Hódos Imre: A Birkózó Legenda, Akiről a Debreceni Kézilabda Otthona Nevet Kapta

Minden debreceni polgár ismeri a DVSC Schaeffler női kézilabda csapatának is otthont adó Hódos Imre Sportcsarnokot. A sportcsarnokban az edzések mellett számos eredményes meccsnek lehettünk szemtanúi. Bár a Hódos Imre Rendezvénycsarnok elválaszthatatlanul kapcsolódik a debreceni kézilabda életéhez, és a csapat utánpótlás-toborzása is itt zajlik, jelen cikkünk a névadó, Hódos Imre birkózó legenda életútját és örökségét mutatja be részletesen, hiszen a rendelkezésre álló anyagok elsősorban az ő pályafutásáról nyújtanak átfogó képet. Fedezzük fel, ki volt az a kivételes sportoló, akinek nevét a cívisváros egyik legfontosabb sportlétesítménye viseli!

Hódos Imre: A Cívisváros Büszkesége és a Sport Szerelmese

Hódos Imre vérbeli alföldi gyerek volt: Hajdúnánáson született 1928. január 10-én, egyszerű szülők, Hódos Imre kerékgyártó mester és Kovács Julianna varrónő egyetlen gyermekeként. Kálmánházán és Hajdúnánáson járt iskolába. 1942-ben Debrecenbe költöztek családjával, ahol Hódos Imre élete nagy részét leélte. Először a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, később a Kereskedelmi Szakközépiskolában tanult, ahol kitűnő tanuló volt.

Iskolái elvégzése után valódi sportfanatikus lett belőle. Sportolói pályafutását tornászként, a nagy hagyományokkal rendelkező Debreceni Torna Egyesületben (DTE) kezdte. Emellett versenyszerűen futballozott is, a DVSC-vel kerületi ifjúsági válogatottságig vitte. Fennmaradó szabadidejében még rögbizni is szívesen eljárt. Az igazi sportága azonban a birkózás maradt. Az egyik edzésen Hajdú Gyula neves válogatott tornász leküldte a birkózókhoz, ahol Hódos szavait idézve „az egyik mokány fiút odavágtam és ott is maradtam, megkedveltem a szőnyeget, az erős, ügyes fiúkat”.

1945-ben figyeltek fel birkózóképességeire a Debreceni Munkás Testedző Egyesületnél (DMTE), miután egy eseményen három kortársát is legyőzte. Innentől a birkózás lett a fő sportága, melyben egyre jobb lett, két évvel később már ifjúsági országos bajnokságot nyert a 60 kilogrammosok súlycsoportjában. A DMTE, majd a DVSC igazolt versenyzője volt. Nevelő edzői Tarányi Imre és Sipos László voltak. Az edzéseken hamarosan kitűnt kiváló fizikai adottságaival, képességeivel. Hajlékonysága, rendkívüli gyorsasága, ügyessége, kiváló reflexei kiemelkedő eredmények elérését tették lehetővé. Noha gyerekként sok kis társához hasonlóan eleinte szabadfogást birkózott, miután válogatottkeret-tag lett, annak rendje és módja szerint átképezték kötöttfogásúnak. Első felnőtt országos bajnoki címét már ebben a szakágban nyerte meg 1952-ben. Olyan lendülettel dobott akkorákat riválisain, hogy hamarosan megkapta a Csita becenevet Tarzan társa, a kor ünnepelt majom filmsztárja után.

A Birkózó Karrier Csúcsai: Olimpiai Arany és Világbajnoki Ezüst

Hódos Imre a kötöttfogású birkózás, légsúly súlycsoportjában ért el sikereket. Hétszeres magyar bajnok, 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban pedig megszerezte a világbajnokság 2. helyét, majd 1956-ban a Melbourne-ben tartott olimpián a 4. Tizenkilenc magyar birkózó 20 olimpiai aranyérmet szerzett 1908 és 2021 között, a sorban a hetedik Hódos Imre nevéhez fűződik. Magyar bajnoki aranyérmei a következők: 1952, 1953, 1954, 1956, 1957, 1960, valamint csapatban 1953-ban.

Az 1952-es Helsinkii Olimpia: Meglepetésszerű Győzelem

A szívós alföldi fiatalember meglepetésre az 1952-es helsinki játékokon ért fel a csúcsra. Az 1952-es helsinki játékokra már a Bástya (később Vörös Lobogó) színeiben jutott ki, de komoly nemzetközi felnőttedmény és tapasztalat nélkül, első olimpiáján gyakorlatilag senki sem számolt vele érdemben. A többi mégis történelem: a legendás mesteredző, Matura Mihály irányításával meg sem állt a dobogó legfelső fokáig, általános meglepetésre!

Pedig rögtön első ellenfele az egyiptomi világbajnok Hasszan volt, akiről a legenda szerint Hódosnak inkább el sem árulták, micsoda félelmetes klasszis, csak a mérkőzés után tudta meg, hogy a kategória egyik legjobbját sikerült legyőznie nyitásként. A következőkben a finn Kyllönen, a norvég Marli, majd a libanoni Chihab felett is olyan magabiztos, nagy arányú pontozásos győzelmet aratott, hogy matematikailag csak akkor veszíthette már el az olimpiai aranyérmet, ha utolsó meccsén két vállra fektették volna. Miután Matura felvilágosította tanítványát ez ügyben, Hódos a zárómérkőzésén abszolút biztonsági birkózást bemutatva, két passzivitásért bekapott intéssel is magabiztosan védekezte ki a szovjet Tyerjan elleni mindent eldöntő összecsapást, így bár sima pontozásos vereséget szenvedett, mivel a tust gond nélkül elkerülte, ő lett az olimpiai bajnok.

A helyszínen sokáig nem értették, miért örül a „döntős” vereségnek a magyar különítmény - sőt, először a dobogó legfelső fokára is Chihabot akarták felállítani, mondván, neki kedvez a körbeveréses összevetés -, de mivel a számok csak nem hazudnak, némi tanakodás és matekozás után mindenki belátta, Hódos a győztes, így végül neki szólhatott a jól megérdemelt Himnusz. Eredményei jelentős részét igazi „cívisként” érte el, ezzel gazdagítva Debrecen sokszínűségét és azon polgárainak listáját, akikre büszkén visszaemlékezhetünk. Hazai és nemzetközi szempontból meghatározó jelentőségű, így nemzetünk a magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogadja el, jelentősen öregbíti hírnevünket, növeli megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világon.

Világbajnoki Ezüst és a Melbourne-i Játékok

Két évvel később ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, és bár az 1956-os melbourne-i játékokon minden esélye megvolt, hogy megvédje olimpiai bajnoki címét, hiába volt erősebb és rutinosa, mint négy éve, az akkori körbeverés pontszámaiból ott nem ő jött ki jobban. Más kérdés, ehhez kellettek a bírók - köztük az addigra már emigrált és argentin színekben fújó, olimpiai bajnok Zombori Ödön is -, akik egyszer sem akarták észrevenni, hogy Hódos Imre az amerikai Townley-t két ízben is két vállra fektette: tusgyőzelem helyett csak pontozásos győzelmet ítéltek, ezzel csúszott le végül a magyar bajnok az újabb döntőről. A négy évvel későbbi római kudarcot (bordatörés miatt csupán egyetlen győztes meccsre volt képes) követően aztán végleg szögre akasztotta a birkózócipőt, helyette eredményes edzői karrierbe kezdett.

Íme Hódos Imre főbb klubjai és kiemelkedő eredményei:

Edzői és Versenybírói Életútja, Elismerések és Örökség

Pályafutása után sikeres edzőként és versenybíróként tevékenykedett. A Testnevelési Főiskolán elvégezte az edzői szakot, 1967-ben tett sikeres vizsgát, később visszatért Debrecenbe, ahol számos kiváló tanítványt kinevelt. Mi több, Tatán ő készítette fel a mexikóvárosi olimpiára az ott aranyérmet szerző Varga Jánost is. Emellett Püspökladányban vezette a birkózócsoportot, Kabán pedig megalapította a birkózószakosztályt.

Jelentős a versenybírói életműve is: összesen öt olimpián és mintegy száz egyéb nemzetközi versenyen működött közre, elnyerte a nemzetközi szövetség (akkori nevén FILA) érdemrendjének arany és ezüst fokozatát, majd a legrangosabb bírói kitüntetést, a FILA aranysípját is. Elismerései között szerepel az 1949-ben megkapott Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozata, az 1954-ben elnyert Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója cím, valamint az 1983-ban odaítélt Mesteredzői cím.

Rövid, de súlyos betegség után, 1989. április 23-án hunyt el Debrecenben, 62 éves korában. Halála után egy évvel a debreceniek róla nevezték el a városi sportcsarnokot, amely a mai napig a Hódos Imre Rendezvénycsarnok nevet viseli, s amely egyebek mellett a DVSC női kézilabdacsapatának otthona. Emellett a cívisvárosban és szülőhelyén, Hajdúnánáson is neveztek el utcát róla, mindkét településen nagyon büszkék Hódos Imre örökségére.

tags: #hodos #imre #kezilabda #toborzas

Népszerű bejegyzések:

• Petőfi költészete és az európai eszmék
• Kreatív MU torta ötletek
• Hogyan juthatsz jegyhez a Bayern München és Liverpool rangadókra?
• Pécsi Mecsek FC játékoskerete
• Bajnokságok és focikultúra Dél-Koreában