Magyar sikerek és kapcsolatok az Internazionale történetében
Az Internazionale FC története szorosan összefonódik a magyar labdarúgással, különösen az edzői és játékosi posztokon keresztül. Az 1920-as évektől kezdve számos magyar szakember és játékos hagyott mély nyomot a milánói klub életében, akik tevékenységükkel hozzájárultak a „kék-feketék” sikereihez.
A magyar edzők aranykorszaka
Büszkén elmondhatjuk, hogy az 1926 és 1936 közötti tíz évben csak és kizárólag magyar edzői voltak a csapatnak, négy különböző szakember személyében. Ez az időszak megalapozta a klub modern szakmai hátterét.
- Weisz Árpád: Az 1925/26-os szezonban tűnt fel, majd az 1929/30-as szezonban bajnoki címet szerzett az Internazionalével. Sokak szerint a modern edzésmódszerek tőle származnak. Később a Bologna csapatával még három bajnoki címet nyert.
- Viola József: Az 1928/1929-es szezonban vette át a csapat irányítását.
- Tóth (Potya) István: Az 1931/32-es szezonban dirigálta a klubot. Úttörő módon a labdarúgók felkészítésében rendszeresen alkalmazta a tornát és az atlétikát, külön erőnléti edzéseket végeztetett, nagy hangsúlyt helyezve az egyéni virtuozitásra is.
- Feldman Gyula: Weisz Árpád távozása után az 1935/36-os szezonig irányította a csapatot. Feldman a játékosság révén próbált meg sikereket elérni, az edzéseken a tornagyakorlatok közé is játékos elemeket iktatott.
Magyar legendák a pályán
A magyar játékosok közül kiemelkedik Nyers István, aki az Internazionale történetének legeredményesebb légiósa. A statisztikák alapján ő vezeti a klub legeredményesebb külföldi játékosainak listáját a Serie A-ban, 133 találattal. Érdemeinek nagyságát mutatja, hogy még olyan klasszisokat is megelőz a rangsorban, mint a modern korszak kiválósága, Lautaro Martinez.
Kisfia a vörös szőnyegen pózolt Magyar Péterrel az olasz filmfesztiválon
A teljesség kedvéért megemlíthetjük az 1947/48-as szezonban pályára lépő Garay Tibort, valamint Szegedi Miklóst, aki két szezonon keresztül volt a csapat tagja. A közelmúltban pedig a női labdarúgásban is megjelent a magyar vonal: a húszéves Fördős Beatrix védőként igazolt az Inter női együtteséhez, ezzel is erősítve a történelmi szálakat.
| Név | Szerepkör | Időszak |
|---|---|---|
| Weisz Árpád | Edző | 1926-1934 |
| Tóth István | Edző | 1931-1932 |
| Nyers István | Játékos | Legeredményesebb légiós |
| Fördős Beatrix | Játékos | 2024-től |
A hatás, ami megmaradt
Az idősebb generáció tagjai között nem véletlen, hogy a mai napig tartja magát az a mondás, hogy „Az egész világot mi tanítottuk meg focizni.” A magyar szakemberek által bevezetett újítások, mint az atlétikus felkészítés és a modern taktikai elemek, hosszú távon formálták az olasz labdarúgást, és az Internazionale identitásának szerves részévé váltak.
