A magyar asztalitenisz legendás korszaka: Az 1981-es újvidéki világbajnokság döntője
Volt egyszer egy világverő asztalitenisz-generáció Magyarországon, melynek sikerei Berczik Zoltán, a zsenikből világverő csapatot gyúró mester nevéhez fűződnek. Három kiemelkedő életút, három egyéniség és három motiváció találkozott az ő irányítása alatt: Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor.
Az Újvidékről induló Berczik kemény, megszállott ember hírében állt. Ha edzésről volt szó, nem ismert kegyelmet, a tehetsége mellett ennek is köszönhette, hogy játékosként hat Európa-bajnoki címet szerzett - kétszer a királyszámban, férfi egyesben -, hatszor a világbajnoki dobogóra is felállhatott. Edzőként 1969. december 30-án meglepő hír jelent meg a Népsportban: „Változás történt az asztalitenisz-válogatott irányításában, Berczik Zoltán lett a vezetőedző.”
Akik Bercziket és az edzésmódszereit ismerték, előre aggódtak, hiszen nem óvatoskodott, az nem az ő műfaja. Első nyilatkozatában nyilvánvalóvá tette, a válogatottnál sem tűri a lazsálást. A férfi keretnek olyan nevek is tagjai voltak, mint Beleznay, Börzsei, Harangi, Jónyer, Klampár, Marosffy, Papp József és Tímár, továbbá első ízben a 16 éves Gergely Gábor. Berczik első kapitányi megszólalásában üzent a kissé elkényelmesedő játékosoknak is, bevezetve a heti két erőnléti edzést és nagy súlyt helyezve a technikai elemek gyakorlására. Szerinte „a munkának” volt köszönhető a siker.
Hosszú hetek, hónapok munkájának köszönhetően Jónyerrel kidolgozták a kínaiak elleni fegyvert, a kiflipörgetést. A kapitány elértem, hogy a csapaton belüli egészséges rivalizálásnak teret engedve egymást húzzák a kiválasztottak, ami meg is hozta az eredményét: az 1972-es rotterdami és az 1974-es újvidéki Európa-bajnokságról is arannyal jött haza a csapat. Itt már Gergely is megvillant, tagja lett a svédek mögött ezüsttel záró csapatnak, majd egyesben is a döntőig menetelt. Már senki sem kérdőjelezte meg Gergely helyét a válogatottban.
Az 1979-es phenjani diadal: A világbajnoki arany
Az 1979-es világbajnokság előtt kis híján szertefoszlott minden. Az edzőtáborból Klampár és Takács kiszökött, de lebukott. A csalódott Berczik azonnal hazazavarta a két játékost. Jónyer és Gergely is lobbizott a kapitánynál, kérlelte, vonja vissza az eltiltást. „Klampi nélkül Kalkuttában sem tudtunk nyerni, most sem sikerül” - érveltek. Legbelül Berczik is tudta, hogy igazuk van, ha nem is könnyen, de engedett a kérésnek, így amikor felszállt a Phenjan felé tartó repülőre, talán maga is érezte, a nagy álom napokon belül valósággá válhat.
Negyven évvel ezelőtt, 1979. április 26-án Észak-Koreában kezdődött el az az asztalitenisz-világbajnokság, amelynek csapatdöntőjében három magyar fiatalember, Gergely Gábor, Jónyer István és Klampár Tibor 5-1-re legyőzte Kínát, és ezzel megnyerte a phenjani világbajnokságot. Ez a bravúr azóta egyszer sem sikerült a magyar csapatnak. A magyar csapat a döntő napjának délelőttjén is edzést tartott, miközben a kínaiak a szállóban pihentek. A nemzetközi sajtó hüledezett, többen megkérdőjelezték a magyar szövetségi kapitány elmeállapotát.
A döntőben, Gergely Gábor - Kuo Jao-hua ellen 2-0-ra, Jónyer István - Lu Csi-vei ellen 2-0-ra, majd Klampár Tibor - Li Csen-si ellen 2-0-ra nyerve, Magyarország 3-0-ra vezetett az első három találkozó után. Klampár a döntőben nyolc ázsiai ellenféllel játszott, és valamennyit legyőzte. Végül Klampár Tibor - Lu Csi-vei elleni győzelmével Magyarország 5-1-re megnyerte a világbajnokságot. A phenjani vb nemcsak a magyaroknak maradt sporttörténelmi esemény, hanem a koreaiaknak is, mivel ez volt az első alkalom, hogy Észak-Korea bármilyen sportágban világbajnokságot rendezhetett.
Az 1981-es újvidéki világbajnokság döntője: Kína visszavág
Az 1979-es világbajnoki aranyérem után a magyar csapat nagy reményekkel vágott neki a következő világversenyeknek. A siker okán az ünneplés hamar befejeződött, utána jöttek azok, akik szerint okvetlenül fiatalításra lenne szükség a magyar férfi asztalitenisz-válogatottnál. Azonban Berczik Zoltán és az aranycsapat tagjai tovább dolgoztak a lendület fenntartásán.
Két évvel a phenjani diadal után, 1981-ben a világbajnokságot Jugoszláviában, Újvidéken rendezték meg. A magyar válogatott ismét bejutott a csapatdöntőbe, ahol a nagy rivális Kína várt rájuk. Az 1981-es újvidéki világbajnokság döntőjében Kína legyőzte Magyarországot, ezzel az aranyérmet a kínaiak szerezték meg, míg a magyar csapat ezüstérmes lett. A csapat tagjai: Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor, Kreisz Tibor és Kriston Zsolt.
Liu Fu-jung, a kínai szövetségi kapitány phenjani idegességére jellemző volt az a nyilatkozat, amely így szólt: „Mi nem fogunk 27 évet várni arra, hogy visszaszerezzük a vb-címet. A magyarok ennyit vártak.” Ebben igaza lett. A magyar férfi asztalitenisz-válogatott azóta sem nyert világbajnokságot csapatban. Az 1981-es újvidéki vb-n Kína visszaszerezte az aranyérmet, legyőzve Magyarországot a döntőben.
Berczik Zoltán edzői pályafutásának kiemelkedő eredményei (1979-1983)
Berczik Zoltán kapitányi időszaka alatt a magyar asztalitenisz-válogatott számos kiemelkedő eredményt ért el, melyek közül az 1979-es világbajnoki arany és az 1981-es világbajnoki ezüst különösen emlékezetes:
| Év | Esemény | Eredmény | A magyar csapat tagjai (1979, 1981) |
|---|---|---|---|
| 1979 | Világbajnokság (Phenjan) | Világbajnok (arany) | Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor, Kreisz Tibor, Takács János |
| 1981 | Világbajnokság (Újvidék) | Vb-2. (ezüst) | Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor, Kreisz Tibor, Kriston Zsolt |
| 1982 | Európa-bajnokság (Budapest) | Európa-bajnok (arany) | |
| 1983 | Világbajnokság (Tokió) | Vb-3. (bronz) |
Az újvidéki ezüstérem után: A folytatódó sikerek és a változó idők
Az 1981-es újvidéki vb-ezüstérem ellenére, és a "fiatalítási" törekvések dacára, a csapat 1982-ben még megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot. Mindez mit sem számított. Később, 1985-ben már azért kritizálták őket, hogy a nem túl magas színvonalú osztrák bajnokságba mentek játszani és pénzt keresni, holott 1979-ben arról szó sem lehetett, hogy pályafutásuk csúcsán nyugatra engedje őket a sportvezetés.
Az 1988-as szöuli olimpián (a sportág ötkarikás bemutatkozása alkalmával) Klampár Tibor egyéniben a negyedik helyen végzett. Gergely Gábor 1990-ben hagyta abba a ceglédi klubban, majd 1992-ben gyerekkori álmának megfelelően újságíró lett, rovatvezetőként, szerkesztőként dolgozott több lapnál is. Ma is szokott cikkeket írni, és létrehozta a Gergely Gábor Asztalitenisz Akadémiát.
A magyar asztalitenisz gazdag története során, a mai "hiányhelyzeti" állapot ellenére, Magyarország még mindig a második legeredményesebb pingpong nemzet, ha a világbajnokságokon elért érmek számát tekintjük. Mindezért érdemes időnként felemlegetni azokat, akik megtanították a világnak ezt a sportot, és akik, mint Berczik Zoltán csapata, az 1981-es újvidéki világbajnokságon is helytálltak.
tags: #1981 #asztalitenisz #vb #donto #ujvidek
