Horváth Judit – A PVSK Kosárlabda Legendájának Emlékezete
Horváth Judit, akit mindenki csak „Juci” néven ismert, 1963. február 25-én született Pécsett. Bár akadt jobb játékos a város női kosárlabdázásában, nála népszerűbb senki sem volt sem előtte, sem utána. A válogatott irányító tündöklő pályafutását egy sokkoló közúti baleset szakította félbe, amely negyed évszázaddal ezelőtt, mindössze 34 éves korában következett be. A történtek sokkoltak mindenkit, a családot, a PVSK-t, a város sportéletét és a magyar kosárlabdázást egyaránt. Cikkünkkel erre az egyedülálló sportolóra emlékezünk, aki már életében legendává vált.
Horváth Judit Pályafutása és Jelentősége
A PVSK Hűséges Alakja és a Válogatott Irányítója
Horváth Judit vezéregyéniségnek született, abban a városban, Pécsen, amit a sport miatt, klubszinten soha el nem hagyott. Huszonegy éves élvonalbeli pályafutása alatt csakis a PVSK játékosa volt. Irányítóként szerepelt együttesében, a PVSK-ban, illetve a válogatottban is, de hátvédként sem jött zavarba a pályán.
A kosárlabda iránti szeretete már az általános iskolában megmutatkozott. Varga Ferenc edző irányításával vált kiváló játékossá, már 1982-ben az első osztályban is bemutatkozott. Ez a csapat 1984-ben az egyesület történetének addigi legjobbjaként hatodik helyen végzett. 1985-ben bronz-, majd 1987-ben ezüstérmet szerzett.
Tagja volt annak a PVSK-Co-Ordernek, amely Vertetics István vezetésével 1992-ben először nyert bajnokságot, megalapozta a következő évek sikereit. Később még két arany- és két bronzérmet is nyert, így összesen háromszoros magyar bajnok lett. 1991-ben a válogatottal bronzérmet szerzett az Izraelben megrendezett Európa-bajnokságon, és 67-szeres felnőtt válogatott volt.
Nem túl magas termete miatt, kissé furcsán dobta a hármasokat, a feje mögé hátravitt kezekkel. Gyermekként úgy rögzült belé. A szakma egy darabig csóválta miatta a fejét, de idővel ez lett az egyik védjegye a 11-es számú pécsi mez örökös viselőjének. Legendás kétkezes dobásai mindig a legjobbkor hullottak be az ellenfél gyűrűjébe. Óriási szíve volt, számára nem létezett elveszett labda, egyik ismertetőjegyének a kétkezes dobása számított. Húszéves korában egy súlyos térdsérülés majdnem derékba törte pályafutását, de átlagon felüli akaraterejének köszönhetően, teljesen rendbe jött.
Elismerések és Díjak
Horváth Judit kiemelkedő teljesítményét és hozzájárulását a magyar kosárlabdához számos díjjal ismerték el:
- 1992-ben és 1995-ben a csapattal Pro Communitate díjat kapott.
- 1995-ben Pro Civitate díjjal jutalmazták.
- 1995-ben a PVSK Aranygyűrű kitüntetésben részesítette.
Az alábbi táblázat Horváth Judit főbb eredményeit foglalja össze:
| Év | Eredmény | Klub/Válogatott |
|---|---|---|
| 1985 | Bronzérem | PVSK |
| 1987 | Ezüstérem | PVSK |
| 1991 | Eb-Bronzérem | Magyar Válogatott |
| 1992 | Magyar Bajnok | PVSK |
| 1995 | Magyar Bajnok | PVSK |
| 1998 | Magyar Bajnok | PVSK (posztumusz, emlékének ajánlva) |
Vezéregyéniség a Pályán és a Szívekben
A Szurkolók Kedvence és a Csapat Lelke
A nézők egyszerűen imádták! Nála közvetlenebb teremtés nem akadt széles e városban. „Mindenkiről” tudta kicsoda, bárkivel váltott pár baráti szót, aki csak ismerte őt. Azok száma pedig nem volt kevés, hiszen akkor tombolt a városban a kosárláz. Horváth Judit volt az egyik oka, hogy cirka 25 éve lehet azt is kiabálni a pécsi kosaraslányok tiszteletére, hogy "PVSK, kurva jók vagyunk!" Ő töltötte be a városban és a csapatban azt a státuszt, amit később Iványi Dalma örökölt meg tőle hasonló tulajdonságai, stílusa, teljesítménye és odaadása miatt.
Amikor 1992-ben először lett bajnok a Pécs, a szurkolók a vállukon vitték végig a Lauberben Jucit. Ahogy '96-ban is. Rátgéber László még nem volt 27 éves, amikor 1993-ban a Pécs vezetőedzője lett. A csapat egy része idősebb volt nála, így a csapatkapitány, Horváth Judit is. Molnár Csaba Rátgéber az isten! című könyvéből kiderül, ha nincs Horváth Juci, talán Rátgéber sem marad sokáig a klubnál.
Rátgéber óriási hatással volt a csapatra. Elképesztő sikereket értek el. Zúgott a Rátgéber-egyetem, Pécsre pedig kikapni járt minden rivális. Iványi Dalma 1994-ben igazolt Pécsre Kecskemétről, Juci mögött volt második számú irányító, már első közös évükben bajnokok lettek. Iványi sportemberi nagyságára jellemző, hogy az Amerikában töltött egyetemi évei alatt kétszer is visszajött játszani Pécsre a rájátszásra. Dalma így tett csapattársa halála miatt az 1998-as döntőben is, amikor Floridából hazatérve aranyéremhez segítette a szezon elején tragédiával sújtott PVSK-t.
Interjú Horváth Judit testvérével
A Tragédia - Egy Pillanat Alatt Vége
Egy Végzetes Szeptemberi Reggel
1997. szeptember 12-én jött a szörnyű hír, amely megrázta a várost és a kosárlabdatársadalmat is: közlekedési balesetben elhunyt a csapat örökös kapitánya, Bercsényiné Horváth Judit. Harmincnégy éves már elmúlt, ezért Horváth Judit a bajnoki rajt előtt bejelentette, a következő lesz a végső bajnoki idénye. Már készült a sport utáni életre, szeretett volna újságíró lenni. Egy fiúgyermek édesanyjaként távozott az élők sorában.
A rendőrség által kiadott közlemény szerint, 1997. szeptember 12-én, pénteken, 9 óra 45 perckor, Pécsett, a Közraktár út 1/5-ös számnál, egy pótkocsis járműszerelvény közlekedett a Megyeri út irányába. A teherkocsi jobbra kanyarodott volna, amikor egy segédmotor-kerékpáros a gépjármű jobb elejével ütközött. Az előzetes vizsgálat alapján megállapítható, hogy az áldozat, Horváth Judit, szabálytalanul próbált meg előzni. A gépkocsivezetőnek felróható lehet a figyelmetlenség a végzetes esettel kapcsolatban. Bár, a végeredmény szempontjából ez mindegy volt.
A közeli mentőállomásról riasztott mentőautó hamar megérkezett. A súlyosan, életveszélyesen megsérült áldozatot még megpróbálták eljuttatni a helyi klinikára, de szállítás közben elhunyt. Utólag kiderült, Horváth Judit a pécsi sportcsarnokból a PVSK Verseny utcai irodájába igyekezett a kismotorjával. Oda azonban már soha nem érkezhetett meg.
Horváth Judit bátyja, László, hosszú évekkel később mesélt arról a feldolgozhatatlan napról, amikor telefonon értesítették a tragédiáról. Édesapja ekkor már nem élt, édesanyja pedig, aki sokat betegeskedett, három nappal később elhunyt, nem bírta feldolgozni a történteket. Pécs aznap hangosan sírt. De sírt Sopron is, a nagy rivális, és sírt mindenki.
Örökség és Emlékezet
Az Elfelejthetetlen Legenda Életben Tartása
Az 1997-1998-as női kosárlabda-bajnokság másnap rajtolt volna. A Soproni Postáshoz kellett volna utazniuk a Pécsi VSK játékosainak. A klub a szövetséghez fordult, halasztást kérve. Ahhoz minden érintett hozzájárult, ezért a fekete-fehérek rajtja csúszott. Az idény végén a PVSK lett a bajnok. A gárda a sikert Horváth Judit emlékének ajánlotta. Zelenyánszky Balázs hozzátette, az volt az egyetlen pécsi bajnoki cím, ami után nem volt ünneplés a városban.
A temetési szertartás szeptember 24-én zajlott le, hatalmas tömeg rótta le kegyeletét a Pécs Megyei Jogú Város által adományozott díszsírhelynél, a Siklósi úton. Ezrek könnyeztek, rokonok, drukkerek, játszótársak, ellenfelek jelentek meg a ceremónián.
Halála után a PVSK-Dália-Dalmand Rt. visszavonultatta a 11-es mezét, soha más nem viselheti. A Lauber Dezső Sportcsarnokban tábla, a csarnok előtt szobor őrzi emlékét. Az általa viselt 11-es mezt halála után visszavonultatták, soha többé nem viselheti senki, csak a kisfia, Bercsényi Balázs, aki másfél éves korától járt ki édesanyja meccseire, és aki az anyukája halála után kezdett el kosarazni, de 17 évesen abbahagyta. Jelenleg pedig külföldön is neves tetováló-művésznek számít, a Forma-1-es pilóta Lewis Hamiltonnak is készített már tetkót.
2004-ben, az Euroliga pécsi négyes döntője előtt felavatták a Lauber Dezső Sportcsarnok mellett Rigó István szobrászművész róla mintázott, a Kosárlabdázó nő című alkotását. A pécsi szabadtéri pályák is a két legendának, Horváth Juditnak és Fűzy Ákosnak állítanak méltó emléket. Horváth Judit példakép volt, és a mai napig is az.
Nem túlzás, rajongói körökben ma is gyakran emlegetik Horváth nevét, játékát. Meg a legendás győzni akarását, ami annyi nagy mérkőzésen adott erőt a fiatalabbaknak, a már-már csüggedőknek. Kiélezett helyzetekben rendre rá volt kijátszva az utolsó figura. Általában jól oldotta meg azokat, csak egyszer hibázott, ám akkor végzeteset. Lassan 25 év telt el a halála óta, de a kis kosarasgyerekek közül sokan mindent tudnak róla a városban. Fejből mondják, hogy ki volt, milyen eredményeket ért el. És a szurkolók sem felednek. Hétköznapok hőse, Pécs imádott sportolója volt. Megnyerő egyénisége, csodálatos játéka, egész pályafutása során mutatott önzetlensége tette azzá, akit mindenki feltétel nélkül tisztelt, és szeretett. Paradox módon ez a szörnyű tragédia emelte a legnagyobbak közé, olyan példaképpé, akinek emléke örökké élni fog Pécs sportszerető közönségének tudatában.
