Ignotus Válogatott Írásai: Betekintés a Modern Magyar Irodalom Formálójának Életművébe

A századforduló irodalmi-szellemi megújulásának kritikai vezére, Ignotus 156 éve született. Élete és életműve töredék, mégis irodalmi megjelenésekor nem tudták, hogy kicsoda. Eredeti neve Veigelsberg Hugó volt, melyet 1907-ben törvényesen is felvett, előbb Ignotus-Veigelsberg Hugó, utóbb Ignotus Hugó alakban. Magyar nyelvű írásait továbbra is végig „Ignotus”-ként írta alá, a német nyelvűeket pedig ettől kezdve „Hugó Ignotus”-ként. Komlós Aladár mutatott rá Ignotus elveinek kétgyökerűségére: „…Ignotus elveinek kétgyökerűsége: az, hogy a magyar állam megőrzése érdekében a 67-es dualizmus híve volt, a Monarchia fenntartásáé és a német szövetségé, de a belpolitikában a polgári radikális párthoz állt legközelebb.”

Ignotus: Az Intellektuális Vasálarc és Családi Gyökerei

„Él a magyar intellektuelek világában egy Vasálarc. Látjuk őt naponként, és félünk tőle. Pedig jó ember ez a neves névtelen. Poéta, gondolkodó, magyar és bölcs. Az eleven megértés és biztatás ő. Csak egy kicsit félelmes. Nem is hívják sehogysem, mert Ignotusnak hívják. Nos, elképzelése tökéletesen megvalósulhatott: e név fogalommá vált szinte, s aki csak néhány mondatnyit tanul is a Nyugat című folyóiratról, feltétlenül találkozik Ignotussal.” Ignotus Budapesten, 1869. november 17-én született. Édesapja Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője és vezércikkírója, édesanyja Schönberger Katalin. Ignotus beleszületett abba a német és magyar ajkú, magyar-zsidó, kettős identitású szerepbe, amely az asszimiláns pesti zsidó értelmiséget jellemezte a századforduló környékén. Édesapja az első magyar-zsidó értelmiségi réteghez tartozott. A pesti zsidó értelmiség jelenléte a gazdaságban is jelentős volt. Testvérei: Veigelsberg Viktor és Veigelsberg Emma némettanárnő. Ignotus Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett.

Foglalkozott joggal, és nagy műveltségű apja kitűnő útmutatónak bizonyult. Bár Ignotus versekkel, elbeszélésekkel is jelentkezett, s már ezekben a modernizmus előfutárának mutatkozott, kritikáiban és főként szerkesztőként tovább lépett ezen, s a modern irodalom számára oly fontos előkészítői, katalizátori szerepet vállalata magára.

Az Irodalmi Megújulás Előharcosa és a Nyugat Megalapítója

Ignotus azon szerencsés emberek közé tartozott, akik nemcsak fölismerhettek egy ellentmondásos helyzetet, hanem annak feloldásáért is harcolhattak a maguk területén, s nemcsak előkészítve a változásokat, hanem megérve azok diadalát is. E helyzet az ő esetében a századvég szellemi élete, amelyben a nemzetit mindinkább a nemzetieskedés váltotta fel. Hamar munkatársává vált az 1890-ben induló A Hét-nek, a lassan polgárosodó hazai irodalom központi fórumának. Az újságban már egyetemi éveiben is jelentek meg írásai. Majd az új század hajnalán egyik megindítója a Szerdának, s hamarosan, 1908-ban a kezdeményeket kiteljesítő Nyugat-nak. A Szerda hetilap méltó utódja a Nyugat, Ignotus mindig is alkalmas volt a folyóirat-teremtésre. Tudta, hogy az irodalom csak akkor válhat modernné, ha függetlenedik attól a politikától, amely rátelepedett, ha tehát autonóm lehet. Ugyanakkor elismerte mindenfajta érték létjogosultságát, tehát egy irányzat következetes híveként sem vált elfogulttá.

A Nyugat első száma Ignotus program- és vezércikkével jelent meg 1908 január elején. Ebben a nagy vihart kavart írásában a Kelet és Nyugat ellentétéről és kapcsolatáról, kis népek dilemmájáról fogalmazza meg érzéseit. „A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek.” 1908-1918 és 1919-1928 között ő volt a Nyugat legfontosabb ideológiateremtője. Ignotus a modern magyar irodalom szervezője: hatalmas szerepe volt abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emelte a magyar irodalmat. Elsőnek értette meg Ady Endre eredetiségét (1906) és Babits Mihály értékeit (1908).

Költészete és Novellái

Ignotushoz a líra állt a legközelebb, viszont csupán egy maroknyi vers maradt ránk tőle. Másodrendűnek érezte költői tehetségét a Nyugat aranynemzedékének költői-írói mellett. Költőként gyorsan elhallgatott, mindössze két verseskötete jelent meg. Költészete szinte kizárólag szerelmi költészet, a férfiszenvedély költészete. Ez nem hétköznapi, hanem szokatlan lángolás, szenvedés, győzni akarás. E műfajban hangulatai, képei, nyelvi fordulatai adják sajátosságát. Ignotus azonban nem költőként foglalja el fontos helyét irodalomtörténetünkben. A versek mellett egy ideig még írt novellákat is. De a novellákból is mindössze egy kis kötetre futotta.

Érdekes színfolt Ignotus életművében az „Emma asszony levelei”, amely egy nőimitátor a nőemancipációért. Ebben a gyűjteményben például az iskolai oktatásról is kifejtette véleményét: „Amit én az életben szükségeset és hasznosat tudok, sőt azt is, ami kevés igazi műveltségem van, az iskolán kívül tanultam meg, vagy mióta már nem járok iskolába. S a férfiak még sokkal inkább így vannak. Én magam csak annyit tudok latinul, amennyit eddig a kisfiammal együtt tanultam, s nem merek beleszólani abba, szükséges-e a latin nyelv a művelt embernek. Azt azonban tudom, mert látom, hogy aki művelt embert ismerek, nem azért művelt, mert latinul is tanult.” (Ignotus: Emma asszony levelei. Levél az iskolai dolgokról [1905.] ápr.) A nők helyzetéről is markáns nézeteket vallott: „Maguk ők is, akik önmagukról tudhatják, hogy a nő se nem madár, se nem virág, se nem tündér, hanem ember. Ma már a parasztról és a munkásról is elismerjük, hogy ember. Ma már a gyermekek emberi jogaiért is küzdünk és izgatunk. Ma már Hanzinak, az okos lónak is megengedjük, hogy esze és értelme legyen, talán kevesebb, mint a mienk, de olyan, mint a mienk. Csak a nőknek nem engedjük meg. Nem, még mi magunk nők sem.” (Ignotus: Emma asszony levelei. Levél a levelekről [1904.] szept.)

A Lírai Kritika Megalapozója

Ignotus a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja, irodalomszervezésének hatása aligha mérhető fel. Saját költő és író voltát dobja áldozatul a nála nagyobbakért. Így lesz belőle a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja. Ő töltötte be Gyulai Pál halála után az „irodalmi vezér” posztot. Megalapozta az impresszionistának nevezett, élményközpontú, intuitív kritikaírást, mely a teljes művészi és befogadói szabadságot hirdeti. Ignotus kritikáiban a mérce az esztétikai teljesítmény, a művészi tökély. Szerinte Ady a mérce, mindent hozzá kell mérni. Éles kritikai karddal áll ki a nyugatos írók és költők mellett, és harcol a maradiság ellen. Ady Endre kortársa és irodalmi „ellenfele”, Szabolcska Mihály verseivel kapcsolatos kritikáiban valóban a népiesség, az elmaradottság ellen szólal fel. Ignotus színházi kritikákat is írt, kritikáiból fontos információkat kaphatunk a közönségről is. Ő volt az első, aki név szerint említette a rendezőket. Nagysága szöges ellentétben áll a politikus Ignotuséval.

Ignotus Publicisztikája és Politikai Nézetei

Ignotus publicisztikájának állandó eleme a dualista rendszer védelme - kritikai attitűddel. Kiváló elbeszélő és tudatos mítoszépítész az újságírás területén. Az első világháború végéig prófétai erővel ír politikai cikkeket a Nyugatba, prófétaként a népért könyörög, elemzi az ország kétségbeejtő helyzetét, ostoroz és aggódik hazája sorsa miatt. Ignotust ifjabb Andrássy Gyula miniszterelnökhöz baráti és familiáris kapcsolatok fűzték. A Monarchia „közös” miniszterének elgondolásai Ignotus publicisztikái során jutottak el az emberekhez. Formába öntötte baráti beszélgetéseiket, így az ő véleménye is megjelent a cikkekben. Ignotus azonban soha nem azonosult teljesen Andrássy nézeteivel. A forradalmaktól idegen maradt, az ellenforradalomtól pedig undorodott. A polgári humanista beállítottságú Ignotus nem tudja elviselni, s nem is akarja elfogadni a szocialista eszméket. Ugyanakkor merészen szembeszáll a revansista politikát folytató magyar politikai élet túlkapásaival, s később a mindjobban erősödő hitleri világuralom gondolatával.

Ignotus a Kassai Naplóban: Politikai Küzdelmek és Nyelvi Kísérletek

1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált az ellenforradalom és a felelősségre vonás elől, s Ausztriában dolgozott újságíróként. Ekkor már hosszabb ideje tartózkodik külföldön. Az önként vállalt emigrációból már nem is került haza, ott éri az őszirózsás forradalom. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulását, majd bukását is így csak kívülállóként szemléli. Az 1922-ben Kassára kerülő Ignotusszal kapcsolatban meglepődve tapasztaltam, hogy a Nyugat elindítójának, korának, a magyar irodalom egyik legnagyobb esztétájának ezt a korszakát életrajzírói hézagosan, felszínesen, vagy egyáltalán nem tárgyalják. Ignotus regényesnek is mondható, kerülő utakon jutott el Kassára 1922 karácsonyán, és 1923 januárjától belső munkatársa a KN-nek tíz hónapon át. Ez idő alatt, beszámítva a bécsi tartózkodása idején a KN-be küldött cikkeit is, több mint kétszáz írása jelent meg a lapban. Ennek nagy része máig feldolgozatlan az Ignotus-irodalomban. Így már érthető, hogy miért éppen a KN-hez szegődik, amely kezdettől fogva a pártatlan és minden politikai áramlattól mentes lapnak tünteti fel magát. Ignotus fellépése a KN-ben nemcsak az irodalmi rovat megerősödését hozta magával, hanem a politikai és vezércikkek stílusának a színesedését is. Az eddig inkább irodalmi vitáiról ismert, a Nyugatot útjára indító, s irányító Ignotus Kassán inkább politikai programjával vált ismertté. Egymás után írja politikai vezércikkeit, amelyek sok esetben élénk vitát váltanak ki, különösen a Kassai Munkás, a szocdempárt hivatalos lapjában, amelyre Ignotus rendszerint megírja a maga kiszólásokkal fűszerezett, kétségtelenül magas szintű válaszát.

A Petőfi-centenárium jó alkalmat kínált arra, hogy „Mit szólna hozzá Tisza István” címmel (KN, 1923. jan. 5-én) élénk fejtegetésbe kezdjen a magyarság forradalmi voltáról, s erősen vitatva azt, ékes kiszólásokkal tarkítsa, majd így kiáltott fel: „…Nem sül ki a szemük a magyarországi Petőfi-komédiásoknak?” Majd egy-egy érdekes fordulattal saját politikai állásfoglalását beleépítve, önmagát igazolva így folytatta: „…sem a magyar, sem a zsidó nem forradalmár… A magyar úgy az ura, mint a parasztja: hivatali és földtúró nép, s úgy a hivatal, mint a föld marasztaló természetű. A paraszt, ha csak vérig nem gyötrik, nem lázad föl - s negyvennyolcig a magyar forradalmak nem forradalmak voltak, hanem vagy úri pártoskodások, s vallási viszálykodások, melyek maguk is sokban úri osztozkodások voltak vagy parasztlázadások, elviselhetetlenségek miatt. Mihelyt a sorsa elviselhető: a paraszt nem lázad…. A forradalom polgári dolog… Az ezeréves magyar történelemben két vezérnyi ember van, ki mai értelemben forradalmár. Az egyik Kossuth, a kormányzó, a másik Petőfi, a költő.” Ez a kétfelé való vagdalkozás azonban nem tűrte az akkor kitűnő gárdával rendelkező Kassai Munkás, melynek abban az időben belső munkatársa volt Mácza János és Hidas Antal is. A harc különösen akkor vált hevessé, amikor Ignotus 1923. március 17-én írt vezércikkében megtámadta Lukács Györgyöt, akinek egy kétes hitelű kijelentésére alapozva az 1919-es proletárforradalmat kérdőjelezte meg. A vezércikk címe: A szociális forradalom. (KN. 1923. március 1.) Ebben Ignotus többek között ezeket írta: „Én bizonyára nem akarok a boldogult bolsevizmusról szimpátiával, de még megértéssel sem beszélni, de haragnál vagy utálatnál is elsőbb érzés bennem, ha visszagondolok rá, a mulatság, bizonyos, hogy tolakodásnál csak komikuma volt nagyobb. Én kivált, ki uralmát Budapesttől távol töltöttem s kínlódásaiban nem volt részem, kívül, ahol éltem, főképp a groteszkságát láttam.” A Kassai Munkás természetesen nem maradt adósa a teremburázó Ignotusnak. Fried Jenő, a későbbi városi, majd területi párttitkár a hitvitázók heves dühével rontott Ignotusra, „Ignotus, a limonádégyáros a forradalomról” címmel. Ignotus emberi és írói arculata - bármilyen paradoxnak is hat - nem keresztezi egymást. A progresszív irodalmi célokért küzdő, bátor kiállású, harcos Ignotusnak nem ellentéte a látszólag más alapállásból kiinduló politikus Ignotus. Sőt: a kettőt nem lehet egymástól elválasztani, elkülönítve tárgyalni. Ignotus - mint sok osztályos társa csak egyet akart mind a politikában, mind az irodalomban: a szabadságot és politikamentességet.

A „Városi Népnyelv” és Nyelvi Kísérletei

Komlós Aladár szerint Ignotusnál a nyelvi „mesterkedés” céltudatos munka, elkötelezett, önként vállalt nyelvteremtő igény. Ignotus meg is indokolta ebbéli szándékát: „Sokkal a háború előtt kedvem támadt, a Révaiék Klasszikus Regénytárától megbízást vettem magyarra fordítani Gottfried Kellernek Der grüne Heinrich regényét. Nekilátva vettem észre, hogy az a kispolgári, az a városi népnyelv, amint ezt Keller németül írta, magyarul nincs meg - nekünk csak paraszti népnyelvünk van, s van úri irodalmi, mely annyiban gyökeres, ami parasztit szed föl.” A nyelvi „mesterkedést” Ignotus tovább folytatta a KN-ben is, azonban ez hovatovább oda vezetett, hogy a briliáns tollú, világosan fogalmazó század eleji Ignotus a húszas évektől kezdve egyre bonyolultabban fejezte ki magát. Többszörösen összetett mondatai néha egész hasábnyi területen hömpölyögtek az olvasó előtt. A „városi népnyelv” megteremtésének szándékában Ignotus ha nem is hozott létre új szavakat, de sok régi, elfeledett, az idők rostáján kihullott szavunkat építette be tudatosan írásaiba, illetve új szókapcsolatokat teremtett velük, vagy szokatlan szóképzéssel meghökkentő holdudvart alakított ki a szó körül. Például: „mely legritkábban idegen számára megtanulhatatlan”, „megérzéklett esemény”, „közkötelesség”, „meghagyási gúzs-bakötés”, „megőrizkedett a kopástól”, „összekülönbözés”, „önszármaztatás”, „nyurgálkodik” stb. Közírói stílusának másik jellemző sajátossága a humor, és a nyelvnek a csevegésbe hajló fellazítása.

Emigráció és Örökség

Az első világháború végétől kezdve külföldön élt. 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált, s már nagybetegen tért haza 1949-ben bekövetkező halála előtt egy évvel. Emigrációja után sem szakadt el a hazai irodalomtól, felfigyelt József Attila, Radnóti Miklós tehetségére is. 1944-ben az amerikai American Academy and the National Institute of Arts and Letters-től irodalmi díjat vett át. Az utókor gyorsan megfeledkezett róla, holott majdnem három évtizeden át a modern magyar irodalom harcos kritikusa volt. Ignotus életének jelentős részét (30 évet) - habár nagyrészt magyar környezetben, de mégis emigrációban töltötte. Schöpflin Aladár írja róla találóan: „ A publicistának sohasem lehet utólag igaza. Az ő igazsága mindig a pillanat számára való. Ignotus ezt nyilván tudta is, de nem tehetett másképp, mert az ő lelki berendezése kizár minden romantikát a politikai gondolkozásból.”

Ignotus Válogatott Írásai: Tartalomjegyzék

Az alábbi táblázat Ignotus válogatott írásainak tartalmát mutatja be, részletezve a versek, novellák és kritikák széles skáláját, amelyek alkotják életművének egy jelentős részét:

tags: #ignotus #valogatott #irasai #tartalom

Népszerű bejegyzések:

• Utánpótlás és európai mérkőzések
• Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság
• Az NFL leggazdagabb sportcsapatai
• Téli Bajnokság Információk
• Részletek az 1992-es Honvédségi Kupáról