Illovszky Rudolf: A Vasas és a magyar labdarúgás ikonikus alakja

Illovszky Rudolf, a magyar labdarúgás egyik korszakalkotó alakja, 1922. február 21-én látta meg a napvilágot Budapesten. Pályafutása során játékosként és edzőként is maradandót alkotott, nevét a Vasas Fáy utcai stadionja is viseli, méltó tisztelegve munkássága előtt. Több mint egy évszázaddal ezelőtt született meg a Vasas és a magyar futball korszakalkotó alakja, stadionunk névadója.

A játékos Illovszky: Küzdelmek és sikerek a pályán

Illovszky Rudolf sportpályafutása 1933-ban kezdődött az MTK-ban. Négy elemi és négy polgári elvégzése után autógumi javító volt, majd később villanyhegesztői szakmát tanult. Iskoláinak elvégzése után Csepelen szakmunkásként dolgozott. Első klubjában a klub feloszlatásáig, 1941-ig futballozhatott. Rövid időre átlépett a Nemzeti SC-be, majd szerepelt a második vonalban, a Vasasban, Illanó néven. Az élvonalban már nem erősíthette a piros-kékeket, származása, vagyis hát inkább az embertelen zsidótörvények sora, leparancsolta őt a pályáról.

1945-ben futballozhatott újra, és attól kezdve villámkarriert futott be. „Ilovszky Rezső (sic!), az MTK, majd az NSC fiatal jobbszélsője, aki legutóbb már a Vasas színeiben szerepelt Illanó néven az NB II küzdelmeiben, de a zsidótörvény miatt abba kellett hagynia a sportolást, visszatért a békeutcaiakhoz.” 1945. augusztus 19-én, az újrakezdést követő első válogatott mérkőzésen ott volt a nemzeti tizenegyben, mégpedig az Egresi, Szusza, Mike, Zsengellér, Illovszky támadóötös tagjaként. A későbbiekben még kétszer, 1947. augusztus 17-én Bulgária, 1948. május 23-án pedig Albánia ellen játszott az A-válogatottban.

Az angyalföldi gárdában 1941-től és 1956-ig 270 bajnoki mérkőzésen 87 gólt szerzett. A Vasas ikonja 19 évesen csatlakozott angyalföldi együttesünkhöz, ahol 270 alkalommal szerepelt piros-kékben, majd innen vonult vissza, így felnőtt karrierjében kizárólag Vasas-mezben lépett pályára. A csatársor mindkét oldalán megfordult, igazi szélső játékosként. Remekül cselezett, energikus, technikás és gólveszélyes labdarúgó volt. Hallatlan küzdőszelleme néha felülkerekedett józanságán, elvesztette nyugalmát. A negyvenes évek második felében élte játékos-pályafutása csúcspontját, 1945-ben a Vasas házi gólkirálya lett, 1945-1946-ban és 1947-1948-ban is ezüstérmet nyert a piros-kékekkel. 1955-ben tagja volt a klub első magyar kupa-győztes csapatának, a Vasas a kupadöntőben a Puskás Ferenccel felálló Budapest Honvédot verte 3-2-re. A kor, sőt szűken véve a Vasas több játékosához hasonlóan, a jobb életkörülmények reményében rövid időt Pozsonyban, az SK Bratislavánál töltött. Legendás barátság fűzte Kubala Lászlóhoz, akivel rövid ideig klubtársak is voltak.

A mesteredző: A Vasas legsikeresebb vezetője

Illovszky Rudolf igazi sikereit aktív játékos pályafutása után érte el, edzőként vált legendává. Már aktív korában dolgozott a Vasas korosztályos csapatánál (1954-1956), majd az alábbiak szerint alakult edzői pályafutása:

• Vasas, első csapat (1957-1963)
• a magyar válogatott pályaedzője (1963-1966)
• Vasas (1965)
• szövetségi kapitány (1966-1967)
• Vasas (1967-1969)
• Pierikósz Katerini (1970-1971)
• szövetségi kapitány (1971-1974)
• Vasas (1974-1977)
• Admira Wacker (1978-1979)
• Pierikósz Katerini (1980-1981)
• Vasas (1982-1983, 1985-1986)
• Elche CF pályaedző (1989-1990)
• Vasas (1995)

Sikerek a Vasas élén

Illovszky a szeretett klubját összesen hét ízben irányította. Először 1957-ben vette át Baróti Lajostól az első csapat irányítását, mivel elődje szövetségi kapitány lett. Érdekesség, hogy első edzői ciklusában, az 1957-1958-as szezonban pályára lépett az NB I 3. fordulójában a Diósgyőr ellen 3-1-re elveszített bajnokin. Ő volt az első edző, aki magyar csapattal a legjobb négy közé jutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (1957-1958).

A Vasas edzőjeként 426 bajnoki találkozón vezette a csapatot, és ez idő alatt négy bajnoki címet szerzett (1960-61, 1961-62, 1965, 1976-77), kétszeres Közép-európai Kupa-győztes (1962, 1965) és egyszer megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát (1986). A mesteredzői címmel 1961-ben ismerték el szakmai tudását. Az 1977-es bajnoki cím mind ez idáig az utolsó a klub történetében. Az volt neki is az utolsó címe, a negyedik - csak egy magyar edző, Jávor Pál nyert nála többet, eggyel.

A mesteredzői címmel 1961-ben elismert szakember élete utolsó szűk három évtizedében hol szaktanácsadóként, hol ismét edzőként szolgálta a Vasast. Amikor 1995-ben (73 évesen) „Rudi bácsit” visszahívták, megmentette az együttest a kieséstől és az utolsó 12 mérkőzésen nem szenvedett vereséget a gárda. Nyugdíjazása óta a Vasas SC Labdarúgó Szakosztályában több felkérésnek tett eleget, kezdetben mint edző, majd az utánpótlás szakágvezetője, később elnöki tanácsadóként és szakosztályvezetőként dolgozott. Munkája során mindig törekedett arra, hogy lehetőséget adjon a fiatal, tehetséges labdarúgóknak.

A válogatott élén: Az Eb-negyedik és olimpiai ezüstérem

A magyar labdarúgó-válogatottnál először pályaedzőként kapott feladatot 1963 és 1966 között Baróti Lajos segítőjeként. Így olyan jeles sikerek részese lehetett, mint az 1964-es Nemzetek Európa-kupáján elért harmadik hely, valamint az angliai világbajnokságon a brazilok legyőzése.

Majd 1966-ban egy évre ő lett a szövetségi kapitány. Akkor a VB után vette át a csapat irányítását és az Európa-bajnoki selejtezőkön csak egy vereséget szenvedtek (akkor, amikor már biztos volt a továbbjutás). Elmondhatta magáról, hogy ugyanazon a mérkőzésen debütált kapitányként a válogatottban, mint az ellenfélnél Johan Cruyff játékosként. 1967 végéig dirigálta a nemzeti tizenegyet, tíz mérkőzésen 85 százalékos eredménnyel. Ám egy félreértésen megsértődött, átadta a helyét Sós Károlynak, ő pedig visszatért a Vasashoz.

A második periódusa a válogatott élén 1971 és 1974 között volt. 1971-ben lett ismét kapitány, július 22-én, a Maracanában, a világbajnok brazilok ellen tért vissza. A hazaiak soraiban nyolc olyan játékos szerepelt, aki egy évvel korábban Mexikóban világbajnoki címet nyert! Mégis a magyarok álltak közelebb a győzelemhez. Nagy idők voltak ezek, bő egy éven belül a csapat bejutott az Eb-elődöntőbe, s olimpiai ezüstérmet nyert Münchenben. Illovszky vezetésével 1972-ben a nemzeti együttes veretlenül jutott ki az EB-re és a negyedik helyen végzett (a döntőbe jutástól a szovjet csapat ütött el minket). Ugyanebben az évben az olimpiai csapat ezüstérmet szerzett a müncheni ötkarikás játékokon. Itt Illovszky társa a felkészítésben Lakat Károly dr. volt. Magyarország Illovszky Rudolf irányításával játszott utoljára nagytornán éremért. Illovszky Rudolf 1974 májusáig állt a válogatott élén - a jugoszlávok elleni volt az utolsó a sorban, amely egyben Albert Flórián búcsúját is jelentette.

Illovszky Rudolf edzői statisztikái és sikerei

Illovszky Rudolf öröksége és emlékezete

Illovszky Rudolf 86 éves korában, 2008. szeptember 23-án Budapesten hunyt el. Nyughelye a Farkasréti temetőben van. Munkásságát számos elismerés övezte, többek között Mesteredző (1961.), Orth György-életműdíj (1995.) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007.). Illovszky Rudolf VIP emlékkártyája a 75. születésnapjáról, Zsolnay porcelántányérja, amelyet a Magyar Labdarúgó-szövegségtől (MLSZ) kapott a szövetség megalakulásnak 75. évfordulója alkalmából, valamint Hollóházi emlékkulacsa, amelyet az 1974. március 31-i Magyarország - Bulgária (3-1) barátságos mérkőzés után kapott, mind-mind tiszteletének jelei.

Tiszteletére 2002. február 21-én róla nevezték el a Vasas Fáy utcai stadionját. Senki nem lehetett volna méltóbb erre. Az 1962-es átadás pillanatától úgy épült bele a XIII. kerület mindennapjaiba, mint egy meghatározó pont. Budapesten született, 1922-ben. 2022. februárjában születésének 100., majd 2023-ban 101. évfordulójára emlékeztek.

A játékosok szemével: Egy tiszteletreméltó vezető

Illovszky Rudolf ikonikus alakja volt a Vasasnak, a klub minden korszakában úgy tekintettek rá, mint a katonák a vár kapitányára, nem is kellett mindig éppen a vezetőedzői posztot betöltenie ahhoz, hogy őt tekintsék a tábornoknak. Játékoskorában a lelátó népe egy emberként csak Rudizta.

Komjáti András, aki minden idők legtöbb, Vasas-színekben pályára lépését tudhatja magáénak, így emlékezett vissza rá: „Az első személyes találkozásom Rudi bácsival emlékezetes maradt számomra. A Népstadionban - az ifiválogatott tagjaként - a társaimmal néztem az A-válogatott edzését, akkoriban Rudi bácsi volt a szövetségi kapitány. A tréning végén odajött hozzám és megszólított: „Hallom, hogy a Vasasba fogsz igazolni. Sok szerencsét kívánok, és jó döntést hoztál!” [...] Több trénerem volt életem során, de talán ő volt a legjobb edzőm, ebben szinte biztos vagyok. Szigorú ember volt, de mindig következetes és igazságos. Ha valamit kimondott a száján, azt egészen biztosan véghez vitte. Játékosként talán a legjobban ezt becsültük benne, mert ha azt mondta, hogy „fekete”, akkor az biztosan „fekete” volt, tehát ha valamit megígért, azt tűzön-vízen át betartotta. Nagyon jó kapcsolatom volt vele, amennyire tiszteltem őt, tőle is azt a tiszteletet kaptam vissza. Ragyogó edző volt, ezt a munkássága során elért eredmények is bizonyítják. Akkoriban az egyik legjobb szakember volt az országban, de én, mint embert is rendkívül szerettem.”

Tamás Gyula kapusnak, aki 1970-ben mutatkozott be Angyalföldön, hasonlóan erős emlékei voltak: „Még Diósgyőrben játszottam akkoriban, és a Vasas látogatott hozzánk mérkőzést játszani. A találkozó lefújását követően odajött hozzám és határozott, de kedves hangsúllyal azt mondta nekem: „Maga a Vasasban fog védeni!” Értetlenkedő tekintetem látva hozzá tette: „Ne törődjön semmivel, maga ott fog védeni.” [...] Nem tudom mit intézett az öreg, de azt tudom, hogy egy héten belül a Vasasnál edzettem. Amikor valamit a fejébe vette, azt kétséget nem tűrve véghez vitte, egyszerűen nem lehetett tőle olyat kérni, amit ne intézett volna el. Természetesen megkövetelte a maximális erőbedobással végzett edzésmunkát és a fegyelmet, de emellett csodálatos emberként viselkedett. Nagyon sokat segített nekem karrierem során, én pedig ezt azzal háláltam meg neki, hogy jól védtem, ezért gyümölcsöző volt a mi kapcsolatunk.”

Geress Zoltán még serdülőként ismerkedett meg Illovszky Rudolffal, mint a Vasas utánpótlás-vezetőjével, néhány évvel később azonban úgy hozta a sors, hogy együtt dolgozhattak a Vasas első csapatánál. „Gyermekkoromtól kezdve végig kísérte a pályafutásomat, szerette a saját nevelésű játékosokat és természetesen kölcsönösen szerettem én is őt. Egyszer, amikor a győzelmi prémium mértékéről érdeklődtünk nála, és azt mi - persze viccelődve - keveseltük, akkor ő benyúlt a nadrágja zsebébe, mintha pénzt keresne. Az egész csapat figyelemmel kísérte kézmozdulatát, ő pedig egyszer csak előhúzta az összehajtogatott zsebkendőjét, amivel elegánsan, szó nélkül megtörölte az orrát. Hasonlóan szép emlékként maradt meg, amikor vidéki csapathoz látogattunk bajnoki találkozóra, és egy nappal a mérkőzés előtt leutaztunk, hogy ne aznap, a játék előtt buszozzunk órákat. A vacsora után sétálni mentünk, és természetesen ilyenkor is viccelődtünk, amibe Rudi bácsi mindig partner volt, kivéve, ha edzésről volt szó, mert ott nem volt tréfa.”

tags: #illovszky #rudolf #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Bővebben a magyar szurkolói kultúráról
• Közelmúltbeli események és az Eb-felkészülés
• A Fradi rekorddöntő Európa-liga menetelése
• az ülőröplabda fejlődése
• A francia-angol U19-es rangadó előzetese és tippek