Edmund Husserl válogatott tanulmányai: Bevezetés a fenomenológiába
Edmund Husserl (1859-1938) a huszadik századi filozófia egyik legmeghatározóbb alakja, akinek munkássága megalapozta az ún. „fenomenológiai mozgalmat”. Husserl fenomenológiája alapvető fontosságú a művészetelmélet megértéséhez is, hiszen koncepciói és nyelvhasználata mélyen áthatja ezt a területet. A Baránszky-Jób László által magyarra fordított „Edmund Husserl válogatott tanulmányok” (1972) című kötet ezen gondolatok megismertetéséhez nyújt kiváló alapot.
A kötetben Baránszky-Jób László, aki maga is esztétikát tanított és a Magyar Esztétikai Társaság alapító tagja volt, bevezető tanulmányokat válogatott, amelyek Edmund Husserl fenomenológiai módszerét és fejlődését mutatják be. A fordítás és a tudományos igényű előszó, jegyzetapparátus és tárgymutató segítik a mélyebb megértést, különösen a filozófiában már tájékozódó olvasóközönség számára.
A fenomenológia alapelvei
Husserl fenomenológiájának központi jelszava: „vissza a dolgokhoz”. Ez azt jelenti, hogy a deduktív logikai konstrukciókkal szemben a szemléletiségnek kell a filozofálás alapját képeznie. Ezt fogalmazza meg a „princípiumok princípiuma”: „minden, ami ‘intuícióban’, primordiálisan adódik, elfogadandó, úgy, ahogyan adódik.”
A „dolgok” itt nem csupán az empirikus valóság tárgyait jelentik, hanem magukat a lényegeket is. A szemlélet pedig nem korlátozódik az empirikus tapasztalásra, hanem kiterjed a lényegszemléletre is, amelyet a variálás módszerével lehet elérni.
A fenomenológia programja
Husserl célja egy tudományosan megalapozott filozófia kidolgozása volt, amely megszabadítja a filozófiát a megalapozatlan spekulációtól, a relativizmustól és a szkepticizmustól. A fenomenológia nem csupán a természettudományokat kívánja megalapozni, hanem az egész filozófiát, mint egységes tudományt. Témája az univerzális tudatfolyam, amely minden értelem és érvényesség konstituálását végzi.
Husserl terve egy átfogó rendszer felépítése volt, amely azonban életében nem valósult meg teljes egészében. Művei nagyrészt bevezetések, amelyekből később hiányoznak a részletes analízisek. A fenomenológia rendszeres kidolgozásának terve több alkalommal is felmerült, de végül a „Válság” című könyv megírása mellett döntött.
Az intencionalitás és a fenomenológiai módszer
A fenomenológia kulcsfogalma az intencionalitás, amely a tudatnak valamire való irányultságát jelenti. Minden tudat valaminek a tudata: a látás valaminek a látása, az emlékezés valamire való emlékezés. Ez a koncepció eltörli a hagyományos transzcendencia-problémát, mivel a tudataktussal együtt a világ is eleve adott.
A fenomenológiai analízis lényege az ún. noétikus-noématikus elemzés, amely minden tárgyat a tudat korrelátumaként ragad meg (cogito-cogitatum). Ezen kívül fontos szerepet játszik a horizontszerűség, amely azt jelenti, hogy minden tudataktus és minden észlelt tárgy valamilyen horizonttal együtt adott. Ezáltal a világ is eleve adva van minden egyes tárggyal együtt.
Jelentés, idő és esztétika
Husserl jelentés-elmélete szerint a jelentés „helye” nem a kijelentés, hanem a szemlélet. Az ismeret egy szignitív tudataktus betöltődése, ahol maga a dolog tölti be a jelentést. Az időfilozófia is alapvető fontosságú, ahol a tudatfolyam szerkezetét a retenció, protenció és ősbenyomás hármasságával ragadja meg.
Bár Husserlnek nincs kidolgozott művészetfilozófiája, munkássága jelentős adalékokkal szolgál az esztétika számára. Elemezte a reprezentációt, az észlelést és a képzeletet, valamint azt a beállítódást, amelyben a fikció és a valóság összefonódik. A kötetben található tanulmányok, mint például a „Fantázia, képtudat, emlékezet”, betekintést nyújtanak ebbe a komplex témakörbe.
Husserl: Fenomenológia és az életvilág
Husserl magyarul és hatása
A „Edmund Husserl válogatott tanulmányok” (1972) című kötet volt az első alkalom, hogy Husserl írásai magyar nyelven megjelentek. Baránszky-Jób László fordítása és a hozzá kapcsolódó tudományos apparátus segített bevezetni a magyar olvasóközönséget a transzcendentális fenomenológia alapjaihoz.
Husserl gondolatai mély hatást gyakoroltak a huszadik századi filozófiára, befolyásolva olyan gondolkodókat, mint Martin Heidegger, Jean-Paul Sartre, Maurice Merleau-Ponty és Jacques Derrida. A fenomenológia hatása kimutatható a művészetelmélet, irodalomelmélet, szociológia és vallásfilozófia területén is.
| Mű | Eredeti megjelenés | Magyar kiadás (fordító) |
|---|---|---|
| Válogatott tanulmányok | - | 1972 (Baránszky-Jób László) |
| Logikai vizsgálódások | 1900-1901 | Részletek: 2002 (Seregi Tamás, Simon Attila, Ullmann Tamás) |
| Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologischen Philosophie. Erstes Buch | 1913 | Részletek: 1993 (Athenaeum) |
| Formale und transzendentale Logik | 1929 | - |
| Méditations cartésiennes | 1931 (francia) | 2000 (Mezei Balázs) |
| Erfahrung und Urteil | 1938 (kiadatlan, L. Landgrebe) | Részletek: 1993 (Athenaeum) |
| Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia | - | 1998 (Berényi Gábor, Egyedi András, Mezei Balázs, Ullmann Tamás) |
| Előadások az időről | 1928 (Heidegger kiadása) | 2002 (Sajó Sándor, Ullmann Tamás) |
tags: #husserl #valogatott #tanulmanyok #ford #baranszky #job
