A történelem alakító ereje a jelenben: Johan Huizinga válogatott írásai
"Hogyan határozza meg a történelem a jelent?" - ez a kérdés áll Johan Huizinga (1872-1945), a nagy hatású holland szellemtörténész gondolkodásának középpontjában. Huizinga neve elválaszthatatlanul összefonódott az első világháború utáni történelemszemlélet megújulásával, melynek egyik tanúja és dokumentuma híres könyve, A középkor alkonya (1919) volt.
Ez a mű megváltoztatta a történelemszemléletet, véget vetve az egyvonalú haladás-gondolatnak. A késő középkor sem arra szolgál immár, hogy kibetűzzük belőle a reneszánsz és a humanizmus előjeleit. Sokkal inkább kaotikus hanyatlástörténetet és kiüresedést fest a szerző, rendkívül képszerűen és irodalmilag becsesen.
Huizinga válasza a történelem és a jelen kapcsolatára
A kérdésre adott válaszát, amelyet egy tervezett beszédében fogalmazott meg - ám azt a megszálló hatóságok retorziói miatt végül nem mondhatta el, és csak a háború után jelent meg -, Huizinga így összegezte:
„Ahogy az emberiség járja, csak járja útját a századok során, és finomodik a történettudomány, úgy lesz mind gazdagabb és sokszínűbb az emberiség emlékezete, a történelem, amellyel, akarja vagy sem, számolnia kell… Mindez azzal jár, hogy ezt a mi mostani jelenünket, történeti érzéke hiába mégoly fejlett, kevésbé határozza meg a történelem, mint amennyire a korábbi szegényesebb és egyoldalúbb időszakokat meghatározta.”
Ez a gondolat mélyen jellemzi Huizinga történelemszemléletét, amely a múlthoz való viszonyunk folyamatos változását hangsúlyozza.
Válogatott írások a történelemszemléletről
Balogh Tamás fordító válogatásában egy modern tanulmánykötet jelent meg, amely nyolc írásában szemlélhetjük azt a kifinomult gondolkodásmódot, ahogy a holland szellemtörténész kezeli a történelem és a történészi szerep megítélését, változását és hatását. A kötet címei ígéretesek, többek között:
- Történelmi életideálok
- Természetkép és történelemkép a 18. században
- Hollandia szellemi ismérve
- Történelmi nagyság (ez a kötet címadó tanulmánya)
Ezek a művelt esszék nem csupán elméleti fejtegetések, hanem gazdagítják olvasóik műveltségét. Huizinga a két háború között olyan gondolkodók mellett kapott helyet a művelt polgár könyvtárában - Magyarországon is, németül vagy magyarul -, mint Schopenhauer, Nietzsche, Ortega y Gasset vagy Oswald Spengler.
Könyvespolcokon ott állt a Homo ludens, az Erasmus, és esetleg tanulmánykötetei, vagy A holnap árnyékában. Magyarra Szerb Antal és Radnóti Miklós is fordította.
További hihetetlen történetek azokról az emberekről, akik a 20. századot alkották
Történelmi példák és a kor szellemisége
Huizinga írásaiban gyakran utal a múlt különleges példáira, amelyek rávilágítanak a történelem és az emberi viselkedés változásaira. Ezek az anekdoták nem csupán érdekességek, hanem a korabeli szellemi állapotok, értékrendek és nemzetközi viszonyok tükröződései.
Példaként említhető, hogy a XVIII. század végén és a XIX. század elején a lovagias hadviselés és a tudós köztársaság iránti tisztelet maradványeszménye még olyan erős volt, hogy az amerikai függetlenségi háborúba az angolokkal szemben beavatkozó francia flotta (1778) külön utasítást kapott: semmiképpen ne zargassák Cook kapitányt, ha találkoznának vele.
Egy másik lenyűgöző példa, hogy a napóleoni háború kellős közepén Sir Humphry Davy, a jelentős kémikus, s még nagyobbnak ígérkező tanítványa, Michael Faraday háborítatlanul tarthatott előadókörutat Franciaországban.
Ezek az esetek jól illusztrálják a korabeli szellemi élet és a nemzetközi tudományos együttműködés egyediségét, mely eltér a mai felfogástól. A táblázatban összefoglaljuk ezeket a kiemelkedő példákat:
| Időszak | Esemény | Jellemző szellemiség |
|---|---|---|
| XVIII. század vége (1778) | Francia flotta utasítása Cook kapitány ügyében az amerikai függetlenségi háborúban | Lovagias hadviselés, tudós köztársaság iránti tisztelet, a tudósok sérthetetlensége |
| XIX. század eleje (Napóleoni háborúk) | Davy és Faraday előadókörútja Franciaországban | A tudomány egyetemes jellege, nemzetközi tudományos együttműködés a háború ellenére |
Huizinga a háború árnyékában és öröksége
Huizinga életútja során nem csupán elméleti szinten, hanem tetteivel is bizonyította elkötelezettségét az elvek mellett. 1942-ben a német megszálló hatóságoknak az egyetemi autonómiát lábbal tipró rendelkezései elleni tiltakozásul Huizinga benyújtja felmondását a leideni egyetemen. Ez nem volt kockázatmentes gesztus: a professzori kar kilencvenhárom tagjából nyolcvannégyen tartottak vele.
A tanárok koncentrációs - ha nem is megsemmisítő - táborba kerültek, az egyetemet pedig bezárták. Huizinga liberális konzervativizmusa mindenkor ellenállt a radikalizmusoknak, s ennek jegyében radikális lépésektől sem riadt vissza, de nem volt egyedül, működött a szolidaritás.
A rendszerváltás utáni nosztalgia- és reprint-boom után most itt van egy tanulmánykötet modern fordításban, az elkötelezett néderlandista Balogh Tamás munkája, mint ahogy a válogatás és a kritikai bevezetők is. A mai olvasó már másképpen nyúl a históriához; a nemzetkarakterológiát például átengedjük a demagóg politikusnak.
Balogh Tamás pedig kommentárjaiban végtelenül becsületesen nem rest kimutatni Huizinga írásaiban fellelhető ellentmondásokat, gyönge argumentumokat. Más az, ami érdeklődésünket leköti. Ami Huizinga személyiségét illeti, hihetetlenül szerény volt, minden álszerénység, öntetszelgés nélkül. Jószerivel még a történész meghatározást is megtagadja magától, mert nem végzett sok levéltári kutatást. Ez a szerző aztán igazán nem fekszik az önimádat büszke heverőjén.
tags: #hogyan #hatarozza #meg #a #tortenelem #a
