A játék és a tanulás kapcsolata az óvodában: Kompenzáció és fejlesztés
A gyermekjáték kiemelt szerepet tölt be az óvodáskorú gyermekek fejlődésében, hiszen ez az a tevékenység, amely leginkább képes befolyásolni a gyermek szinte valamennyi pszichés, motoros és szociális személyiségkomponensét. Játékkal, játszás közben fedezi fel, ismeri meg környezetét, s ismeri fel önmaga lehetőségeit és korlátait is. Felfedező hajlama, kíváncsisága, tevékenységi vágya, a felnőtthöz való hasonlítás igénye, szocializációs indítékai a pszichikus szükséglet rangjára emelik a játékot.
A tanulás pszichológiai megközelítésben megelőzi a játékot, majd a játék válik azzá a színtérré, ahol a tanulás a legeredményesebb lehet. Ez az óvodás korra akkor alkalmazható igazán, ha a tanulás minden mozzanatában játékos jellegű. Az óvodapedagógus szerepe mindkét tevékenységi formában meghatározó. Az óvodapedagógus az általa teremtett tanulási helyzetekben nem feledkezhet meg a tanulás játékos jellegéről, a tanulásban is érvényesülő gyermeki igényekről, szükségletekről. A játéknak és a tanulásnak egyaránt szervezeti kerete az óvoda.
A játékosság mint meghatározó elv az óvodai nevelésben
A játékosság az óvodai élet és a benne zajló tanulás olyan szinguláris elve, amelynek célja a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás folyamatában. Ez egyfelől az óvoda egész légkörének, mint a különböző tanulási formák színterének játékos hangulatát jelenti, másfelől pedig (a kezdeményezett/irányított tanuláshoz kapcsolódva) azoknak a belső és külső feltételeknek a megteremtését, amelyek révén a játékban megnyilvánuló.
Az utánzás szerepe a játékban és a tanulásban
Az utánzás az óvodás korban döntő meghatározója a játéknak és a tanulásnak. Három éves korban megkezdődik a nemi szerepek utánzása, az identitás erősödése. Öt éves korban a gyermekek már kizárólag nemi hovatartozásuknak megfelelő szerepet vesznek fel. A fiúk új szerepekben jelennek meg: hősöket, kalandvágyókat, ismert személyeket utánoznak. Mindkét nem szívesen veszi át a pedagógus játszó szerepét, vállalkozik tudatos szerepcserére, és játszik el jellemeket. A fiúk elsősorban a konstrukciós játékokat, az utazásos felfedezéseket kedvelik, amihez alkalmanként a lányok is csatlakoznak.
A játékbeli utánzások egyben a tanulás alapjai is. Ezen kívül vannak a tanulással összefüggő utánzások is, amelyek nem játékok, de játékos jellegűek. Probléma megoldási stratégiákat, magatartásformákat sajátíthat el a gyermek akár a felnőtt, akár kortársai tevékenységének megfigyelésével, utánzásával. A megfigyeléses tanulás lehet önálló tanulási forma, az utánzásos tanulás előzménye és kísérője, és a gyakorlati tevékenység része.
A kérdések jelentősége a tanulási folyamatban
A kisgyermek kérdései révén kap választ és segítséget a környezetéből szerzett benyomásai, tapasztalatai megértéséhez. Kérdései segítségével rendeződnek az őt ért tagolatlan környezeti hatások. A kérdések legtöbbször játék közben és a megfigyelések eredményeként fogalmazódnak meg. A kérdésekben a gyermeknek a kérdezett iránti bizalma fejeződik ki. Válaszaink közben rendkívül fontos a kapcsolat megőrzése és elmélyítése. A derűs légkörre a társakhoz intézett kérdések megfogalmazásához is szükség van.
Problémamegoldás és gyakorlás mint tanulási formák
Mindenfajta játék során előfordulhat problémamegoldásra váró szituáció. A felmerülő problémahelyzetek megoldásához néha szükség van az óvodapedagógus segítségére, ugyanakkor a problémahelyzetek kívánják meg a legtöbb önállóságot és a legnagyobb erőfeszítést a gyermektől. Ezért a gyermekeknek nyújtott segítés nagy szakértelmet és türelmet igényel az óvodapedagógustól.
A gyakorlás szintén lehet egyfajta tanulási forma, amely a játék megnyilvánulási formája is egyben. Az óvodáskorú gyermekek közismerten a játékukba építik be az érdeklődésükre számot tartó élményeiket, tapasztalataikat - gyakorolva ezzel meglévő és alakuló képességeiket. Ezek lehetnek ismétlő, alkalmazó vagy komplex gyakorlások.
A képességfejlesztő játékok szerepe az óvodában
A különböző képességfejlesztő játékok is játékok, és nem olyan játékfeladatok, amelyekből hiányoznak a játék alapvető jellemzői (szabad, önkéntes, variálható, többféle megoldást lehetővé tevő, interaktív, kapcsolatra épülő, örömszerző). Ezek a játékok belső tartalmukkal és struktúrájukkal, szabályaikkal hatnak a gyermekekre. A képességfejlesztő játék is játék, éppen ezért a játszás folyamatában meg kell elégednünk azon spontán tanulási hatásokkal, amelyeket ezek a játékok önmagukban hordoznak, mellőzve minden további szándékos tanulási mozzanatot. Éppen elég tanulási lehetőség az, ami az örömmel végzett képességfejlesztő gyakorlás közben éri a gyermeket.
A játékon belüli tanulás az is, amikor kialakul az egyéni vagy az óvodapedagógus által szervezett tapasztalatokra épülő közös játék. Ilyenkor a gyermekek minden változtatás nélkül fogadják el egymás ötleteit, az új játékot, vagy közös megegyezéssel hoznak létre közös játékot. Az ilyen játékokban több (spontán) tanulási elem, mozzanat is felfedezhető, mint pl.: a kezdeményező gyermek élménybeszámolója, mint motiváció, a cselekmény, esemény részekre bontása, majd transzformálása, csoportos vagy egyéni problémamegoldás, gyakorlás stb., vagy ott van pl. a késleltetett utánzás vagy begyakorlás is, mint tanulási forma. A pszichikus és motoros tanulási alkalmak mellett a szociális tanulásnak is a legszélesebb és legintenzívebb színterei a képességfejlesztő játékok.
Képességfejlesztő játékok és módszerek az óvodai gyakorlatban
A külső világ tevékeny megismeréséhez kapcsolódó játékok elsősorban szabályjátékok, azok közül is inkább az értelemfejlesztő játékok, de sikerrel alkalmazható szimulációs játék is. A gyermekek által kezdeményezett játékok (gyakorló-, szerep-, építő-, szabályjátékok) igen sokoldalúan járulnak hozzá tanulásukhoz (tapasztalataik bővüléséhez, viselkedésformáik alakulásához, képességeik fejlődéséhez).
A nevelő által kezdeményezett játékok tanulási funkciója az elmúlt években felértékelődött. Azon kezdeményezett játékok csoportja, amelyben az óvodapedagógus részéről tanulási cél is megfogalmazódik, tartalmukat tekintve közelítenek vagy teljesen megegyeznek a tanulási tartalommal. Ezek a játékok adják a foglalkozások egy részét. Esetleg több játék ki is tölthet egy egész foglalkozást. A harmadik variációban a játék a tanulásban csupán elemeiben van jelen. Ez a játékosság kereteiben érvényesülő játékjellemzők jelenléte és a derűs, vidám hangulatos légkör feltételei mellett lehetséges.
A kooperatív tanulási forma is egyre inkább teret nyer az óvodákban. A kooperatív játékok alapelve, hogy a játék céljának eléréséhez a játékosok között együttműködésre van szükség, a gyerekek együtt játszanak, közös cél felé haladnak, nem pedig egymás ellen. Játék közben szórakozva tanulják meg, hogyan váljanak figyelmessé egymás iránt.
A mozgásfejlesztés is szerves része az óvodai nevelésnek. Az összerendezett, harmonikus mozgás fejlődésének elősegítése nem csak a mozgásfoglalkozások alkalmával fejleszthető. A csoportszobában is érdemes elhelyezni mozgáseszközöket (karikák, egyensúlyozó idomok, masszázslapok, korongok, labdák). Készíthetők egyszerűbb és bonyolultabb mozgáspályák, melyeket megfelelő méretű kártyalapokon jeleníthetnek meg a gyermekek, és ez alapján építhetik meg a mozgásterepet. Sokkal nagyobb hatást gyakorol a gyermekekre, ha az adott mozgásformákat ők tervezhetik meg.
A gyermek egészségének védelme lehetőséget nyújt arra, hogy másfajta megközelítésből fókuszáljunk a fejlődésre. A táplálkozáshoz kapcsolódó betegségek, túlsúly esetén is ki lehet hozni jót, csak akarni kell. Gondolni kell arra, hogy egy reggeli, tízórai vagy uzsonna mivel „dobható” fel, figyelve az egészséges táplálkozás ismérveire. Kis apróságokkal tehetővé változatosabbá és különlegesebbé ezek az étkezések.
A környezetvédelemhez kapcsolódó tevékenységek, a kinti udvari tevékenységek, a séták, kirándulások is fontosak. A természet adta anyagok (pl. falevelek) felhasználhatók memóriajátékhoz, puzzle-hoz, kooperációs játékhoz, állat- és formakirakóhoz, vagy a vizuális tevékenységekhez. A környezetvédelemhez kapcsolódó családi programok bevezetésével vagy már ismétlésével igyekezni kell felhasználni az újrahasznosítás nyújtotta lehetőségeket.
Módszertani megközelítések a játék és tanulás kapcsolatának vizsgálatában
Az óvodai intézmények programjukat minőségbiztosítási szempontok alapján tekintik át és értékelik. A vizsgálathoz több módszert érdemes együttesen alkalmazni. A leghatásosabb és legeredményesebb módszer a megfigyelés lehet, amely kiegészül a kérdőív, az interjú, az attitűdskála készítésével, valamint a dokumentumelemzés módszerével.
A vizsgálat célzottan egy-egy óvodai csoport óvodapedagógusára, óvodapedagógusaira vagy akár az egész óvodai testületre kiterjedhet. A gyermekek megkérdezése, ill. megfigyelése, továbbá a szülők megkérdezése lehet teljes körű vagy mintavételes. A megfigyeléshez célszerű időtervet készíteni, s a megfigyelés részterületeihez témasorrendet felállítani.
A kérdőív az önértékelés lehetőségével párosulva vizsgálja elsősorban az óvodapedagógusok játék és tanulásfelfogását, a játékosság értelmezését, a játék és tanulás kapcsolatát. Érdekesek és fontosak lehetnek azok az információk, amelyeket a szülőktől, mint fogyasztóktól kérdőív segítségével szerezhetünk.
Az óvoda-iskola átmenet zökkenőmentessé tétele nagyban függ a két intézmény kapcsolatától. A tanítóknak összeállított kérdőív többek között arra keresi a választ, hogy a tanítók hogyan vélekednek az óvodai nevelőmunkáról, mit preferálnak, milyen igényeket fogalmaznak meg az iskolába lépő gyermekkel szemben.
Az interjú helyéül nyugodt, csendes, ismerős helyet kell választani. Fontos, hogy ismerős személy vegye fel az interjút, segítve ezzel a biztonságos környezeti feltételek megteremtését a gyermek megnyilatkozásához.
A DIFER Programcsomag és a készségfejlesztés az óvodában
A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének kutatói a hetvenes évektől foglalkoznak a készségek és képességek kutatásával, vizsgálják az óvodás- és kisiskoláskor alapkészségeit, az ún. elemi alapkészségeket. E kutatások eredményeként született meg a PREFER-, majd a DIFER Programcsomag: Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és kritériumorientált fejlesztő rendszer 4-8 évesek számára.
A programcsomag kidolgozásának célja az volt, hogy olyan eszköz jöjjön létre, amely segíti az óvodai és iskolai készségfejlesztő munkát. A DIFER-ben szereplő tesztek diagnosztikus képet nyújtanak a készségek fejlettségéről, lefedik annak minden összetevőjét. A készségek fejlettségének diagnosztikus térképe megmutatja, hogy mely összetevőket sajátította már el a gyerek, és milyen fejlesztési teendők vannak még hátra.
A DIFER hét elemi alapkészség fejlesztését segíti. Mindegyikük a személyiségfejlődés, az iskolai tanulás szempontjából kritikus jelentőségű előfeltételnek tekinthető. Ezek a következők: az írásmozgás-koordináció, a beszédhanghallás, a relációszókincs, az elemi számolási készség, valamint a tapasztalati következtetés és a tapasztalati összefüggés megértésének fejlettsége.
A készségfejlesztést módszertani kiadványok, játékgyűjtemények segítik. A fejlesztőfoglalkozások játékos formában csoportosan, kiscsoportban és egyénileg egyaránt megvalósulnak. A kiscsoportok létrehozásakor figyelembe kell venni a diagnosztikus mérés eredményeit, a gyermekek készségfejlettségi szintjét.
Ingyen tanulhat úszni 440 óvodás és kisiskolás
A hátrányos helyzetű gyerekek esetében kiemelten fontos az elemi alapkészségek fejlesztése, mivel ez jelentősen befolyásolja az iskolai előrehaladást. A korábbi kutatások azt igazolták, hogy óvodáskorban játékos módszerekkel eredményesen fejleszthetők az elemi alapkészségek, jelentősen csökkenthető a hátrányos helyzetből adódó elmaradás, és megteremthetők a sikeres iskolakezdés feltételei.
tags: #jatekos #hatrany #kompenzacio #az #ovodaban
