A Fejelés Művészete és Veszélyei a Futballban
A labdarúgásban a fejelés mindig is alapvető eleme volt a játéknak, egy olyan mozdulat, amely gólokat szerez, támadásokat indít és védelmi helyzeteket old meg. Azonban a sportág fejlődésével és a tudományos kutatások előrehaladtával egyre inkább felmerül a kérdés: milyen áron jár ez a látványos technika?
A fejelés sosem volt tiltott a futball szabályai szerint, bár eleinte - érthető okokból - nem volt túl népszerű, a labdák ugyanis nagyon nehezek voltak, esős időben még jobban megszívták magukat, így komolyabb nyak- és fejsérüléseket okoztak a fejesek. A fejes nélküli futball viszont nem hogy távoli jövőnek, de inkább csak fantáziának tűnik, annyira szerves része a játéknak. Bizony sokan átéreztük már, milyen az, amikor egy súlyosra ázott labdát fejjel továbbítunk. Másodpercekig csak kóválygunk a pályán. Akkor mit érezhettek a világ legnagyobb fejelői?
Zidane '98-as Diadalmas Fejesei
Zinedine Zidane neve elválaszthatatlanul összefonódott a fejeléssel, mind a dicsőséges, mind a drámai pillanataival. Az 1998-as hazai rendezésű világbajnokság előtt a franciák nem tartoztak a sportág legszűkebb elitjébe. De 24 évvel ezelőtt Aimé Jacquet nagyon jó csapatot rakott össze. A 16. világbajnokságon igazából már az elődöntőben el kellett volna véreznie Franciaországnak, mert Horvátország lefocizta a házigazdát, és a vb gólkirálya, Davor Suker révén a 46. percben meg is szerezte a vezetést. Lilian Thuram egy percre rá egyenlített, majd a 70. Mi tagadás, Zidane vb-je igencsak feledhető volt az elődöntőig. A Szaúd-Arábia elleni csoportmeccsen kiállították, mert rátaposott Fuad Aminra, és emiatt nem léphetett pályára a Dánia elleni győzelem közben. Kétmeccses eltiltása miatt nem játszott a Paraguay elleni nyolcaddöntőn, és az olaszok ellen sem tűnt ki a negyeddöntőben.
Ekkor jött el Zidane nagy napja. Kétszer is a hálóba fejelte Djorkaeff szögletét, a harmadikat Petit rúgta a hosszabbítás pillanataiban, és Franciaország máris világbajnok volt, először - de nem utoljára - a történelemben. A döntőig egyetlen gólt sem szerző és teljességgel észrevehetetlen Zizouból pedig egy csapásra, egy mérkőzés alapján nemzeti hős lett. Viszont ez a július 12. fordulópont lett Zizou pályafutásában. Addig is jó kis játékosnak tartották, ettől kezdve azonban nyolc éven át megasztár, a világ egyik - ha nem a - legjobb futballistája volt.
A 2006-os Világbajnokság: A Hírhedt Fejes
Zidane pályafutása egy másik, sokkal kevésbé dicsőséges fejessel zárult. A 2006-os németországi világbajnokság aranylabdáját Zinédine Zidane kapta. Ő volt a vb legjobbja, ez nem is vitás. A brazilokat gyakorlatilag egymaga verte meg minden idők legnagyobb világbajnoki játékával. A jelenet beleégett mindazok retinájába, akik vagy a helyszínen, a berlini Olympiastadionban nézték az Olaszország-Franciaország világbajnoki döntőt 2006. július 9-én - 69 ezren -, vagy világszerte, a tévékészülékek előtt. On this day in 2️⃣0️⃣0️⃣6️⃣, the headbutt heard around the world happened 😲Zinedine Zidane was sent off for headbutting Marco Materazzi in the World Cup Final. He never played again.
A 110. percben történt az ominózus eset, a hosszabbítás huszadik percében, 1-1-es állásnál. Idestova tizenhét éve borította homály a futballhistória talán legtöbbeket foglalkoztató rejtélyét. Születtek, persze, elméletek, de az igazságnak az egyik főszereplő, jelen esetben Materazzi, szájából kellett elhangoznia. Nos, tizenhét év után végre kiderült, mit mondott Materazzi Zidane-nak, amiért az mellbe fejelte az olaszt. Amennyiben az Internazionale egykori védője igazat mond, a következő történt. Egyszer csak megpillantottam Materazzit a földön, rászóltam az adóvevőn a két asszisztensemre, hogy láttak-e valamit, de ők nem láttak semmit. Erre Elizondo megállította a játékot, és kiállította Zidane-t, aki pedig addig a mezőny legjobbja volt, a franciák gólját is ő szerezte panenkás tizenegyesből.
Zinedine Zidane’s headbutt on Marco Materazzi | Germany 2006 | FIFA World Cup
A Fejelés Rejtett Veszélyei: Agyi Traumák és CTE
Míg a fejesek a játék szerves részét képezik, a modern tudomány egyre aggasztóbb képet fest az agyi sérülések kockázatáról. Miközben az amerikaifutballisták fej- és agysérülésével egyre többet foglalkoznak a 2000-es évek eleje óta - és lesújtóbbnál lesújtóbb eredményekre jutnak a kutatók -, addig viszonylag kevés figyelem jut a futballisták agykárosodására, amit újabb és újabb tanulmányok szerint nemcsak két játékos összefejelése, hanem önmagában a fejelés is okoz. Ez most könnyen változhat.
A glasgow-i kutatás eredményei egy több éve már egyre erősebben pedzegetett problémára mutattak rá: minden egyes fejes egy kisebb(-nagyobb) agyi traumát eredményez a játékosok fejében. A 2018 januárjában indított vizsgálatot a korábbi angol válogatott és Aston Villa-játékos, Jeff Astle 2002-es halála indította, közvetve. Az 59 éves korában meghalt Astle demenciában szenvedett, az agykárosodásához szinte biztosan a fejelések miatt a fejét ért folyamatos ütések vezettek. Régóta tudjuk már, hogy közvetlen kapcsolat van a fejet érő folyamatos ütések - mint például amit a bokszolók szenvednek el - és a degeneratív idegi elváltozások között, mint amilyen a demencia. Ez a régóta várt kutatás most bizonyította, hogy ugyanez a kapcsolat áll fenn a korábbi futballistáknál is, ez pedig olyan kérdéseket vet fel, amik közvetlen hatással lesznek a modern labdarúgásra.
Tudományos Kutatások és Az Eredmények
Egy friss összegző tanulmány azonban jelentősen közelebb visz a megértéshez. Kiderült, hogy a gyakori fejelés agyi traumát okoz, ami később akár demenciához vezethet. Az erők óriásiak, 5 g-től 60 g-ig terjedhetnek (1 g, azaz 10 méter/másodperc a földi gravitációs gyorsulás, ennek többszöröse éri a fejet). Elég csak hússzor a labdába fejelni, és a memóriateljesítmény a felére csökken. Először memóriaproblémákkal küzdő volt labdarúgók agyát tanulmányozták. Azt találták, hogy szinte mindegyikük a demencia egyik formájában, a krónikus traumás encephalopathiában (CTE), fizikai sérülések okozta memóriazavarban szenved, és mindannyian az Alzheimer-kór jeleit mutatják. Glasgow-i kutatók pedig több mint hétezer, 1900 és 1976 között született egykori skót férfi focista halálának okát hasonlították össze 230 ezer emberével. Hogy mi tartott mostanáig, hogy mindezeket megtudjuk, annak egyszerű oka van: a CTE-t a legutóbbi időkig csak a halál után lehetett kimutatni. Korábban már megvizsgáltak 94, volt NFL (National Football League, amerikai futball-liga) játékos agyát, és kilencvennél bukkantak CTE-re.
Az amerikai futball vizsgálatai is rávilágítanak a problémára. Hiába vannak már-már szürreálisan festő védőfelszerelések, vállvédők, protektorok, szuszpenzorok, fogvédők, na és a bizarr rácsos bukósisakok, éppen a fejsérülések maradandó hatásai és az új tudományos eredmények miatt perlik jelenleg is négy és fél ezren az amerikai futball-ligát. Az amerikaifutball-pályák mellett használatos agyrázkódás-vizsgáló protokoll szerint néhány egyéb reakció mellett a beszéd zavarodottságát, a koordináció pontosságát, illetve a pupillák fényre adott reakcióját ellenőrzik. Ha ezeken a teszteken átmegy a játékos, akkor konstatálják, hogy nincs agyrázkódása, és úgy tekintik, hogy nem szenvedett agysérülést - sokszor vissza is engedik azonnal a pályára tovább játszani és ütközni. A New York-i Rochesteri Egyetem kutatói 38 egyetemi amerikaifutball-játékost vizsgáltak egy évadon át. E kutatásban különösen a középagy állapotát figyelték, amely olyan primitív, nem tudatos életműködéseket irányít, mint a hallás vagy a testhőmérséklet szabályozása. Az eredmények szerint a 38 játékos több mint kétharmada szenvedett el középagysérülést a szezon alatt - noha mindössze kettejüknek volt diagnosztizált agyrázkódása. A sérülés konkrétan a középagy fehérállományában létrejött szerkezeti változást jelentette. Vizsgáltak olyan alanyokat is, akiknek biztosan volt agyrázkódásuk. Az ő középagy-MRI eredményeik sem különböztek jelentősen azoktól az egyetemi focistáktól, akiknek elvileg nem érte különösen nagy ütés a fejét játék közben. A nagy kérdés persze az, hogy mit kezd az amerikaifutball-közösség (vagyis a teljes amerikai társadalom) ezekkel az információkkal, amelyek ma már cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a sport agysorvadást okoz a játékosoknak - legyenek ők felnőttek vagy gyerekek.
A Megelőzés Lehetőségei és A Jövő Szabályai
A növekvő aggodalmak hatására a futballvilág is lépéskényszerbe kerülhet. Gary Lineker, az angol labdarúgósztár szinte ontotta a gólokat a nyolcvanas években. Ám leginkább lábbal, mert ő már negyven éve betiltotta volna a fejelést a fociban. Edzéseken nem is gyakorolta a fejeseket. Meccseken is csak abban az esetben vetemedett ilyesmire, ha elkerülhetetlen volt, akkor is lehetőleg megúszósan, csúsztatva. Nem akart nagyapja, a szintén focista Stanley Abbs nyomdokába lépni, aki már ötvenévesen Parkinson-kórban szenvedett.
A krónikus traumás demencia (CTE) felfedezője és világhírű nigériai származású amerikai kutatója, dr. Bennet Omalu sokat látott már, miután húsz éve vizsgálja az NFL-játékosok feji sérüléseit. Szerinte természetellenes és semmi értelme nincs, hogy egy nagy sebességgel mozgó tárgyat fejjel próbáljunk irányítani. Egy fejlődő agyú, 12-18 év közötti fiatal játékosnak pedig egyáltalán nem lenne szabad a fejét használnia a focipályán. „Az emberi agy egyfajta ballonként lebeg a koponyában, és minden egyes fejeléssel károsodik."
A folytatásban konkrétabb kérdésekre keresik majd a választ a fejsérülésen belüli problémákat külön-külön kezelve, árulta el a játékosok szakszervezetét vezető Gordon Taylor, míg a skót futballelnök, Ian Maxwell azt tette hozzá, hogy ez akár oda is vezethet, hogy komoly átalakításokat eszközöljenek az amatőr- és utánpótlásfutballban. Valami lépés viszont várható, a kérdés az, hogy ez 10-20 éven belül megszületik-e, ahogy szinte minden más sportág lépett az agyrázkódások veszélye miatt. A futballban ugyanez a tizenhatoson kívüli fejelés betiltása lehet - rettenetesen sokat nem venne el a játékból, mégis csökkentené az agykárosodás kockázatát.
Példák a Labdarúgásból: Ronaldo Felépülése és Cristiano Ronaldo Képességei
A fejelés képessége a modern labdarúgásban is kiemelt fontosságú. Kezdjük ott, hogy Cristiano Ronaldót már letesztelték korábban: 2011-ben többek között azt mérték meg laboratóriumi körülmények között, hogy mekkorát tud ugrani. Ennél a mérésnél az is kiderült, hogy 263 centiméteres magasságban volt a feje búbja. A két-három lépésből mért emelkedése azért kiemelkedő szám, mert ezzel lekörözi az NBA-s átlagot, az amerikai profi kosárlabdázók súlypontemelkedése ugyanis átlagosan 71 centiméter. A legtöbbel nem versenyezhet Cristiano Ronaldo, de a futballisták mezőnyében így is kiemelkedő. Köszönheti ezt az adottságainak, a rendkívül alacsony testzsírjának, az izomzatának, a genetikának, de ezen kívül is vannak apróságok, melyek segítik. Ráadásul ezek ötéves tesztek, 26 évesen tudta ezeket a számokat, azóta erősödött, folyamatosan fejlődött az izomzata. A fenti adatokat is érdemes mértéktartással kezelni. A Reuters fotósa jól elkapta a pillanatot a gól előtt, bár ezen a képen többen is rogyasztanak, a 185 centis Ronaldóval együtt felugró hetes számú játékos, James Chester, 177 centiméter magas, őt simán túlugorja. A mellettük álló James Collins tizenkilencesben 188 centi, de ő is rogyaszt. Ezek alapján még az angolok számai is túlzónak tűnnek, de pontosan belőni is nagyon nehéz, mi is csak becsülni tudtunk a fenti képeken.
A labdarúgók karrierjét azonban nemcsak a fejelési képességek, hanem a sérülések is meghatározzák. Különösen igaz ez a brazil Ronaldóra, akinek felépülése a térdsérüléséből hősies volt. Két évvel a végzetesnek tűnő térdsérülését követően, ami nyolc hónapra ledöntötte a lábáról, 2000. április 12-ét írtuk, és hosszas sérülését követően Ronaldo az Inter színeiben a Lazio ellen tért vissza a pályára, az 59. percben cserélte be Marcello Lippi. Hét perc telt még csak el, amikor a 23 éves Fenomén a jobb térdét fogva jajgatva a gyepre zuhant. Senki sem tartózkodott a közelében, szó sem lehetett szabálytalanságról. Gyakorlatilag felrobbant a jobb térde. Úgy tűnt, Ronaldo pályafutásának vége. Mindenesetre megoperálták a párizsi Salpetriere kórházban, majd megkezdődött a hosszas felépülés. Tizenhét hónappal később játszott legközelebb tétmeccsen. Úgy tűnt, nem játszhat a 2002-es vb-n. Soha többé nem lett a régi. Kis pocakot eresztett, nehézkesebb lett, de még így, értékcsökkent Ronaldóként is jobb volt, mint bárki a világon. Volt egy csele, az elastico, amelyet még a nagy Pelé sem tudott igazán megtanulni. Ez Ronaldónak tökéletesen ment. No de beszéljünk a 2002-es vb-ről. A gólok csak jönnek és jönnek és jönnek. Nyolc gólt szerez a világbajnokságon, annyit, mint Pelé a négy vb-jén együttvéve. A vb kieséses szakaszára már új frizurát csináltat magának. Zsírkopaszra borotváltatja a fejét, csak a homloka fölött hagy meg egy kis hajpamacsot. Sokan azt hiszik, elment az esze. Pedig dehogy, ellenkezőleg. Addig mindenki a sérülésemről kérdezősködött. Már nagyon untam. Jokohama, 2022. június 30. Brazília-Németország-döntő. Ez az első eset, hogy Brazília és Németország, a világfutball két csúcsterméke összecsap világbajnokságon. Nagyon erős a német válogatott. Nem a valaha volt legerősebb, de nagyon jó, a kaput pedig Oliver Kahn élete formájában védi. A 67. percig állja a sarat Kahn. Ekkor Ronaldo ellopja a labdát Hamanntól, Rivaldóhoz játszik, és a Barca sztárja rábombázza. 79. perc. Kleberson hozza fel a labdát a jobb szélen, befelé kanyarodik, majd Rivaldóhoz passzol, aki a tizenhatos előtt helyezkedik. Rivaldo átveszi... várjunk csak! Nem veszi át, az utolsó pillanatban átengedi a labdát a lábai között. Hogy az ördögbe látja Ronaldót, aki mögötte érkezik? Nem tudjuk, valószínűleg mágia. A Fenomén megszelídíti, és Asamoah hiába zuhan rá, 16 méterről jobbal a bal sarokba vágja. 2-0. Brazília a világbajnok, ötödször, és eddig utoljára.
Egy Kapus Szemszögéből: Buffon 2006-ban
A 2006-os világbajnokságon, ahol Zidane hírhedt fejese történt, az olasz kapus, Gianluigi Buffon is történelmet írt. Mármost az olaszok nyitó sajtótájékoztatójára elutaztam Duisburgba. Nem bántam meg. Meghurcoltak bennünket, meghurcoltak engem is - kezdte. - Nem tudtunk tisztességesen felkészülni a világbajnokságra, folyton máshol járt az eszünk, talán érthető módon. De itt vagyunk, és Itáliát képviseljük, márpedig aki Itáliát képviseli, annak meg kell halnia a pályán! És ha kell, mi meg is halunk! A végén már könnyben úszott a 28 éves kapus szeme . A többit tudjuk. Buffon pedig a torna legjobb kapusa, az Aranykesztyű tulajdonosa, az All-Star csapat az ő nevével kezdődött. Gigi mindössze két gólt kapott az egész vb-n - a tizenegyespárbajt leszámítva -, abból is az egyik Zaccardo öngólja volt az Egyesült Államok elleni meccsen. A második Zidane büntetője a döntő hetedik percében. Ellenféltől akciógólt egyet sem kapott! A Zaccardótól benyelt öngól és a Zidane-büntető között 460 perc telt el, öt teljes meccs anélkül, hogy megrezzent volna a hálója. A csehek ellen például klubtársa, Pavel Nedved három akkora bombáját hatástalanította, hogy attól tartottam, letörik a keze. Giginek egyetlen komoly fájdalma van, hogy nem sikerült Bajnokok Ligáját nyernie.
