Igor Zubjuk: A Kapcsolat, Amely Meghatározta Jevgenyij Luzsnyikov Magyarországi Pályafutását
Jevgenyij Luzsnyikov, akit mindenki csak Zsenyaként ismert, vitathatatlanul az egyik olyan játékos volt, aki az elmúlt években emblematikus figurává nőtte ki magát Veszprémben. Hét évet töltött el a csapatnál, és távozásával biztosan olyan űr keletkezett a falban, amelyet nehéz lesz pótolni. Soha nem lesz olyan ártatlan tekintetű védőnk, mint ő, akinek a közelébe nem igazán mertek menni az ellen játékosai. De hogyan is került Oroszországból Magyarországra ez az ikonikus védő? Pályafutásának egyik kulcsfigurája Igor Zubjuk volt, akinek közvetítése révén nyílt meg előtte a lehetőség a nemzetközi karrierre és a Veszprémhez való csatlakozásra.
A szibériai kezdetektől a moszkvai profi karrierig
Jevgenyij Luzsnyikov a volt Szovjetunió szibériai területén született, Cseljabinszkban. Olyan ötemeletes panelházban laktak, amilyet Magyarországon is sokszor látni. A szülei gyerekkorában elváltak, édesanyjával maradt. Telente náluk mínusz 35-40 fok is volt, de nem érezte annyira hidegnek, mint itt, mert ott sütött a nap, és nem fújt a szél.
A szülővárosában sok téli sport volt, síelés, jégkorong stb., szóval sok választási lehetőség adódott. Amikor pici volt, atlétikázott három hónapot, majd később jégkorongozott. Utána volt része egy kis síelésben, majd focizott is, de leginkább válogatón vett részt, csapatban nem szerepelt. Cseljabinszk egy igen nagy város, másfél millió ember lakott ott. Édesanyja nem igazán engedte el egyedül a város másik végére, de szerencsére, ők közel laktak a sportiskolához.
Ott a kézilabdát szemelte ki magának, hiszen az akkori Szovjetunió nagyon sikeres volt ebben a sportágban. Szóval a szülővárosában volt egy csapat, a Poljot Cseljabinszk, és volt ott egy fiatal, 23-25 éves edző, aki akkor kezdett el edzősködni. Bejött az iskolába a sportórára, és kiválasztotta a magas gyerekeket, elkezdett velük foglalkozni. Az volt a szerencséje, hogy a kézilabda csarnok csak 15 percre volt a lakásuktól, így anyukája azt mondta, hogy nyugodtan mehet oda edzésre. Egy héten három edzése volt, utána jöhetett a profi kézilabda.
Tizenhét évesen ment Moszkvába, ahol tíz éven keresztül élt és játszott. Az első három év a legjobb volt! Ott egy kollégiumban lakott, három vagy öt ember volt egy szobában, szóval jó buli volt. Bányamérnöknek tanult, aztán, amikor már a kézilabdázásból élt, kiköltözött a kollégiumból és bérelt egy lakást. Azokat az éveket sohasem felejti el, nagyon jók voltak! Moszkvában a Csehovszki Medvegyiben játszott, ahol Maksimov volt az edzője. Az orosz kupagyőzelem és az orosz bajnokság jelentették az első sikereit.
Igor Zubjuk hívó szava: Út Veszprémbe
Nekik akkoriban nagy álmuk volt, hogy külföldre menjenek játszani. Zsenya ekkor 25 éves volt, és végül 28 évesen került Veszprémbe, tehát három év ott csak úgy elrepült. Igor Zubjuk fia volt a csapattársa, aki egyszer szólt, hogy az édesapja szeretne vele telefonon beszélni, hívja fel. Ezzel a telefonhívással vette kezdetét a Veszprémbe vezető út.
Szerződése volt Moszkvában, Maksimov volt az edzője, a Csehovszki Medvegyiben játszott, valami miatt nem engedte el. Aztán kicsit később Franciaországban, egy tornán Igor Zubjuk ismét mondta, hogy jöjjön. Már érezte, hogy szüksége van a váltásra, plusz ugye ott volt az akkor még Fotex néven ismert sztárcsapat hívása. Úgy érezte, hogy ez az utolsó lehetősége arra, hogy külföldre szerződjön. Arra gondolt, hogy itt lesz majd három vagy négy évig, utána majd továbbáll, de ahogy ő maga is megfogalmazta: "Amikor jól érzed magad egy helyen, akkor miért is mennél máshová??"
Persze, volt máshonnan is ajánlata annak idején, de Veszprémből volt a legkonkrétabb. Plusz, a veszprémi volt a kérői közül a legjobb csapat. Ráadásul Igor Zubjuk sokat mesélt neki a városról, a helyről, és úgy érezte, a részese szeretne lenni ennek. Tudta, hogy a magyar bajnokság csak három jó csapatból állt (Veszprém-Szeged-Dunaferr), de a Bajnokok Ligájában stabil résztvevő volt a csapat, és ez nagyon fontos volt számára.
Próbajátékon is volt itt, egy hetet, januárban. Zovko nagyon kemény edzéseket tartott, ráadásul folyton a támadást gyakoroltatta velük. Luzsnyikov felidézte, hogy Zubjuk ott volt mellette, és kérte, hogy szóljon már Zovkónak, ő nem támadó, neki nem kell negyven bukfencet végigcsinálnia, inkább a védekezést gyakorolják. Az az egy hét érdekes volt, hisz az első három napon nyoma sem volt a védekezésnek, csak támadás, lerohanás, indítás.
A veszprémi védelem oszlopa és a szurkolók kedvence
Zsenya posztja beálló volt, de elsősorban védekező specialistaként vált ismertté. Edzője mondta neki, hogy az lenne a feladata, hogy védekezzen, ő rábólintott, és ez így is maradt. Korábban az orosz válogatottban is szerepelt, de legutóbb pont várták a kisbabájukat, amikor a válogatottal kellett volna szerepelnie, ekkor megbeszélte a szövetségi kapitánnyal, hogy otthon maradhat.
Veszprémben Lapceviccsel volt a legjobb a játékkapcsolata. Három vagy négy évig voltak vele, már csukott szemmel is tudták, hová mozog a másik. Ha álmából felébresztenék, a mai napig tudná, mikor hol van a védekezésben. Amikor Magyarországra jött, meg kellett tanulnia magyarul, szerbül és horvátul is, a csapat összetétele miatt. Ami még rossz volt, amikor ide jött, hogy csak oroszul beszélt. Szerencsére akkor jött Nikola Eklemovic is, aki tud oroszul, és nagyon sokat segített neki. És persze Igor Zubjuk is sokat segített a kezdeti beilleszkedésben. Ez a múlt, mára persze minden változott.
A közönség imádta őt, és ezt ő is érezte, ami nagyon fontos volt számára. Oroszországban egy meccsen maximum 300 ember volt. De itt, mikor az első BL meccse volt, csak nézte, hogy hol van. Mindenki üvöltözött, szurkolt, ő a mellette lévő csapattársai hangját sem hallotta. Az első öt percben komolyan mondja, bepánikolt, azelőtt ilyet még sohasem tapasztalt. Bizonyos helyzetekben, hétméteresnél, a nevét skandálta a közönség, hogy ő lője. Ilyenkor miért nem ment oda a heteshez? Mert ez az edző hatásköre volt. Csak párszor volt rá példa, hogy odamehetett hetest lőni.
Edzői hatások és fejlődés
Maksimovról mint "régi orosz iskola" edzőjéről nyilatkozott, aki nagyon kemény volt. Például nyári táborban másfél hónapot voltak vele, minden nap három edzéssel. Az itteni alapozásunk ahhoz képest nem könnyű, inkább úgy fejezte ki magát, hogy Moszkvában volt nagyon durva. Állandóan a konditerem, futás, sprint, de az egészben a legrosszabb mégiscsak az volt, hogy másfél hónapot a családja nélkül kellett lennie. Emberileg is érdekes személyiség volt, ugyanis amikor ő fiatal volt, nem volt demokrácia a csapaton belül. Ő volt a főnök, ha valami nem tetszett, akkor viszontlátásra.
Veszprémben Zovkótól nagyon sokat tanult. Például 28 éves koráig csak 5-1-ben vagy 3-3-ban védekezett. Itt tanulta meg a 6-0-át. Azóta ezt szereti a legjobban, Zovko nagyszerűen tanította ezt. Nem edző, de szerinte minden csapatnak két védekezési rendszert kell tudnia játszani. Kedvenc játékosai Dujshebaev és Torgovanov voltak, edzőként pedig Maksimov mellett Zovkót emelte ki. A különbség az volt, hogy Maksimov mellett a védekezés után fel kellett futnia a támadáshoz, a lerohanásban is részt kellett vennie, és csak utána ment cserélni.
Veszprémi sikerek, nemzetközi kihívások és a jövő
Orosz kupagyőzelem és orosz bajnokság voltak az első sikerei. A Bajnokok Ligájában a Final Four nagy siker lett volna. Szerinte nem igazán voltak szerencsések a sorsolásaik. Hét évet játszott Veszprémben, abból kétszer a Ciudad Real, kétszer pedig a Barcelona verte ki őket. Legközelebbi csapattársai Carlos Perez, Nikola Eklemovic és Iváncsik Gergő voltak. Nemrég született gyermeke is jól van.
Amikor idejött Moszkvából, katasztrofálisnak érezte a helyzetet. Nézte, hogy mi ez itt... Moszkvában van 10 millió ember, hatalmas területen. Itt meg... kereste az embereket este 8 órakor az utcákról. Hol vannak az emberek, hol van nyitva este étterem... kicsit furcsa volt. Aztán megépült a Plaza, az Interspar, és a helyzet javult, vagy csak ő szokott meg. Viszont a legnagyobb pozitívum, hogy nincs dugó. Pontosan tudta, hogy hová mikor kell elindulnia. Csarnok 10 perc, bolt 3 perc, mindent lehetett tervezni. Moszkvában ez nem így volt. A lakásától a csarnokig kocsival egy óra tizenöt perc, de ha valami pici koccanás van, akkor ez borul.
Jevgenyij Luzsnyikov 35 éves, és jelenleg nem tud válaszolni a jövőre vonatkozó terveiről, mert még nincs semmi konkrétum. Elmondása szerint szívesen maradt volna, de úgy gondolja, itt új csapatot szeretnének építeni.
tags: #igor #zubjuk #kezilabda
