Kim Rasmussen kalandos kézilabda edzői útja és a magyar utánpótlás kihívásai
Első külföldi kapitányként irányítja Kim Rasmussen a dél-koreai női kézilabda-válogatottat, amellyel december elején megnyerte az Ázsia-bajnokságot. Bevallása szerint a távol-keleti lehetőség mentette meg az edzői pályafutását, miután az elmúlt három évben a hazánkból való távozása után is több keserű csalódás érte.
Kim Rasmussen európai megpróbáltatásai és a magyar per
Miután 2020-ban távozott a magyar válogatott éléről, a következő idényre visszatért Lengyelországba, ezúttal azonban nem a női válogatotthoz, hanem egy klubhoz. Nem volt könnyű már a kezdete sem a Lublinnál végzett munkájának. Sok új játékos csatlakozott, így tulajdonképpen a nulláról kellett kezdeni az építkezést. Nem mindenki értette meg, hogy időbe telik, amíg összerakunk egy ütőképes csapatot, és nem fogunk egyből varázslatos kézilabdát játszani. Októberben, amikor már kezdtünk volna egyenesbe jönni, az egész csapat és szakmai stáb elkapta a koronavírust, és három hétre kiesett a munkából. Nem tudták azt az arcukat mutatni a pályán, amelyet szerettek volna, és a lengyel bajnokságban nem úgy teljesítettek, ahogyan elvárták tőlük. Ott voltak az élmezőnyben, de nem az első helyen. Ekkor már tapasztalta a karrierje során, hogy a türelem és a hozzáértés nem mindig a vezetőség erénye.
Közben viszont leült a montenegrói válogatott kispadjára is, amellyel a következő évben kivívták az olimpiai részvételt. A lányokkal megtalálták a módját, hogyan tudnak eredményesek lenni a náluk erősebbnek tartott ellenfelekkel szemben. Előtte decemberben csak hat napjuk volt felkészülni a dániai Eb-re, mégis kiválóan teljesítettek. Ezzel együtt valószínűleg nem sokan számítottak arra, hogy az egyik kulcsemberük, Jelena Deszpotovics nélkül legyőzik a norvégokat az olimpiai selejtezőn. Az jelentette a kulcsot, hogy nagyon bíztak magukban, az erősségeikben. Természetesen realistának kellett lenniük, nem alapozhattak arra, hogy majd nyernek Norvégia ellen. Több figyelmet fordított Romániára, de ez nem jelentette azt, hogy feltett kézzel álltak ki az első mérkőzésre. Minden egyes találkozót komolyan vett, de mivel kevés idejük volt a felkészülésre, okosan kellett beosztaniuk, mivel töltik ki azt - és valóban többet foglalkoztak a román meccsel. Már semmin sem lepődik meg a kézilabdában, de jobban örült volna, ha házon belül intézik az ügyet, és egyenesen megmondják neki, hogy Bojana Popovic lesz az új kapitány, ahelyett, hogy különböző igaztalan történeteket kreálnak ürügyként.
Az olimpia után Romániában, a Gloria Bistritánál lett vezetőedző, ám csak néhány hónapig tartott az együttműködés. Semmi sem úgy történt, ahogyan megígérték. Tizenhárom új játékos érkezett, szóval megint az alapoktól kellett indítania. Több kulcsjátékosuk megjárta az olimpiát, egy héttel a bajnoki rajt előtt találkozott velük először. Kevés idejük volt arra, hogy új csapatot építsenek. Ráadásul sok összetűzése volt a vezetőséggel, amelynek tagjai nem voltak tisztában azzal, hogyan mennek a dolgok a sportágban, miközben különböző tanácsadókra hallgattak, és a politika is hatással volt rájuk. Be kellett látnia, nem Beszterce volt akkor a neki megfelelő hely, nem volt egészséges a csapatot körülvevő közeg.
Ilyen élmények után elgondolkodott a folytatáson. Belefáradt a vezetőséggel való állandó huzavonába, a sokszor nem korrekt bánásmódba, és egyáltalán, a sportág piszkos oldalának hatásaiba. Ugyanakkor annyi szépsége is van a játéknak, ezért tart ki mellette, ezért áldozott fel mindent érte. Az utóbbi három év rengeteg rossz tapasztalatot hozott, így el kellett gondolkodnia rajta, szüksége van-e erre, időről időre ott akarja-e érte hagyni a gyerekeit és a barátait.
A Magyar Kézilabda Szövetséggel folytatott jogi vita
Mint ismert, a magyar szövetség szeptemberben jogerősen pert nyert Kim Rasmussennel szemben, miután a másodfokon hozott ítélet azt állapította meg, hogy a dán edző megszegte megbízási szerződésének rendelkezéseit. Így az MKSZ jogszerűen mondta fel a szerződését azt követően, hogy a 2019-es világbajnokságon rendezett kirohanása miatt a nemzetközi szövetség (IHF) végrehajtó bizottsága felfüggesztette. Első fokon még Rasmussen javára ítélt a bíróság, de a magyar szövetség fellebbezett. Rasmussen elmondása szerint: „A magyar szövetség azt állította, a felfüggesztés miatt nem tudtam elvégezni a munkámat, ez pedig szerinte elegendő indok volt a menesztésemre. Erre azt mondtam, hogy akkor viszont ki kell fizetnie a szerződés szerint nekem járó összeget. Nem beszélhetünk hatalmas pénzről, hathavi bért kellett volna nekem átutalnia, de a szövetség úgy vélte, a büntetés miatt nem kell. Nem volt más választásom, bírósághoz fordultam, amely első fokon nekem adott igazat. A másodfokú tárgyalásra az MKSZ már más indokot talált ki, azt állítva, hogy a szavaimmal kárt okoztam a szövetségnek, és ezzel tudott nyerni.”
A dél-koreai lehetőség: új kulturális kihívások és stílusok ötvözése
Látta, hogy kapitányt keresnek Dél-Koreában, és az ügynöke felvette velük a kapcsolatot, aztán szinte egy nap alatt majdnem mindenben megegyeztek. Pedig már azon volt, hogy otthagyja a sportágat, és más elfoglaltság után néz. A dél-koreai állás azonban gondolkodóba ejtette, úgy érezte, jót tehet neki, ha megismerkedik egy másik kultúrával. Koncentrálhat végre csak az edzői munkára, és nem kell külső körülményekkel foglalkoznia. Egyedülálló lehetőség volt arra, hogy bepillantást nyerjen egy olyan kultúrára, amellyel sokszor találkoztak, de igazán sosem voltak közel hozzá. Nagyon izgalmasnak találta, hogy ő lehet az első külföldi szövetségi kapitány a dél-koreai női kézilabdában.
Igaz, hogy a dél-koreai játékosok rendkívül fegyelmezettek, ugyanakkor nyitottan álltak az újdonságokhoz. Sokkal inkább, mint arra előzetesen számított. Szeretik a viccet, így tudnak együtt nevetni. Másféle edzésmódszerekhez szoktak, mint amit Európában alkalmaznak, így erre a területre nagy figyelmet kellett fordítania. Azt látta, hogy sokat edzenek, ezért fáradtak, miközben nem túl magas a tréningek intenzitása. Hozzá kellett szokniuk a több testi kontaktushoz, amely nem volt náluk jellemző. Ami a kommunikációt illeti, a játékosok megtanulták, hogy bátran odajöhetnek hozzá, és kérdezhetnek. Egyre több kérdést tettek is fel a változásokról, tudtak beszélni róluk. Mindkét fél sokat tanulhat a másiktól.
A dél-koreai csapatokban szereplők is profi kézilabdázók. A probléma, hogy a klubszezon rendkívül rövid, mindössze négy hónapig tart, januártól májusig. Szeretné tovább fejleszteni a bajnokságot, még profibbá tenni. Több mérkőzésre van szükségük, egyszerűen nem játszanak elég meccset, ezért volt fontos, hogy tudtak Európában találkozókat szervezni a válogatottnak. Pozitívum, hogy nagyjából az év felében együtt tudnak készülni, szükség is van a közös munkára a különböző kultúrák miatt. A nyelv továbbra is komoly akadályt jelent, emiatt különösen szükség van a türelemre. Sajnos kevés az olyan tolmács, aki ismeri a kézilabdát. A válogatottnál dolgozók kiváló munkát végeznek, de mivel nem ismerik a sportágat, könnyen elveszhetnek fontos részletek a fordítás közben.
Európai és dél-koreai kézilabda stílusjegyek ötvözése
A kilencvenes években a dél-koreai válogatott egyértelműen az egyik legerősebbnek számított. Gyorsan és agresszívan játszott, ebben a többiek előtt járt, ráadásul az európaiak nem voltak hozzászokva a nyitott védekezéshez. Aztán az európaiak erősebbek, gyorsabbak és technikailag is képzettebbek lettek, így a dél-koreai stílus már nem jelentett előnyt. Az elemzés is sokat fejlődött, alaposabban fel lehetett készülni az ellenfélből. Erre válaszul a koreaiak is megpróbáltak európai kézilabdát játszani, védekezésben például visszaálltak hatos falra, ezzel elvesztették az identitásukat. Könnyebbé vált ellenük játszani, ráadásul a fizikai paramétereik sem voltak meg az európai kézilabdához. Rasmussen szeretné megőrizni a legjobb részeket a koreai stílusból, ezek a lányok ugyanis mindenkinél gyorsabban tudnak oldalirányban mozogni, ezt ki kell használni. Szóval támadásban építene a dél-koreai hagyományra, a gyorsaságra és kreativitásra, míg védekezésben hozná az európaiakra jellemző szervezettséget.
Ha az előbbiekben elmondott mixet sikeresen alkalmazzák, mindenkinek kellemetlen ellenfél tudnak lenni. Ha elérnek az egyik soron következő világversenyen a negyeddöntőt, elégedettek lehetnek. Több tapasztalt játékos is sérüléssel bajlódik, ezért generációváltás zajlik a csapatnál. Az U18-asok megnyerték idén a vébét, azonban időre van szükségük, hogy mentálisan és fizikailag is beleerősödjenek a felnőttmezőnybe. Kezdésként sorozatban hatodszor is megnyerte Dél-Korea az Ázsia-bajnokságot, bár a döntőben a nagy rivális Japán ellen jelentős hátrányt kellett ledolgoznia, és végül hosszabbításban sikerült elhódítania az aranyérmet. Nagyon kemény meccs volt, nem működött a stratégiájuk, azonban a játékosok a nehéz pillanatokban igazi csapategységet és karaktert mutattak. A második félidő elején hét góllal vezettek a japánok, innen tudtak visszakapaszkodni, és végül öttel nyerték meg a ráadást. Hittünk egymásban, a közösen elvégzett munkában, és folyamatosan kommunikáltunk. Nem szép kézilabdát játszva győztek, hanem a küzdeni tudásukkal. Még hosszú út áll előttük, nem könnyű külföldiként egy teljesen eltérő kultúrában, számos kihívással megküzdve érvényesülni, de szereti a munkát, és örül az aranyéremnek.
A tehermegosztáson túl: Az USA-Dél-Korea szövetség jövője
A kézilabdázás alapjai és az utánpótlás-nevelés Magyarországon
A kézilabdázás hazánkban is rohamosan fejlődő sportág. Népszerűsége folyamatosan növekszik a női és a férfi nemzeti válogatottak, valamint klubcsapataink nemzetközi sikereinek köszönhetően. Mégis az utánpótlás-nevelésben vannak hiányosságaink az eredményességet és a fiatal korosztályok felkészítését illetően. Ha csak gondolkodunk és még semmit nem tettünk a tanítványainkkal, akkor is egységesen kell ezt tenni. Legyen ez nevelési alapelv, vagy képzési szempont, az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen. A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Hiszen a hibák nemcsak akkor kezdődnek, hogy a mit, mikor és hogyan kérdésekre nem megfelelő válaszok érkeznek, hanem a miért pont ezt, vagy miért pont azt helyezzük előtérbe az oktatás folyamatában. Egészen pontosan, az objektív képzési elv érvényesülése, szűrni és rangsorolni fogja egy adott edző, adott megoldásra váró feladatait. A képességek fejlesztése a legfontosabb feladata a folyamatnak. Ebben csak az lát tisztán, aki érti és elfogadja magát a felépítettséget. Az egységesség, idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig. Nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak. Az edzők azonos értékrendek mellett oktatják, nevelik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód. Talán, idővel arculata és markáns megjelenése lesz a magyar kézilabdázásnak.
MKSZ digitális platform és a szakfelügyelet
A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig, szakmai képzettségi szempontokat állít fel. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg. Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése van az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. Azonban olykor a magától érthető dolgok között is vannak számunkra jobban elfogadható, de végül is kötelező érvényű elvek, tevékenységek. Minden magára adó edző adminisztrál, tervez, napi jegyzetelést végez, teszteket csinál, rögzíti a különféle felméréseinek eredményeit. Ma még bizonyára sokan írnak, terveznek spirálfüzetekbe, azonban az adatokat, egészen biztos, hogy az informatikai ismeretükre alapozva, digitálisan tárolják el. A kialakított felület, nemcsak az adott edzőnek, hanem a sportszervezet részére is lehetőséget ad az adatok ellenőrzésére, és olyan információk felvitelére, amire a központi adatbázis nem lesz kíváncsi.
A digitális felületen megteendő lépések:
- Minden sportszervezet, intézmény felviszi a saját maga csapatait az edzésbeosztás szerint. Tehát a rendszer arra lesz kíváncsi, hogy a gyerekek, melyik edzővel és hol végzik a heti edzéseket (egy edzőnek két ilyen csapata lehet).
- Minden sportszervezetnek, intézménynek el kell juttatnia az MKSZ részére az összes edzéshelyszínt, ahol csapatai edzésileg foglalkoztatva vannak.
- Az adott edző felviszi a hozzá edzésileg tartozó gyerekeket a rendszerbe.
- Az edzőnek két tevékenysége lesz ezt követően: edzésnaplót vezet és edzéstervet készít egy hónappal előre. Minden tevékenység adott lesz a felületen, amire csak rá kell kattintani. Azt hogy ezen belül milyen gyakorlatokat alkalmaz, már az ő saját maga kreativitására van bízva.
- Lesz egy tesztek, felmérések felület is a rendszerben, amit az edző, vagy a sportszervezet szabadon is használhat, illetve lesznek központilag elvárt felmérések. A távlati terv, hogy idővel növelni tudjuk a későbbi időkben felhasználható adatainkat.
Tehát a felület nemcsak országos szinten, hanem a helyi sportszervezet szakmai munkáját is segíti. Minden az eddigiektől eltérő folyamat, tevékenység, vagy egy új rendszer igényli az ellenőrzés bevezetését. A kérdés, hogy milyen mértékben, mit és hogyan végzi el? Az újszerűség, amiben előre kell lépni a mi esetünkben az maga a tematika elfogadtatása, és ebben a folyamatosságot megtalálva a felépítettség értelmezése lenne. A szakfelügyelőnek kellő ismerettel a háta mögött a digitalizált felületek kezelése és működtetése területén is szükséges lesz a segítségnyújtás az adott területen, hiszen sokan lesznek olyanok, akik nem kevés tapasztalattal rendelkeznek az informatikában. Az a terület, amiért a szakfelügyelő felel, egyes megyékben 35-40 sportszervezetet is tartalmaz. Mindenkihez egy időben nem képes eljutni, ezért a digitális felületen figyelni tudja az edzők tevékenységét. Üzeneteket tud majd küldeni a rendszeren belül az egyéneknek vagy mindenkinek, egyaránt ha ez szükséges. A szakfelügyelők semmilyen határt, korlátot nem szabnak az edzők öntevékeny kreatív hozzáállásában mindaddig, amíg munkájuk abban a szemléletben zajlik, ahogy ezt a tematika előírja nekik.
Az utánpótlás-nevelés helytelen megközelítései
A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá! Azonban a képességek fejlesztése területén sem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan képezzünk. Az ismeretanyag folyamatos bővülése és a sporttudomány állandó fejlődése miatt, adott korcsoportok esetében irányított ingereket kell behozni a képzésbe. Figyelni kell a szenzitivitásra és arra is, hogy mikor érnek be a „retardált” gyerekek. A nevelőedzők többsége az akcelerált, alapvetően kicsi, de gyors és ügyes gyerekeket játszatja, mert nyerni akarja mérkőzést. Megtalálni, megmutatni az egyes korcsoporttal foglalkozó nevelőedzők számára azt a gondolkodásmódot, hogy tanítványai jelen állapotban is egy építkezés közepén vannak. Pontosabban, a pillanatnyi akadályok ne vonják el a figyelmét a lényeges dolgokról.
Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig. Nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyors erő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványokat az emelkedőn. Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hoc képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni. Lesznek szakemberek, akiknek nem azt kell megmondani, hogyan csináljuk, hanem, hogyan érdemes. Nekik kötelességük lesz az egész folyamatot ismerni, közvetíteni a területen. Ha elfogadjuk, hogy az edzőnek minden esetben adminisztrálnia kell magát, és ezzel azonosulni tudunk, már csak egy lépés szükséges a tudatos készültségi szint elérése felé. A naprakész, tervező nevelőedző eddig csak kevesek sajátjaként, vagy inkább elképzelés szinten működött.
A kézilabda sportág története és szabályai
A 19. és a 20. század fordulójára három, egymáshoz hasonló játék, a dán haandbold, a cseh hazena és a német torball fejlődött ki, amelyek a mai kézilabdázás közvetlen őseinek tekinthetők. Az 1917-ben megalkotott egységes szabályok alapján űzött nagypályás kézilabdát 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdték el játszani, és a sportág hat csapattal bemutatkozhatott az 1936-os berlini olimpián. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, az idő múlásával azután a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb, nagypályás kézilabdázást. 1966-tól már csak kispályán és csak teremben rendeznek világbajnokságot. A Magyar Kézilabda Szövetség 1933-ban alakult. Kézilabdában (leginkább a nőiben) ott vagyunk a világ élvonalában, aranyérmeket szereztünk már olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is, ezüstöt és bronzot még többet.
A játéktér magába foglalja a két alapvonal elé rajzolt, 6 méter sugarú kapuelőteret, valamint az azok között elhelyezkedő mezőnyt. A kapu 3 méter széles és 2 méter magas stabil váz, tartozéka a belülről felfüggesztett háló. A 14 játékost magába foglaló csapatból egyszerre 7 játékos - 6 mezőnyjátékos és egy kapus - tartózkodhat a pályán, de a cserelehetőségek határtalanok, így mindenki, a kispadon kezdők is kivehetik részüket a játékból. A 2 × 30 perces mérkőzést 2 játékvezető irányítja, munkájukat a zsűriasztalnál egy jegyzőkönyvvezető és egy versenybíró segíti. A szabályok egyszerűek és a kezdők számára is könnyen megtanulhatók. A nézők számára rendkívül élvezetes a támadás és védekezés állandó változásával, lüktető ritmusával, sebességével, sok góllal és látványos technikai elemekkel tarkított mérkőzés.
6-7 éves korban el lehet kezdeni a kézilabdával ismerkedni. 8-9 éves korban zajlik az alapok lerakása, majd kezdődhet a korosztályos versenyzés, egészen a felnőttekig. És tovább, szenior ill. master korcsoportban.
tags: #idegen #nyelvu #kezilabda #cikk
