Az Ismerős Arcok „Nélküled” című dala: A Puskás Aréna avatójának emlékezetes pillanata és a nemzeti érzés
Péntek este valami egészen különleges dolog történt az új nemzeti stadionban, ahol remélhetőleg hamarosan - mert tökéletesen alkalmas rá - akár BL-döntőt is láthatunk. Hihetetlen élmény volt a dunaszerdahelyiek által énekelt Nélküled a Puskás Aréna avatóján. Egyelőre még csak Uruguay válogatottját fogadtuk - és hát sajnos, kikaptunk tőlük. De az est fénypontja sokak számára nem a mérkőzés, hanem egy dal volt, amely mélyen megérintette a közönséget.
A „Nélküled” és a DAC - Egy közösség himnusza
Az Ismerős Arcok klasszikusa, a „Nélküled”, a dunaszerdahelyi DAC, a csallóközi magyar csapat himnuszaként is szolgál régóta. Ez a dal az évek során egy teljes felvidéki magyar közösség amolyan „második himnuszává” vált, amely a nemzeti Himnuszunkat nem relativizálja, hanem egy teljesen más síkon, más minőségben, de meghatározóan erősíti a közösségi érzést. Most az anyaországban is hasonlóan „nagyot ütött” az előadás, amely a stadion avatóján zajlott.
Libabőr! Így szólt a Nélküled Stuttgartban!
A dal népszerűsége számokban
Ez a dal az Ismerős Arcok együttes „Nélküled” című slágere volt, amint azt - úgy tűnik - az ATV-s Benyó Ritán, az indexes Miklósi Gáboron és Erdélyi Zsolton kívül mindenki tudja. Igen, egész nyugodtan nevezzük slágernek, bármennyire is tör ki erőltetett vihogásban az ellenzéki propagandamédia, amikor ezt a szót használjuk a dalra.
A „Nélküled” jelenleg 850 ezer meghallgatásnál tart a Spotify-on, 38 millió megtekintésnél a YouTube-on. Összehasonlításképp nézzük meg más magyar slágerek adatait:
| Dal címe | Előadó | Spotify stream | YouTube megtekintés |
|---|---|---|---|
| Nélküled | Ismerős Arcok | 850 000 | 38 000 000 |
| Apuveddmeg | Wellhello | 2 200 000 | 30 000 000 |
| Valami van a levegőben | Halott Pénz | 2 800 000 | 33 000 000 |
| Meggyfa | Horváth Tamás | 1 500 000 | 23 000 000 |
| Autó egy szerpentinen | Quimby | 1 350 000 | 1 900 000 |
Mint láthatjuk, a Quimby legsikeresebb felvétele, az „Autó egy szerpentinen” számai a YouTube-on a fasorban sincsenek a „Nélküled” mellett. Mindez természetesen nem jelent semmit az egyes zeneszámok minőségével kapcsolatban, de arról azért mégiscsak köteteket mesél, hogy milyen kaliberű dalról van szó, kikkel játszik egy ligában az Ismerős Arcok. Olyannyira, hogy a YouTube-on mindösszesen 5(!) db magyar dal van, amit többször néztek volna meg a „Nélküled”-nél. Ráadásul az 5-ből 3 a TV2 legnagyobb sztárjának, Majkának a nevéhez fűződik.
Médiareakciók és a vita a giccsről
Nos, tehát, vajon az az ember nevetséges-e, aki felállva, átéléssel énekli a gigaslágert (ahogy általában a slágereket szoktuk bármilyen rendezvényen, koncerten), vagy az, aki még csak nem is hallott róla? Nem, nem hagyjuk a levegőben a költői kérdést, mondjuk ki bátran: az ellenzéki cselédmédia nagyképű, nagypofájú, önhitt, bunkóskodó, mások teljesítményét kiröhögő firkászai nem csak nevetségesek, hanem szánalmasak is.
Szánalmas, hogy nem ismerik az egyik legnagyobb magyar slágert, még szánalmasabb, hogy azokon röhögnek (bocsánat, röfögnek), akik felállva éneklik ezt a dalt, leminősítve, degradálva azt a több, mint 60 ezer embert, akik ott voltak és énekelték. A legszánalmasabb pedig az, ahogy a dal és a közös éneklés által kiváltott emelkedett hangulatot, az érzést, az ott létrejövő, megható, valódi, giccsmentes pátoszt igyekeznek degradálni.
A megnyitón elhangzott dal kapcsán bravúros „újságírói” teljesítményt láthatunk. Még talán Hont András volt a legvisszafogottabb, aki írt egy bevezetőt arról, hogy mit jelent a giccs és az általa keltett könnycseppek - amiben történetesen egyébként igaza lenne, csak nem veszi észre, hogy ez a dal ez nem giccs. Igen, erős, érzelmes, még a hatásvadász szót is el tudjuk fogadni - de valódi hatást fejt ki. Egyáltalán nem giccses. Persze ez is egy, a baloldalra jellemző, tipikusan sátáni megoldás: egy féligazsággal először „beetetni” az olvasót, és az így keltett szimpátiát kihasználva bevinni az ütést. Mert hogy ezután kimondja Hont a tutit: a dal egyszerűen szar. Ez persze már szubjektív, ezen már akár lehet egy picit vitázni… Hát, tegyük is.
Az Ismerős Arcok helye a nemzeti rockban
Általában szokás az úgynevezett nemzeti rockot lesajnáló jelzőkkel illetni, természetesen elsősorban libsi közökben, de zenész körökben is. A kettő között persze erős az átfedés, de messze nem teljes. Tény, hogy vannak olyan zenekarok a stílus első vonalában is, akiknél a zenei minőség nagyjából egy „jobboldali Pa-Dö-Dö” szintet üt meg, vagy nevezhető akár verbunkos-mulatósnak is. És tényleg nem jó. Még ha a tartalmi résszel, a mondanivalóval akár szimpatizálunk is.
Aztán vannak a metálosabb csapatok, akik nyilván eleve egy szűkebb közönséghez szólnak. Meg persze vannak (vagy a legtöbb esetben már inkább csak voltak) a műfaj nagy úttörői (Egészséges Fejbőr, Magozott Cseresznye, Oi-kor, stb.), akik még egy teljesen más közegben, sok szempontból nehezebb körülmények között, még nagyobb ellenszélben - bár lemezeladások szempontjából még egy szerencsésebb korban - működtek. És vannak (tán még mindig vannak) a legextrémebb, valóban sokszor vállalhatatlan, igazi underground csapatok (Divízió 88, Vádló Bitófák, stb.).
És végül van az Ismerős Arcok. Egy olyan úgynevezett nemzeti rockzenekar, amelyik zeneileg is teljesen rendben van, egy profi produkció. Se nem giccses, se nem gagyi, se nem provokatív, se nem vállalhatatlan. Nem hogy nem magyarkodnak, nem irredenta dalokat énekelnek, de még csak nem is köszön vissza minden számukban a nemzeti gondolat. Példaként említhető az „Eltűnni csendben” vagy a „Szívemben tudlak” című daluk. Egyszerűen csak zenélnek, dalokat írnak - nyilván jobbakat és rosszabbakat is, ahogy minden előadó -, és ehhez tartozik egy alap érzés, egy elköteleződés, egy határozott kiállás. Nem erőszakosan, nem szájbarágósan. Ettől persze lehet nem szeretni a zenekart.
A közös éneklés és a felemelő nemzeti élmény
De ez az erőltetett fikázás, amit az elmúlt napokban véghez visznek, egy dolgot egyértelműen mutat: ez betalált, és nagyon fáj nekik. Nagyon fáj, hogy volt egy újabb felemelő, közös nemzeti élményünk, nem csak a stadion felavatása és a mérkőzés, hanem a közös éneklés is. A kritikusok visítanak, vonyítanak, sivalkodnak. Mert ismét kiderült: felemelő, katartikus közösségi élményeket még mindig tud adni a jobboldal, és csak a jobboldal tud adni.
tags: #ismeros #arcok #nelkuled #stadion
