nyújtani, ez napról napra és szezonról szezonra így van.” Kiscsicsó, Svasznek Bence, Kangyal Balázs és még sorolhatnánk, kik mellett nőtt fel a jégen, és maximalisták voltak, magukban hordozták ezt. Ugyanebben a szellemiségben megy a jégre a mai napig, ha kell, akkor pluszmunkát végez, de a legjobbnak kell lennie. Az, hogy ez összejön vagy sem, az nem mindig rajta múlik, de ez a mentalitás vele van régóta, és igyekszik ezt mutatni a fiataloknak is. De ez dolgozik benne az egyetemen is. Négyes, ötös eredményei vannak, sőt ha vizsga van, akkor bátran beül az első sorba.
A DEAC-nál a vezetőség és a játékosok kollektív célja a minél jobb szereplés. A vezetőség is ezért tesz meg mindent, és ők, játékosok is a maximumra törekszenek. Kettőből kettő győzelemmel hazatérni Erdélyből mindig nagy teljesítmény, viszont a címvédő Gyergyónál nyerni 4-0-ra, és produkálni egy 39/39-es shutoutot, az végképp ritkaság! Fura, mert előtte kihagyott néhány meccset, mert fájt a csípője, ezért Gyergyóban csupán annyi elvárása volt magával szemben, hogy végig tudja játszani a hatvan percet. A Sportklubnál játszani sosem egyszerű, ezért is kiemelkedő, hogy a hosszabbításban el tudták hozni a pluszpontot. Főleg, hogy a második harmadban szereztek két okos találatot, sőt, utána a vezetést is átvették, ráadásul a harmadszünet előtt másodpercekkel... Ez nem esett jól, hiszen íratlan szabály, hogy a harmad első és utolsó perceiben végképp nem lehet gólt kapni. Viszont innen felálltak, és a ráadás az ő javukra dőlt el szerencsére. Örülnek az ötpontos hétvégének - persze, mondhatnánk, hogy miért nem hat pont, de a két győzelem akkor is szép teljesítmény.
„Nem tudom, mert mi is bárkit le tudunk győzni, ellenben tudunk úgy is játszani, hogy bárkitől ki is tudjunk kapni… Tudom, jó nagy kliséket mondok, de a bajnokság sokkal kiszámíthatatlanabb, tényleg bármi megtörténhet, senki ellen sem mondhatja senki, hogy az a győzelem fix - és ez jó. Természetesen vannak topcsapatok, a Gyergyó, a Brassó, és már az Újpest is megerősödött, a BJA is javul. Sokat számít, hogyan kezded az évadot, és most vannak nagyjából féltávnál, de az igazi úgyis a rájátszás. Plusz ott van még az OB1 és a Magyar Kupa is, azaz sok a versenysorozat, sok a lehetőség.”
A Mélypont: Az Amerikai Eset és Annak Következményei
Elkeserítő volt a hír, ami március harmadik vasárnapján fogadta a közvéleményt: egy magyar jégkorongozó szexuálisan zaklatott egy színesbőrű pincérnőt a Georgia állambeli Duluth városában, majd beleordított a helyiek arcába, hogy "gyűlölöm az amerikaiakat és a niggereket!" A hokis fiatalember Hetényi Zoltán volt, az Orlando Solar Bears kölcsönjátékosa. Az eset után mind az Orlando, mind pedig a kapus játékjogával bíró Peoria Rivermen felbontotta a szerződését, a rendőrség pedig eljárást indított ellene.
„Megmarkolta kétszer a pincérnő fenekét, egyszer pedig a mellét is. A zaklató fiatalemberhez rendőröket hívtak, akik megbilincselték, és a rendőrautó hátsó ülésére ültették, ahol dührohamot kapott. A jelentés szerint köpködött és lefejelte az ablakot, majd a rendőr anyját kurvának nevezte, és azt is a szemére vetette, hogy az ő adójából él. Pár perccel később ismét ordibálni kezdett, és azt kérdezte a rendőrtől, „miért nem a niggereket tartóztatja le helyette, akik tíz dollárral meglopják az embereket". Georgia állam büntető törvénykönyve szerint (§ 16-6-22.1. Sexual battery), ha egy alkalommal történne ilyen eset, akkor maximum ötezer dollár pénzbírság és 12 hónapot meg nem haladó szabadságvesztés vagy mindkettő együtt lenne a büntetése.
Ezt tudnia kellett volna Hetényinek is, aki már egy évet lehúzott a tengerentúlon. Ez persze a kapus személyes szakmai, emberi és jogi ügye, a következményei súlyosak lesznek, Zoli majd vezekel érte. Az is egyértelmű, hogy a hokiban (is) elképesztően fontos, hogy egy kiváló, magabiztos, tartást adó kapus görnyedjen mögötted. Pontot, pontokat érhet egy parádézó hálóőr. De vajon milyen lelkiállapotban lehet egy 25 éves sportember, akivel csúfos körülmények között, azonnali hatállyal szerződést bontott a klubja, és akinek véget ért az amerikai hokiálom?
Hetényi Zoltán három rendbeli szexuális zaklatással, illetve rendbontással vádolják az USA-ban. „Nem követtem el amivel vádolnak, biztos vagyok benne, a tárgyaláson tisztázni fognak a szexuális tettlegesség vádja alól. Sajnálom, hogy felelőtlen viselkedésemmel szégyent hoztam magamra, csapatomra és legfőképpen hazámra.” Ergo elismerte, hogy a zaklatáson kívül minden igaz; felelőtlenül, nem sportemberhez méltóan viselkedett, volt a kezén bilincs, kiabált ezt-azt. No meg láttuk is a jelentést. "Mindezek mellett továbbra is fenntartom, hogy egy sportolónak, így nekem sem megengedhető ez a viselkedés. Célom, hogy teljesítményemmel az ország és a csapat hasznos tagjává válhassak." A sportoló hozzátette: a felkészülés alatt szabadidejében önkéntes munkát vállal fogyatékos- vagy idősotthonban. "Ezzel szeretném hibámat helyrehozni és a fiatalabb sporttársaim számára is jó példával elől járni."
A mértékletesség alapvető erény lehetne egy sportolónál. És egyáltalán nem mellesleg, aki részegen gyűlölködik, annak az agya józanon is így járhat, az ital csak a gátlásokat, az egészséges kontrollt bontja le. Persze attól még, hogy valaki esetleg rasszista és indokolatlan mértékkel büszke magyar, még lehet válogatott szintű kapus, mi több, lehet válogatott is. Mindenki követ el ostobaságokat élete során, akad olyan tett, mely ki is derül, sőt, ennél az esetnél még akár durvább is. Megbánjuk, jó esetben bocsánatot kérünk, mint tette azt Hetényi is. Csakhogy mi nem vagyunk közszereplők, nem kerülünk újságok címlapjára, nem leszünk szitokszó az Egyesült Államokban.
Hetényi Zoltán Személyes Élete és Értékrendje
Gyerekként voltak, ma már nincsenek mérkőzés előtti rituáléi az előző évad végén "Az év férfi jégkorongozójának" megválasztott Hetényi Zoltánnak. A feleségével hat éve ismerik egymást, három éve házasodtak össze. Ő is Fejér vármegyéből, Dunaújvárosból származik. Minden támogatást megkap tőle, miközben ő is dolgozik. Mikepércsen építkeztek, itt tervezik az életüket és a családalapítást.
Arra a kérdésre, hogy mit nem kedvel a saját posztjában, azt válaszolta: „Mindent kedvelek, felelősségteljes poszt.” Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban van, Vay Ádám - Fassa Falcons. Barát a mezőnyjátékosok közül Bartalis István. Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tart, mindenkit, nem tudna kiemelni senkit. Idézet, ami hozzá illik, nincs igazán, vagyis nagyon sok motiváló idézet van. Emlékezetes potyagól, amit kapott, sok volt. (mosolyog) Talán a Vienna Capitals-Alba Volán meccsen történt. A plexiről visszapattant korongot szépen beütötte a saját kapujába.
„A jégkorongozó-karrierem végén járok, és van egy nagy célom. Ahhoz, hogy megszerezzem a doktori címet, még teljesítenem kell az egyetemen, vannak úgynevezett kimeneti követelmények, mint a cikkírás, a konferencia-részvétel és a külsős védés. Ehhez kell még idő, de ezen dolgozom. De szeretném úgy befejezni a pályafutásomat, akár a vonal előtt, akár a kispadon, hogy a mezem hátulján az szerepel: Dr. Hetényi.”
tags: #hetenyi #zoltan #jegkorong #kapus
