Gödöllői Röplabda Club

Horváth Ferenc, a Szolnoki MÁV legendája és az 1946-os év futballja

2026.06.02

Horváth Ferenc, aki Szolnokon látta meg a napvilágot 1920. augusztus 15-én, a magyar labdarúgás egyik figyelemre méltó alakja volt, különösen kapusként. A nyúlánk, jó alakú játékost biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos bátorság jellemezte. Ugyanakkor a kifutás nem tartozott az erősségei közé.

Pályafutásának kezdete és sikerei

Alig tizenhat évesen mutatkozott be a felnőtt csapatban, ami kiemelkedő tehetségre utalt. Röviddel 18. születésnapját követően nevével kezdődött a Szolnoki MÁV összeállítása a klub történetének első NB I-es bajnoki mérkőzésén. Tagja volt a Magyar Kupa győztes és az 1941-42-es idényben a bajnoki bronzérmet szerző csapatunknak, ezzel jelentős sikereket ért el klubjával.

Horváth Ferenc, a Szolnoki MÁV kapusa mérkőzés közben

Válogatott szereplése és az 1946-os történelmi év

Tehetsége és megbízhatósága miatt nem keltett meglepetést, mikor meghívást kapott a nemzeti gárdába. Három alkalommal védett a válogatottban. Legemlékezetesebb mérkőzése a 1947. május 4-i osztrákok ellen vívott Üllői úti találkozó, amikor a magyar futball ötvenéves születésnapját ünnepelték.

Az 1946-os év különös jelentőséggel bír Horváth Ferenc életrajzában és a magyar futball történetében. Egy évvel voltunk a felszabadulás után, amikor 1946. február elsején kikiáltották a második Magyar Köztársaságot, még a forintot sem vezették be, és a kommunista fordulat is messze volt. Ekkor, 1946. április 14-én két magyar csapat is pályára lépett, az egyik Bécsben az osztrák A-válogatott ellen, a másik Budapesten a bécsi csapat ellen. Horváth Ferenc a Budapestet képviselő együttesben szerepelt.

Az 1946. április 14-i bécsi és budapesti mérkőzések

Az A-válogatott vonaton utazott az osztrák fővárosba, ahol Ausztria-Magyarország 3:2 (1:2) eredménnyel zárult a Bécsi Práter-stadionban. Ezzel egy időben, a budapesti Üllői úton egy másik nemzetközi összecsapásra került sor, ahol a Budapest és Bécs csapata mérkőzött meg.

A budapesti Üllői úti találkozó 1:1-es döntetlennel zárult. Ezen a mérkőzésen Horváth Ferenc is a pályán volt, hozzájárulva a hazai csapat erőfeszítéseihez.

Az 1946-os magyar labdarúgás pillanatai és politikai háttere

Részletes eredmények és felállások:

Az 1946. április 14-i mérkőzések:

  • AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG 3:2 (1:2)
    • Bécs, Práter-stadion, 60 000 néző. V: Vlcek (csehszlovák)
    • AUSZTRIA: Spale - Gernhardt, Smutny - Mikolasch, Sabeditsch, Jaksch - Melchior, Decker, Epp, Hahnemann, Neumer. Szövetségi kapitány: Eduard Bauer
    • MAGYARORSZÁG: Csikós - Balogh II, Szűcs, Bíró - Nagymarosi, Lakat - Sipos, Szusza, Zsengellér, Puskás (Keszthelyi, 46.), Nyers. Szövetségi kapitány: Gallowich Tibor
    • Gólszerző: Decker (24., 86.), Balogh II (72. - öngól), ill. Nyers (6.), Zsengellér (26.)
  • BUDAPEST-BÉCS 1:1 (1:1)
    • Budapest, Üllői út, 30 000 néző. V: Kamarás
    • BUDAPEST: Tóth - Olajkár II, Ónody - Sárosi III, Sárosi, Horváth - Suhai, Hidegkuti, Deák, Schubert, Várnai
    • BÉCS: Zeemann - Pawuss, Probst - Marek, Ocwirk, Golobits - Kuminek, Stroh, Reitermayer, Körner II, Kerbach
    • Gólszerző: Deák (3.), ill. Stroh (45.)
Az 1946-os Budapest-Bécs mérkőzés plakátja vagy egy korabeli újságkivágás

Játékosok sorsa a háború után

A háború után elvileg azok mehettek külföldre, akiket nem vettek számításba az 1948-as olimpiai együttesben (ahová végül nem is nevezték a magyar futballistákat). Szűcs Sándort, az Újpest középhátvédjét 1951-ben koncepciós perben (tiltott határátlépési kísérlet) kivégezték. Zsengellér Gyula 1947-ben engedéllyel Olaszországba távozhatott, akárcsak a fradista válogatott Mike István. A jugoszláv-magyar kettős állampolgárságú, wilhelmsburgi születésű Sipos Vilmosnak ez volt a második, egyben utolsó válogatottsága, 1946-ban Bolognába igazolt. Noha nem Horváth Ferencre vonatkozott közvetlenül, a korabeli magyar labdarúgás számos tehetsége hasonló kihívásokkal nézett szembe ebben a viharos időszakban.

Miután a Szolnoki MÁV búcsúzott az élvonaltól, Horváth Ferenc négy évig a pesti Lokomotívban szerepelt.

A korabeli magyar labdarúgás helyzete és a játékosok migrációja

Edzői pályafutása

Pályafutását befejezvén sem szakadt el a sportágtól, a kaput a kispadra cserélte, a portásból edző lett. Számos helyen oktatta a fiatalokat, Kisújszállás, Vegyiművek, Törökszentmiklós, Martfű, Újszász, Mezőtúr, Rákóczifalva voltak állomásai edzői pályafutása során, ahol tapasztalatát adta át a következő generációnak.

tags: #horvath #ferenc #labdarugo #1946

Népszerű bejegyzések:

GRC