Magyar legendák az Internazionale és az olasz futball történetében
Az olasz labdarúgásban a 20. század jelentős részében számos magyar tehetség, legyen szó játékosról vagy edzőről, hagyta ott a kéznyomát. Különösen az Internazionale története gazdag magyar hozzájárulásokban, ahol játékosként és edzőként egyaránt meghatározó alakok alkottak maradandót. Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk ezeket a kiemelkedő karriereket, különös tekintettel az Interben eltöltött évekre.
Nyers István - A milánói rangadók specialistája és az Inter gólvágója
Alig több mint három héttel a magyar labdarúgás legfényesebb győzelme, az 1953. november 25-i angol-magyar mérkőzés, a világhírű londoni 6:3 előtt, november 1-jén Internazionale-Milan bajnoki rangadót játszottak Milánóban. Ami aznap történt a San Siro Stadionban, a korszak egyik legnagyobb magyar labdarúgójának, a világ kiemelkedő balszélsőjeként számon tartott Nyers Istvánnak volt lehengerlő egyéni megdicsőülése. A legpontosabban talán a neves olasz hetilap, a Guerin Sportivo 1953. november 3-i számának látványos címlapja világította meg a lényeget: a fókuszban karikatúraszerű rajzon futballmezes labdarúgó vigyorog, ágyúból tüzel az előtte dominó módjára felboruló alakokra, a labdát szimbolizáló ágyúgolyóban az „Inter-Milan 3-0” felirat látható.
Az eltalált áldozatok sorfalát a Milan csapatát megtestesítő játékos, továbbá Antonio Busini, a Milan szakmai igazgatója, Mario Mauprivez, az Internazionale alelnöke, Carlo Masseroni, az Internazionale elnöke adja, utóbbi zsebéből egy „Lemondás” fejléccel ellátott papírka kandikál ki. Az öles betűkkel kiírt cím pedig a következő: „Nyers megverte a Milant és Masseronit”.
A konfliktus és a diadalmas visszatérés
Hihetetlen dráma és személyes elégtétel rajzolódik ki az eseményekből. Nyers István és Masseroni klubelnök között súlyos és elhúzódó ellentétet szült a játékos fizetésemelési követelése, a teljhatalmú mágnás büntetésből nem engedte pályára lépni a magyar csatárt, az Inter az idény első hét találkozóját a nagy góllövő nélkül játszotta le. Az anyagi vitából eredő feszültség még a nyáron kezdődött, amikor a 29 éves csatár feleségét, Annát is Milánóban hagyva előbb Sanremóba távozott, majd nejének rokonságához utazott Szabadkára.
Súlyosbította a támadó helyzetét, hogy valójában még ő tartozott a klubnak, hiszen elmulasztott visszafizetni egy hatmillió lírás előleget, amelyet felvett, miután ellopták a Cadillacjét. Masseroni úr nem engedett álláspontjából, nem kereste a megoldást, inkább megüzente a letiltott játékosnak: „Ha akar valamit, jöjjön ő hozzám. De azt ne várja, hogy meggondolom magam. Inkább lejátsszuk a bajnokságot Nyers nélkül.”
Közeledett azonban a milánói derbi nagy napja, és a bajnoki címvédő Internek nagy szüksége volt a parkoltatott balszélsőre. Így Giuseppe Prisco korábbi titkár meggyőzte a tizenkét tagú klubvezetői tanácsot, hogy segítsék újra a pályára a futballcsillagot, sőt kínáljanak neki hétmillió líra prémiumot. „És mi lesz a hatmillió lírás tartozásával?” - akadékoskodott az elnök, mire a bizottság tagjai legnagyobb meghökkenésére rávágták: „Elengedjük!” A klub első embere továbbra sem támogatta az ötletet, Alfredo Foni edző azonban nem tétovázott, ismét az 1952-1953-as, aranyéremmel zárt bajnoki idény házi gólkirályát tette a csatársor bal oldalára. Nyers István pedig meghálálta a bizalmat: az 50., az 54. és a 73. percben elért mesterhármasával a nap hőse lett.
Karrierje és sikerei az Interben
Nyers István pályafutásának legsikeresebb időszaka kétségtelenül az Internazionalénál töltött 1948 és 1954 közötti néhány év volt. „Üdvözlöm a Milanoi közönséget amely olyan lelkesen biztatott boldog vagyok, hogy Milanoba kerültem az Interhez. Igyekszem, hogy a játék minél jobban menjen, és a csapattal a bajnokságot megnyerjük” - olvassuk magyar nyelvű, kézzel írott üzenetét, amelyet első olaszországi bajnokija, a három gólja miatt is emlékezetes, 4:2-re megnyert Internazionale-Sampdoria mérkőzés után közölt az olasz sajtó.
Az ígéretet beváltotta: 1948-1949-ben 26 góllal bajnoki gólkirály lett, az 1952-1953-as és az 1953-1954-es idényben scudettóhoz segítette a klubot. 182 bajnoki mérkőzésen 133 gólt szerzett, amivel mindmáig hetedik az egyesület örök-góllövőlistáján. Az utána bemutatkozottak közül csak két világbajnoki ezüstérmes, Sandro Mazzola és Roberto Boninsegna, és egy világbajnok, Alessandro Altobelli előzi meg. Nyers, akit az olaszok Stefanónak neveztek a számukra ismeretlenebb István vagy Pista helyett, az első idényében a Serie A gólkirálya lett, míg 1950-ben és 1951-ben is második, 1952-ben harmadik lett, 1953-ig minden szezonban ő volt az Inter leggólerősebb játékosa. Csapatával kétszer bajnok lett (1953, 1954), kétszer második (1949, 1951), s kétszer harmadik (1950, 1952).
Nem túlzás kijelenteni, hogy játékosként ő futotta be a legnagyobb karriert a magyarok közül az olasz futballban. Jelenleg is ő az Internazionale történetének legeredményesebb légiósa 133 találatával, megelőzve olyan neves játékosokat, mint a nemrégiben 112. bajnoki gólját elérő Lautaro Martinez.
Nyers István Inter statisztikái
Nyers István kiemelkedő teljesítményt nyújtott az Internazionale színeiben:
| Idények az Interben | Bajnoki mérkőzések | Gólok (Serie A) | Gólkirályi cím | Bajnoki címek |
|---|---|---|---|---|
| 1948-1954 | 182 | 133 | 1948-1949 (26 gól) | 1952-1953, 1953-1954 |
A milánói derbik és a csapattársak dicsérete
A milánói derbiken Andrij Sevcsenko (Milan, 14 gól) és Giuseppe Meazza (Inter, Milan, 13 gól) után Gunar Nordahllal (Milan, 11 gól) holtversenyben ő a harmadik a gólszerzők rangsorában! Első városi rangadóján góllal nyitott 1948 októberében (Milan-Inter 0:2), 1949 februárjában duplázott (Inter-Milan 4:4), a következő őszön 4:1-es Milan-vezetés után két góljával segített fordítani csapatának (Inter-Milan 6:5), 1950 novemberében győzelmet érő gólt szerzett (Milan-Inter 2:3), 1951 novemberében pontot ért a gólja (Inter-Milan 2:2), 1952 áprilisában csak sovány vigaszt (Milan-Inter 2:1), majd jött az 1953. november 1-i gólparádé.
A milánói stadion névadója, a mindkét városi csapatban nagyot alkotó, az Intertől éppen egy évvel a magyar játékos érkezése előtt visszavonuló csatárklasszis, Giuseppe Meazza így foglalta össze vele kapcsolatos első benyomásait: „Most nyílt alkalmam először alaposan megfigyelni Nyerset. Rettentően tetszik a játéka. Évek óta nem láttunk az Interben hozzá foghatóan kiemelkedő balszélsőt. Könnyedén szabadul el a védőjétől, és érti a játékot. Olyan gólt lőtt, amely kifejezetten lázba hozott, hiszen amúgy magyarosan rúgta meg a labdát, rendkívüli érzékkel. Nem értem, miért kell egy hozzá hasonló játékosnak ilyen messziről futni neki a tizenegyesnek, legalább öt métert szaladt a labdáig. A tegnap látottak alapján megkockáztatom, teljesítménye jobb, mint a csúcsformában lévő Colaussié. Az 1938-as világbajnokságon Colaussiból hiányzott a Nyerséhez fogható dinamikusság, robbanékonyság.”
A róla szóló dicséretekből oldalakon át idézhetnénk; ki a lövőerejét, ki a tizenegyesrúgó képességét, ki cselezőkészségét emelte ki. Ugyanakkor fennmaradtak olyan híresztelések is, hogy a játékostársak nem nézték mindig jó szemmel viselkedését, kihágásait, pazarló életmódjával, szabályokon kívüli szerepével megosztotta az öltözőt is.
Nyers István élete a pályán kívül és pályafutásának végén
A pályán aratott sikerek beragyogták a pályán kívüli mindennapjait is: ha Párizsban kiskirályként élt, Milánóban már szinte császárként. Sokat elárul életformájáról csapattársa, Sergio Brighenti visszaemlékezése: „Az edzésekre amerikai autókkal járt, úgy váltogatta őket, mint a szeretőit. A háború utáni újjáépítés éveit éltük, nem nyüzsögtek az utcán a dúsgazdagok, fényes életvitele, jó megjelenése hamar népszerűséget szerzett neki a nők körében. Emlékszem, amikor olyan lány került a közelébe, aki nem tetszett neki, engem küldött oda, hogy mentsem ki, mondván, nem beszél jól olaszul.”
Az Inter után még két szezont eltöltött az AS Románál, de ekkor már túl volt karrierje csúcsán, ráadásul sportszerűtlen életformája egyre messzebb sodorta a sportág elitjétől. Ezt követően a Barcelonánál is próbálkozott, de hivatalos mérkőzésen nem lépett pályára a csapatban, utoljára az olasz másodosztályban szerepelt. Pályafutása befejezése után feleségével együtt Bolognában telepedtek le. Később visszaköltöztek Szabadkára, a betegséggel küzdő felesége szülővárosába. Az egykori zseniális labdarúgó 2006. március 9-én, 80 évesen, agyvérzés következtében hunyt el a vajdasági városban. A helyi labdarúgó akadémiát róla nevezték el.
Az egykor az olasz Internazionale gólfelelősének számító Nyers István tavaly lett volna 100 éves. A kerek évforduló tiszteletére a Feleki-díjas Csillag Péter egyedülálló kiadványban dolgozta fel a magyar válogatottban is játszó csatár kanyargós életútját, melyből kiderül, hogy a 2005-ben, 80 évesen elhunyt Nyers igazi bohém futballvándorként élt fénykorában. „Párizs, Milánó, Róma ünnepelt futballcsillaga előszeretettel sütkérezett a rivaldafényben, az életéről fennmaradt fényképgyűjtemény mintha egy hollywoodi színészé lenne: a képeken fényes mosolyú nők, csillogó luxusautók, elegáns éttermek és persze tömött stadionok köszönnek vissza.”
Erbstein Ernő szerepe Nyers Interhez szerződésében
Futballtörténeti kuriózumnak számító, a sportszerűség sajátos gesztusáról árulkodó részletre bukkantunk kutatásaink során a La Gazzetta dello Sport 1988. április 23-i számában. A vonatkozó cikkben Giulio Cappelli elárulja, valójában nem más ajánlotta be Nyers Istvánt az Interhez, mint Egri-Erbstein Ernő, a Torino edzője. Az olasz futball egyik legintelligensebb alakjaként emlegetett olasz sportember akkoriban szakmai igazgatóként segítette a milánói klubot és David John Astley edző munkáját, ő bonyolította a gólerős magyar csatár átigazolását a Stade Francais-tól. Állítása szerint ez volt az olasz futballban az első alkalom, hogy közvetítő készítette elő az üzletet, amely nyomán egyébként a párizsi klubnak tízmillió lírát, a játékosnak nyolcmillió lírát fizettek ki.
A nagy Torino tragikus sorsú trénerének, az 1949-ben a supergai légikatasztrófában életét veszítő magyar edzőnek a szerepét illetően honfitársa milánói kibontakozásában, érdemes a témáról szó szerint idézni Cappelli szavait: „A nagyszerű Erbstein, a Torino szakvezetője hívta fel a figyelmemet a Párizsban játszó Nyersre. Kissé gyanakodni kezdtem, így megkérdeztem tőle: »Ha tényleg ennyire ügyes ez a Nyers, miért nem viszed el a Torinóhoz?« Mire ő ezt válaszolta: »Leginkább azért, mert nincs rá szükségem, ott van nekem Mazzola, Loik, Gabetto, Menti, Ossola. És azért sem, mert a Torino tíz ponttal megnyerte a bajnokságot, és az embereknek ez már unalmas. Nem mehet így tovább, erősebb ellenfelekre van szükségünk. Harmadrészt pedig azért, mert a játékosom voltál, a barátomnak tekintelek, és tudom, hogy Nyers átigazolásáért egy napon még hálás leszel nekem.«”
További magyar játékosok az Internazionale színeiben
A közelmúltban magyarként Filkor Attila tartozott az Inter kötelékébe, aki a 2006-2007-es szezonban két Olasz Kupa-meccsen az első csapatban is helyet kapott, mások mellett Francesco Toldo, Nicolás Burdisso, Walter Samuel, Maxwell, Santiago Solari, Dejan Sztankovics, Fabio Grosso és Julio Cruz társaságában.
Weisz Árpád - Az Internazionale magyar úttörője és Meazza felfedezője
Az Inter történetében nem csak játékosként, hanem edzőként is meghatározó szerepet játszottak magyar szakemberek. Az első magyar, aki az Interhez került, Weisz Árpád volt, még 1925-1926-ban, játékosként. Edzőként pedig ő lett az, aki a klub első Serie A-s bajnoki címét nyerte. Weisz Árpád három időszakban is irányította az Intert a húszas-harmincas években. 1926 és 1928 között, majd 1929-1930-ban, végül 1929 és 1931 között állt az akkor Ambrosianának nevezett együttes élén.
Milánóban a scudetto elnyerése mellett a legnagyobb sikereként a következő évtized egyik legkiválóbb csatárának, az akkor még csak tizenhét éves, később kétszeres világbajnok Giuseppe „Peppino” Meazza felfedezését tartják. A legenda szerint Weisz egyik játékosa, a későbbi sikeres szakvezető, Fulvio Bernardini az ifjúsági együttes edzésén szúrta ki Meazza kimagasló képességeit, majd megkérte a magyar edzőt, hogy nézze meg a tehetséges csatárt. Weisz döntését az idősebb csapattársak nagy része gúnyosan fogadta, de Meazza minden kétkedőnek csattanós választ adott a debütálása alkalmával szerzett két góljával. Weisz mindössze 34 évesen lett bajnok, ezzel máig ő a legfiatalabb edző az olasz liga történetében, aki első helyhez segítette csapatát.
Az 1938-ban a faji törvények miatt Olaszországból elmenekült. Feleségével és gyermekeivel együtt 1944-ben a holokauszt áldozata lett. Emléktáblát avattak Weisz Árpádnak, az Internazionale egykori magyar edzőjének tiszteletére szülővárosában, Solton, labdarúgópálya klubépületének falán. A mai napig Olaszország egyik legsikeresebb edzőjeként, a labdarúgás-elmélet és az olasz edzőszakma úttörőjeként tartják számon.
További magyar edzők az Internazionale élén
A magyarok által uralt évtized után az Inter történetében még több magyar tréner is dirigált. A Weisz által vezetett bajnoki cím után a következő idényben a címvédőt a több olasz csapatnál is megforduló Tóth „Potya” István az ötödik helyre kormányozta be. Később, 1934 és 1936 között az MTK korábbi négyszeres magyar bajnok hátvédje, Feldmann Gyula volt az edző, akivel egy második és egy negyedik helyet szerzett a csapat. Végül, 1941-1942-es idény közben Molnár Ferencet alkalmazták az Inter élén.
A magyar edzők aranykora Olaszországban
Az olasz labdarúgásban az 1920-as évektől az 1940-es évek elejéig megannyi magyar edző vállalt munkát, valamennyi patinás csapat történetében találkozhatunk honfitársaink nevével. Napjainkban ugyan elképzelhetetlen lenne, ám a két világháború között több tucatnyi magyar edző dolgozott olasz futballkluboknál. A Serie A-nak volt olyan szezonja, amikor a 18 csapatból 12-t honfitársunk irányított, a másodosztályban is hemzsegtek a magyar szakemberek, de az is sokatmondó tény, hogy az 1938-as világbajnok olasz válogatott valamennyi játékosa dolgozott pályafutása során magyar trénerrel.
Magyar edzők az AC Milan élén
Az AC Milan történetében ugyancsak négy magyar edző nevével találkozunk az 1930-as és az 1950-es évek között. A Ferencváros és a Vasas korábbi fedezete, Bánás József 1924 és 1926 között először aktív játékosként fordult meg a Rossonerinél, majd több ízben volt a Milan trénere - első alkalommal 1931 és 1933 között, majd 1938 és 1940 között felelt a szakmai munkáért. A köztes időszakban egy szezon erejéig Viola József irányított, aki később technikai igazgatóként támogatta Bánás munkáját.
A legemlékezetesebb magyar edző azonban kétségkívül Czeizler Lajos volt, aki a Milan első Serie A-s bajnoki címéhez segítette a klubot. A hevesi származású szakember a milánói szerepvállalása előtt hat év alatt ötször ünnepelt svéd bajnoki címet az IFK Norrköpinggel, és a Milanhoz csábította a csapat későbbi két legendás játékosát, Gunnar Nordahlt és Nils Liedholmot (valamint Gunnar Grent az IFK Göteborgtól), akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a régóta várt bajnoki címből. Nordahl ráadásul 221 góljával máig az AC Milan történetének legeredményesebb játékosa. Czeizler később további olasz klubcsapatok irányítása mellett az olasz válogatott szövetségi kapitánya is volt.
Őt követően még Guttmann Béla dolgozott a klubnál magyar edzőként. A Benfica későbbi BEK-győztes mesterével azonban hiába vezették a bajnokságot, 1955 elején - feltehetően - csapaton belül szervezkedések miatt menesztették. Az egykori négyszeres válogatott fedezet ars poeticája volt, hogy legkésőbb két szezon után távoznia kell a klubjától, mert másképp nem tudott megújulni és egyetlen helyen sem akart kötelezettséget vállalni. Ezt követően íratta bele a szerződéseibe, hogy nem rúghatják ki, ha csapata vezeti a bajnokságot.
Honfitársaink a többi lombardiai és liguriai csapatnál
Az olasz futball történetében az Internazionale és a Milan mellett számos más lombardiai és liguriai klubnál is dolgoztak magyar edzők, hozzájárulva a helyi labdarúgás fejlődéséhez. Az Atalanta első magyar edzője a Ferencváros korábbi négyszeres bajnok fedezete, Payer Imre volt, aki az 1927-1928-as szezonban feljuttatta a csapatot a legmagasabb osztályba. Kertész Géza vezetésével pedig 1938-1939-ben harmadikok lettek a második vonalban. Az olaszországi térnyerés idején a Brescia kötelékében is több honfitársunk fordult meg, mint például Schöffer Imre és Hlavay György.
A Cremonese történetében ugyancsak számtalan honfitársunk nevével találkozhatunk. A sort Payer nyitotta, aki az 1920-as években három egymást követő szezonban vezette az első osztályban szereplő csapatot. Bánás József is dolgozott itt, majd Halmos Armand, Károly Béla, Chrappan Ottó és Stürmer Károly is megfordult a kispadon. Az 1893-as alapításával a legrégebbi olasz klubot, a Genoa CFC-t az 1930-as években Székány Géza, Nagy József és Orth György is irányította. A ma is ismert Sampdoria 1946-ban jött létre, ahol egyetlen magyar edző dolgozott, Czeizler Lajos az 1954-1955-ös szezon közben vette át a csapatot.
tags: #internazionale #korabbi #roman #jatekos
