A Honvéd-Ferencváros Magyar Kupa története: Az 1994-es döntő emlékei

Egyes sportesemények nem csupán az eredmények miatt maradnak emlékezetesek, hanem a körülöttük zajló események, az érzelmek és a mély nyomok miatt, melyeket hagynak. A Honvéd és a Ferencváros közötti Magyar Kupa döntők sorában az 1994-es mérkőzés kiemelten fontos helyet foglal el. Ez a találkozó nemcsak egy legendás edző búcsúját jelentette, hanem egy rendkívül feszült, sőt, botrányos utóéletet is, amely mélyen bevésődött a magyar labdarúgás történelmébe.

A Magyar Kupa rövid története és a Ferencváros részvétele

A Magyar Kupa létrehozásának ötlete - természetesen angol példa nyomán - Steiner Hugótól és Minder Frigyestől származik. A kupát, mint örökös vándordíjat közadakozásból alapította az MLSZ, s a bajnokság melletti versengés nyomban igen népszerű is lett - bár érdekesség, hogy a trófea csak 1923-ban készült el. A Magyar Kupa első mérkőzésére 1909. november 21-én került sor, a Litográfia 2-1-re győzött a Vívó AC ellen. A Magyar Kupa a két világháború, valamint különböző kül- és belpolitikai események miatt többször is szünetelt, a II. világháború után, 1951-ben pedig a neve is megváltozott: Magyar Népköztársasági Kupa néven indult újra. 1990-től ismét Magyar Kupának hívják a sorozatot.

Érdekesség, hogy 1973-ban a címvédő Ferencváros klubházából ellopták a győztesnek járó serleget, ami azóta sem került elő. Az FTC-nek az alapszabály értelmében új kupát kellett készíttetnie, s a győztesek ma is ezt kapják meg.

Korábbi Honvéd-Fradi kupatalálkozók

A két csapat, a Ferencváros és a Kispest-Honvéd közötti rivalizálás már évtizedekre nyúlik vissza. A kupában is számos emlékezetes összecsapásuk volt:

• Az 1982/83-as szezonban a Ferencváros a negyeddöntőbe jutott, ahol a Bp. Honvéd csapata volt az ellenfél. Nyilasi hiába duplázott, 120 percnyi játék után 2-2 volt az eredmény, következtek a büntetők, amelyet a kispestiek 12-11-re nyertek.
• A következő kiírásban, 1985. április 10-én a Bp. Honvéd ellen játszotta az FTC kupamérkőzését, amelyet 2-1-re elveszí­tett. A Bp. Honvéd megnyerte a sorozatot.
• Az évtized utolsó kiírásában, 1989-ben ismét döntőt játszott a Ferencváros. A döntőben a bajnokcsapat, a Bp. Honvéd volt az ellenfél, amely 1-0-ra győzött.
• 1993-ban a Ferencvárosi TC nyert a Haladás VSE ellen tizenegyesekkel (1-1, 1-1, tizenegyesekkel 5-3).
• A 2004-es döntőben ismét a Honvéd és a Ferencváros találkozott, ahol a Ferencváros 3-1-re győzött.

Az 1994-es Magyar Kupa Döntő: Nyilasi Tibor búcsúja

Az 1993/1994-es kupadöntő, már május 25-én eldőlt, amikor az első mérkőzésen (ezekben az években oda-visszavágós volt a döntő), magabiztos, 3-0-s győzelmet aratott a Ferencváros, Wukovics, Lipcsei és Páling góljaival. Ezzel a megjegyzéssel el is érkezünk az első "kellemetlenséghez", ami miatt sokan ódzkodtak az írástól. Nyilasi Tibor szinte egyet jelent a Ferencvárossal, játékosként és edzőként is "élőben" kísérték végig a pályafutását. Amikor 1990 augusztusában először ült le a Fradi kispadjára, bár tudta, hogy ez nem fog örökké tartani, de igazából nem tudta elképzelni azt, hogy egyszer távoznia kell, hogy egyszer fel kell állnia onnan, ahová nagyon sok Fradista örökre "leláncolta".

Az okokról most nincs értelme értekezni, az eredmények, melyeket négyéves ténykedése során elért (bajnoki cí­m, 3 magyar kupa győzelem, 2 szuperkupa elsőség), tiszteletet parancsolnak. Ez a kupadöntő volt Nyilasi Tibor utolsó momentuma a Fradi kispadján töltött felejthetetlen négy évből.

A visszavágó mérkőzés: formai győzelem a Bozsik Stadionban

A 3-0 után, a visszavágó már csak formaság volt. Bár Nyilasi Tibi óvatos volt a játékosok pihentetésével, de a nagyszámú Fradi tábor biztos volt abban, hogy a döntő után ünneplés fog következni. Szerintem Nyí­l is biztos volt benne, de szeretett volna győzelemmel búcsúzni. A csapattól megkapta ezt az ajándékot.

A Bozsik-stadionban rendezett visszavágón is a Ferencváros kezdett aktí­vabban, akárcsak az első mérkőzésen. Lipcsei okozta a legtöbb gondot a kispestieknek, és Brockhausernek is több védést kellett bemutatnia. A 11. percben Albert indí­totta mesterien Wukovicsot, ám a ferencvárosiak házi gólkirálya 12 méterről a vetődő Brockhausert találta el.

A 20. percben Illés sorra cselezte ki a zöld-fehér védőket, de Szeiler jól mozdult ki kapujából. Két perc múlva Pisont ismételte meg Illés mutatványát, majd összeütközött Szeilerrel, akit ápolni kellett. A piros-feketék ezután gyakrabban jöttek át a felezővonalon, de a zöldek ellentámadásai voltak a veszélyesebbek. Albert kétszer is nagyszerű labdát tett Christiansen elé, ám a dán csatár nem tudta gólra váltani a lehetőségeket. A 39. percben aztán javí­tott, kihasználva a kispesti védők elmélázását, egy bal oldali szögletet az ötösről a hosszú sarokba csúsztatott (0-1).

A fordulást követően gyors góllal egyenlí­tett a Kispest. A 47. percben Vincze a 16-os sarkáról talán csak beadni akarta a labdát, de az egy védőn megpattant és a meglepett Szeiler mellett a rövid sarokban kötött ki (1-1). Az egyenlí­tő gól után esett az iram, majd tí­z percnyi "lazsálás" után újra beleerősí­tettek a csapatok. Vincze labdája alig gurult mellé, majd a másik oldalon Christiansent szerelték 11-es gyanús körülmények között, ám Hartmann sí­pja néma maradt. Mivel a kupa sorsa gyakorlatilag már eldőlt, a közönség IX. kerületi része már a 65. perctől elkezdte az ünneplést. A pályán eközben Hamar és Szekeres összekapott, s mindketten a kiállí­tás sorsára jutottak.

A 82. percben egy újabb gyors ferencvárosi kontra gólt eredményezett. Albert a kezdőkörből indí­totta a bal szélen robogó Wukovicsot, aki a kapu elé érve 14 méterről a bal alsó sarokba helyezett (1-2). A 85. percben Sallói egyenlí­thetett volna, de pördí­tése egy arasszal elcsúszott a kapufa mellett.

Christiansen és Wukovics góljaival nyert a Ferencváros 2-1-re. Ezzel minden együtt volt ahhoz, hogy Nyilasi Tibor méltó búcsúzzon a Ferencvárostól. Háromgólos előnye ellenére a Ferencváros kezdettől fogva nem állt be védekezni, ezzel esélyt sem adott a Kispestnek arra, hogy lefaragjon hátrányából. A középpályán Lipcsei ismét elemében volt, Christiansen gólja után pedig a zöldek már a kezükben érezhették a kupát. A Ferencváros összesí­tésben 5-1-gyel nyerte a Magyar Kupát, története során immár 17. alkalommal.

A botrányos ünneplés: rendőri brutalitás a pályán

Itt érkeztünk el a második kellemetlenséghez, mely túlmutatott a pályán történt eseményektől. Aki ott volt, vagy aki a tévén keresztül látta, az tudja is, hogy mire gondolok. Ráadásul ahhoz hasonló hibás rendőri "intézkedések" azóta is előfordultak, bár olyan még nem fordult elő, hogy játékosok, sőt az edző is kapjon a rendőri ütlegelésből.

A Nemzeti Sport "Legyen a futball ünnepe" címmel vezette fel a Kispest-Honvéd és az FTC meccsét. A döntőt a kispestieken kívül mindenki lefutottnak tekintette, mivel az első mérkőzésen a Ferencváros 3-0-ra nyert. A csapatok mellett a rendőrség is készült, tudni lehetett előre, hogy a két szurkolótábor miatt komoly biztosítás lesz a Bozsik Stadionban. Utólag kiderült, a klubok, a rendőrség, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) találkozóján eldőlt, hogy a lefújás után nem engednek be nézőket a pályára, annak érdekében, hogy a győztesnek járó kupát zavartalanul átadhassák. A Kispest és a Fradi beengedte volna a nézőket, azonban az MLSZ a nemzetközi szövetség előírásaira hivatkozva nem járult ehhez hozzá.

Az már a lefújás előtt látszott, a türelmetlen Fradi-szurkolók átmásznak a kerítésen, hogy biztosan együtt ünnepelhessenek a csapatukkal. Hartmann hármas sípjele után elszabadult a pokol: a hangosbemondó kérése ellenére a fradisták nem maradtak a helyükön a szektoraikban, hanem elözönlötték a pályát. A rendőrök azonban nem hagyták ezt, és megpróbálták kiszorítani a pályára beözönlő szurkolókat. A rohamrendőrök után megjelentek a lovasrendőrök is, félelmetes volt a látvány, és a tömeget csak véres küzdelemben sikerült megfékezni - szó szerint. A gyep, amelyen néhány perce Lipcsei, Albert, Hrutka, Illés, Sallói még futballcsatát vívott, valóságos harctérré alakult át. A szégyenteljes ütközetben rendőrök, játékosok és civilek egyaránt megsérültek.

A pályán történt események túlmutattak a megszokott rendfenntartáson. "A szurkolókat úgy hajtották a lovasrendőrök, mint az állatokat, egy tizenéves kislányt pedig megtaposott egy rendőrló, akit addig fel sem tudtak segíteni a földről, amíg el nem vonultak a rend lovagias őrei." Az FTC-játékosok közül többen a szurkolóik segítségére siettek, ők is kaptak az áldásból: Szeiler József kapus hátán, ifjabb Albert Flórián karján jól látható ütésnyomok voltak, Nyilasi Tibor vezetőedzőt pedig kardlappal vágta vállon az egyik rendőr.

Nyilasi Tibor így nyilatkozott a történtek után: „Gyönyörű befejezése volt ennek a változatos évnek. Megvertük a Honvédot, a rendőrök meg minket. Ilyet még nem is láttam. Már örülni sem hagynak bennünket.” Lipcsei Péter pedig mélyebb összefüggésekről beszélt: "A rendőrök évek óta ezt csinálják a szurkolóinkkal. Szerintem ez nyilvánvaló provokáció volt." Telek András, a Fradi akkori védője is visszaemlékezett: "Nem értettük, miért kell megakadályozni, hogy bejöjjenek a szurkolóink, hogy velünk ünnepeljenek. Ez mindenhol így szokás és nem mondta előre senki, hogy ezt nem lehet."

Az események jogi utóélete

Kónya Imre belügyminiszter az ügy kivizsgálását, a személyes felelősség megállapítását ígérte. Egy hónap múlva sajtótájékoztatón jelentették be, hogy négy rendőri vezetőt vontak felelősségre. A belügyminiszter határozottan fogalmazott, szerinte indokoltan keltettek felháborodást a hatáskörüket túllépő rendőrök túlkapásai, még úgy is, hogy többen büntetendő cselekményeket is elkövettek. A rendőrségi vizsgálat azt állapította meg, ballépés volt nem megakadályozni a szurkolók beözönlését a pályára.

A rendőri vezetők megróvása után jelentették be, hogy ismeretlen tettesek ellen eljárás indul hivatalos személy elleni erőszak miatt. Három Fradi-játékos, Simon Tibor, Telek András és Vanicsek Zoltán ellen is vádiratot nyújtott be az ügyészség, mert a videofelvételeken látszott, hogy akadályozzák a rendőrség munkáját. Történt, hogy az összecsapás elején két rendőr kiemelt a nézők közül egy garázda férfit, és a pályára vitte, majd másik két rendőr a földre szorítva, megpróbálta megbilincselni. Ekkor a három Fradi-játékos odafutott, és sikeresen kiszabadította a szurkolót.

A bírónő végül így foglalta össze az esetet: „Telek ránehezedett az egyik rendőr derekára, ezzel kibillentette egyensúlyából, Simon egy rendőr nyakát átkarolva földre rántotta azt, Vanicsek pedig egy ízben fejen ütött egy sisakos rendőrt.” Simonra hat, Telekre és Vanicsekre négy-négy hónap börtönbüntetést szabtak ki egy év próbaidőre felfüggesztve, de mindannyiukat mentesítve a büntetett előélet hátrányai alól. Az elsőfokú ítéletet követő időszak nagyon nehéz volt a játékosok számára. A másodfokú, felmentő ítélet végül 1995 végén született meg. A bíróság a videofelvételek és a tanúvallomások alapján megállapította, hogy kirívó, durva, jogszerűtlen intézkedés nem történt, ezért a játékosokkal ellentétben a rendőri intézkedéseket nem vizsgálta.

Több játékos is visszaemlékezett a történtekre: „A legtöbben azonnal az öltözőbe mentünk, de szegény Simon Tibi és Vanicsek Zoli benne volt a csata sűrűjében. Egyes szurkolók, akiket kergettek a rendőrök, nálunk leltek menedékre az öltözőben, mi meg elbújtattuk őket a zuhanyzóban.” „Az akkori Fradi még olyan volt, mint egy nagy család, a játékosokkal együtt jártunk nyaralni, a szurkolók pedig mindenhová elkísértek. Amikor láttuk, hogy a rendőrök verik földön fekvő drukkereinket, természetes volt, hogy a segítségükre siettünk, egyszerűen nem lehetett kimaradni. Mindenki úgy harcolt, ahogy tudott: Nyíl azt használta ki, hogy ismeri a lovak mozgását, én pedig saját fegyveremmel, a fagyasztóval. Szerencsére mindig a szükségesnél nagyobb adag volt nálam, azzal fújtam le a rendőrlovakat.”

A Magyar Kupa legsikeresebb klubjai

A Magyar Kupa történetében a Ferencvárosi TC és az MTK emelkedik ki a legtöbb győzelemmel.

tags: #honved #fradi #kupa

Népszerű bejegyzések:

• A kínai futball ambíciói és fejlődése
• A mérkőzés élménye Barcelonában
• sport és kultúra találkozása a karibi régióban
• A magyar bajnokság története
• Touchdownok és rekordok a focipályán