Indukálható MLS rezisztencia
Az antibiotikum-rezisztencia rendkívül sokrétű jelenség, melynek egyik specifikus formája az indukálható MLS rezisztencia, ami a makrolid, linkozamid és sztreptogramin B antibiotikumok elleni ellenállást jelenti. Ahhoz, hogy megértsük ezt és az antibiotikumokkal szembeni ellenállóképesség globális problémáját, először tekintsük át az alapokat.
Mi az antibiotikum-rezisztencia?
Az antibiotikum-rezisztenciának a baktériumok azon tulajdonságát nevezzük, amikor a fertőzéseket okozó baktériumok a kezelésükre alkalmazott antibiotikumok várt hatására nem vagy csak kevéssé érzékenyek. A rezisztencia (ellenállóképesség) egyik fő oka a túl gyakori antibiotikumhasználat.
A tudomány fejlődésével egyre több lehetőség nyílt felvenni a harcot a kórokozókkal szemben - ezzel párhuzamosan azonban a kórokozók is egyre jobb védekezési stratégiákat dolgoztak ki. Ennek eredményeképpen mára olyan „szuperkórokozók” fejlődtek ki, amelyek ellen jelenleg tehetetlenek vagyunk, nincs rájuk megfelelően ható gyógyszer. Ezt a jelenséget, a kórokozók fokozódó ellenálló képességét az antibiotikumokkal szemben nevezzük antimikrobiális rezisztenciának. Az antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességet antibiotikum-rezisztenciának nevezzük, a baktériumokkal ellentétben az emberek azonban nem válhatnak rezisztenssé az antibiotikumokkal szemben.
A multirezisztens kórokozók többféle hatásmechanizmusú antibakteriális szerrel szemben is ellenálló kórokozók. Az általuk okozott fertőzés gyakorlatilag gyógyíthatatlan, elterjedésük pedig egyre égetőbb probléma az orvostudomány számára. Korábban antibiotikumokkal jól kezelhető fertőzések válnak kezelhetetlenné, ami legyengült immunrendszer esetén végzetes is lehet.
A WHO adatai szerint az antimikrobiális rezisztenciának tulajdonítható halálesetek száma 1,27 millió volt 2019-ben, és előfordulhat, hogy a jövőben tovább nő az antibiotikus kezelésnek ellenálló fertőzések száma. Az antibiotikum-rezisztencia elterjedéséhez hozzájárul az indokolatlan és túlzott, nem megfelelő antibiotikumhasználat.
Az antibiotikumok működése és típusai
Az antibiotikumok olyan készítmények, melyekkel baktérium (és egyes esetekben protozoon) okozta fertőzéseket kezelhetünk. Az antibiotikumok hatástalanok a vírusok és gombák által okozott megbetegedések esetén.
Az antibiotikumokat általában hatásmechanizmus vagy hatásspektrum alapján osztályozhatjuk. Azok, amelyek a baktériumok sejtfalát (penicillinek és cefalosporinok) vagy a sejtmembránt (polimixinek) veszik célba, vagy zavarják az alapvető bakteriális enzimeket (rifamicinek, lipiarmicinek, kinolonok és szulfonamidok), azok baktericid, tehát „baktériumölő” hatásúak, elpusztítják a baktériumokat.
A fehérjeszintézis-gátlók (makrolidok, linkozamidok és tetraciklinek) általában bakteriosztatikusak, tehát gátolják a baktérium további szaporodását, növekedését (a baktericid hatású aminoglikozidok kivételével). A szűk spektrumú antibiotikumok csak adott típusú baktériumokat céloznak meg, például a gram-negatív vagy gram-pozitív baktériumokat, míg a széles spektrumú antibiotikumok a baktériumok széles körét érintik.
A mai értelemben vett antibiotikumok felfedezése és fejlesztése a 19. század vége felé indult, és napjainkban is tart, még a 2010-es évek elején is négy új antibiotikumosztályt vezettek be a klinikai használatba: ciklikus lipopeptidek (például daptomicin), glicilciklinek (például tigeciklin), oxazolidinonok (például linezolid) és lipiarmycinek (például fidaxomicin). Jelenleg is aktív kutatási terület az orvostudományban a baktériumok és az antibiotikumok közötti küzdelem megértése.
Spektrum szerinti osztályozás
- Széles spektrumú antibiotikum (empirikus terápia): több, egymástól gyakran lényegesen különböző baktériumtörzs ellen hatékony antibakteriális szer. Akkor alkalmazzák, amikor nem határozzák meg tenyésztéssel a baktérium pontos típusát, mert a tünetek, illetve a területre jellemző baktériumtörzsek alapján sejthető, hogy melyik okozza a panaszokat. Alkalmazásukra addig is sor kerülhet, amíg nincs meg a célzott terápiához szükséges tenyésztés eredménye.
- Szűk spektrumú antibiotikum: olyan hatóanyag, amely csak egy vagy néhány kórokozó faj elpusztítására vagy szaporodásának megállítására képes. Főleg akkor alkalmazzák, ha tudható, hogy milyen kórokozó okozza a panaszokat (célzott terápia).
Hogyan alakul ki az antibiotikum-rezisztencia?
Az élő szervezetek alkalmazkodóképesek, ami azt jelenti, hogy védekezési mechanizmusokat tudnak kifejleszteni az ellenségeikkel és versenytársaikkal szemben, hogy biztosítsák saját túlélésüket. Mint minden élő organizmus, a baktériumok is ki tudnak alakítani bizonyos védekező mechanizmusokat az antibiotikumokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a baktériumok kezelésére használt antibiotikumok egy idő után hatástalanná válnak.
A baktériumok szerzett ellenállóképessége létrejöhet öröklött mechanizmus révén, amikor a mutációt a baktérium a következő generációknak adja tovább új tulajdonságait. Mivel a baktériumok sejtosztódás útján szaporodnak, ezek az új védelmi mechanizmusok átörökítésre kerülnek a következő és az azt követő generációknak. Sok kórokozó mikroorganizmusnak nagyon rövid a generációs ideje; 20-30 perc alatt képesek megduplázni a számukat, ezért minden túlélést segítő előnyös mutáció gyorsan rögzül.
Az antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia növekedése horizontális géntranszfer révén is kialakulhat. A baktériumok közötti horizontális génátvitel azt jelenti, hogy a rezisztencia génjét kódoló DNS szakaszokat a kórokozók képesek egymástól, akár különböző baktériumtörzsektől is átvenni. A lemásolt DNS-szakaszok leggyakrabban plazmidokból származnak, de bekerülhetnek akár a kromoszómából, az integronokból vagy a transzpozonokból is. A rezisztencia természetes genetikai módosulás következménye, amely átmegy az utódgenerációkba, de ami még ennél is fontosabb: gyakran a sejtmagon kívüli génállományhoz (ún.
A több különböző rezisztenciagént hordozó plazmidok többféle antibiotikummal szemben is rezisztenciát biztosíthatnak. Ezeket a több rezisztenciagén hordozó baktériumokat szokás multirezisztens baktériumnak, vagy a köznyelvben „szuperbaktériumnak” is nevezni. Egyes baktériumok még arra is képesek, hogy ezeket a tulajdonságokat átadják más baktériumtípusoknak, lehetővé téve, hogy több baktériumtörzs is ellenállóvá váljon.
Rezisztencia mechanizmusai
Azt, hogy egy baktérium nem reagál egy antibiotikumra, többféle módon tudja elérni:
- Távol tarthatja a kezelőszert önmagától - olyan anyagok termelésével, amelyek elbontják a hatóanyagot, még mielőtt az bejuthatna a baktériumba, és kárt tehetne benne.
- Megakadályozhatja a hatékony koncentráció kialakulását - pumpákat termel, amelyek kipumpálják a baktérium belsejébe jutott hatóanyagot.
- Védheti az antibiotikum támadáspontját - megváltoztatja azoknak a biológiai szerkezeteknek a tulajdonságait, amelyekre a kezelés hatna. (A legismertebb antibiotikum, a penicillin például úgy hat, hogy bizonyos fehérjékhez kötődve nem engedi felépíteni a baktérium sejtfalát, de ezeken a fehérjéken egy apró részletet megváltoztatva máris nem tud hozzájuk kötődni, és hatástalan marad.)
Az antibiotikum-rezisztencia molekuláris mechanizmusai | Syma Khalid professzor
Az antibiotikum-rezisztencia okai
Az antibiotikum- és általában az antimikrobiális rezisztencia nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem az antibiotikumok tartós helytelen használata és túlhasználata miatt, valamint azért, mert az antibiotikumok fejlesztése nem tart lépést a kórokozók változásával. A jelenséget több tényező is erősíti: sok esetben elmarad a célzott terápia; jellemző az indokolatlan antibiotikum-használat az orvosi és az állatorvosi gyógykezelésben; ezt fokozza, hogy immáron 25 éve nem történt új antibiotikum kifejlesztése. Emellett felmerül a szennyező egyéb mikróbák szerepének eshetősége is a génátvitelben.
Hosszú távon antibiotikumrezisztencia kialakulásához vezethet például, ha vírusos megbetegedést antibiotikummal kezelnek, ha a fel nem használt gyógyszerekből származó hulladékot helytelenül kezelik és így a hatóanyag bekerül a talajvízbe, vagy ha az állattartás területén feleslegesen, megelőzésként alkalmaznak antibiotikumos kezelést. Utóbbi esetében a rezisztens kórokozó nem csak az állatokkal való közvetlen érintkezés során kerülhet át az emberre, de a táplálékláncon keresztül is.
Olyan helyeken, ahol elterjedt az antibiotikumhasználat (pl. kórházakban, azon belül is különösen az intenzív, vagy a szeptikus és infektológia osztályokon) nagyobb arányban fordulnak elő multirezisztens törzsek. Minden élőlénynek - így a baktériumoknak is - a túlélés és a szaporodás a célja. Minél több antibiotikumot használ az emberiség, annál több kerül ki a környezetbe aktív hatóanyagként, elpusztítva az arra érzékeny baktériumokat, és túlélési előnyt biztosítva az ellenállóknak (rezisztenseknek). Ennek eredményeként azok a kórokozó baktériumok szaporodnak el, amelyek ellen nagyon nehéz vagy lehetetlen hatékony kezelést végezni.
Veszélyes multirezisztens baktériumtörzsek
A veszélyes, multirezisztens baktériumtörzsek közé tartozik az MRSA (meticillinrezisztens Staphylococcus aureus) és a VRE (vancomycinrezisztens Enterococcus); a meticillin és a vancomycin a legnagyobb hatású antibiotikumok közé tartozik, az ezekkel szemben is ellenálló baktériumok kifejlődése komoly egészségügyi probléma. Az Egyesült Államokban azonosítottak egy E. coli baktériumot, ami minden eddigi ismert vénásan adható antibiotikummal szemben rezisztens volt, így az E. coli rezisztens törzsei már a legveszélyesebb baktériumok közé tartoznak. A Klebsiella baktérium szintén a 2010-es években lett rezisztens az antibiotikumok egy nagy hatású csoportjával szemben.
Jelenleg minden harmadik baktériumtörzs rezisztens a hagyományos antibiotikumokkal szemben. Az antibiotikum-rezisztenssé váló baktériumok évente 1,3 millió halálesetet okoznak világszerte. A kórházi kórokozók, az úgynevezett „szuperbaktériumok" szintén kiemelt problémát jelentenek. Ezek olyan, a kórházakban található multirezisztens baktériumok, amelyek antibiotikumokkal nem kezelhetők. Az MRSA (methicillin rezisztens Staphylococcus aureus) néven ismert multirezisztens baktérium például különösen nagy aggodalomra ad okot.
A baj akkor tetőződik, ha bármely okból legyengült védekezőképességű emberi (vagy állati) szervezetben a multirezisztens feltételes kórokozó baktérium elszaporodik és betegséget okoz. A legyengült immunrendszert sok minden okozhatja: egyéb fertőző betegség (pl. influenza, covid), daganatos betegségek, transzplantáció, egyes gyógyszerek (pl. szteroidok) tartós alkalmazása. Ilyen esetekben a multirezisztens baktérium által okozott betegséget nem lehet antibiotikumokkal meggyógyítani a rezisztencia miatt, és végül a beteg meghal. Az Európai hatóságok előrejelzései szerint hazánkban 2050-re a multirezisztens baktériumok okozta megbetegedések vezető halálokká is válhatnak, írja a Laboratorium.hu. Mindez oda vezethet, hogy 2050-re a multirezisztens baktériumok okozta bármilyen betegség lehet a vezetőhalálok az egész világon.
A helytelen antibiotikumhasználat megelőzése
A nem megfelelő antibiotikus kezelés és az antibiotikumok túlzott használata nemcsak a beteg számára okozhat rövid távon is káros mellékhatásokat, hanem hozzájárult az antibiotikum-rezisztens baktériumok megjelenéséhez. Nem megfelelő a kezelés, ha nem megfelelő típust alkalmazunk, nem megfelelő dózisban, nem megfelelő (akár túl hosszú, akár túl rövid) ideig. Az antibiotikumok túlzott és helytelen alkalmazása az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának fő okai, de említhetnénk még a szükségtelen alkalmazást is, amikor például az antibiotikumokat vírusfertőzésekre vagy másodlagos fertőzések kialakulásának megelőzésére írják fel. Mivel azonban a vírusok önmagukban nem élő szervezetek, ezért nem kezelhetők antibiotikumokkal.
A túlzott antibiotikumhasználat tipikus példája, ha egy vírusos felső légúti „megfázást” antibiotikummal kezelünk, az antibiotikum ugyanis a vírusok ellen nem hat. Szintén gyakran vezet túlzott antibiotikumhasználathoz, ha nem csak terápiás, hanem megelőzési (profilaktikus) célból is használunk antibiotikumokat. Ahelyett, hogy a baktériumokkal az antibiotikumok megfontolt és célzott alkalmazásával vennénk fel a harcot, sokáig túl sok antibiotikumot szedtünk - gyakran helytelenül és véletlenszerűen. A biztonságra való túlzott törekvés azt eredményezte, hogy a másodlagos fertőzések elkerülése érdekében az antibiotikumok gyakran szükségtelenül kerültek felírásra. Ebben pedig gyakran a betegek is hibásak, mivel gyakran nyomást gyakorolnak a háziorvosukra, aki közvetlenül a hétvége vagy a nyaralás előtt felírja a kért antibiotikumot, még akkor is, ha nem biztos, hogy a fertőzés bakteriális eredetű, és egyáltalán kezelhető az adott gyógyszerrel.
Egy hasi műtét előtt adott profilaktikus antibiotikum teljesen megalapozott döntés, de egy egzotikus országba való utazás esetén szedett antibiotikum - hogy azzal megelőzzük a lehetséges hasmenést - már indokolatlan használatnak minősül.
A háziorvos szerepe a rezisztencia elleni küzdelemben
A megfelelő antibakteriális terápia alkalmazása során - természetesen a fertőzés legyőzése mellett - kiemelt figyelmet kell fordítani a gyógyszer hatékonyságának megőrzésére, azaz az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának megelőzésére. A baktériumok ugyanis képesek arra, hogy mutációk vagy kiszelektálódás útján olyan törzset hozzanak létre, amely az eddig hatékony gyógyszerre a későbbiekben már nem reagál.
Amikor a beteg fertőzéses panasszal a háziorvoshoz fordul, az általában széles spektrumú antibiotikumot ír fel. Ezt nevezik empirikus terápiának - nem tudni pontosan, milyen baktérium volt a fertőzés oka, de nagy valószínűséggel hatékony lesz ellene a terápia. Ha váladék- vagy vérmintából laboratóriumban tenyésztés útján pontosan meghatározzák, hogy milyen baktérium okozza a fertőzést, és kifejezetten erre a törzsre hatékony antibiotikumot használnak, akkor célzott terápiában részesül a beteg. Ez azért előnyösebb, mert bár a tenyésztés ideje miatt tovább kell a panaszokat elviselni, a széles spektrumú antibiotikum a szervezet saját baktériumflóráját is károsítja, ráadásul kedvez a multirezisztens kórokozók kialakulásának.
Ha a háziorvos a célzott terápia kiválasztásához tenyésztést végeztet, a leleten a kitenyésztett mikroba és a használt antibiotikumok neve mellett az alábbi információ is megtalálható:
- É = érzékeny. A baktérium a szokásos adagolás mellett biztosan érzékeny az adott antibiotikumra, ezekkel tehát érdemes kezelni.
- M = mérsékelten érzékeny. A baktérium csak emelt dózisban reagálna a kezelésre.
- R = rezisztens. A baktérium ellen hatékony dózis nem alkalmazható.
Ezen adatok alapján dönti el a kezelőorvos, hogy melyik szer vagy kombináció az, amellyel a fertőzés a leghatékonyabban és a legkevesebb mellékhatással kezelhető.
Kórházi intézkedések és infekciókontroll
A célzott terápia alkalmazása különösen a tömeges antibiotikum-felhasználások helyszínén, pl. kórházakban nagyon fontos (de a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is). Ezeken a helyeken ugyanis a betegek folyamatos széles spektrumú antibiotikummal való kezelése nagyon gyorsan multirezisztens formák megjelenéséhez vezethet. Azonban a célzott terápia is elővigyázatosan alkalmazandó: nem szabad folyamatosan egyféle antibiotikumot alkalmazni, hiszen azzal előnyt adnánk egyes rezisztens törzsek kiszelektálódásának.
Ezért a kórházakban külön protokoll van arra, hogy mikor milyen antibiotikumokat használjanak - ezt az Országos Epidemiológiai Központ által minden évben kiadott, a hazai rezisztenciaviszonyokat összefoglaló statisztikák (rezisztencia surveillance) alapján folyamatosan változtatják és naprakészen tartják az ún. antibiotikum-bizottságok. Az antibiotikum-bizottságok olyan, különböző szakemberekből álló csoportok, akik az infekciókontrollért és az antibiotikumok megfelelő használatáért felelősek. Az ő feladatuk figyelemmel kísérni a kórházban megjelenő fertőzéseket, az esetleg megjelenő multirezisztens kórokozókat, és megfelelően védekezni ellenük.
Az infekciókontroll (fertőzésfelügyelet) a kórházi fertőzések megelőzésével és az egészségügyi ellátással összefüggő elkerülhető fertőzések megelőzésével foglalkozó járványügyi gyakorlat.
Mit tehet a lakosság?
Világszerte egyre nagyobb problémát jelentenek a nem megfelelő és túlzó antibiotikum-felhasználás nyomán kialakuló multirezisztens törzsek. Léteznek olyan baktériumok, amelyek az elérhető hatóanyagok egyikére sem reagálnak. Magyarországon jelenleg még nem jelentenek olyan égető problémát, mint pl. az USA-ban, de néhány törzs már itt is megjelent.
Vigyázni kell tehát, hogy ne is válhasson nagyobb problémává, és a megfelelően tervezett, fokozott elővigyázatossággal, megfelelő módon és ideig alkalmazott antibiotikum-terápiákkal ne szelektálódjanak ki potenciálisan halálos, semmilyen gyógyszerre nem reagáló törzsek!
- Senki ne kezdjen öngyógyításba az antibiotikumok önkényes használatával!
- Az előző terápia során megmaradt antibiotikumot ne szedjen be orvosi utasítás nélkül!
- Gyógyszertárban vásárolt, vény nélküli antibakteriális készítmények alkalmazása előtt is konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
- Antibiotikumot csak orvos írhat fel.
- Az antibiotikumok csak bizonyos kórokozók által okozott fertőzések esetén hatékonyak - nem minden antibiotikum alkalmas minden bakteriális fertőzés kezelésére.
- Az antibiotikumok nem alkalmasak megfázás és influenza kezelésére, és nem alkalmazhatók fájdalomcsillapítóként.
- Amennyiben fertőzésre gyanakszik, kérjen tanácsot a patikában tünetei enyhítésére, ameddig eljut orvosához!
- Antibiotikumot pontosan az orvos által meghatározott ideig kell szedni (nem szabad előbb abbahagyni, és nem szabad az előírt mennyiségen túl többet beszedni).
A higiénia fontossága
A fertőzések jelentős része (körülbelül 30%-a) megelőzhető lenne a megfelelő higiéniás rendszabályok betartásával a kórházakban, szociális intézményekben és az otthonokban is. A megelőzés különösen a terápiarezisztens kórokozók esetében nagyon fontos, hiszen ezekben az esetekben a kezelés gyakran nagyon nehéz.
A rendszeres, alapos kézmosás, a kórházi textíliák, felületek és a dolgozó személyzet ruházatának megfelelő fertőtlenítése alapvető a kórházi fertőzések megállításában vagy legalább terjedésének lassításában. Jelentős emberi tényező a kockázatban a kórházi dolgozók higiénés gondossága és szokásai (bemosakodás, műtői viselkedés, ételosztás előtti kézmosás, takarítói felülettisztítás és -fertőtlenítés stb.). Kiemelt jelentőségű az intézményi látogatási rend betartása, a látogatók és a betegek alkalmazkodása és fegyelmezettsége is.
A fertőzés terjedésének megállítási módjai:
- Az eredetileg a felületen, bőrfelületen lévő mikrobák eltávolítása: szappannal, egyéb tisztítószerrel, ezt követően a felület folyó vízzel történő leöblítése.
- A felületen, bőrfelületen található kórokozók ártalmatlanítása: kézfertőtlenítő, felületfertőtlenítő anyag használatával.
Állattartás és környezeti hatások
De nem csak az emberek kezelésénél használják túlzott mértékben az antibiotikumokat: a nagyüzemi gazdálkodás is felelős az antibiotikumok nagymértékű túlhasználatáért. Köztudott, hogy a zárt térben tartott állatok nagy száma elősegíti a fertőzések terjedését. A tömeges fertőzések és az ebből következő esetleges negatív pénzügyi hatások elkerülése érdekében viszont gyakran kevernek antibiotikumot az állati takarmányba. Az ilyen helyekről származó állatok későbbi fogyasztása lehetővé teszi azt is, hogy a húskészítményekből származó rezisztens baktériumok az emberi szervezetbe jussanak. Az ipari állattartás során is nagyon elterjedt volt az antibiotikumhasználat, amit nem csak a fertőzések kezelésére, hanem „növekedésfokozó” szerként is használtak.
Az Európai Unióban 2006 óta tilos antibiotikumokat használni növekedésserkentőként, ezért érdemes az Unió területéről származó húst és húskészítményeket fogyasztani. A fertőzéseket továbbra is lehet antibiotikumokkal kezelni, de a kezelés után annyi időt kell kivárni a vágással, amíg az antibiotikumok lebomlanak. Az antibiotikum az állatok húsának, tejének fogyasztásával az emberi szervezetbe is bekerülhet, valamint a trágyával a földbe jutva szintén fokozza multirezisztens baktériumfajok kialakulásának esélyét.
Jelent-e veszélyt az emberre az állatok antibiotikumos kezelése? Szigorú szabályok írják elő, hogy csak antibiotikum-mentes állati terméket (hús, tej, tojás) lehet emberi fogyasztásra forgalomba hozni. Ezt célozza az élelmezés egészségügyi várakozási idő, amely minden antibiotikum-készítményre megszabja, hogy utolsó alkalmazása után mennyi ideig nem kerülhet emberi fogyasztásra az állati termék. Nagyon fontos, hogy az emberek (mint gyógyszer- illetve állati termék fogyasztók, valamint társállat tartók) szemét felnyissuk, figyelmét felhívjuk a körültekintő, megfontolt antibiotikum használatra: ne adjunk sem embernek, sem haszonállatnak, de még társállatnak se antibiotikumot anélkül, hogy ne végeztettünk volna mikrobiológiai vizsgálatot.
Tisztában kell lennünk azzal - mutatott rá Branduse László, az Eurofins-csoport tagjaként működő VetControl ügyvezetője -, hogy az összetettebb szervezetekben (ember, háziállatok) élő óriási baktériumpopuláció részben önálló, behatárolt egységeket alkot (vagyis az embernek, a sertésnek, a kutyának, a tyúknak megvan a saját fajára jellemző baktérium készlete), de részben össze is függenek egymással, elsősorban a környezetünkben élő baktériumpopuláció közvetítésével. Tehát a rezisztenciáért felelős gének tárháza és kicserélődési terjedési terepe a környezet is. Más szóval nemcsak abban az emberben vagy állatban vagy növényben alakulnak ki rezisztens baktériumok, amelyeket konkrétan antibiotikumokkal kezelnek, hanem a környezetben is. Ezért veszélyesek a környezetbe kikerülő antibiotikum-hatóanyagok.
Adatok az állatgyógyászati antibiotikum-felhasználásról
Az Európai Gyógyszerügynökség közzétette a 2023-as évre vonatkozó első ESUAvet jelentést, amely az állatgyógyászati antimikrobiális szerek forgalmazását és felhasználását egyaránt vizsgálja. Az új, már kötelező tagállami adatszolgáltatásra épülő rendszer pontosabb képet ad az antibiotikum helyzetről. Javult a jelentési hajlandóság, de továbbra is sok a pontatlanul rögzített adat az élelmiszertermelő állatoknál végzett antibiotikumos kezelésekkel kapcsolatban.
A készítmények felhasználásban összességében nincs változás: 2023-ban is az „óvatosan” alkalmazható, D kategóriás szereket adták leggyakrabban az állatorvosok, de nagy mennyiségben használnak B kategóriás, valamint csoportos kezelésre szolgáló készítményeket is. Jelentősen csökkent hazánkban az antibiotikumok eladása az állategészségügyben, ugyanakkor bőven van még miből „lefaragni” - derült ki az Európai Gyógyszerügynökség által nemrég közzétett jelentésből.
Reményt keltő három európai uniós ügynökség közös jelentése, amely bemutatja az antibiotikum-fogyasztás és az antibiotikum-rezisztencia alakulását Európában. Eszerint a legtöbb EU országban kisebb-nagyobb mértékben csökkent az antibiotikumok alkalmazása, esetenként ez a haszonállatok esetében még alacsonyabb is, mint az embereknél. A csökkenő antibiotikum-alkalmazás azt sugallja, hogy a nemzeti szinten hozott intézkedések hatékonyak. Ez pozitív fejlemény, mivel a kolisztint kórházakban is alkalmazzák egyes multirezisztens baktériumokkal fertőzött betegek kezelésére - az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) tavaly nyári közleménye szerint. Meg kell jegyezni azonban, hogy hazánkban korántsem ilyen mértékű a csökkenés: 2050-re a multirezisztens baktériumok okozta megbetegedések ugyanis akár vezető halálokká is válhatnak.
A tudatos szerhasználat jelentősen hozzájárulhat az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók és a rezisztencia terjedése elleni küzdelemhez, épp ezért a megelőző intézkedések és a tudatosság fenntartása továbbra is kulcsfontosságú!
tags: #indukalhato #mls #rezisztencia
