A Hétfejű Sárkány Meséi és Legendái: Almatolvajoktól a Sárkányölőkig

Réges-régen történt mindaz, amit most elmesélek. Olyan időben, amikor sárkányok meg varázslók éltek, és emberekről még hírből sem hallott senki. A magyar népmesékben a hétfejű sárkány az egyik legismertebb és legfélelmetesebb teremtmény. Mint a nevéből is látszik, hét undok feje volt és orrlyukaiból kénköves tüzet lehelt. Jaj volt annak, aki a hétfejű sárkány barlangjának még csak közelébe is merészkedett, mert abban a minutumban megragadta a sárkány, bevonszolta feneketlen barlangjába és a szerencsétlen embernek attól kezdve nyomaveszett. A környék lakói állandóan rettegésben éltek a hétfejű sárkány miatt.

Sárkányország a jókedvű lakóiról volt híres, habár a sárkányok nagyon ragaszkodtak a hagyományaikhoz, mindent úgy hittek és akképpen tettek, ahogyan elődeiktől megtanulták. Folyton hangzott a mókázástól és nevetéstől, amit a szomszédos nagy hegyek visszavertek, ami így még hangosabbnak hatott. Sárkányország minden egyes lakója hétfejű sárkány volt, és a hétfejűség volt a norma.

A Hétfejű Sárkány mint Almatojvaj

A Napkeleti Király Fiai és a Táltosparipa

Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy nagy kert. Ez a kert a Napkeleti Király tulajdona volt, akit nagyon bosszantott ez a dolog, ezért elhatározta, hogy a végére jár, ki a tolvaj. Volt ennek a királynak három fia, és mind a három fia vállalkozott rá, hogy meglesik az almatolvajt. A király féltette a fiait, nehogy valami bántódásuk essék, de amikor látta, hogy más kiút nincsen, beleegyezett.

Így a legnagyobbik fiú este leült az almafa alá, és várta a tolvajt. Éjfélkor nagy szél kerekedett, ami felkapta a királyfiút, és reggelre, amikor kimentek a szülei és a testvérei, már nyoma sem volt. Búsultak és siratták a fiút, de az csak nem került elő. A király kidoboltatta az egész országban, hogy aki tud valamit a fiáról, azonnal jelentse, ám senki sem tudott róla semmit.

Egy napon előállt a középső fiú, és azt mondta az apjának: - Kedves apámuram, egy életem, egy halálom, én elmegyek és addig haza sem jövök, amíg meg nem találom a bátyámat. A király nem akarta elengedni a fiút, de az addig kérlelte, amíg beleegyezett. Amikor éjfélt ütött az óra, ismét nagy szél kerekedett, és ezt a fiút is elragadta a szélvész. Siratták szegény gyermeküket, de azzal mit sem értek, mert - mintha a föld nyelte volna el - nyomaveszett.

A királyfiak almatolvaj elleni kísérletei és sorsuk:

Időközben a kicsi királyfi búsan kóborolt az udvaron, és eljutott a lovak istallójába is. Sorra látogatta a paripákat, keresve a legjobbat, mert titokban arra keszült, hogy elmegy megkeresni a bátyjait. Amint a legutolsóhoz ért, látott egy olyan legyengült lovat, hogy az még felállni sem tudott. Nagyon megsajnálta, és végigsimított a hátán. Ekkor megszólalt a vén ló: - Én tudom, hol vannak a bátyáid. A hétfejű sárkány rabolta el őket, de te semmit se féljél, mert én megsegítlek téged, csak tedd azt, amit mondok. Hozz nekem egy tál parazsat, mert én táltosparipa vagyok. Ha én azt megeszem, kantározz fel engem azzal a nyereggel, amit a falon látsz, és üljél fel a hátamra, este pedig álljál a fa alá, a többit pedig bízd rám. Kérezkedett a királyfi az apjától almafát őrizni, de ő hallani sem akart róla. De amikor megtudta, amit a táltos ló mondott, elengedte.

Estére minden úgy lett, ahogy eltervezték. Odaálltak a fa alá, és várták az éjfélt. Mikor éjfélt harangoztak, jött a szélvihar, de a királyfi jól megkapaszkodott a ló sörényébe, és a szél nem tudta elvinni. Akkor jött a sárkány, és mind a hét szájával enni kezdte az almákat. Amikor végzett az almákkal, ahogy jött, úgy eltünt. De a táltos paripa sem volt rest, és mivel szárnya is volt, utána repült. Hát, lássatok csodát! Az almafa tetején, ahonnan már a föld sem látszott, ott volt a sárkány palotája, és kacsalábon forgott. Rögtön meglátta a királyfi a bátyjait az ablakban, és odakiáltott nekik: - Eljöttem értetek! A sárkány, mivel jól belakott az almával, lefeküdt aludni. Ezt használta ki a királyfi és a táltos, hogy kiszabadítsa a két testvért, és felvegyék őket is a ló hátára.

A táltos kiterjesztette a szárnyait, és azonnal elrepült. Amint repült, egyszer csak azt mondja a királyfinak: - Nézzél hátra, mert ég a jobb arcom. Az hátranézett, és azt látta, hogy jön utánuk a sárkány. Erre a táltos átbukfencezett a fején, és lett belőle egy tó, a testvéreket pedig kacsává változtatta. Ott úsztak a vizen. - Nem láttatok erre menni egy lovat három fiúval a hátán? Azt felelték, hogy már száz éve itt úszkálnak, de még ilyent nem láttak. Erre a sárkány nagy dühösen visszafordult, ők meg folytatták az útjukat. - Nézzetek hátra, mert megint ég a bal arcom. Jaj, már megint jön a sárkány! A ló átbukfencezett a fején, és egy malommá változott, a fiúk pedig molnárrá, és őrölték a lisztet. Azt válaszolták, hogy száz éve őrlik a lisztet, de ilyent nem láttak! Újra visszafordult a sárkány, ők meg folytatták az útjukat.

Megint nyomunkban van a sárkány. Akkor a táltos leszállott a földre, és azt mondta a fiúknak, hogy most már meg kell vívjanak a sárkánnyal, de egyet se féljenek, mert ő segít nekik. A fiúk első futamra levágták a sárkány három fejét, másodikra a másik hármat. A sárkány hiába hadakozott, nem tudott ártani nekik, mert a táltos ló a szárnyaival elhárította a kardvágást. Mikor a sárkány csak egy fejjel maradt, elkezdett könyörögni, hogy hagyják meg az életét, mert örökre hálás lesz, és az almát sem viszi el. Amikor a fiúk hazaértek, és meglátták őket a szüleik, hinni sem akartak a szemüknek, mert már azt hitték, hogy elpusztultak, de amikor meggyőződtek róla, hogy a fiaik jöttek meg, boldogan ölelték és csókolták őket.

A Hétfejű Sárkány Legyőzése: A Kovács Fia

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, de még az Üveghegyen is túl, egy nagy hegy alján volt egy mély-mély barlangszáda. Ebben a feneketlen barlangszádában lakott a hétfejű sárkány. A környék lakói állandóan rettegésben éltek a hétfejű sárkány miatt.

Egy napon a falubeli kovácséknál kisfiú született. A kisfiú halántékán tallérnagyságú vérvörös folt volt és a kovács felesége sokat búsulakodott emiatt. Egy éjszaka éppen aludt a kovács felesége, amikor egy gyönyörű tündér jelent meg előtte. - Sose búsulj, jóasszony, a folt miatt, mely fiad halántékán vörösödik. Égi jel az és annyit jelent, hogy a te fiadat szemelték ki az undok sárkány legyőzésére. Mire betölti a tizenhatodik évét, ő lesz az egész ország legerősebb és legügyesebb embere és ekkor már úgyis hiába akarjátok visszatartani, ő elmegy majd, hogy megmérkőzzék a hétfejű sárkánnyal. Hej, ezután búsult ám csak igazán a kovács felesége. Mert hogyan is hihető az emberi ésszel, hogy közönséges, anyaszülte halandó megmérkőzzék az irtózatos sárkánnyal.

Telt-múlt az idő s a kovács fia betöltötte tizenhatodik évét. Ekkor szülei elé állt és így szólt: - Isten fizesse meg jóságukat. Nekem többé a szülői házban nincs maradásom, elmegyek, hogy megöljem a hétfejű sárkányt. Ha mához tizenhárom napra ez a fa itt házunk előtt vérezni fog, abból megtudja, édesanyám, hogy én nem vagyok többé a világon. De ha mához tizenhárom napra ez a fa újból rügyezik, akkor nemsokára visszatérek én a sárkánynak mind a hét levágott fejével. Hej, sírt-ritt szegény édesanyja, hamuban sült pogácsát tett a fia tarisznyájába, az pedig elindult a hétfejű sárkány legyőzésére.

Ment-mendegélt, míg az erdőig nem ért. Se kardja nem volt, se pajzsa, hogyan kezdjen hát puszta kézzel a sárkány megöléséhez. Amint az erdő széléhez ért, egyszerre csak így kiáltott a magasból egy hang: - Megállj! A fiú megállt, ebben a minutumban egy nagy kard hullott le a magasból és lába előtt hegyével a földbe fúródott. Csak még egy lépést kellett volna a fiúnak tennie és menthetetlenül kettészeli őt a lezuhanó kard. Kihúzta a kardot a földből és lám, a penge csak úgy szikrázott a nap fényében. Van, lám, már kardja a sárkány legyőzésére. Hát amint tovább megy, egy bokron mit pillant meg? Semmi mást, mint egy tündökletes szép aranypajzsot. Így fölfegyverkezve a fiú egyenesen a sárkány barlangjához ment, ahol mindenféle embercsontok mutatták a szörnyeteg közelségét. A sárkány éppen aludt, csak úgy zengett a barlang a szörnyeteg horkolásától.

- Hej, te sárkány, ébredj! - kiáltott a fiú. - Hú - ordította hangosan a sárkány, - ki merészeli az én álmomat háborgatni? - Azért jöttem, hogy levágjam a hét fejedet - mondta a fiú. - Majd leharapom én a tiedet - harsogta a sárkány és tüzet fújtatva, a fiúra rontott. No, most miszlikbe szaggatja őt. Az ám, de a fiú ügyesen félreugrott és közben egyet suhintott kardjával, hát a sárkány első feje a porba hullott. Folyt már a sárkány fekete vére, de újra és újra dühösen a fiúra rontott, az pedig ügyesen mindig félreugrott és levágta a sárkány egy fejét. Már hat feje hullott a sárkánynak a porba, de a fiú karjai kezdtek elfáradni. És mikor hetedszer támadt a sárkány, úgy látszott, mégiscsak ő marad győztesen. Ekkor azonban a nap verőfényesen tündökölni kezdett az aranypajzson, a sárkány szeme megkáprázott és ebben a pillanatban a fiú kardjával lenyisszantotta a sárkány utolsó fejét is. A kifreccsenő sárkányvér egy cseppje éppen a fiú halántékára freccsent és csodák-csodája egyszerre eltünt arról a veres folt. Összeszedte a sárkány hét fejét és elindult hazafelé.

A Másfajta Sárkány: A Nyolcfejű Sárkány Története

Olyan időben, amikor sárkányok meg varázslók éltek, és emberekről még hírből sem hallott senki. A sárkányok országa egy végeláthatatlan sík vidéken volt, a varázslóké pedig egy óriási tenger közepéből kimagasló szigeten. Sárkányország minden egyes lakója hétfejű sárkány volt, egyetlen egy kivétellel. Élt közöttük egy sárkány, akinek nyolc feje volt. Ezt az egy társukat sehogyan sem tudták elfogadni. A sárkányok ugyanis nagyon ragaszkodtak a hagyományaikhoz, mindent úgy hittek és akképpen tettek, ahogyan elődeiktől megtanulták. Így hát sehogy sem fért a fejeikbe, hogyan lehet egy sárkánynak nyolc feje. S bár épp úgy tudott repülni és tüzet okádni, mint bármelyikük, mégsem tartották őt igazi sárkánynak. Folyton nevettek rajta, és ekképpen csúfolódtak vele: "Nyolcfejű sárkány, mulatságos látvány!". Ezért nagyon magányos volt szegény.

Pedig Sárkányország a jókedvű lakóiról volt híres. Folyton hangzott a mókázástól és nevetéstől, amit a szomszédos nagy hegyek visszavertek, ami így még hangosabbnak hatott. Nem csak a fiatalabbak, hanem az öreg sárkányok is egész nap játszottak és ugratták egymást. Na meg, jó sokat ettek. Egy sárkánynak mind a hét száját jól kellett lakatnia, különben sértődés lett a dologból. Az evés körül mindig nagy lármát csaptak, mert nem tudták az ennivalójukat hét felé elosztani. Általában a középső fej követelte magának a legnagyobb részt, a többi hatnak aztán elosztotta a maradékot. Ilyenkor nagy veszekedés kerekedett a hét fej között, amin a többi sárkány hasát fogva nevetett, de csak addig, amíg hozzá nem fogtak az evéshez. Akkor az ő hét fejük is rákezdett a veszekedésre, és ez így ment egész álló nap. Csak a nyolcfejű sárkány evett békében önmagával, mert neki nem okozott gondot igazságosan elosztani az ételt. Ezért is furcsán néztek rá a többiek. Mi lehet a baja, hogy csöndben van evés közben? - kérdezték egymástól. - Te miért nem vitatkozol evés közben? - Az meg hogyan lehet? - Egyszerűen. Addig felezem az ennivalómat, amíg nyolc egyenlő részt kapok. De tudod mit, megtanítok neked egy régi mondókát, hogy ki tudjátok számolni, mikor melyik fej kapja a nagyobb falatot, s akkor nem kell mindig veszekedni. A fiatal sárkány aztán előadta az ötletet a többieknek, s megtanította nekik a mondókát. A sárkányok örömmel fogadták az újítást, mivel nem tudták, kitől származik.

- Fontos dolgot kell mondanom, ezért jól figyeljetek. Az a hír járja, hogy a Hatalmas hegyek birodalmába beköltözött egy varázsló, akit száműztek az országából, mégpedig azért, mert nem volt hajlandó levágni egy sárkány fejét. Most magányosan él itt a szomszédságunkban, és megfogadta, hogy ha ezután meglát egy sárkányt, levágja egy fejét. Hallotta ezt a nyolcfejű sárkány is, de ahelyett, hogy megrémült volna, mint a többiek, megörült a hírnek. Kieszelte ugyanis, hogy megkeresi azt a varázslót, és elébe áll nagy bátran, hogy az levágja egy fejét. Ha megszabadul a nyolcadik fejétől, ő is hétfejű sárkány lesz, mint a többiek, és akkor majd befogadják maguk közé. Azon nyomban útnak eredt.

A Nap éppen köszöntötte a távolodó Holdat az égen, amikor megérkezett a Hatalmas hegyek birodalmába. - Gyere elő Varázsló! - Ne ordítozzál! Megzavarod az ébredő erdő nyugalmát! A sárkány megfordult és megpillantotta a varázsló hatalmas termetét. - Miért vágjam le a fejed, te balga? - Hogy én bosszút állok, mert engem száműztek? - Az országomat magam hagytam el, saját elhatározásomból, mert elegem lett a hatalmaskodó erőfitogtatókból, akik puszta kedvtelésből hegyeket rombolnak, tengereket apasztanak, vagy sárkányok fejét vágják le. Valaha a te országod helyét is tenger borította, ezek a hegyek pedig szerte-szét voltak szóródva a világban, de a varázslók megváltoztatták a tájakat, s félelemben tartják a bennük élőket. Azért jöttem erre a vidékre, hogy nyugalmat leljek, és megvédjem az állatokat, fákat, hegyeket. Nem veszem én fejét senkinek.

- Hogyan lesz így belőlem hétfejű sárkány? Hogyan lesznek így barátaim a sárkányok? - Látod, én is különböztem a társaimtól, ezért úgy döntöttem, elhagyom őket. Nem jó olyanok közé tartozni, akik nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy. Ne menj vissza közéjük, maradj itt a hegyekben! A sárkány szívét megmelengették a kedves, baráti szavak, és már nem is akart hétfejű lenni, hiszen a békességét éppen az ő nyolc fejének köszönhette. Ott maradt hát a hegyek között a varázslóval és az erdő minden teremtményével.

Egy napon hatalmas szélvihar kerekedett. Hirtelen megindult, és végigsöpört a világon. Magával vitte a síkvidék minden lakóját, és a tenger hullámait olyan magasra korbácsolta, hogy a közepén tornyosuló szigetet elmosta, mint egy homokvárat. A Hatalmas hegyek birodalma azonban sértetlen maradt, mert a hegyek kívül tartották a vihart. A nyolcfejű sárkány és a jószívű varázsló tovább élte békés napjait, míg meg nem haltak.

tags: #hetfeju #sarkany #valogatott #mesek

Népszerű bejegyzések:

• A Ferencváros sikerei
• Magyar kosaras a Los Angeles Lakersnél
• Olvassa el a Bayern München győzelméről szóló beszámolót az RB Leipzig ellen a Német Kupa-meccsen
• részletek a Vas Megyei Kézilabda Szövetség munkájáról
• Magyar kosárlabda eredmények