A játékos modern versek jellemzői és hatása a kortárs magyar lírában

A mai magyar irodalom alakulására a kortárs költők erőteljesen hatnak. Munkáikban új stílusok és friss megszólalási formák jelennek meg, amelyek jól visszaadják a modern társadalom bonyolult, sokrétegű jelenségeit. Ezek a szerzők különös érzékenységgel fordulnak a társadalmi kihívások felé, miközben gyakran foglalkoznak saját költői önazonosságuk keresésével is. A jelenkori magyar líra rendkívül változatos képet mutat. Egyszerre fedezhetők fel benne hagyományos elemek újszerű értelmezései és folyamatos törekvés az innovációra. A mai versekben gyakran tükröződnek személyes tapasztalatok, mindennapi problémák vagy éppen az élő nyelv kreatív használata.

A magyar irodalomban a „kortárs” szó azokat a szerzőket jelöli, akik a 20. század második felétől egészen napjainkig tevékenyen részt vesznek az irodalmi életben. Ezek az írók folyamatosan keresik az újat: bátran nyúlnak hozzá hagyományos formákhoz, ugyanakkor szívesen próbálkoznak különböző stílusokkal és témákkal is. Szerzőink sokszor merítenek a jelen társadalmi vagy politikai kérdéseiből, miközben személyes tapasztalataikat is beépítik történeteikbe.

A nyelvi játékosság és a kifejezésmódok gazdagsága

A mai magyar líra nyelvezete folyamatos átalakuláson megy keresztül, amelyben tükröződik az egyén, a társadalom és maga a nyelv közti dinamikus viszony. A költők ma már tudatosan válogatnak a kifejezésmódok között: előszeretettel élnek metaforákkal, szimbólumokkal, vagy éppen hangzásbeli játékokkal. A metafora például rétegeket épít egy-egy költeménybe; hétköznapi dolgokat vagy eseményeket emel ki úgy, hogy azok mögött mélyebb jelentés vagy érzés húzódik meg. A szimbólumok túlmutatnak szó szerinti értelmükön. Sokan ötvözik írásaikban a mindennapi beszéd fordulatait is, így a költészet könnyebben kapcsolható napjaink világához - legyen szó digitális térben zajló kommunikációról vagy aktuális társadalmi kérdésekről.

Az újszerű szemlélet mellett tovább élnek hagyományos elemek is: erőteljes képi világ jellemzi számos verset - gyakran tömör sorokon keresztül villannak fel bonyolult lelki folyamatok. Sokan kísérleteznek különleges szókapcsolatokkal vagy váratlan jelentéspárosításokkal annak érdekében, hogy minél hitelesebben szólaljanak meg. Nem csupán metaforák és jelképek tűnnek fel ezekben az alkotásokban: gyakori motívumként jelenik meg az irónia vagy akár az abszurditás is. Ezek segítségével lehetőség nyílik rámutatni mai világunk ellentmondásaira vagy groteszk pillanataira.

A mai magyar költők fontos szerepet töltenek be a nyelv folyamatos megújulásában. Szívesen játszanak a szavakkal: új kifejezéseket találnak ki, vagy akár egészen váratlan módon alakítják át a megszokott szófordulatokat. Ezekkel az alkotói eszközökkel gazdagabbá és sokszínűbbé teszik az anyanyelvet. Ez a fajta nyelvi kísérletezés nemcsak a költészet jelenkori hangját erősíti, hanem más műfajokra is hatással van. Ami ma még csak egy verssorban tűnik fel, holnap már hétköznapi szófordulattá válhat. Az efféle frissesség sokat hozzátesz ahhoz, hogy folyamatosan bővüljön a magyar szókincs.

Kosztolányi Dezső, mint a nyelvi játékosság úttörője

A virtuozitás, a nyelvi megalkotottság, a játékosság és a pátosz az, ami végigkíséri Kosztolányi Dezső teljes irodalmi munkásságát. Vitathatatlan, hogy költői nyelve sokszínű, szókincse hatalmas. Miért választja mégis az elmebetegje szót, ami kifejezetten kilóg a sorból, mekegősen hangzik, hangosan olvasva pedig nehezen kimondható? A válasz nem lehet más: játszik. Játszik a nyelvvel, játszik a rímekkel. Azonban műveiben nem csak nyelvi játékosság fedezhető fel. A Szegény kisgyermek panaszai című kötetében például egyfajta írói szerepjátéknak lehetünk tanúi. Kosztolányi arra tesz kísérletet a kötetben, hogy a felnőtt és gyerek közötti távolságot megszűntesse. Emellett az egész kötetet jellemzi, hogy gyermekorri énjét próbálja megidézni, abban a reményben, hogy talál még kapcsolatot egykori önmagával. Amiben mindez egyben felfedezhető, az az Esti Kornél éneke című verse. Ebben a műben igen gazdag a rímjáték. Az egész versen végighúzódik a játék és szeszélyesség. A szövegalkotás egésze egyfajta szertelen játékosságot áraszt magából. Talán leginkább egy rímes fél szabad versnek mondható. Ezek a nyelvi játékok, és a már-már linknek mondható rímtechnikák túlmentek azon a nyelvi normán, amit a korabeli kánon még értelmezni tudott. Azonban van egy másik komoly célja is: Kosztolányinál a játékosság a végességre adott reflexió.

A digitalizáció hatása és az új formátumok

Az elmúlt években a digitalizáció jelentős hatással volt arra, hogyan születnek versek, illetve miképp jutnak el az olvasókhoz. A költészet témavilága is folyamatosan változik: egyre gyakrabban találkozunk benne olyan kérdésekkel, amelyek jelenünket érintik vagy személyes élményeken alapulnak. A kortárs szerzők érzékenyen reagálnak környezetük történéseire, mindig igyekeznek új hangokat és formákat felfedezni. Az utóbbi időszakban megszaporodtak azok az alkotók is, akik nem csupán szóval fejezik ki magukat: bátran kísérleteznek vizuális elemekkel vagy interaktív megoldásokkal. Digitális kötetekben és multimédiás versperformanszokon gyakran tűnnek fel ezek az izgalmas újdonságok. Így ma már nem csak klasszikus formákban születhetnek maradandó költemények; egyre több lehetőség nyílik arra is, hogy egészen más perspektívából láttassák a világot. Ez gazdagítja mind az irodalom kínálatát, mind pedig bővíti azok körét, akik örömüket lelik benne. A magyar líra ma is folyamatos változásban van, egyre szélesebb nemzetközi érdeklődés övezi.

Nem véletlen, hogy közösségi médiában terjedő rövid lírai formátumok, valamint a slam- és rapszövegek teret hódítottak maguknak, mivel az interaktivitásban élő, illetve az érzelmes előadás és a zene révén befogadhatóbb, átélhetőbb műfajok. Egyetemi előadások és pódiumbeszélgetések vendége nemcsak költő lehet manapság, hanem dalszövegkönyv-szerző is, aki a helyszínen zenei kísérettel ad elő a műveiből. Az Instaversek-projekt, majd az ebből készült Instaversek-kötet címe mára köznévként is elterjedt. A Kele Dóra koncepciója nyomán Szabó Imola Julianna által tervezett könyv ötven, mai szemmel már elismertnek mondható kortárs szerző ötven Instavers-képét, illetve a mellettük elhelyezkedő verseket, valamint perforált képeslapokat tartalmaz. A válogatás önmagában erős, a kiemelt idézetek az illusztrációval együtt egy-egy részletre fókuszálják a figyelmet. „A szabvány Instavers mindössze néhány sorból áll, és fogyasztása semmilyen irodalmi előképzettséget nem igényel. Nem kell ismernünk a kortárs és klasszikus lírát, hogy dekódolni tudjuk; nem kell rejtett jelentésrétegeket keresnünk a sorok között.”

A költői önazonosság és az irodalmi örökség

A mai magyar költészetben a költői önazonosság és az irodalmi örökség szorosan összefonódik. A jelenkori szerzők tudatosan alakítják saját hangjukat, miközben új szemszögből közelítik meg a hazai líra hagyományait. Gyakran elegyítik személyes tapasztalataikat korábbi mesterek motívumaival, sőt, nem ritka, hogy klasszikus formákat - például Balassi-strófát vagy régi képeket - modern környezetbe emelnek át, olykor ironikus csavarral élve. Az egyéni hang megtalálása mégsem elszigetelt folyamat: egyszerre személyes és közös élmény.

Tapasztalatok azt mutatják: azok a szerzők számíthatnak nagyobb visszhangra idehaza és külföldön egyaránt, akik képesek összehangolni saját hangvételüket évszázados hagyományokkal. A mai magyar költők meghatározó helyet foglalnak el az irodalmi életben, hiszen új színt és friss szemléletet visznek a lírába. Ez az irányzat folyamatosan megújul: az alkotók bátran kísérleteznek újszerű stílusokkal, miközben értékelik és tiszteletben tartják a hagyományokat is. Tudományos vizsgálatok szerint ezek a versek érzékenyebbé teszik olvasóikat a körülöttük zajló változásokra. Ugyanakkor lehetőséget adnak arra is, hogy friss nézőpontból gondoljuk végig kulturális örökségünket.

A gyermekvers, mint a játékos líra kulcsfontosságú területe

Abból kellene kiindulnunk, hogy megadjuk a gyermekirodalom fogalomkörét. Nos, a következőkben gyermekirodalmi szövegnek tekintjük mindazokat az irodalmi szövegeket, amelyekkel a gyermek befogadó diskurzusra tud lépni. Ezt fogalmazza meg lényegében Bognár Tas is, amikor azt mondja: „Nemcsak szerény véleményünk szerint, hanem esztétikai szempontból, objektíve sem létezik külön gyermek- és ifjúsági irodalom. Valóban nincsen rá más esztétikai rubrika, mert egy mű vagy megüti a mércét (készüljön eredetileg akár felnőtteknek, akár gyermekeknek), vagy sem.”

Nem könnyű megmondani, mitől is jó egy gyermekvers. A magyar gyermekköltészet felvirágzása csupa olyan alkotónak köszönhető, akik egyébként is természetes módon részei minden értékalapú irodalmi kánonnak: Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Tamkó Sirató Károly - hogy csak a legnevesebbeket említsem. Igaza van Dobszay Ambrusnak, amikor rámutat, hogy a magyar líra megújítása köthető ezekhez az alkotókhoz, és a folyamat talán éppen a gyermekköltészetben jelentkezett legkorábban, a gyermekköltészet felől indult el. Ezek az alkotók ugyanazokat a formai-esztétikai elveket valósították meg gyermekeknek szánt szövegeikben, mint egyéb műveikben. Nemes Nagy Ágnesnek, Zelk Zoltánnak képi, ritmikai megoldásai sem különböznek aszerint, hogy egy adott műnek kik a címzettjei. Tamkó Sirató Károly is a maga egyedi, avantgárd nyelvén szól akkor is, amikor gyermekverset ír.

A modern gyermeklíra sajátosságai

A modern magyar gyermekversre ugyanaz a lírai én - befogadó viszony a jellemző, mint amelyik a felnőtt lírára. Az, amelyik lehetőséget ad a befogadónak arra, hogy azonosuljon a szövegben megszólaló lírai énnel. Ez a fajta költői lehetőség benne volt már az első igazi magyar gyermekversben, Petőfi Sándor Arany Lacinak című versében. A modern gyermeklírát a Weöres Sándor-i áttörés óta alapvetően másfajta lírai én-befogadó viszony jellemzi. Ennek lényege a vers belsejében megjelenő egyenlőség lírai én és befogadó között. Ez az egyik olyan sajátosság, amelyik a mai gyermeklírát élesen elválasztja a háború előttitől.

A nagyon erős zeneiség alapvetően fontos a gyermekirodalomban, különösen a legkisebbekhez szólóban. Egy adott irodalom zenéje ugyanis tanult érzék. Azok a gyermekek, akikbe életük első négy-öt évében nem épül be az adott nyelvi közegben érvényesnek tekintett verszene, soha nem fogják igazán élvezni a költészetet. Ezért is van, hogy a szabadverset (beleértve a svéd gyermekvers típusút is) inkább csak nyolc-tízéves kortól ajánlják. Minél kisebb gyereknek szóló költészetről van szó, annál inkább a verszenének kell uralkodnia. A félig-meddig megértett szöveg akár még hasznot is hajthat fantáziateremtmények, fantáziavilágok kibontakozását elindítva. A jó gyermekvers (különösen a kicsiknek szóló) tehát elsősorban zene, ritmus, szinte énekelhető, kitapsolható. Ezért volt és van olyan nagy divatja Weöres Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes gyermekversei megzenésítésének. A változatos, játékos, erősen zenei forma szinte kínálja magát az éneklésre.

Weöres Sándor az a modern költő, aki a verset alapvetően zenének tekintette, isteni muzsikának, amelyet a költőnek, aki képes ezt meghallani, emberi nyelven, az emberi nyelv szavaival kell megpróbálnia átadni, közvetíteni ezt a muzsikát. Hogy ez számára nem puszta szó, üres elmélet volt, azt bizonyítja például a jól ismert Galagonya, illetve a Hold és felhő című verse, amely valójában kétféle szöveg ugyanarra a verszenére. Mindez visszavezet persze a modern gyermekvers ősforrásához is. Ahogyan F. Kovács Ferenc megfogalmazza: „Talán nincs is olyan gyermekversköltő, akinek munkásságában ne találnánk meg a népköltészethez, a népi mondókákhoz vezető, arra mutató nyomokat.” És ez természetes is, ha belegondolunk, hogy épp a mondóka az a műfaj, ahol magától értetődően uralkodik a ritmus. A zeneiséget erősíthetik az alliterációk, a mindenféle egyéb hanghatások és az erősen hangzó, zenei jellegű rímelés is.

A gyermekvers terjedelme és szerkezete

A jó gyermekvers viszonylag rövid terjedelmű. Általában ugyanis olyan költői formák testesülnek meg ezekben a versekben, amelyek nagyobb terhet egyszerűen nem képesek viselni, és nem alkalmasak bonyolult szituációk, többszörös érzelmi-értelmi fordulatok megjelenítésére. Weöres Sándor gyermekversei között ezért olyan gyakoriak a két versszakos darabok. Egy játékosan megteremtett költői forma legegyszerűbben a párhuzamos struktúrajáték segítségével formál verset. Például: Ha vihar jő…, Túl, túl, Bújócska, Paripám csodaszép…, és a sort még folytathatnánk.

Szili József erről a formáról írja: „Nem véletlen, hogy ez az egyszerű, csupán két félből, vagyis többnyire két versszakból álló szimmetrikus forma igen gyakori a lírában. […] A két versszakos szimmetriában, ha változásokkal is, de megismétlődik az első versszak minden olyan konkrétan vagy változókkal kitöltött »figurális« helye, amely a szimmetria vonatkozásában egyáltalán szerepet játszik. Az első versszak formát teremt, amelynek „kitölthető” helyei a második versszak újdonságát alkotják.” A vers éppen akkora, amekkorát a forma önfelszámolódásáig elbír, azaz egy teljes, ép, de nem túlírt formával van dolgunk.

Másfelől a gyermekvers terjedelmét a gyermekbefogadó életkori sajátosságai is korlátozzák. Kevéssé várható el egy kettő-ötéves gyermektől, hogy néhány percnél tovább koncentráljon egy hallgatott szövegre, különösen, ha nem valódi történettel (mint mondjuk egy mesével, egy meseregény fejezetével vagy mondjuk a János vitéz egy énekével), hanem egy lírai megszólalással van dolga. Fontos figyelnünk a szöveg memorizálhatóságára is. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy tíz-húsz sorosnál hosszabb szövegek memorizálása pusztán hallás után ebben az életkorban nehezebb lehet. Persze ebben a tekintetben sem lehet egyértelmű kijelentéseket tenni. És nemcsak azért, mert maga a memória is a gyakorlástól lesz egyre többre képes, hanem azért is, mert a rövidebb szöveg több ismétlésre, megerősítésre ad lehetőséget.

Ez a most vizsgált forma tartalmaz egy másik, igen gyakran megfigyelhető sajátosságot is. A kezdetén kinyílik, épülni kezd egy csodálatos, virtuális világ, amely a vers érzelmi csúcsát követően bezárul, mintegy titokzatos keretbe foglalva mindent: olyan titkos teret alkotva, ahol a csoda a vers lezárulása után is megmarad. Megmarad annak ellenére, hogy a versre így általában határozott lezártság a jellemző. A jó gyermekvers valóban világteremtő, a gyermek fantáziáját megmozgató-tágító szöveg. Ezt szolgálja az erős képiség, a legelvontabb gondolatok, érzelmek megjelenítésének konkrét képi volta. Épp a modern költészeti törekvések, a szürrealizmus, az abszurd, a paradox juthat legközelebb gyermeki gondolkodáshoz.

Szerkesztői stratégiák a fiatal olvasók megszólítására

Az utóbbi húsz év kedvelt antológiáinak szerkesztői a jól használhatóságot szem előtt tartva válogatták össze a verseket. Ezért vált a korosztályi tényező meghatározóvá egy-egy versgyűjtemény összeválogatásakor. Csupán egyetlen konkrét példát említve: a ritmikus, melodikus, könnyen énekelhető és gyakran játékmozgáshoz köthető versek elsöprő többséget alkotnak az óvodásoknak vagy kisiskolásoknak ajánlott versantológiákban. A népdalhagyományokra építkező ritmikus versek jól rezonálnak az érintett célcsoport befogadáslélektani, neuro-fiziológiai és szocio-pedagógiai sajátosságaival.

„A korosztályi alapon szerveződő versantológia elsősorban a gyerekirodalom területére jellemző: itt rendszeresen kapunk válogatásokat a legkisebbeknek (mondókáskönyvek), óvodás, majd a kisiskolás gyerekeknek. A kamaszkort átlépve azonban ez a válogatási elv tulajdonképpen megszűnik létezni, nem kifejezetten gyakori az olyan koncepció, mint »versek változó korra«.” A Tilos az Á Könyvek különlegesnek mondható kísérletbe kezdett tehát akkor, amikor ifjúsági versantológiákat kezdett kiadni.

A XXI. századra jellemző figyelem, az észlelés megváltozásáról már rendelkezésre áll néhány korosztályos adat. „Az emberek különböznek abban, hogy a fákra (részletekre), vagy inkább az erdőre (teljes képre) fókuszálnak. A jellemző stratégia az, hogy először a teljes képre figyelünk, és csak utána a részletekre. Úgy tűnik, hogy a 2010 után született alfa generációs gyerekeknél, akik szinte születésüktől fogva mindenféle digitális eszközzel vannak körülvéve, ez megváltozott” - derül ki az ELTE Diagnosztika és Terápia Kiválósági Program keretén belül működő Alfa Generáció Labor legújabb kutatásából. Ilyen befogadói környezetben a kiadói-szerkesztői szemléletnek a fogyaszthatóság megváltozott kritériumait is szem előtt kell tartania, amikor kamasz közönségnek és szüleiknek szán versesköteteket.

Ifjúsági versantológiák és koncepciójuk

Az alábbi táblázat bemutatja néhány ifjúsági versantológia szerkesztési elveit és céljait:

Az ifjúsági versantológia-kínálat azt mutatja, hogy a feltételezett versolvasási érdektelenséget a kiadók és szerkesztőik első lépcsőben különböző szerkesztői koncepciókkal igyekeznek megtörni, a fiatal olvasók felrázását célozva. Az egyik ilyen eszköz az illusztráció, a kötetbeli nagyszámú kortárs rajz és ezek kapcsolódása a szöveghez. Szintén elsőre szembökő rendező szempont, hívószó az ismerős vagy a korosztályhoz közelállónak gondolt téma. Ezután következnek az egyedi megoldások a korosztály vagy a líratörténeti időszak határainak mozgatásával, a kötelezők és a kortársak párba-bokorba állításával. Magyartanárként ezeket a könyvészeti és koncepcionális elemeket mind jól funkcionáló motivációs eszközöknek találom.

Kísérletező költészeti irányok a kortárs magyar lírában

A mai magyar költészet igazán sokszínű, hiszen számos stílus és forma találkozik benne. Bár a klasszikus lírai szerkezetek - például a kötött ritmus vagy a szonett - továbbra is felfedezhetők kortárs alkotók verseiben, egyre nagyobb teret nyernek az újító irányzatok is. Az avantgárd hatása sem halványult el; sokszor találkozhatunk játékos formabontással, meghökkentő szerkezettel vagy váratlan szóképekkel. A versalkotás mára már nem csak papíron zajlik: modern technikai vívmányok - például digitális performanszok vagy multimédiás anyagok - éppúgy részévé váltak ennek a műfajnak.

Az utóbbi évek radikálisabb formai és tematikai újításaihoz képest körvonalazódni látszik egy eltérő költészeti irány, amelynek líranyelve a metareflexió visszaszorításával, klasszikusabb műfaji és poétikai hagyományokból építkezik. Deres Kornélia verseskötete a tudat mélyére való alámerülés, amelyet gazdag képi világa és groteszk humora tesz emlékezetessé. A nyelvivé tétel az önmaga és félelmei feletti hatalom visszaszerzésének kulcsa, amely a kötet címéhez hűen gyakran a fizikai küzdelem termékeny és humort sem nélkülöző metaforájába sűrűsödik. Fekete Richárd Módosítás című kötete a hitvesi, szerelmi líra kora-újholdas és népi szürrealista poétikákon keresztüli rehabilitációjaként olvasható. Az ütemhangsúlyos verselés, a rímes megoldások, ismétléses szerkezetek, valamint az érzelmileg erősen telített komplex költői képek használata, ez a klasszikus, iróniától mentes versépítkezés távolinak tűnik a kortárs líra metareflexív, különféle avantgárd eljárásokat is előszeretettel alkalmazó vonulatától.

A Privát idegenvezetés című kötetben az olvasó figyelmét sokkal inkább lekötheti az izgalmas versépítkezés. Az elsőre hanyagnak tűnő mondatokban idézettörmelékek tűnnek fel. Vajna Ádám egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf? című kötete a fiatal kortárs magyar líra egyik legizgalmasabb, egyben talán legszórakoztatóbb költészete. Ennek posztironikus hangoltsága a groteszk képeiből és plasztikus karaktereiből áradó humor, valamint e pszeudohistorikus, makettszerű világ kiépítésén keresztül képes úgy beszélni történelemről és társadalomról, hogy közben nem tagadja el az irodalom megalkotottságát. A Torkolatcsönd alighanem 2022 egyik legkísérletezőbb költészeti vállalása volt. A kötet darabjai között találunk az elnémulást vizuálisan megjelenítő képverset, kézzel írt szövegeket, kottára feszített költeményt, a blackout poetry eszközével módosított talált tárgyat, áthúzott, roncsolt jegyzetet, naplóimitációt és szövegmontázst, amelyek formai megoldásaikkal reflektálnak kortárs valóságunkra, illetve a verseskönyv saját poétikai célkitűzéseire.

Kustos Júlia Hullámtörője nemcsak 2022 legizgalmasabb debütkötete, hanem korosztályának kiemelkedő költészeti teljesítménye is. A Hullámtörő jellemzően női karakterek szerepverseinek sokaságát vonultatja fel. Számos olyan műfajra emlékeztető szöveggel is találkozhatunk, amelyek a modernség előtti irodalomból ismerősek: a zsoltárparafrázis hagyományai felől, a klasszicista tanköltemény műfajának ironikus, a nemi viszonyokra élesebben reflektáló átirataként is érthető, de van például csonka, éppen a tanulságban elbizonytalanító parabola is. A Hullámtörő ötletesen használja a sortörés eszközét, illetve a tipográfiai lehetőségeket.

A kortárs költészet társadalmi és kulturális hatása

A mai magyar költők hatása rendkívül sokszínűen jelenik meg a hazai kulturális életben. Műveik nemcsak új témákat hoznak felszínre, hanem frissítik a közgondolkodást is. Gyakran egy-egy vers indít el olyan társadalmi párbeszédet, amely később más művészeti ágakban is visszaköszön - legyen szó filmről, zenéről vagy színházról. A kortárs líra segíthet abban is, hogy érzékenyebben viszonyuljunk bizonyos társadalmi problémákhoz. A versek különleges nézőpontból világítják meg mindennapi tapasztalatainkat és kollektív élményeinket, ez pedig elősegíti az empátia kialakulását és erősíti a nyitottságot. Az irodalmi újítások mára szerves részévé váltak a magyar kultúrának. Az új stílusok hatása messze túlmutat az irodalom keretein, ihletforrássá válnak filmesek, képzőművészek és zeneszerzők számára is. Számos hazai költő munkája fordításokon keresztül külföldi olvasókhoz jut el, ami növeli országunk elismertségét világszerte.

tags: #jatekos #modern #versek

Népszerű bejegyzések:

• A modern DVTK aréna jellemzői
• Részletes leírás a Fox 40 szettről
• a 2. magyar hadsereg doni küzdelmeiről
• Tudj meg többet a fociklubok címereinek történetéről!
• A királyi gárda felemelkedése