Tokiói Olimpia és Japán Városfejlődése: Stadionok, Népesség és Kihívások
Vajon jól meg lehet-e rendezni a világ egyik legnagyobb metropoliszában, egy világjárvány idején az olimpiát? Milyen hatással van Tokió egyedi városfejlődése az olimpia szervezésére? A felkelő nap országa 2013-ban nyerte el a 2020-as olimpia rendezési jogát, azonban - mint oly sok mindent az elmúlt több mint egy évben - ezt is el kellett halasztani a pandémia miatt. Az új dátum a július 23. és augusztus 8. közötti időszak lett. Az olimpia szervezése, megrendezése körül - a közeli dátum ellenére - még mindig sok a kérdés.
Japán számára az olimpia megrendezése nemcsak az azzal járó szokásos presztízs miatt fontos, mélyebb gyökerei is vannak. A fukusimai balesettel kapcsolatos kihívások legyőzését és az újjáépítés sikerességét is bizonyítani szeretnék, valamint a katasztrófából következő negatív országimázs helyreállítása is a célok között szerepel. A koronavírus megjelenésével azonban a járvány leküzdésének képét is hozzácsatolták az eseményhez.
Tokió Egyedi Urbanizációja és Háttere
Tokió 38 millió lakossal a világ legnagyobb városa. A Japán keleti partján fekvő főváros mellett nagyvárosok láncolata fekszik, így ha Tokiótól Oszakáig sorra vesszük a metropoliszokat, egy 80 millió fős gócot találunk. Japán lakosságának több mint 90 százaléka városlakó, 1945 és 2020 között nagyjából 90 millióval nőtt a városi lakosság létszáma. Szigorúan, német mintára tervezték városaikat, azonban ez a rendezettség nem volt fenntartható: a gyors iparosodás hatására a népesség olyan mértékben növekedett, hogy a várostervezés nem tudta tartani az ütemet.
Japán a második világháború után is hasonló problémával találta szemben magát: egészen a ‘60-as évek végéig nem volt pénzügyi kapacitás a várostervezésre, mindenki ott épített, ahol tudott. A városi népesség azonban tovább növekedett: a gazdasági fejlődéssel járó népességnövekedés mellett a birtokaprózódás miatt egyre többen vándoroltak a városokba, hiszen elvesztették a megélhetésüket vidéken. Tokió népessége 1945-ben 3-6 millió fő volt, a város pedig nem volt képes ellátni a beáramló tömegeket megfelelő lakhatással és közműszolgáltatásokkal.
1986 és 1990 között az ingatlanárak megháromszorozódtak, így jött létre a japán ingatlanbuborék. A lakhatási szegénység továbbra is problémát jelentett, a buborék növekedését mégsem akarta senki megállítani. Mikor 1991-ben “kipukkadt” a buborék, az ingatlanárak gyakorlatilag fél év alatt megfeleződtek, és Japán két évnyi GDP-jének megfelelő összeget veszített. Az 1990-es évek a csapás kiigazításával teltek, ekkor kezdett el stagnálni Japán GDP-növekedése, ezért gyakran ezt az elvesztegetett évtizednek is nevezik. A tokiói olimpia szervezését tehát a koronavírus-járvány mellett az urbanizáció által okozott problémák is nehezítik.
Az Olimpiai Létesítmények és Költségek Dilemmája
A világ legdrágább városában továbbra is csillagászati ára van az ingatlanoknak, ami a sportolók és az őket kísérő média elszállásolását is megnehezíti. A tokiói öbölben egy mesterséges szigeten építették fel az olimpiai falut, amit a lakosság számára értékesítettek. Olyan magas kötbérek mellett kötöttek azonban szerződést a kivitelezésre, hogy az eredeti időpontnál hamarabb át kellett adni a falut a lakosságnak. A városrész építését így kellett tovább folytatni, bővíteni kellett gyors és drága építkezésekkel, hogy el tudják szállásolni a sportolókat.
A költséghatékonyság és a fenntarthatóság jegyében az új stadionok építése mellett az 1964-es olimpia helyszíneinek felújítása is tervben volt, azonban ez a vártnál több erőforrást igényelt az épületek leromlott állapota miatt. Az új stadionoknak nehéz volt helyet találni az ingatlanhelyzet miatt, a régiek pedig a világháború utáni kaotikus városfejlődés áldozatai. Aki egyik eseményről a másikra szeretne közlekedni, annak potenciálisan kétszer-háromszor át kell szállnia egy 40 km-es távon.
Miért nyereséges a tokiói metró, és miért nem a New York-i? | WSJ US vs. Japán
Költségvetési szempontból sem lenne célszerű elnapolni az ötkarikás játékokat: az eredetileg 6,7 milliárd dollár összköltségvetéssel bíró esemény költsége a legújabb becslések szerint már meghatszorozódott.
Az Olimpia Költségvetésének Alakulása
| Kategória | Összeg (milliárd USD) |
|---|---|
| Eredeti becslés (2013) | 6.7 |
| Legújabb becslés | 40 |
Az Olimpia a Pandémia Árnyékában
Rengeteg találgatás, nehézség és átszervezés után, a hivatalosan továbbra is 2020. évi nyári olimpiai játékoknak nevezett esemény kezdetéig egyre kevesebb idő van hátra. A rendezési jogot 2013-ban elnyerő Japán tavaly márciusban olyan helyzetbe került, ahol az esemény egy évvel való elhalasztásán kívül nem sok opciója adódott - különösen azt követően, hogy Ausztria és Kanada is jelezték, nem vesznek részt az eseményen, ezáltal teremtve egy esetleg kiszállási cunamit az államok részéről. A járványhelyzet súlyossága fokozódott, hisz ahogy Japánban a 2020 tavaszán erőteljesnek hitt hullámmal - amikor napi 500-700 körüli esetet regisztráltak - szemben, később már közel 8000 beteget azonosítottak egyetlen nap alatt. Miközben az oltási kampányok tekintetében jelentős eltérések vannak államok között, ahogy globális szinten sem sikerült nagy lépéseket tenni a normalitáshoz való visszatérésben.
Az a cél, hogy az olimpia a járvány leküzdésének közös szimbóluma lesz, sikertelennek mondható: Japán jelenleg négy hullámon van túl, de a lakosság átoltottsága mindössze nagyjából 6 százalékos, a határaik gyakorlatilag teljesen zárva vannak, és nem fognak az országba engedni az olimpiára érkező külföldi nézőket.
A Japán Közvélemény és a Helyi Nézők Kérdése
A lakosság sem elégedett a döntéssel, hogy Tokióban legyen az olimpia. A vírustól való félelem és az egészségügyi kapacitások szűkössége mellett a tokióiak mindennapi életében is jelentős változást hozott és hozhat a szervezés. Az olimpiával járó gazdasági fellendülés jelentősen megdrágíthatja a mindennapi életet a fővárosban, és a tömegek jelenléte sem kellemes a helyiek számára. A járvány miatt az olimpiai falut idén teljesen elszigetelik, és a sportolók nem mehetnek városnéző körutakra.
Az esemény központi szereplője persze továbbra is a 206 nemzetet képviselő 11 ezer sportoló lesz, ám mi történik az olimpia lelkével, a szurkolókkal? Végül olyan döntés született, hogy a sportolók rendkívül szigorú szabályokat betartva, akár napi tesztelés mellett versenyezhetnek az olimpián, míg más külföldiek nem lesznek jelen. Attól függetlenül azonban, hogy a szervezők végül miként döntenek a hazai rajongók belépési lehetőségeit illetően, fontos látni, hogy korántsem egyértelmű, merre is billen a mérleg nyelve.
Az európai példából kiindulva az első válasz az lehetne, hogy természetesen ilyen körülmények között csak zárt kapus sporteseményeket szabad tartani, így az olimpiát is üres lelátók alatt kell rendezni. Az országban tavaly júniusban indultak újra a főbb csapatsportok, egy ezen célra kialakított operatív törzs pedig külön szabályokat hozott annak érdekében, hogy legalább a szurkolók egy része jelen lehessen a baseball- és futballmérkőzéseken, mindezt természetesen olyan formában, hogy a járvány ne terjedjen erőteljesebben.
A japánok egyfajta tudományos kísérletként tekintenek a publikus sporteseményekre a járvány idején. A kísérlet természetesen nem azt takarja, hogy a szervezők szándékosan megnézik, miként is terjed a vírus a szurkolók között, hanem hogy minden részletre figyelmet fordítanak, legyen az a maszkviselés (és annak ellenőrzése), a beléptetés menete, a távolságtartás biztosítása, a büfékben való vásárlás, illetve a mosdók használatának biztonságossá tétele, továbbá a stadionokból való távozás megszervezése.
Miért nyereséges a tokiói metró, és miért nem a New York-i? | WSJ US vs. Japán
Mindenre azonban nincs ráhatásuk a szervezőknek sem, ami azért is érzékeny téma, mert például a január 4-én tartott japán kupadöntőt követően (ahol amúgy 24 ezer rajongó volt jelen a Nemzeti Olimpiai Stadionban) körülbelül a nézők 35 százaléka döntött amellett, hogy a hazajutás helyett inkább más helyszíneken - például éttermekben, kocsmákban - töltse az időt. Igaz nyitott éttermekben és kocsmákban sokan tartózkodnának akkor is, ha a stadionokba nem engednék be a nézőket, ha pedig az éttermek is zárva lennének, akkor megnövekedhetne a házibulik és különböző privát összejövetelek száma.
Az biztos, hogy rendhagyó olimpiára kerül sor az idei évben, ugyanis a külföldi szurkolók hiányában épp a sport diverzitásának öröme vész el számos tekintetben.
