Horváth Gyula: Egy élet a magyar labdarúgás szolgálatában
Horváth Gyula neve egyet jelent a kitartással, a szakértelemmel és a magyar labdarúgás iránti rendíthetetlen elkötelezettséggel. Pályafutása során nemcsak játékosként, hanem edzőként és sportvezetőként is maradandót alkotott, különösen szűkebb pátriájában, Salgótarjánban. Cikkünkben átfogó képet adunk ennek az ikonikus személyiségnek életútjáról, aki 2022-ben ünnepelte 70. születésnapját, és akinek tevékenysége generációk számára mutatott utat a futballban.
De mielőtt Horváth Gyula (született 1952) gazdag pályafutását részleteznénk, említést teszünk egy másik, hasonló nevű, jellegzetes játékosról, aki szintén nyomot hagyott a magyar futballban.
Horváth Gyula, a PMFC ikonikus csatára (született 1975)
Almanachunkat lapozgatva komolyan meglepődtünk, hogy Horváth Gyula "csak" öt évig volt a PMFC labdarúgója. Az ikonikus csatár 2000. augusztus 15-én, a Kispest Honvéd FC-től érkezett Pécsre. Horváth rögtön lehetőséget is kapott a pályára lépésre, A Haladás ellen, Gálffy Péter helyén csereként beállva debütálhatott a PMFC-ben.
Az igazán emlékezetes bemutatkozás azonban a következő játéknap történt, amikor a REAC ellen két gólt is lőtt. Horváth Gyula személye megosztó volt. Voltak Pécsett akik szerették, s voltak, akik megvetették. Voltak, akik a válogatottba követelték, s voltak, akik a klubtól is elkergették volna, de ez így jó egy korszakos csatárnál. Előfordult, hogy kihagyta az ordas gólhelyzetet? Igen. A távozása is igazán horváthgyulás volt, amikor 2005-ben a Kaposvölgye VSC-hez igazolt.
Horváth Gyula (született 1952): Pálya és pad között
A Salgótarjánban élő Horváth Gyula labdarúgóedző a napokban ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Pályafutása során több sikert ért el. Talán többre is vihette volna, keresték is magasabb osztályú egyesületek, de maradt szűkebb pátriájában.
Játékosévek és az első lépések az edzői pályán
Labdarúgó-pályafutása Taron kezdődött, ahol az általános iskolai tanulmányait is megkezdte. 1961-ben Salgótarjánba költözött, ahol a Gagarin iskolában, majd a Stromfeld Aurél Gépipari Technikumban tanult tovább, és 1971-ben végzett.
Az első egyesülete az SKSE volt, ahová 1967-be került. Misecska Sándor és Boldvai László voltak az edzői. Mind a mai napig hálával gondol rájuk, hiszen a becsület, a tisztesség és az igazság sugárzott belőlük. Rendkívüli módon megszerettették vele ezt a szép sportágat. Ebben az időben megyei ifjúsági válogatottként részt vett a nyíregyházi területi döntőn.
A pályafutását szülei hatására az akkor NB III.-as SÜMSE csapatában folytatta, ahol Juhász Gyula és Simon Imre voltak az edzői. Katonai szolgálatát 1972-74 között Nagyatádon töltötte, és a Somogyi B. SE-ben szerepelt, mellyel a megyei I. osztályban bajnokok lettek. Leszerelése után visszatért a SÜMSE-hez, ahol 1977 decemberéig, vagyis a hét városi egyesület fúziójáig játszott.
Aktív játékos korában, 1975-ben kezdte meg az edzői munkát a SÜMSE ifjúsági csapatánál, majd 1977-ben megszerezte a segédedzői oklevelet. A fúziót követően, 1978. január 1-jétől az STC egyik ifjúsági csapatának lett az edzője, majd 1979. szeptember 1-től 1986. június 30-ig az STC, majd az SBTC utánpótlás szakágvezetőjeként tevékenykedett. Időközben - 1978-1980 között - elvégezte az edzői szakot is.
Az utánpótlás-nevelés mestere
Horváth Gyula az utánpótlás-nevelés területén is az egyik legjobb szakember, hosszú ideje testközelből foglalkozik vele, és ennek fontosságát nem lehet eleget hangoztatni. 1982-ben Czene Gyulával, a Petőfi Sándor Általános Iskola akkori igazgatójával megszervezték a labdarúgó osztályokat. Tevékenységük, eredményességük ebben az időben országos szinten is az élmezőnyben volt.
Ezekben az években olyan játékosokat sikerült kinevelnie, mint Urbányi István, Bartus József, Jónás Gyula, Tarlósi István, Stark János és Zsély László, de sorolhatnánk tovább a neveket. Közülük többen élvonalbeli labdarúgók lettek. Ezek a fiúk mind egy korcsoportban nőttek fel. Öröm volt ezzel a garnitúrával foglalkozni, és azt hiszi, hogy ők is szívesen gondolnak vissza erre az időszakra. Urbányi például az első válogatottmezét ajándékozta neki, mely gesztusa mindent elárul.
Az SKSE élén: sikerek és kihívások
Tóth Károly, az SKSE társadalmi elnöke és Girtl László ügyvezető elnök már régóta fűzték Horváth Gyulát. Nagyon jól érezte magát a Stécénél, s hosszú ideig nemet mondott az invitálásra, de Földi Attila barátja kitartása, makacssága döntőnek bizonyult, így 1986. július 1-jétől az SKSE vezetőedzője lett. Sőt 1992-től a klub elnöke is volt, egészen a 2002-es májusi megszűnésig.
Sok szép sikert ért el a csapattal: a megyei I. osztályban 1987-1988-ban bajnokok lettek, az NB III. Mátra csoportjában 1989-1990-ben harmadik, majd 1990-1991-ben a második helyen végeztek. Karnyújtásnyira voltak az NB II.-től - ez akkor a második vonalat jelentette -, de minimális különbséggel lecsúsztak a feljutásról.
A továbbiakban fokozatosan romlott az egyesület anyagi helyzete, ezért a szakosztály 1992. szeptember 19-én kivált, és SKFC, majd 1997-től St. Acél néven működött tovább. A kiválás után legalább öt munkakört kellett ellátnia a klub fennmaradása érdekében, de szívesen tette, mert nagyon kötődött a nagy múltú egyesülethez.
Voltak még jó időszakok, így 1993. augusztus 8-án, Magyar Kupában a 64 közé jutásért a Ferencvárost fogadták a Kohász-stadionban (ma már Szojka Ferenc Stadion). Bár 7-4-re kikaptak, de a mérkőzés bizonyára nagy élményt nyújtott a kilátogató hatezer szurkolónak és a csapatnak. Az 1998-1999-es évadban másodikok lettek a megyei I. osztályban, de ez már csak fellángolás volt. 2001. április 23-án szépen megünnepelték az egyesület fennállásának 100 éves évfordulóját, melyre többek között kiadatta a Százéves a Sese-futball című könyvet is. Ezt követően folyamatosan lehetetlenné vált a klub helyzete. 2002. május 18-án már a salgótarjáni tóstrandi katlanban játszották le utolsó bajnoki mérkőzésüket a Karancsberény ellen, majd május 20-án bejelentette a klub visszalépését a bajnokságból, mely egyben a megszűnést is jelentette.
Új kihívások és az utánpótlás további építése
A SESE megszűnését követően sem állt meg az élet. Még ez évben, vagyis 2002. július 1-től Pásztóra került, ahol egy rendkívül fiatal átlagéletkorú csapat edzéseit vezette. Azonban a menet közben felmerülő problémák miatt még az év november 30-ával távozott az egyesülettől.
A Salgótarjáni Sportiskola Egyesülethez 2003. február 5-én került, ahol az 1995-ös korosztály edzéseinek vezetésével bízták meg, majd 2004 januárjától a csoportja megtartása mellett a szakág irányítása lett a feladata. A csapattal nagyon jó eredményeket értek el, sok tornagyőzelmet szereztek, közülük is kiemelkedik a közép-európai hírű nyíregyházi Jonatán-Kupa és a debreceni Karnevál Kupa megnyerése. Az országos kiemelt bajnokság Keleti csoportjában a 2007-2008-as idényben a második helyen zártak.
Külön öröm számára, hogy ebből a korosztályból Baksa Dénes, Bobál Gergely és Bobál Dávid országos korosztályos válogatott lett. Közülük a Bobál ikrek élvonalbeli játékosokká váltak. Továbbá Sólyom Ádám, Puporka Dániel, Nyerges Krisztián, Pápai Péter és Liszka Gergő NB-s csapatokban is szerepeltek.
Visszatérés az SBTC-hez és az edzői hitvallás
A sportiskola mellett két évig ismét az SBTC következett, de ezúttal már a felnőttcsapat. A Stécénél 2010. március 23-án vállalta el a munkát. A megyei bajnokságot sikerült megnyerniük, így az NB III. Mátra csoportjába nyertek besorolást. Az elnökség a biztos bennmaradást, számszerűleg a 10-12. hely megszerzését tűzte ki célul a 2010-2011-es évadra. Ezt sikerült túlteljesíteni, hiszen a hetedik helyen végeztek. A következő szezonra maradt a célkitűzés, a teljesítés is, hiszen kilencedikek voltak az ősszel, mindössze két ponttal lemaradva az ötödik helytől. Az egyesülettel 2012. március 31-én közös megegyezéssel szerződést bontottak. Szép időszak volt, szívesen emlékszik vissza a játékosokkal eltöltött időszakra. Ezen idő alatt csapatként szerepeltek, és rendkívül jó közösséget sikerült alkotniuk.
A folytatásban maradt a sportiskola, de már nem sokáig. Ugyanis 2013. március 26-án az egyesület közgyűlése döntött a Stécéhez történő beolvadásról. Ezt követően az SBTC-nél a 2013-2014-es évadban a másodosztályú országos serdülőbajnokság Közép-Kelet csoportjában szereplő U14-es együttesnél edzősködött utoljára.
Minden játékosára jó szívvel emlékszik vissza, persze vannak olyanok, akik többet tettek az eredményességért. Így például a Seséből Kaliczka Róbertet, Bódi Károlyt, Német Csabát, Kerényi Józsefet és Pintér Zsoltot, míg az SBTC-ből Novák Jánost, Stark Jánost és Birincsik Dánielt emelné ki.
Az edzői hitvallás és a Salgótarjáni Kohász FC/SESE irányítása
Köztudomású, hogy Horváth Gyula nagyon szeretett dolgozni és dolgoztatni. Az edzések, edzésgyakorlatok sarokköve, hogy a játékosok már előre tudják, mit miért csinálnak. Ha átérzik a gyakorlatok fontosságát, ésszerűségét, akkor készségesebbek. Érdemes az értelemre hatni. A másik alapkövetelmény a rendszeresség és a becsületesség. Arra építkezhetünk, amit elvégeztünk. Mindig bízott a jó munkában, mert az előbb-utóbb megtérül.
Horváth Gyula, mint a megyei első osztályú bajnokságban szereplő Kohász FC, közismertebb nevén SESE igazgató edzője, értékelte csapata őszi teljesítményét és célkitűzéseit. A megelőző szezont értékelve erősen kifogásolt néhány játékos hozzáállását úgy szakmai, mint a magánélet területén. Hangsúlyozta, hogy egy ilyen patinás klubnak csak olyan lehet a tagja, aki egyéni érdekét is alárendeli a klubérdeknek.
Többen eltávoztak a csapattól, köztük olyan fiatal játékosok is, akiket szívesen megtartott volna, de az átigazolási szabályzattal nem tudott versenyezni. Ennek ellenére a célkitűzés egyértelmű volt: NB III. Ennek érdekében igazoltak is játékosokat, többek között Bajákot, Sándort, Hajdút, Turányit, Laczkovichot, Oláh S.-t, Hunyást, Hieszt.
Annak ellenére, hogy a 12 pontos hátrány nem tűnt kicsinek, az NB III. elérése továbbra is reális cél maradt. Az ősszel sorozatban olyan problémák merültek fel, amire senki sem számíthatott: sérülések (Turányi, Laczkovich, Tőzsér, Sándor) és egyéb akadályok (Hunyás német munkavállalása). Az edző nem vállalta a játékosok egy mondatos értékelését, de szívesen elmondta az átlagosztályzatokat. A legjobb eredményt, 6,076-ot, Fancsik érte el. Kiemelte Sándor Norbertet, aki még külön edzéseket is tartott és nem mondott le arról, hogy magasabb osztályban focizzon. Tavaszi célként változatlanul a feljutást jelölte meg, a március 12-i berceli mérkőzésen sok minden eldőlhetett.
Elismerések és jelenlegi élet
Horváth Gyula sikeres pályafutását több alkalommal is elismerték. 1989. április 4-én a Magyar Népköztársaság Minisztériumától Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott. 1997. december 3-án Salgótarján önkormányzatától kiemelkedő utánpótlás-nevelő tevékenységéért jutalmazták, majd 1999. április 30-án a testnevelés és sport érdekében végzett kiemelkedő munkájáért Eszterházy Miksa-emlékérmet vehetett át.
Mióta befejezte az edzősködést, nagyon hiányzik neki a labdarúgók közelsége és az öltöző illata. Azonban többet találkozik a barátaival, elbeszélgetnek és kártyázgatnak. A televízión keresztül követi a futballmérkőzéseket. Elővette az edzésnaplóját, és rendszerezve megpróbálja hasznosítani őket. Talán még sikerrel jár.
| Év | Díj/Elismerés | Kiállító | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1989. április 4. | Kiváló Munkáért kitüntető jelvény | Magyar Népköztársaság Minisztériuma | |
| 1997. december 3. | Jutalmazás | Salgótarján önkormányzata | Kiemelkedő utánpótlás-nevelő tevékenységéért |
| 1999. április 30. | Eszterházy Miksa-emlékérem | A testnevelés és sport érdekében végzett kiemelkedő munkájáért |
tags: #horvath #gyula #valogatott #labdarugo
