Kim Dzsong Un kosárlabda iránti szenvedélye és a "diplomácia" furcsa játszmái
Megbolondult Dennis Rodman, vagy tényleg Kim Dzsong Un feltétlen hívévé vált? Miért hívja életre szóló barátnak a világ legelzárkózottabb diktatúrájának vezérét, és miért haknizik nála a születésnapján? Kém lenne, vagy éppen vele szeretne népszerűbbé válni Kim Dzsong Un? Vagy valami egészen más áll a háttérben? És mi közük az egészhez az ír bukmékereknek?
Jóformán mindenki pironkodik, aki valamilyen módon kapcsolatba hozható Dennis Rodman amerikai kosárlabdázó észak-koreai útjaival. Az egykori NBA-sztár már negyedik alkalommal látogat a világ elől elzárkózó totalitárius diktatúrába, amelynek vezetőjét, Kim Dzsong Unt életre szóló barátjának nevezi.
Kim Dzsong Un és a Kosárlabda Iránti Rajongása
Kim Dzsong Un észak-koreai diktátorra egykori iskolatársai, akikkel Svájcban együtt tanult, úgy emlékeznek, hogy szerette a kosárlabdát és jó humora volt. A kommunista vezető Svájcban járt iskolába, a Bern melletti Koeniz városkában lévő német nyelvű Liebefeld-Steinhölzli állami iskolába járt a kilencvenes évek végén, de osztálytársai csak Pak Un néven ismerték. Nekik azt mondták, hogy Kim Dzsong Il észak-koreai vezető fia csak egy nagykövetségi dolgozó gyermeke, ezért nem részesült külön elbánásban.
Bár maga Kim Dzsong Un egyszer elmondta egy fiúnak, hogy ki is ő valójában, azt hitték, hogy viccel, vagy csak kitalálja. "Jó barát volt, sokat mulattunk együtt. Jó gyerek volt, sokan szerették" - mesélte egy régi barátja. Elmondása szerint Kim Dzsong Un nagyon szerette a kosárlabdát, és sokat is játszott, sőt bár nem volt magas és kicsit túlsúlyosnak is számított, jól is kosarazott. A volt iskolatársak beszámolói szerint "Pak Un"-nak rengeteg Nike-cipője volt, rajongott a Chicago Bullsért és Michael Jordanért, és nagyon jó humora volt, mindenkivel jól kijött.
Az iskolában a politika egyébként is tabunak számított, a gyerekek inkább a fociról vitatkoztak. Kim Dzsong Un emellett utált veszíteni, és nagyon fontos volt neki, hogy mindig ő győzzön. Kim Dzsong Un bátyja, Kim Dzsong Csol, és a húga, Kim Jo Dzsong is Bern-környéki német nyelvű iskolákban tanultak, míg idősebb féltestvérük, Kim Dzsong Nam Moszkvában és francia-Svájcban, Genfben.
Tavaly Kim Dzsong Un nagynénje, az Amerikában élő Ko Jong Szuk elmondta, ő és a férje vigyáztak a Kim-gyerekekre Svájcban, ahova Kim Dzsong Csol 1992-ben érkezett, Kim Dzsong Un pedig 1996-ban, 12 éves korában. A házaspár úgy csinált, mintha saját gyerekeiket nevelnék, az iskolai szünetekben a svájci Alpokba jártak síelni és a francia és olasz tengerpartra nyaralni. Kim Dzsong Un gyakran hazavitte barátait, akikkel legóztak, a nagynéni pedig sütivel kínálta őket.
Dennis Rodman és Észak-Korea: Egy Különös Barátság
Az egykori NBA-sztár a napokban már negyedik alkalommal látogatott Észak-Koreába, ahol Kim Dzsong Unt - aki a közelmúltban végeztette ki brutális módon saját nagybátyját - életre szóló barátjának nevezi. "Az NBA-nek nincs köze Mr. Rodman észak-koreai útjához, és az amerikai külügy jóváhagyása nélkül nem venne részt vagy támogatna egy hasonló vállalkozást" - közölte az észak-amerikai kosárlabda-szövetség. Ugyancsak elhatárolódott Rodmantől a visszavonult kosárlabdázók szövetsége. „Megfelelő körülmények között a kosárlabda képes hidat építeni a társadalmak között, de itt ezek nem állnak fenn” - írták.
Még azok a játékosok is elbizonytalanodtak, akiket Rodman magával vitt, hogy az észak-koreai vezér január 8-ra eső születésnapján és január 10-én egy-egy gálameccset játsszanak. "Sajnálom Dennist, és sajnálom a játékosokat" - nyilatkozta Charles D. Smith korábbi NBA-játékos, akinek lelkifurdalást okozott a dolog. Smith szerint észak-koreai túrájukat beárnyékolja a politika, és Rodman szinte állandó kérkedése, hogy személyes barátságban van Kim Dzsong Unnal. "Amit teszünk, az valami pozitív, de… úgy tűnik, üzenetünket nem megfelelően adják át, a tőlünk független és általunk nem befolyásolható körülmények miatt, amelyhez a politikának és a kormánynak is köze van."
Rodman Motivációi: Pénz, Barátság vagy Kémkedés?
Már csak az a kérdés, hogy maga Rodman miért jár Észak-Koreába, és miért dicsérgeti az ország vezetőjét, miközben tisztában van azzal, hogy Kim egy brutális diktatúrát működtet. Rodman egy visszavonult kosárlabda-játékos, aki aktív éveiben elévülhetetlen érdemeket szerzett az NBA-ben - ötször lett bajnok a csapatával, és bekerült a kosárlabda hírességeinek csarnokába is. Bár kipróbálta magát más helyzetben is: belekóstolt a profi birkózásba, a reality show-kba, és vállalt tévés és filmes szerepet is, de a tehetsége ezekben nem ütközött ki olyan mértékben, mint annak idején a sportban.
Rodman kém lenne?
Bár Rodman egy tavaly áprilisi interjúban beszélt arról, hogy az FBI megkereste őt, és érdeklődött egy korábbi észak-koreai útjáról, az nem világos, hogy mennyire működött együtt velük. Más kérdés, hogy ha tényleg kémkedne az amerikai hatóságoknak, akkor erről beszélt volna-e nyíltan, ismerve az észak-koreaiak kegyetlenségét.
Rodman a pénzért csinálja?
Ez egy lehetséges forgatókönyvnek tűnik. A 2000-ben visszavonult kosaras ugyan annak idején 27 millió dollár zsákolt be a pályán, de az aranykornak már vége van számára. Legalábbis erre utal, hogy tavaly ügyvédjei azzal igyekeztek magyarázni feleség- és gyerektartási kötelezettségeinek nem teljesítését egy kaliforniai bíróságon, hogy Rodman a saját megélhetését is alig tudja kigazdálkodni. Akkor már több mint 860 ezer dollárnyi eltartási költséggel volt adós korábbi felesége, illetve gyerekei felé.
Rodman tavalyi, első útját a Vice médiavállalkozás finanszírozta. A Kanadában alapított, mára nemzetközivé vált, markáns és újszerű riportjairól ismert Vice egy, az HBO-n akkoriban indított sorozatának igyekezett alapos hírverést csapni az akcióval, amelyben ravaszul kihasználták Kim Dzsong Un valós rajongását a kosárlabdáért. Rodman utóbbi két útját pedig már az ugyancsak marketinghúzásairól ismert Paddy Powers nevű, sportfogadásokat szervező ír cég támogatta. Igaz, decemberben - a nagybácsival való leszámolást követően - igyekeztek a háttérbe vonulni, és bejelentették, visszavonják támogatásukat. Ennek ellenére a programot nem mondták le teljesen "szerződéses kötelezettségünknek eleget teszünk" - közölte hétfőn szóvivőjük. Rodman újabb útját minden korábbinál komolyabb sajtóérdeklődés kíséri. Nyilatkozatai, például, hogy szereti Kim Dzsong Unt, vagy amikor élő adásban akad ki a CNN riporterének számon kérő kérdésein, fenn is tartják a felfokozott érdeklődést.
Dennis Rodman tüzes szóváltásba keveredett a CNN-es Chris Cuomóval
Rodman és Kim két jó barát?
Ezt a verziót sem lehet elvetni, pedig elég sok minden szól ellene. Kim Dzsong Un a világ egyik legelzárkózottabb sztálinista típusú személyi kultuszon alapuló diktatúráját vezeti. Szemrebbenés nélkül küldi a halálba saját nagybátyját, ha üzletről és hatalomról van szó, de nem ismer tréfát a szerelemben sem. Kim Dzsong Un és Dennis Rodman a páholyban a szerdai kosárgálán voltak, további képek is készültek róluk. Dennis Rodman meghajol a tribünön ülő Kim Dzsong Un előtt, amiről szintén készült felvétel.
A Kosárlabda Mint Diplomáciai Eszköz
Több kormányzati forrás szerint Kim Dzsong Un azt szerette volna, ha az Egyesült Államok kosárlabdázókat küld Észak-Koreába, hogy ott szórakoztassa a kiválasztottakat, mindenek előtt őt, mint az ország legfőbb vezetőjét. Kim Dzsong Un közismert kosárlabdabolond.
Az Elvetélt Steve Kerr-küldetés
A történelem végül másképp alakult, Dennis Rodman lett egy évvel később, aki elutazott Phenjanba, Kim Dzsong Un barátja lett. Azonban érdekes, hogy 2012-ben Barack Obama szeretett volna javítani a két ország viszonyán. Az egyik tanácsadója, az Észak-Koreára szakosodott közgazdász, Marcus Noland azt javasolta az elnöknek, hogy kérjék meg Steve Kerrt arra, hogy utazzon el Észak-Koreába, és kosarazzon Kim Dzsong Unnal. Akkoriban nem lehetett sokat tudni a vezérről, csak azt, hogy imádta a Bulls-dinasztiát, és Noland úgy vélte, hogy Kerr, aki Libanonban született, tökéletes lenne kosárlabdanagykövetnek. Ráadásul ismerte Kerr testvérét, akivel iskolatársak voltak. Csatlakozott volna hozzá két politikus is, így ha komolyabb kérdések kerültek volna szóba, Kerr átadta volna nekik a szót.
A dologból végül nem lett semmi, nem is tudni, pontosan milyen ponton állt meg a projekt, de Kerr nem hallott róla egészen mostanáig, pedig párszor találkozott már Barack Obamával, például amikor a Warriors bajnokcsapatával meglátogatták, illetve golfoztak is már. Soha nem jött fel ez kettejük között, de azt ígéri, legközelebb rákérdez majd. Vicces, hogy most kapta fel a sajtó ezt a sztorit, mivel Anna Fifield 2019-es The Great Successor című könyvében szerepel ez a történet. Mindenesetre most Kerrtől is megtudtuk, hogy ha Obama maga kérte volna rá, hogy utazzon el, és játsszon, akkor megtette volna. Azt is megjegyezte viccesen, hogy nem fogta volna vissza magát, mert úgyis az lett volna a helyi sajtóban, hogy Kim Dzsong Un tönkreverte.
Steve Kerr játékosként öt bajnoki címet szerzett (hármat a Bullsszal, kettőt a Spursszel), a Golden State Warriors csapatát edzőként zsinórban öt döntőbe vezette be 2015 és 2019 között, és ezeken 3 bajnoki címet szerzett. Az aktuális kiírásban a Warriors a második legjobb mérleggel rendelkező csapat a Phoenix Suns után.
Kim Dzsong Un Vezetése és a Kim-dinasztia
Észak-Korea híres-hírhedt vezetőjét számtalan kérdés, titok, rejtély övezi. Nem véletlenül: a világ talán legizoláltabb országának első embere nemcsak magát, de népét is igyekszik teljesen elszeparálni a nyugati világ kíváncsiskodó tekintetei elől. Kivételek persze néhanapján így is akadnak: erről tanúskodik Anna Fifield, új-zélandi publicista kimerítően alapos és részletes életrajzi könyve napjaink politikai életének talán legkeményvonalasabb alakjáról. Bár érdekes (és jellemző) módon már a születési dátum is sokszor vita tárgyát képzi, a közmegállapodás szerint Kim Dzsong Un 1984-ben, január 8-án született.
A Pektu-vérvonal harmadik uralkodója nagyapja, Kim Ir Szen és édesapja, Kim Dzsong Il után. A dinasztia kisajátította az ország vezetését, az örökség apáról fiúra száll, még ha nem is feltétlenül mindig a legidősebbre, ahogyan azt az idősebb féltestvérrel is rendelkező jelenlegi vezető példája is mutatja. A Kim-család gyermekeit már születésüktől fogva hercegként tisztelik, akik az első pillanattól kezdve hozzászoknak alattvalóik feltétlen engedelmességéhez, legyenek azok fiatalok vagy akár náluk ötven évvel idősebb veteránok.
Az uralkodócsemeték számára azonban nemcsak fényűzés az élet: apjuk könyörtelen nyilvántartást végez minden tettükről, gondolatukról, megmutatkozott képességükről, hogy végül meg tudja hozni a döntést, ki kövesse őt az elnöki székben. A gyerekek kamaszkorukat Svájcban töltik álnéven, a legteljesebb inkognitóban, hogy onnan egy erős koreai gyökerekkel rendelkező, a nyugati trendekkel azonban tökéletesen tisztában lévő politikusként, hadvezérként térhessenek vissza. Így tartja meg tehát kontinuitását a Kim-dinasztia generációról generációra, még akkor is, ha nem is mindig marad meg a maga teljességében a család; Kim Dzsong Un bátyja, Kim Dzsong Nam például észak-koreai ügynökök mérgezett tűi által hunyt el három évvel ezelőtt, a malajziai reptéren.
Anna Fifield Kim Dzsong Un - Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma című könyvének írása megdöbbentően alapos: végigkísér minket a politikus gyermek- és kamaszkorától kezdve az uralkodása előtti zavaros éveken át egészen a jelenig, miközben betekintést kapunk Észak-Korea történelmébe, gazdasági helyzetébe, a kisemberek megalkuvásokkal teli, súlyosan terhelt mindennapjaiba is. A fókusz azonban mégis csak főszereplőnkön, Kim Dzsong Unon van, akiről az mindenképpen kiderül, hogy nem teljesen az a vérgőzös, brutalitásban önfeledten fürdőző diktátor, aminek őt hajlamosak vagyunk gyakran beállítani. Nem igaz például az a legenda, miszerint kutyákkal tépette volna szét a nagybátyját - bár nem feltétlenül szívderítőbb a valóságos verzió sem, miszerint egyszerűen csak fejbe lövette őt. Ebből is látszik azonban, hogy a keménykezű, rideg vezető képe viszont nagyon is megalapozott.
A szerző nem mereng el túlságosan sokáig azon, hogy személyisége mennyire nyugszik nevelési és mennyire genetikai alapokon, ahogy azon sem, hogy valamilyen diagnózissal, személyiségzavarral illesse a főhőst. És bár könnyen felmerülhet egy ilyen személy esetében a pszichopátia vagy antiszociális személyiségzavar kérdése is, Fifield beszámolói alapján nem feltétlenül ez világlik ki - sokkal inkább egy mélységesen intelligens, frusztrált, basáskodó, film- és kosárlabdaőrült gyermek képe, aki a hatalomra kerülve - az írónő szavaival élve - a “szerzett pszichopátia” jegyeit vette fel a sikeres hatalomgyakorlás érdekében. Észak-Koreában a Kim-család feltétlen tisztelete minden más szabályt felülír.
Kim Dzsong Un alakjába mindent bele lehet látni - és annak az ellenkezőjét is. Lehet valaki számára véreskezű diktátor, ügyeskedő pojáca, bölcs vezető vagy ügyes reálpolitikus. Lehet a népét békésen kormányzó apafigura, és ha nyilvánosan megkérdeznénk egy észak-koreait, valószínűleg ő is ezt válaszolná - és ki tudja, talán vannak, akik négyszemközt is. Az országból emigrált korábbi lakosokkal készített interjúkból mindenesetre kiviláglik, hogy az észak-koreai állampolgárokban is megjelennek a kétségek, problémák ugyanúgy, mint a nyugati demokráciákban élőkben. Az azonban, hogy ezeknek a belső feszültségeknek a nyilvános elfojtása meddig és milyen áron menedzselhető, már egy sokkal érdekesebb kérdés. Mindazontáltal úgy tűnik, hiába gondoljuk azt, hogy ez az innen nézve teljesen abszurd alapokon működő birodalom bármelyik pillanatban kártyavárként dőlhet össze, Kim Dzsong Un és a Kim-dinasztia történetét végigolvasva az a különös érzésünk támadhat, hogy olyan nagyon biztos állításokat talán mégsem tehetünk ezt illetően.
tags: #kim #dzsong #un #kosarlabda
