Hogyan dobjunk jól kézilabdában? A helyes dobástechnika alapjai
A kézilabda egy dinamikus és összetett sportág, amely kiváló fizikai és mentális képességeket igényel. A játék alapvető megértése és elsajátítása elengedhetetlen a fejlődéshez, mind egyéni, mind csapatszinten. Ebben a cikkben a kézilabdázás egyik legfontosabb elemét, a dobástechnikát vesszük górcső alá, bemutatva a labda kezelésének alapjaitól a kapura lövésig vezető utat.
A labda fogása és elfogása
A labda birtoklása az elsődleges cél a kézilabdában, ennek érdekében elengedhetetlen a labda biztonságos fogása és elfogása. A labda fogása lehet egykezes és kétkezes. A kétkezes fogás biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít (Marczinka, 1993). Az egykezes labdafogást sokkal célszerűbb alkalmazni, mivel praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. A módszert célszerű a kétkezes fogás után elsajátítani, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb.
A labda elfogása, más néven átvétele, az érkező labda birtokbavételét jelenti (Csillag, 1992). Lényegében a labda átvételéről, és biztonságos kezeléséről van szó. A labda elfogása a játékos helyzetétől függően több nehézségi foka van. Ide tartozik a mellkas magasságában érkező labda elkapása, az oldalról érkező labdák átvétele, a hátulról érkező labdák átvétele valamint a guruló labdák átvétele (Fekete, 2007). A labda elfogása során ügyelni kell arra, hogy a hüvelykujjak egymás felé néznek, és a kar is behajlik. Ellenkező esetben a hüvelykujjak nem néznek egymás felé, valamint nem hajlik be eléggé a kar a bekísérés során (Szabó, 2004).
Labdavezetés: A támadás fontos eleme
A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja. A folyamat a labda leütésével kezdődik, és egészen addig tart, amíg azt a játékos egy vagy két kézzel meg nem fogja. A labdavezetés legnagyobb előnye, hogy lehetőséget ad a labdás helyváltoztatásra, ezzel jelentősen növelve a játékos támadótevékenységének hatékonyságát. Másfelől, bizonyos kényszerhelyzetekben - mint például egyensúlyvesztés vagy az idő-, illetve lépésszabály megsértésének veszélye - a labda, annak egyszeri vagy többszöri leütésével biztonságosan megtartható.
Végezhetünk labdavezetést álló helyzetben és mozgás közben is. Két fajtája a magas és a mély labdavezetés. A magas labdavezetésnél a labda magasabban pattan, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak a labda pattanásának irányítására. A technikai végrehajtását tekintve felülről lefelé kell „nyomni” a labdát az ujjakkal és kevésbé a tenyérrel. A mozdulat menete: a tenyér nyitva, az ujjak enyhén széttárva, a csukló és az alkar laza tartásban készülnek a labda érintésére. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig.
Irányváltoztatás közben a labdaleütés módja változik. A játékos tenyere a labda tetejéről kissé annak oldalára csúszik át, így a leütés erővonala az új mozgásiránynak megfelelően oldalra, rézsútosan lefelé irányul. Különösen folyamatos mozgásirány-változtatás közben célszerű a labdát mindig a védőtől távolabbi kézzel lepattintani. A játékos haladási sebességétől, valamint a védőkhöz viszonyított helyzetétől függően különböző technikákkal vezetheti a labdát. A gyors irányváltoztatás, valamint a labda nagyobb védelme érdekében a játékos térdhajlítással süllyeszti súlypontját, és törzsével jobban a labda felé fordul, így a labdavezetés mélyül. Ez a végrehajtási mód lehetővé teszi a labda jó fedezését azáltal, hogy a támadós testével a labda és a védő között helyezkedik el. Ezért a támadásszervezési fázisban, különösen az ellenfél közelében, a mély labdavezetés praktikus és biztonságos.
A labdavezetés amellett, hogy egyike a támadás alapvető technikai elemeinek, szoros kapcsolatban áll tulajdonképpen a támadójáték minden területével. A labdaátadást, az elzárást, a cselezést vagy kapura lövést gyakran előzi meg labdavezetés, de a folyamatos támadásszervezés ugyancsak elképzelhetetlen e technikai elem magabiztos kivitelezése, végrehajtása nélkül.
A labdaátadás technikája
Passzok – Alaptechnika 1 | Kézilabda az iskolában | IHF Oktatási Központ
A labdaátadás kulcsfontosságú eleme a kézilabdának, mely lehetővé teszi a játék dinamikus fenntartását és a védekező csapat állandó feszültség alatt tartása (Clanton-Dwight, 1997). Az egykezes labdaátadások az átadások leggyakrabban használt formái. Ezek közé tartoznak a test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés (Szabó, 2004).
Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód. Ennek fontos része a labda felkészítése. A labda felkészítése lehet rövid és hosszú (köríves). Az átadás során a labdát dobó karral a játékos úgy fordul el, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A testsúly a hátsó lábra csúszik, azt enyhén behajlítja. A felkar minimum derékszöget zár be, de nem teljesen nyújtott. A labda nélküli kar enyhén hajlított a test előtt. A mozdulat a csípő elfordításával kezdődik, ezután következik a váll, a könyök, majd a csukló. Az egész mozdulat ostorcsapásszerű kivitelezésére kell törekedni. Gyakori hibák a labdaátadásnál, hogy a csukló nem fordul rá a dobásra, valamint a labda felkészítésénél a felkar és az alkar derékszögtől kisebb behajlítási szöge.
A kapura lövés technikája: A kulcs a gólszerzéshez
A kapuralövés a játék legizgalmasabb momentuma, melynek célja a gólszerzés. Technikai kivitelezése az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül. A kapuralövés tekinthető a dobómozdulat modelljének is, valamint a legalapvetőbb és a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika (Marczinka, 1993).
A legegyszerűbb formája az, amikor egyenes felkészítéssel dobunk kapura. A dinamikusabb végrehajtás érdekében a dobás alaphelyzetből indul. A játékos a labdát dobóhelyzetbe hozza. A felsőteste a csípő behajlításával elfordul. A felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A labdát dobó kézzel ellentétes láb enyhén behajítva helyezkedik el a test előtt. A felkészítés röviden történik (Csillag, 1993).
Felugrásos dobás
Miután kellőképpen begyakoroltattuk a talajon történő dobás végrehajtását, elkezdhetjük a felugrásos dobás oktatását is. Ebben az esetben a lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezután a csípő fordul befelé, a dobókar előrecsapódik. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik.
Bedőléses lövés
A bedőléses lövés leggyakrabban a beállók által alkalmazott lövésforma. Ez a lövés végrehajtható visszafordulás után, de végrehajtható dobókézzel ellentétes oldalra fordulással is. A lövés során a játékos átveszi a labdát, előtte a labda irányába lép a jobb lábával. Ezzel egy időben süllyeszti a súlypontját. Ez a mozdulat a visszafordulás. A labdát két kézben birtokolja, térdei hajlított állapotban vannak. A labdát röviden felkészítve a dobó váll hátrafordul. A lövő mozdulatot a térdek további nyújtása indítja meg. Fontos szerepe van a talajfogásnak is. A dobókar a másik mellé zárva, tompítással történő talajfogás a soron következő mozdulat. A játékos hason fekvésbe érkezik, amikor a könyök és a csukló hajlított állapotban van. Gyakorláshoz: Térdelésből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás. Guggolásból dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás. Alaphelyzetből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.
Cselezés és lövőcselek, mint a dobás kiegészítői
A cselezések az ellenfél megtévesztése egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze, amely eredményesebbé teszi a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát.
A labdás indulócselek során a támadó a dobó kézzel azonos lábbal lép el a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. Ekkor történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik.
A lövőcsel a dobás mozdulatát vagy annak bizonyos szakaszait hajtja végre (Marczinka, 1993). Ezáltal a védőt megtéveszti, azt sugallva, hogy kapura lövést kísérel meg. Különböző típusai léteznek, mint a talajon végrehajtott lövőcsel, felugrásos lövőcsel és a dobókéz visszatartásával, vagy a másik kéz eléhelyezésével megállítja a labdát.
tags: #hogyan #dobj #jol #kezilabdaban #jobb #kezzel
