A futball-labda: A játék szívének története és fejlődése
A labdarúgás az emberiség történetének egyik legősibb és legnépszerűbb játéka, amely évszázadok óta meghatározza az emberek életét és kultúráját. Focilabdák nélkül a futball elképzelhetetlen, mivel maga a játék is szinte szó szerint ezek körül forog. Közösségteremtő ereje van, erősíti a csapatszellemet a hovatartozás érzését. Egyeseknek a foci „csak” egy játék, másoknak az életük. Azonban mindkét esetben kell egy focilabda a játékhoz. Kergethetjük akár egy high-tech cég, akár egy diszkontáruház labdáját, a játékkal a fociban megtalált örömünket teljesítjük be.
Természetesen, mint mindennek, a labdáknak is van fejlődéstörténete. Az aktuális verziókkal a készítők mindig megpróbálták túlszárnyalni az adott korszak trendjeit, folyamatosan kutatva, hogy merre és hova lehet még fejlődni. A focilabda több száz éves története során számos változáson ment keresztül. A labdajátékok évszázadokkal ezelőtt kezdődtek, amikor az emberek különböző anyagokból készített golyókat vagy kezdetleges labdákat használtak.
A korai idők labdái: az állati hólyagtól a koponyáig
A futball kulturális gyökerei egészen az i.e. 3. évezredre vezethető vissza Kínába. A Ts'in és Han-dinasztiák idején (Kr. e. 255-220) a kínaiak „tsu chu”-t játszottak, amely valamennyire hasonlított a focihoz. Volt is a játékban kapu, de a legenda szerint csak egy, és annak is félhold alakú kapufája volt. A labda valamilyen madártollal bélelt hólyag lehetett.
A középkorban a focilabdákat általában sertés vagy más állat hólyagjából készítettek, majd szalmával tömték ki vagy levegővel fújták fel. A modern labdarúgás előtti időszakban a labdák főként bőrből készültek, és gyakran olyan anyagokkal voltak kitömve, mint például a toll vagy textilhulladék. Kezdetben a labdák bőrből készültek, ezért voltak a focilabdák régen mind barna színűek.
A középkorban már létezett egyfajta foci, ez azonban inkább labdakergetéshez hasonlított, hiszen nem volt pálya, hanem maga a település volt a grund. A játékot lehetett két falu között is játszani, ekkor a cél a játékszer a szomszéd falu főterére való eljuttatása volt. Ez vélhetően még több zavargást okozott, mint a mai modern focimeccseken. És hogy mivel gurigáztak? Egészen elképesztően hangzik, de állati koponyákat rugdostak. Amit viszont könnyű elképzelni, az az ezzel járó fájdalom lehetett, mert se stoplis cipő, se lábszárvédő nem volt. Ebből kifolyólag nem igazán vált népszerű sporttá a koponyafoci. A koponyalabdát az idők folyamán szépen lassan felváltotta a disznóhólyag, ami bár már nem volt annyira fájdalmas mint játékszer, de túl tartós sem.
A gumilabda forradalma és a szabványosítás
Az ipari forradalommal együtt a focilabdák gyártási folyamata is fejlődött. A 19. században kezdtek el különböző ipari anyagokkal kísérletezni, mint például a gumival és a gumi keverékével. Mivel a disznóhólyag nem eredményezett nagy forradalmat a labdarúgásban, ezért 1855-ben Charles Goodyear elkészítette az első vulkanizált gumiból készült futball-labdát. Igen, ez az a Mr. Goodyear, akinek cége mára a világ egyik legnagyobb gumiabroncsgyártója lett.
A gumilabda egy óriási lépés volt, mivel ezzel automatikusan elkezdődött egyfajta szabványosítási folyamat a futball-labda mérete és alakja tekintetében. Ezt megelőzően a disznóhólyagok különböző formájúak és méretűek voltak, és szinte lehetetlen volt irányítani őket. Soha nem lehetett tudni, hogy hová gurulnak a rúgást követően.
A futball-labda következő verziója 1862-ben jelent meg. H.J. Lindon készítette ezt a felfújható labdát, amely sokkal könnyebb volt, mint a Goodyear gumilabdája, és egy kicsit jobban meg is őrizte a formáját, bár így is egy kicsit ovális lett a végeredmény. Lindon felesége korábban tragikus módon, tüdőbetegségben halt meg. Állítólag Mr. Lindon kísérletei alatt a felesége által, sok száz sertéshólyag felrobbanása miatt. Lindont valószínűleg a sertéshólyag felrobbanásának káros hatásai ihlették a felfújható gumihólyag kifejlesztésére. Lindon azt is állította, hogy ő találta fel a rögbilabdát, - mivel labdái inkább tojásdad alakúak voltak - de nem szabadalmaztatta az ötletet.
A FIFA szabályozásának kezdetei
1863-ban az újonnan megalakult Angol Labdarúgó-szövetség összeült, hogy lefektesse a labdarúgás alapszabályait. Ez az első szabályzat nem tartalmazott leírást a labdáról. Az erre vonatkozó szabályok rögzítésére először az 1872-es felülvizsgálat alkalmával került sor. Itt már lefektették, hogy a labdának gömb alakúnak kell lennie, kerületének pedig 27-28 hüvelyk (68,6-71,1 cm) közé kell esnie. A szabály a mai FIFA -szabályrendszerben is szerepel. Azóta az egyetlen változás a labdát illetően 1937-ben volt, amikor is a hivatalos súlyt 13-15 unciáról 14-16 unciára emelték.
Ennek a szabályozásnak egyenes következménye volt, hogy elkezdődött a futball-labdák tömeggyártása, amelyek a jobb minőségű labdáknál a tehenek faránál található bőrből, míg a gyengébb minőségű játékszerek a tehenek vállánál található bőrből készültek. Ezeket még kézzel varrták, így minden egyes darabon voltak apró eltérések és kisebb hibák is a varrás miatt.
A focilabdák tömeggyártásának elindulása a glasgow-i Mitre és Thomlinson's vállalat nevéhez fűződik. Úttörőként azt vallották, hogy a minőségi labda kulcsa az, hogy az mennyire tudja megőrizni formáját. A bőr szilárdsága, valamint a bőrvágók és a varrók szakértelme volt a fő tényező a formáját megőrző labda elkészítésében.
A labda modernizálása és a világbajnokságok ikonikus darabjai
Az 1900-as évek elején a labdák gyártási technológiája jelentős fejlődésen ment keresztül. Az új anyagok, mint például a szintetikus gumi és különböző műanyagok, lehetővé tették a labdák sokoldalúbb és strapabíróbb kialakítását. Megnőtt az igény a labdák erősebbé és tartósabbá tételére, hogy így ellenálljanak a keményebb játéknak is. Eddig a futball-labdákat bőrrel bevont belső tömlőkből készítették. Egy innovatív elgondolást követve azonban elkezdték kézzel varrni a cserzett bőrpaneleket, amelyeken hagytak egy rést, hogy egy szintetikus tömlőt lehessen belehelyezni. Ezek szinte műalkotásnak számítottak, mivel egy labda elkészítése nagyon sok munkaórába telt, a csapatok pedig szerencsésnek érezhették magukat, ha egy labda kitartott a meccs végéig.
A vitatott labdák korszaka: Az 1930-as világbajnokság és a vízálló labdák
A labdák vitákat váltottak ki a csapatok között, mivel akkoriban úgy gondolták, hogy a megfelelő labda kiválasztásának készsége ugyanolyan fontos, mint maga a futballtudás. Ez volt a helyzet az 1930-as első világbajnokság döntőjénél is, ahol a labda a mérkőzés végkimenetelében is szerepet játszott. Egy meccsre csak két labdát használtak. Egyet az első félidőben, a másikat a másodikban. Argentína és Uruguay ugyanis nem tudott megegyezni abban, hogy melyik labdát használja. Ezért úgy döntöttek, hogy az első félidőben egy argentin labdát, a második félidőben pedig egy Uruguay által szállított labdát használnak. Mint kiderült, Argentína saját lasztijával a félidőben 2-1-re vezetett, azonban Uruguay csapata a második félidőben visszatért a meccsbe, és az általa hozott labdával 4-2-re megnyerte a mérkőzést, ezzel pedig a világbajnokságot is.
Volt még egy probléma ezekkel a labdákkal. Az esős területeken (például az Egyesült Királyságban) általában eláztak. Ezt kivédendő, 1940-ben a futball-labdák egy erős réteget kaptak a tömlő és a külső burkolat közé, hogy ezáltal növekedjen a tartósságuk. Szintetikus, és nem porózus anyagokat kezdtek el használni a külső borításhoz, hogy a labda vízálló legyen, valamint egy szelep is került rá, és így a középső réteg cserélhetővé vált. A 2. világháború alatt a hangsúly természetesen másra került, és a nyersanyagokat másra kezdték el használni.
A fekete-fehér ikon és az Adidas korszak
A focilabda története színes, maga a labda mégis fekete-fehérként vált ikonikussá. A labdákat sokáig eredeti bőr színükben hagyták, amit végül a televíziók elterjedése miatt kellett átfesteni. Az első TV-k, amik az 1930-as években jöttek ki még csak fekete-fehérben közvetítették a képet. Körülbelül a reflektorok megjelenésével egy időben, 1951-ben engedélyezték először a fehér színű labdát, hogy a nézők könnyebben lássák azt a meccsek alatt. A fehér színű változatot már 1892-ben is használták nem hivatalosan, de az ötletet akkor még elvetették, és az addig használatos szín maradt a pályán. A fehér labdát úgy állították elő, hogy a bőrt egyszerűen fehérre mosták, így elérve a kívánt színt.
A problémára az Adidas talált megoldást. 1960-ban piacra dobták a fekete-fehérre festett Telstar nevű focilabdákat. Az 1960-as évektől a futball-labdákat teljesen szintetikus anyagokból készítették. R. Buckminster Fuller építész alkotta meg azt az ikonikus futball-labdát, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk. Fuller 20 hatszögletű és 12 ötszögletű darabot használt, amelyeket összevarrva egy gömböt alkotott. Ekkor kerültek a labdára az ikonikus fekete ötszögek. A fekete darabok célja az volt, hogy a játékosok jobban lekövethessék a labda útját. A globális, sportruházatot és -kiegészítőket forgalmazó Adidas 1963-ban kezdett el futball-labdákat gyártani. Már 1970 óta csak az Adidas gyárt labdákat a világbajnokságokra és a legtöbb mérkőzésre.
A világbajnokságok hivatalos labdái
1970-ben készítettek először hivatalos labdát világbajnokságra, a mexikói tornára. A labdát Telstarnak hívták, és 32 fekete-fehér panelt tartalmazott. A fekete-fehér panel kialakításának egyik oka az volt, hogy az 1970-es verseny volt az első, amelyet világszerte lehetett látni a tévében, és akkoriban a legtöbben fekete-fehérben nézték a világbajnokság televíziós közvetítését. Ennek a színkombinációnak köszönhetően a televízió képernyőjén is jobban követhetővé vált a labda útja. A csapatok az 1974-es nyugat-németországi tornán is használták a Telstar labdát, bár némi módosítással.
A 78-as bajnokságon jött egy újabb nagy durranás: a Tango Durlast lenyűgöző lépés volt a futball-labda fejlődésében. Egyedülálló kialakítása miatt optikai csalódást keltett, és úgy tűnt, mintha 12 egyforma kör lenne a labda felületén. A gyártó ezt az illúziót 20 darab belső hármas panel felhasználásával hozta létre. A labda valódi bőrből készült, műanyag bevonattal, hogy vízálló legyen.
A 80-as években az Adidas Azteca néven bemutatta az első, teljesen szintetikus anyagokból készült labdát, amelyet el is készített az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ez a labda poliuretán bevonattal rendelkezik, így ellenáll az esőnek és más zord időjárási körülményeknek. Az 1990-es olaszországi világbajnokságon természetesen egy új Adidas-labda jelent meg Etrusco néven. Belsejében fekete poliuretán habréteg volt, amely a labdát enyhén puhábbá, ugyanakkor gyorsabbá tette a levegőben való mozgáskor, gyorsításkor, átadáskor, keresztezéskor és lövéskor. Később ezt is továbbfejlesztették, és amikor 1994-ben az Egyesült Államok adott otthont a FIFA világbajnokságnak, már a Questra volt a torna hivatalos labdája. Ekkor debütált a labdán kívüli polisztirol habréteg is, amely javította a vízszigetelést, és még gyorsabbá tette a labda mozgását a levegőben, illetve a felszínen is.
Innováció a 21. században: Aerodinamika és fenntarthatóság
Az új évezred elején is folytatódtak a fejlesztések a futball-labdák tervezése terén. Sok vállalat új csúcstechnológiás anyagokkal és mintákkal rukkolt elő a futball-labdákhoz. Az egyértelmű cél egy olyan optimális futball-labda kifejlesztése volt, amely kiváló repülési együtthatókkal rendelkezik, emellett vízálló, gyors, puha tapintású, az összes rúgóerőt átadja a labdának (nem nyeli el az energiát), és biztonságosan fejelhető. A fenti specifikációk egyetlen termékben való egyesítése nem kis feladat, pláne, hogy a labdáknak meg kell felelniük az irányító testületek, például a FIFA által megadott labdaspecifikációknak is.
Dél-Korea és Japán 2002-es, közös rendezésű tornáján a Fevernova hozta lázba a közönséget háromszög alakú mintázataival, valamint a labda megvastagított belső rétegeivel, amitől az pontosabban mozgott a levegőben. A következő hivatalos labda a Teamgeist volt, ami a 2006-os németországi világbajnokságon kapott főszerepet. Ez volt egyúttal az első olyan csúcskategóriás futball-labda, amelyen nagyon kevés varrás és gerinc volt található, és mindössze 14 panelből állt. Az Adidas jelentősen csökkentette a panel érintési pontjait, ami azt jelentette, hogy a labda pontosabban használható és könnyebben irányítható volt a játékosok számára. A döntőn ennek a labdának egy speciális változatát használták, a Teamgeist Berlint.
2010-ben Dél-Afrika volt a házigazdája a vb-nek, ahol a Jabulani volt az új üdvöske. Ez volt az első eset a modern labdák történetében, amikor a labda váltotta ki a legnagyobb vitákat a bajnokságon, az aerodinamikája ugyanis szokatlanul kiszámíthatatlan volt, és ezzel együtt a kapusok leggyűlöltebb focilabdája lett. Rengeteg kapus ki akarta tiltatni a pályákról a Jabulanit, az Adidas pedig behúzta fülét-farkát, és bölcsen csendben maradt. A játékszer fő problémája az ún. „grip and groove” technológia bevetése volt, ami elvben biztosította volna a labda stabilitását repülés közben, illetve azt, hogy a játékosok könnyebben kezeljék le a lasztit a lábukkal. A Jabulani fő problémája a levegőben való mozgása köré összpontosult. A játékosok hamar rájöttek, hogy a labda egyenesen, lábuk felső részével való elrúgása esetén extrém módon pörög, majd extrém módon csapódik/süllyed lefelé, ettől pedig teljesen kiszámíthatatlanná vált. Cserébe a távoli lövéseket előnyben részesítő játékosok pont a kiszámíthatatlansága miatt imádták. Akkora balhé lett a labdából, hogy egyenesen a NASA-t kérték fel, hogy vizsgálja meg a sporteszközt.
A 2014-es évre, a brazil vébére, az Adidasnak össze kellett szednie magát az előző vb okozta blama miatt. Elő is jöttek a Brazuca nevű labdával, aminek a nevét a nagyközönség döntötte el szavazás alapján. Nos, a sportszergyártónak sikerült a nagyot gurítania, mivel elkészítette a valaha volt legkorszerűbb és legaerodinamikusabb labdát. A játékosok imádták ezt a labdát, mivel az sokkal kiszámíthatóbb és pontosabb volt mint az elődei, de ugyanakkor sikerült megőriznie a Jabulani sebességét.
2018-ban az oroszországi vébére a Telstar 18 labdát dobták piacra. Ezt sok sportrajongó ismerheti, hiszen a Telstar 18-at az 1970-es és 74 vébé tiszteletére tervezték. Míg az eredeti Telstaron 32 panel volt, ezen már csak 6. Minden panelt egy 3D-s texturált felső réteggel ragasztottak össze, hogy javítsák a labda irányíthatóságát és tapadását. A Telstar 18 kétfajta verzióban jelent meg. Az, hogy összehozták a gólvonal-technológiás labdájukat, már óriási előrelépés. Ez az újítás úgy működik, hogy a játékvezetők egy okosóraszerű eszközt viselnek, amely a futball-labdában lévő érzékelővel folyamatos kapcsolatban van, és jelzi a sporinak, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon vagy sem. Itt nincs szükség azonnali VAR-segítségre.
Mivel a vébék hivatalos labdájának óriási presztizsértéke van, így nem szabad azon csodálkozni, hogy az Adidas pénzt nem spórolva igyekszik kitűnni a versenytársai közül. A közeljövőben megrendezendő 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság az eddigiekkel szemben télen kerül megrendezésre, így erre is figyeltek a fejlesztők, mérnökök. Az idei vb labdája az Al Rihla nevet kapta, és esetében a fenntarthatóság lett a fő szempont a tervezésnél. Így ez lett az első olyan hivatalos meccslabda, amelynek a belseje butilból készült, felülete teljesen varratmentes, és termikus ragasztott felületét vízbázisú ragasztókkal és festékekkel látták el, hogy a környezetet ne terheljék.
Az 1970-es évek óta a labdák fejlesztése egyre inkább a teljesítmény és a játékmódosító technológiák felé irányult. Az 2000-es évektől kezdve egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a labdák anyaghasználatának környezetbarát megoldásai. A jövőben a labdák fejlesztése valószínűleg tovább fog haladni az innováció és a fenntarthatóság irányába.
A futball-labda specifikációi és változatai
A focilabdák méretei különböző korosztályoknak és felhasználási célokra lettek kialakítva. Akár a kertben játszatok, vagy klub- iskolai mérkőzéseken vesztek részt, fontos, hogy a játékosok a megfelelő méretű labdát használják. Az 5-ös méretű focilabdák 12 éves kortól a profi sportolók szintjéig szabványosak. A focilabda szabványos mérete 68-70 cm körméretű és 410-450 gramm súlyú, ami a FIFA előírásai szerint a felnőtt férfi és női labdarúgásban használatos.
A mérkőzéseken használt focilabdákra vonatkozó, a FIFA által meghatározott előírások szerint a labdák kerülete 68-70 centiméter, a mérkőzés előtt a belső nyomás 0, 6-1, 1 atmoszféra (tengerszinten), tömegük pedig 410-450 gramm kell legyen, a játék során ez gyakran változhat, például ha nedves terepen használják, nehezebbé válik. A hivatalos mérkőzéseket ma már csak a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) által jóváhagyott labdákkal lehet játszani.
Egyéb érdekességek a labdákról
A világ legdrágább focilabdája a “Shimansky Diamond Soccer Ball”, amit a dél-afrikai ékszerész, Shimansky készített a 2010-es dél-afrikai világbajnokság alkalmából. Ez a luxus labda 2640 fekete és 6620 fehér gyémánttal van díszítve, összesen 3500 karát értékben. Az ára eléri a 2,5 millió dollárt.
Az EB és VB meccslabdák különleges helyet foglalnak el a futball történetében. Ezek a labdák gyakran egyedi dizájnnal rendelkeznek, amiket kifejezetten az adott torna alkalmából terveznek. Ezek a meccslabdák komoly értéket képviselnek, különösen a gyűjtők körében. Egy világbajnoki vagy Európa-bajnoki mérkőzés során több labdát is használnak. Általában egy meccsre 8-10 labdát készítenek elő, hogy biztosítsák a játék zavartalan folytatását, ha a labda kikerül a játéktérről vagy megsérül.
A focilabdák színeinek van néhány megkötése, különösen a hivatalos mérkőzéseken. A labdának jól láthatónak kell lennie a játékosok, a bírók és a nézők számára. Ezért a hivatalos meccslabdák általában kontrasztos színekkel és mintázatokkal készülnek. Manapság a labdák színei és dizájnjai gyakran változnak, hogy megfeleljenek a modern követelményeknek és esztétikai trendeknek.
A focilabdák gyártása és a társadalmi kihívások
Hogyan lesz sok sokszögből egy kerek labda? Nézzük, hogy is készül egy ilyen guruló csoda, hiszen a foci talán az összes sportot maga mögé szorítva, valamilyen formában az egész világot meghódította. Érdemes lenne egy felmérést végezni a focirajongók körében, vajon hányan tudják, hogy hány sokszögből áll a focilabda. Még mielőtt ilyen „hasznos” kutatásra szánnánk magunkat eláruljuk a választ: húsz hatszögből és tizenkét ötszögből kerekedik ki egy labda. Bár már egyre több olyan labdával találkozunk, amelyek ettől eltérő mintázatúak. A focilabdákat napjainkban még mindig nagyrészt kézzel készítik.
A gyártási folyamat
Vessünk egy pillantást egy ilyen műhelyben zajló munkára! Az északkelet-pakisztáni városban, Sialkotban mintegy 30 ezer embert foglalkoztat a focilabda készítés. A labdák varrása ugyanis napjainkban sem gépesített, hanem nagyrészt kézzel történik. A világon forgalomba került labdák közel 70 százaléka a Sialkotban és környékén lévő varrodákból kerül ki.
A már fent említett műanyagot először nagy lapokra vágják, a hátoldalukra többrétegű pamutot vagy poliésztert ragasztanak. A második munkafázisban a szárított lapokból egy géppel ötszögű és hatszögű kis lapokat vágnak ki, majd ellátják a márkának megfelelő mintával. A kis lapokat a munkások egy belső gumilabda köré, darabról-darabra varrják össze. A belső labdát viszont, még varrás előtt viasszal kezelik, hogy vízhatlan legyen. A varrómunkások egyetlen segédeszköze egy farúd, amellyel a munkafázis elején az anyagot a térdük közé szorítják. A labdánkét közel 700 dupla öltéshez nagy fizikai erő és kézügyesség kell, beleértve az utolsó öltéseket is, amikor a labda már szinte teljesen zárt. Ezt vaköltésnek is nevezik, mert ekkor már nem látható a tű. Végül a labdákat felpumpálják, megmossák, fényezik és ellenőrzik. Az ellenőrzés során vizsgálják a labda súlyát, vízhatlanságát és keménységét. Egy-egy varrodai munkás naponta legfeljebb három labdát tud elkészíteni. Pakisztánban évente összesen mintegy 40 millió labdát állítanak elő.
Anyaghasználat és környezetvédelem
A labdák döntő többsége műanyagból - PUR-ból (poliuretánból) vagy PVC-ből (polivinilkloridból) - készül. A PVC használata viszont környezet- és egészségvédelmi szempontból aggályos, ugyanis gyártása és égetése során dioxin (rákkeltő, az immun- és idegrendszerre káros anyag) keletkezik. A jó minőségű labdák készítéséhez ezért többnyire már PUR-t használnak, ez egyrészt környezetvédelmi szempontból kedvezőbb, valamint az anyag is jobb minőségű. Az így készült labdák strapabíróbbak, tartósabbak, és a játék szempontjából is előnyösebb tulajdonsággal rendelkeznek, mint a PVC-ből készült társaik.
Alacsony bérek, gyerekmunka és a méltányos kereskedelem
Térjünk még vissza a focipályáról a varrodákba! Habár a termelés az elmúlt évek során nőttön nő, sajnos nem mondható el, hogy a dolgozók munkakörülménye is ilyen mértékben javult volna. A rögzített munkaszerződések, a baleset- és egészségbiztosítás, a szabad szakszervezeti tevékenység vagy a minimálbér mind olyan fogalmak, amelyek nem maguktól értetődőek ezekben a térségekben, holott csak Sialkot környékén a focilabdák varrásában mintegy 30 ezer ember vesz részt, ami nem csekély szám, tekintve, hogy a város teljes lakossága mintegy 500 ezer fő.
Egy pakisztáni család az alapvető élelmiszerszükségletének fedezéséhez szükséges bevételt csak úgy tudja előteremteni, ha a család több tagja is dolgozik, beleértve a gyerekeket is. A gyerekmunka számos család számára a túlélés egyetlen lehetséges módja, és nem szülői kegyetlenség megnyilvánulása (mint azt európai logikával gondolnánk). Ebből a kényszerhelyzetből az jelentené a kiutat, ha a felnőtt dolgozók számára tisztes munkabért biztosítanának. A lespórolt bérből viszont a sportszer és sportruházatokat gyártó cég (de más profilú cégek is), a részvényesek, a sportszövetségek és nem utolsó sorban mi, a fogyasztók profitálunk. A sportszer- és sportruházat-gyártóknak viszont nem érdeke a jogi szabályozás, ezért igyekeznek minél távolabb tartani a szakszervezeteket az üzemektől. Így nincs aki fellépjen az olyan jogtalan sérelmek orvoslásáért, mint többek között a fizetés nélküli túlóra, testi fenyítés, vagy „csak” az a tény, hogy a munkások nem mehetnek ki a mosdóba az olykor akár 10-12 órás munkaidő alatt.
Atlantai Egyezmény: Piros lap a gyerekmunkára
1996-ban az Európa Bajnokságot megelőzően több tévécsatornán leadták azt a videofilmet, amelyben a FIFA-logós futball-labdákat gyermekek varrták. Ez ráirányította a közvélemény figyelmét erre a kérdésre. A fokozódó társadalmi nyomás hatására maguk a sportszergyártók is kénytelenek voltak átgondolni a kérdést. A legtöbb nagy gyártó cég 1997-ben aláírta az Atlantai Egyezményt, amelyben vállalták, hogy a futball-labdák előállításához nem alkalmaznak gyerekmunkát (14 év alatti fiatalokat). Ennek ellenőrizhetőségéhez szükség volt a gyártás üzemekbe történő koncentrálására, korábban ugyanis a munkát a családok nagyrészt otthon végezték, ami viszont nehezítette a gyerekmunka ellenőrzését. Az egyezményt az UNICEF, a pakisztáni kereskedelmi kamara és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO - International Labour Organization) közösen hívta életre.
Az Atlantai Szerződéssel viszont még nem szűntek meg a problémák, a szerződés ugyanis csak a focilabdákra és csak egyes gyártókra vonatkozik, így a többi sportszergyártó üzemre továbbra nincsenek előírások. Többek között nem szavatolt a munkások szabad gyülekezési joga sem, holott ez jelentené az alapját a vállalatok vezetőivel való tárgyalásnak, és a magasabb bérek, jobb munkakörülmények kikövetelésének. A FIFA is pár éve már felismerte a problémát, és követeli a focilabda gyártóktól a minőségi- és szociális alapkövetelmények betartását. Viszont ezek mind a mai napig legfeljebb csak ajánlás szintjén fogalmazódtak meg, jogilag nem kötelező érvényűek.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerekmunka betiltása önmagában még nem jelent megoldást a családok számára, hiszen a megélhetési probléma továbbra is jelen van. A helyzetet nehezíti, hogy a gyártás nagy részének üzemekbe történő áthelyezése kiszorította a nőket a munkaerőpiacról, mivel például Pakisztánban a nők és a férfiak nem dolgozhatnak egy üzemben, míg korábban otthon a nők is besegíthettek a férfi családtagoknak.
A méltányos kereskedelem (Fair Trade) szerepe
A méltányos kereskedelem (fair trade) fontos előrelépést jelent ezen a téren, hiszen többek között a következő feltételeket követeli meg a gyártóktól: gyülekezési szabadság, a munkával arányos fizetés és rögzített foglalkoztatási körülmények biztosítása; ugyanakkor tiltja a túlórát és a diszkriminációt. A méltányos kereskedelem lehetőséget teremtett a nők foglalkoztatására is, például Sialkotban kizárólag a nők számára hoztak létre varrodákat, ahol többnyire biztosítják a gyerekek felügyeletét és óvodai ellátását is, miközben a szülők dolgoznak.
| Kategória | Felvásárlási ár (euró) | Gepa prémium (euró) |
|---|---|---|
| Hagyományos labda (A minőség) | 0,43 | - |
| Fair Trade labda (A minőség) | 0,84 | 0,33-0,83 |
A közepes méretű családi vállalkozás, a Talon Sports jó példával jár elöl. A cég már 1998 óta működik együtt az egyik legnagyobb fair trade (méltányos kereskedelem) szervezettel, a német Gepával, és elsősorban rajta keresztül értékesíti termékeit (a kereslet hiányában, a vállalat termékeinek viszont mindössze 5 százalékát teszik ki a fair trade minősítésű labdák). Az üzem alkalmazottai egy „A” minőségű fair trade labdáért 0, 84 eurónak megfelelő összeget kapnak, míg egy szintén „A” kategóriájú „hagyományos” labda felvásárlási ára 0, 43 euró. Ugyanakkor méltányos kereskedelemben rögzített feltételek miatt lényegesen jobb munkakörülmények között dolgoznak, mint a nem fair trade szervezeteknek szállító üzemek alkalmazottai, és többletjuttatásokat is kapnak a munkáltatótól (pl. egészségügyi ellátás, iskola-előkészítő a gyerekeiknek, vállalati kölcsön).
A Gepa minőségtől függően 0, 33-0, 83 euró értékű prémiumot fizet labdánként (2005. évi adat). Ennek az összegnek a sorsáról a vállalat alkalmazottait és a cég vezetőit tömörítő bizottság (Talon Fair Trade Workers Welfare Society) dönt. A prémiumból származó bevétel négy részre oszlik. Ebből fedezik a fizetés-kiegészítést, az egészségügyi ellátást, és a vállalati kölcsönt; a negyedik részt pedig a munkakörülmények javítására (pl. levegőztetés, világítás korszerűsítése) fordítják. A vállalatnál az alkalmazottaknak lehetőségük van kölcsön felvételére. Ennek segítségével a kölcsönt felvevők az elmúlt években több kis boltot, teázót, fodrászatot nyitottak a környéken, amely jövedelem-kiegészítést biztosít számukra a varrodai munka mellett. Az ott dolgozók gyerekei pedig iskolaelőkészítő foglalkozásokon vesznek részt, amíg a szülők dolgoznak.
A fair trade minősítéshez szükséges feltételek betartását független ellenőrző szervezetek többek között az ILO (ENSZ Munkaügyi Szervezete) és az IMAC (Independent Monitoring Association for Child Labor) végzi. Ez utóbbi szakemberei hathetente végiglátogatják az üzemeket, és ellenőrzik, hogy azok működése megfelel-e a minősítésben előírt feltételeknek. A www.imacpak.org címen megtekinthető a különböző sportszergyártók értékelése. Bár a kezdeményezés példaértékű a fair trade labdák még csak alig egy-két százalékát teszik ki az ország teljes focilabda-gyártásának, ez az érték legfeljebb a nemzetközi futball-bajnokságok idején kúszik fel négy-öt százalékra. A fair trade labdák aránya a világpiacon 1-2 százalék.
Attól függően, hogy hol és mikor éltek az emberek, látható, hogy szinte bármit felhasználtak amivel lehet focizni. Természetesen ennek a hosszú útnak még messziről sincs vége, hiszen minden focivébé tartogat újításokat a labdák terén, amit minden fociszerető izgatottan vár.
