A kiskutya harapásának okai és megoldásai: Így tanítsd meg a határokat játék közben
Világszerte számtalan tapasztalatlan kutyatartó dönt úgy, hogy visszaviszi a menhelyre örökbefogadott kölyökkutyusát, mert az nem hajlandó leszokni a durva játékról. Nincs is aranyosabb, mint egy kiskutya, aki éppen felfedezi a világot, vagy játékra hívja gazdáját. A kiskutyák harapdálnak. Ez egy olyan tény, amit mindenki ismer, aki találkozott már egy kölyökkutyussal.
Nem azért rágcsálnak meg mindent, ami a szájuk ügyébe kerül, mert gonoszok, vagy, mert fájdalmat akarnak okozni, egyszerűen ez is egy módja a környezetük felfedezésének. Így ismerik meg a világot, ez is része a fejlődésüknek. Még akkor is, ha általában a külvilág számára ez nem éppen kellemes. Ennek ellenére vannak, akik cukinak találják, amikor a kiskutyák gazdájuk kezét rágcsálva játszanak. Hiszen nem tudnak még akkora kárt tenni az emberben, és aranyos az elkötelezettségük. De, ha nem tanítjuk meg nekik elég korán a határokat, és hagyjuk, hogy rágcsálják (például) a kezünket, akkor később problémánk lehet a viselkedéssel. Egy felnőtt kutyánál a játékos harapás már nem olyan aranyos, mint a kölyköknél, ezért hoztunk egy kis iránymutatást arra, hogy hogyan előzhetjük meg a kellemetlen viselkedést. Hozzátennénk, hogy a következő technikák első sorban kölyökkutyák tanítására vonatkoznak.
Miért lehet agresszív a kiskutyád?
A durvulás a kutyák személyiségének szerves része, hiszen ők ragadozó állatok. Több tízezer éves ősi ösztönt nem lehet hipp-hopp eltörölni, hiába idomultak hozzánk ebeink az elmúlt idők során. Dióhéjban kifejtve ennek két oka lehet: az egészségügyi háttér, illetve az egyszerű tanulási folyamat, ez utóbbi a leggyakoribb. A kölyökkutyák számos viselkedése őrületbe kergetheti a gazdit, de fontos, hogy türelmesek legyünk.
Ha a kisállat egész kölyökkorát idősebb fajtársai között töltené, semmi probléma nem adódna, mert ők megtanítanák őt viselkedni. Jeleznék neki, ha túl durván harapott, vagy átlépett egy határt, ami súlyos hiba a falkában, melyben mindig szigorú rendnek és hierarchiának kell uralkodnia. A korai szocializáció része, hogy megtanulják az ebek kontrollálni a harapásuk erősségét. Amikor testvéreikkel játszanak, megtapasztalják a saját bőrükön is, hogy még a játékos harapás is sok lehet néha, ezt pedig jelzik is a másiknak. A harapott fél ilyenkor felnyüszít, megszakítja a játékot, vagy akár el is vonul a másiktól.
A gazda és a családtagok szerepe
Fontos, hogy ne úgy álljunk hozzá a kutyákhoz, hogy elvárunk tőlük olyan dolgokat, amiket még nem is tanítottunk meg nekik. Egy kisgyermek is csak akkor tudja, hogy amit csinál, az rossz, ha a szülei kommunikálnak vele, és megtanítják, mit csináljon helyette. Valahogy így érdemes elképzelni az ebeket is. Ahogyan nőnek, szükségük van iránymutatásra és szabályokra, hogy felnőttként tudják, hogy mit várnak el tőlük, és milyen az elfogadható viselkedés. Ergo nekünk, gazdiknak kell segíteni a választott kedvencünknek, hogy elsajátítsa az emberrel együttélés alapjait.
Ha te, a gazdája félrevezető jelzéseket adsz neki, például túl durván jelzel vissza, el fog szokni a veled való játéktól. Ez pedig súlyos szocializációs hiányosságokkal járhat, hiszen a közös mókázás során alakul ki köztetek a bensőséges kötelék, illetve a falkában elfoglalt helyedet is egyértelművé teheted számára. Tegyük fel, hogy te mindent helyesen teszel, a kiskutya mégis folytatja az agresszív viselkedést. Lehet, hogy egy másik családtagod hagyja, hogy alárendelt egyedként bánjon vele a kis komisz, ezért nem hatásosak a nevelési módszereid.
Honnan tudhatod, hogy a kutyád csak játszik, vagy agresszív?
A kutyus testbeszéde mindig elárulja, hogy feszültség vagy mókakedv uralkodik épp az elméjében. Fontos megfigyelni a jeleket.
- Játékosságra utaló jelek: A pajkos hajolgatás és ugrándozás farkcsóválással kísérve, a laza test és a vidám tekintet még a harapdálás ellenére is egyértelműen a játékosságra utal.
- Agresszióra utaló jelek: A feszes, merev pozitúra, a hátracsapott fül és a morgással kísért vicsorítás viszont már baljós jelnek számít.
Azt is érdemes megfigyelned, hogy a kutyus a játék befejeztével megnyugszik-e, vagy egész nap folytatja a durvulást veled szemben. Előbbi esetben megnyugodhatsz, mert ezek szerint csak túltengett benne az energia, viszont az állandó agresszív attitűd elharapódzhat és később súlyos nevelési gondokat okozhat.
Megoldások és tanítási módszerek
Állíts fel egy következetes szabályrendszert!
Az ember bőre sérülékeny, de ezt a kölyök még nem tudja. Vezesd be őt a játékszabályokba! Meg kell tanulnia, hogy az emberi bőr érzékeny felület, jelezned kell neki, ha túl messzire megy a közös birkózás során.
A harapás erősségének gátlása (Bite Inhibition)
Sokan azt ajánlják, hogy amíg még csak néhány hetes a kutyus, valamennyire hagyjuk neki, hogy játék közben harapdáljon, és szépen lassan szoktassuk le róla. Ha túl nagyot harap, vokalizáljuk, hogy fájdalmat okozott, mondjuk egy szigorú „áu”-val.
Ezt egyszerűen úgy tudod megtenni, hogy amint túl erősnek érzékeled a harapását, feljajdulsz, kicsit rá is játszhatsz, mint a népszerű színészfocisták, és faképnél hagyod őt legalább fél percig! Ha nem hagyja abba, vegyük el a kezünket, és hagyjuk abba egy kicsit a játékot. A képlet egyszerű: ő tett valami rosszat, a móka abbamarad. Ezután visszatérhetünk a szórakozáshoz, és folytatódhat a kontroll tanítása. Ha nagyon durvul a kutyus, akkor akár ott is hagyhatjuk, jelezve neki, hogy ez nem megfelelő. Konzisztens gyakorlás mellett a kölyök hamar megtanulja gátolni a harapását.
A játékos harapás teljes megszüntetése
Tehát az előző technikával rávezettük a kutyust arra, hogy mi számít túl erős harapásnak, és mi az, amivel már fájdalmat okoz. A következő lépésben arra tanítjuk meg, hogy lehetőleg egyáltalán ne is harapjon, még játék közben sem. Ahogy előbb említettük, van, aki rögtön ezzel kezdi a kutyus leszoktatását. Tehát, ha játék közben harapdál az eb, akkor abbahagyjuk a játékot, jelezve neki, hogy ez a viselkedés nem vezet semmire. Ilyenkor felállunk vagy elfordulunk, esetleg a vokálisan is feljajdulunk.
Vesd be a praktikus kiegészítőket és kontaktmentes játékokat!
Érdemes figyelembe venni, hogy ez a viselkedés természetes a kutyáknál. Ezért sokan azt ajánlják, hogy amikor megpróbál rágcsálni az eb, inkább helyettesítsük a kezünket egy játékkal. A kezdeti időszakban, amikor a kölyök energiái szinte szétvetik a kis testét, illetve a fogzás is beleszólhat az általános közérzetébe, iktasd be kedvenc játéktárgyait a nevelési stratégiába!
Részesítsd előnyben a kontaktmentes játékokat, tehát inkább dobálj neki labdát vagy gyakoroljátok a kötélhúzást! Amint a kutyusod odamegy hozzád, és elkezdi harapdálni, a kezed vagy a lábad , add a szájába az adott játékszert! Ha már végképp nem tudod leszoktatni a folytonos odakapkodásról, szerezz be egy rágcsálás elleni spray-t!
Vidd őt társaságba! A szocializáció fontossága
A megfelelően szocializált kiskutya eltanulja fajtársaitól az illendő viselkedés alapjait, ráadásul agyilag, testileg is stimulálja őt a közös hancúrozás.
Kölyökkutya szocializáció - Tippek az expozíciós tréning pozitív alkalmazásához
Kezeld a dominanciát és a túlpörgést!
Ha te nem veszed a kezedbe az irányítást, majd ő megteszi - gondolja ő. Ha úgy látod, hogy a kicsi a fejébe vette, hogy magáévá teszi az alfa szerepét, azaz uralkodni akar fölötted, nagyon fontos, hogy maradj nyugodt, de domináns.
Amennyiben nem hatnak rá a fájdalmat jelző hanghatásaid és a faképnél hagyás taktikája, próbáld kifárasztani! Alkalmazd a már említett kötélhúzó módszert, vagy adj neki valamit, amin tartósan dolgozhat fogacskáival! A lényeg, hogy kiereszthesse a fáradt gőzt, te pedig mindeközben ne veszítsd el a hidegvéredet!
Figyeljünk a kutyus jelzéseire. Lehet, hogy azért kezd túlpörögni az eb, mert nagyon elfáradt. Mindig észben kell tartani, hogy elegendő pihenést biztosítsunk neki. Ha úgy látjuk, hogy fáradt, hagyjuk abba a játékot, és vigyük a helyére, vagy rakjuk kennelbe. Kezdeményezzünk egy kis pihenést.
tags: #jatekos #kutya #erosen #harap
