Hidegkuti Nándor: Az Aranycsapat zsenije és a magyar futball ikonja

Hidegkuti Nándor, becenevén „Öreg”, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja, aki játékosként és edzőként egyaránt maradandót alkotott. Halhatatlan Legendánk 2002. február 14-én hunyt el Budapesten, az óbudai temetőben nyugszik. A világhírű magyar labdarúgó halálának huszadik évfordulójára is nemrégiben, február 14-én emlékeztünk. Tavaly Hidegkuti Nándor születésének 100. évfordulóján a Puskás Intézet az MTK-val közösen rendezett kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumban. 2022. márciusában ünnepelné a 100. születésnapját. A Magyar Labdarúgó Szövetség csütörtökön megkoszorúzta Hidegkuti Nándor sírját az Óbudai temetőben.

Játékoskarrier: Az Óbudai grundoktól a világ színpadáig

Az első lépések és a válogatott debütálás

Hidegkuti Nándor 1922. március 3-án született Óbudán. „Óbudai voltam, óbudai vagyok! - nyilatkozta Hidegkuti Nándor egykor az Óbudai Anzikszban megjelent interjúban, és hozzáfűzte: - Fantasztikus, hogy hatvan év után találkozom ugyanazzal a pékkel, akihez gyerekkoromban is jártam kenyéréért. Ez hihetetlen!” Az Óbudáról indult rongylabda volt az első útitársa. Hétévesen már a Margit-kórház mögötti üres telken focizott a srácokkal. 1934-ben kezdett el futballozni az Ujlaki FC-ben. 1937 és 1943 között játszott a Gázgyárban, 1943 és 1945 között pedig az Elektromosban. Később a Herminamezei AC csapatát erősítette, ahonnan válogatott lett.

A válogatottban 1945. szeptember 30-án debütált. Így emlékezett vissza a debütálására: „Fél órával a kezdés előtt értem ki a pályára, hogy megnézzem a mérkőzést. Szó sem volt arról, hogy én játszom! Hát a kapuban rohannak ám hozzám, hogy azonnal vetkőzzem, benne vagyok a csapatban. Szusza ugyanis megsérült, s nem volt kijelölve tartalékcsatár. Már előzőleg is kerestek a lakásomon. Végül kölcsönfelszerelésben játszottam. Amint mondják, jól.” Félelmetes eredményességgel kezdett a nagyválogatottban. Az első meccsén, a románok ellenin két gólt vállalt, azonban ezzel a produkciójával sem győzte meg Gallowich Tibor szövetségi kapitányt, aki legközelebb majd’ két év múlva tette be a csapatába. 1947. augusztus 20-án, a bolgárok elleni 90 percen három találattal hálálta meg az újabb lehetőséget. Nyíltan beszélt a körülötte kialakult helyzetről, valamint kedvenc posztjáról: „A nagy formámat főleg annak köszönhetem, hogy sikerült felszednem három kilót. Sokkal jobb erőben érzem magam, több bennem a vállalkozó szellem és az önbizalom.” 1947-ben Balkán Kupa-győztes lett a nagyválogatottal.

Pályafutásának elején egészségügyi kihívásokkal is szembe kellett néznie: „Sajnos, akkoriban sérült voltam, s erőnlétem nagyon leromlott. Amikor bekerültem a csapatba, így nem tudtam igazán jó játékot nyújtani. Beküldtek a Sportkórházba s a laboratóriumi vizsgálat után kiderült, vérszegény vagyok. Megkezdődött az orvosok küzdelme az anaemiám ellen. Elterjed a hír, egy labdarúgónak fél liter vérre lenne szüksége. Egy csinos szőke ápolónő jelentkezett az orvosnál: "Nézzék meg, hogy az én vérem alkalmas-e arra, hogy Hidegkuti kapjon belőle..." Azóta is szeretettel gondolok véradómra, hiszen nem sokkal később 1948-ban, Bukarestben a B-válogatott balszélsőjeként az én 3 gólommal nyertünk a románok ellen. A mérkőzés után képeslapot küldtem a kedves, szolidáris asszonynak: "Vérével becsületesen gazdálkodtam."

Az Aranycsapat és a forradalmi szerepkör

1952-ben olimpiai aranyat vehetett át Helsinkiben, 1951-ben Főiskolai Világbajnokságot (FVB) nyert Berlinben. Az Aranycsapatban eleinte több csatárposzton is játszott, majd a hátravont középcsatárposzt tökéletesítőjeként vált kihagyhatatlanná. Hidegkuti Nándor az Aranycsapat kivételes képességű középcsatára, a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt. Igazi „működési területe” a hátravont középcsatár szerepköre volt. A válogatottban az igazi szerepkörét 1952-ben találta meg Sebes Gusztáv, amikor már 30 éves elmúlt. Fénykorában a világ legjobb támadói között emlegették. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, rendkívül ötletes, munkabíró, gyors és fejjátékban is igen jó labdarúgónak bizonyult. Bár az MTK-ban nem Hidegkuti játszott ezen a poszton, hanem Palotás, de a válogatottban Sebes az Öreg becenevű játékost állította középre, Kocsis és Puskás mögé.

Sikerekben gazdag pályafutásának egyik érdekessége, hogy harmincadik életévén túl „érett be”. Ekkor derült ki, hogy a mezőnyjátékban képes a legnagyobb és leghasznosabb teljesítményre. Bozsik és Puskás mellett a válogatott csapat egyik karmestere lett. Ez a feladat azonban nem csökkentette játékának eredményességét. Élete egyik legjobb játékát az 1953-as londoni 6:3-on nyújtotta. Ebben a szerepkörben ért el három gólt az élete legkiemelkedőbb játékát jelentő, 1953. november 25-i, Anglia elleni 6:3-as találkozón. Bár ritkán lőtt bombagólt, a Wembleyben láthattak egyet tőle.

Az MTK legendája

Hidegkuti Nándor 1946-ban a Herminamezei AC-től igazolt az MTK-hoz. Új csapatában az első élvonalbeli gólját a harmadik bajnokiján szerezte meg a budapesti Er-So MaDISz ellen, a szezon végén 28 mérkőzésen 13 találatig jutott. Az "Öreg" becenéven tisztelt futballista a kék-fehér együttesben 302 mérkőzésen lépett pályára és 222 gólt lőtt. Az MTK-ban (illetve az utódcsapataiban, a Bp. Textilesben, a Bp. Bástyában és a Bp. Vörös Lobogóban) 302 mérkőzésen 222 találatot ért el. Hidegkuti Nándor az Aranycsapat kiválósága 1958-as visszavonulásáig, azaz 36 éves koráig szolgálta a klubot. „Soha nem bántam meg, hogy a kék-fehér mezt húztam magamra, s abban az egyesületben játszhattam, ahol Orth, Molnár, Titkos, Sas, Kalmár rúgta egykoron a labdát.”

Hidegkutiék 1951-ben, 1953-ban és 1957-1958-ban bajnokok voltak. 1951-ben, 1953-ban és 1958-ban bajnoki aranyéremmel zárta társaival a szezont. A legendás kilences visszavonulását követően 29 évig nem nyerte meg az MTK az NB I-et. Az MTK ebben az időszakban háromszor volt bajnok, hatszor ezüstérmes, egyszer harmadik. A bajnokságban hatszor végeztek a második helyen (1948-1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasz) és egyszer bronzéremmel gazdagodtak (1949-1950, a be nem fejezett 1956-os bajnokságban is a harmadik helyen álltak a lefújáskor). 1952-ben kupát nyertek. 1955-ben a Közép-európai Kupát, 1958-ban a Magyar Népköztársasági Kupát emelhették a magasba. Hidegkuti legeredményesebb MTK-s szezonja 1952-ben volt, amikor 27 találattal másodikként zárt a góllövőlistán a 36 gólos Kocsis Sándor mögött - 1948-1949-ben 22 találattal lett ezüstcipős, a 31 gólos Puskás Ferenc előzte meg. Az 1957-es tavaszi „félszezon” során 10 góllal végzett a második helyen a támadók versenyében a 17 találattal gólkirály Szilágyi Gyula mögött. A Hidegkuti Nándor Stadion elnevezése aligha véletlen.

Hidegkuti Nándor statisztikái és sikerei az MTK-ban:

Válogatott statisztikák és visszavonulás

Hidegkuti Nándor 69 válogatott mérkőzésen 39 gólt szerzett (1945 és 1958 között). Az 1954-es szomorú világbajnoki döntőt a főszereplők már sok százszor kielemezték. Hidegkuti Nándor mindössze egy gondolattal egészíti ki az eddigieket: "- Mi nem egy, hanem három világbajnoki döntőt játszottunk, először a brazilok, aztán az uruguayiak ellen. Ha fordított lett volna a szereposztás, aligha a németek nyerik az aranyérmet."

1956-ban - ámbár ajánlata annyi volt, mint égen a csillag - őt nem kapta el a világlátás láza, itthon maradt, azonban az idő lassan fölötte is eljárt. Igaz, játszott még az 1958-as vébén is, illetve abban az idényben bajnoki címet nyert a rutinos MTK-val. Az 1957/58-as szezon végén Hidegkuti még részt vett az 1958-as, svédországi világbajnokságon, és játszott a furcsa módon ezután lejátszott utolsó három bajnoki fordulóban, majd szögre akasztotta a stoplis cipőt. A Diósgyőr elleni bajnokin, 1958. július 13-án elbúcsúzott az élvonaltól.

Edzői Pályafutás: A kispadon is nagyot alkotott

Az első lépések és az MTK

„Azt mondják: aki jó futballista volt, abból még nem lesz okvetlenül sikeres edző. Nos, ő a kispadon is nagyot alkotott.” A visszavonulását követően a Könnyűipari Minisztérium tisztviselőjeként alkalmazták. A civil elfoglaltságaival párhuzamosan edzősködni kezdett, az edzői papírokat még játékospályafutása végén megszerezte, így a következő szezonban egyből leülhetett az MTK tartalékcsapatának kispadjára (1958-1959). Az MTK tartalék edzőjeként is az első csapatot trenírozó Marci bácsi (Bukovi Márton) volt a fő mentora, aki a szezon végén felállt a Hungária körúti kispadról, hogy visszatérje oda, ahol az edzői szakmát kezdte, Zágrábba. Az 1959/-60-as szezon kezdetén ezért Hidegkuti már az első csapat edzőjévé lépett elő.

Nemzetközi hírnév: Fiorentina

A szocialista rendszerben nem volt olyan egyszerű legálisan egy nyugati csapathoz szerződni. Hidegkuti szerződtetéséért az olasz kommunista párt is közbenjárt, így nagy nehezen engedélyezték számára, hogy Olaszországba mehessen edzőnek. Azonban előre kikötötték, hogy három évnél tovább nem maradhat. "Túszként" pedig a Hidegkuti szülőknek itthon kellett hagyniuk a gyerekeket. A következő évadot már a nagycsapat kispadján töltötte (1959-1960). 1960 októberében az MTSH engedélyével Firenzébe szerződött, és technikai igazgatóként (direttore tecnico) a Fiorentina élére állt.

A firenzei szerepvállalás rendkívül sikeres volt. 1961-ben olasz bajnoki címet (technikai igazgatóként), Kupagyőztesek Európa-kupáját, valamint Alpok Kupát nyert a Fiorentinával. A bajnokságban ugyan csak a 7. helyen végzett a Florentina, a kupát azonban megnyerték, a döntőben a Laziot verték 2:0-ra. De ami ennél is fontosabb, a Kupagyőztesek Európa-kupája első kiírásában is a firenzei lila-fehérek diadalmasodtak. A KEK első szezonjában még a döntő is két mérkőzéses volt. A firenzeiek előbb Glasgow-ban verték 2:0-ra a selejtezőben a Fradit búcsúztató Rangerst. Majd a visszavágót is megnyerték 2:1-re. Hidegkuti Nándor edzőként is klasszis volt. A Fiorentina szakvezetőjeként megnyerte az olasz kupát és KEK-győztes lett. Edzőként a firenzei Fiorentinát a Kupagyőztesek Európa-kupáján a győzelemig vezette 1961-ben. Míg Puskással kapcsolatban mindig megemlítik, hogy BEK döntőbe vezette a Panathinaikoszt, Nándi bácsi KEK győzelméről nagyon ritkán esik szó. Így 1961-ben a két legrangosabb európai klubtrófeát magyar edző szerezte meg, még ha nem is magyar csapat kispadján.

A következő szezonban a bajnokságban is nagyszerűen szerepeltek a firenzeiek, a harmadik helyen végeztek, miközben ismét bejutottak a KEK döntőjébe. 1962. május 10-én ő irányította a toszkánokat a glasgow-i KEK-döntőben az Atlético Madrid ellen (1:1), ám a megismételt fináléban már Ferruccio Valcareggi ült a kispadon. (Ki is kaptak a „violák” 3:0-ra Stuttgartban, a chilei világbajnokság miatt szeptember 5-én megrendezett mérkőzésen.) Nem csoda, hogy a Fiorentina meg szerette volna hosszabbítani Hidegkuti lejáró szerződését. Ő azonban, mivel mindössze három évre engedték ki Olaszországba, csak egy évvel tudta volna megújítani a kontraktust, a lilák ellenben ragaszkodtak a hosszabb megállapodáshoz. Így Hidegkuti a számára engedélyezett utolsó évet másik csapat, a Mantova élén töltötte. 1962 nyarán áttelepült Mantovába. Utolsó olaszországi szezonjában a nem túl acélos játékosállományú Mantova a magyar edzővel a 11. helyen végzett, majd Hidegkutinak haza kellett jönnie.

Győri sikerek

Az anyaegyesületének, a Dózsának a kispadját elfoglaló Szusza Ferenc helyén, Győrben kapott állás. 1963-tól 1965-ig pazar időszakot töltött a Győri ETO-nál. Megnyerte a kisalföldiekkel az 1963. őszi bajnokságot, 1965-ben a Magyar Népköztársasági Kupát, és BEK-elődöntőt vívott velük a Benfica ellen. A Győri ETO vezetőedzőjeként magyar bajnok - a zöld-fehérek az 1964-65-ös idényben irányításával a BEK elődöntőig jutottak. Ez a legrangosabb európai kupasorozatban elért egyik legnagyobb magyar siker. Hidegkuti még két évig maradt Győrben, ahol újabb bajnoki címet már nem szerzett ugyan - előbb a 4., majd az 5. helyen végzett (legjobb vidéki csapatként) - de kiválóan szerepelt a kupában. A győriek 1964-től kezdve négy éven keresztül minden esztendőben bejutottak a kupadöntőbe.

További hazai és külföldi szerepek

1966. januárban Győrből átment Tatabányára szakvezetőnek, az esztendő végéig maradt a Bányásznál. 1966-ban a Tatabánya edzője lett, ahol egy dobogós helyezéssel ismét megszerezte a vidék legjobbja címet. Láthatjuk, hogy eddig mindenhol nagyszerű sikereket ért el. Dobogós helyezések, meglepetés bajnoki cím, hazai és nemzetközi kupasikerek, ő számított az egyik legjobb magyar edzőnek ekkoriban. 1967-ben az MTK trénere lett. Az év elején adta le szakdolgozatát a Testnevelési Főiskola tanulmányi osztályán a Támadás és védekezés egysége a korszerű labdarúgásban címmel. De míg Lakat Károly a Fradi edzőjeként legnagyobb sikereit aratta, Nándi bácsinak épp itt bicsaklott ki a karrierje. 1967-ben csak a 10. helyen végzett az MTK-val, de ez nem feltétlenül az ő hibája volt, hiszen az előző évben Lakat Károllyal is ugyanezt a pozíciót érték el a kék-fehérek. A következő év közepén, a gyengébbnek ítélt bajnoki szereplés miatt kinevezték fölé Bukovit szaktanácsadónak. Egy hónap múlva, Hidegkuti igazi kupaspecialista mivoltát igazolva, megnyerte a kupát, az augusztus 20-i kupadöntő utáni két mérkőzésen azonban nem sikerült győzni. 1968-ban elhódította a kék-fehérekkel a Magyar Népköztársasági Kupát, a Bp. Honvédot verték meg a trófeáért 2:1-re a Népstadionban. Bár a lemondását nem Bukovi fölé helyezésével, hanem azzal indokolta, hogy több megkeresése volt, külföldről is, bő egy hét múlva az ekkor másodosztályú Bp. Spartacus edzője lett.

1968 őszétől a Bp. Spartacus mestere volt, négy szezonon keresztül készítette fel a „szövetkezetieket”. A Szparitól a lengyel másodosztályú Stal Rzeszów csapatához igazolt, ahonnan különösebb eredmény nélkül távozott. 1972-ben a lengyel Stal Rzeszów gárdáját vezette, 1973 tavaszán már az Egri Dózsa együttesét kormányozta. Egerből ment ki Egyiptomba, ahol az arab világ kedvencét (al-Ahly) bízták a gondjaira. 1973 és 1980 között a kairói Al-Ahli (National) edzője volt. A legsikeresebb egyiptomi csapattal ezalatt 5 bajnoki címet szerzett. A Cairo National gárdájával ötször nyert egyiptomi bajnoki aranyérmet. 1981 és 1983 között a Salgótarjáni BTC szaktanácsadójaként dolgozott, aztán újból külföldön tevékenykedett. 1983 és 1985 között szakmai észrevételeivel az al-Ahly Club Dubai munkáját segítette. Edzőként a Fiorentinával Kupagyőztesek Európa-kupája győztes 1961-ben.

Örökség és elismerések

Csodálatos pályafutás, játékosként és edzőként is kiemelkedően sikeres karrier. Hidegkuti Nándor 80 éves korában, szív- és keringési elégtelenség következtében hunyt el 2002. február 14-én. 1988-ban megkapta az MTK örökös bajnoka tiszteletbeli címet, a klub örökös tagja, 1988-ban az MTK centenáriumán jubileumi aranygyűrűt kapott. Budapest posztumusz díszpolgára. Egyéni elismeréseit hosszú hosszú sorokon keresztül lehetne csak felsorolni, néhányat felidézünk közülük:

• 1951 - Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat
• 1951 - A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója
• 1953 - Az év labdarúgója
• 1988 - MTK Örökös Bajnok, Örökös tag, 100 éves MTK jubileumi aranygyűrű
• 1993 - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

tags: #hidegkuti #tenisz #es #futball #cso

Népszerű bejegyzések:

• Visszatekintés a magyar–andorrai találkozóra
• a magyar sport 1984-es tragédiája
• Czár Richárd karrierje az MLSZ Adatbank alapján
• Fejlesztési lehetőségek kosárlabdában
• A két klub európai párharca