A Játékos Nevelés Alapelvei és Gyakorlata: Útmutató a Harmonikus Gyermekkorhoz

Lawrence J. Cohen, a nagysikerű Játékos nevelés című könyvével mutatja be a játék központi szerepét a gyermeknevelésben. A játékos gyereknevelés alapvetően a gyerekek és a világuk iránti tiszteleten és csodálatán alapul. A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. A játékos gyereknevelést 2 és 12 éves kor között tudjuk a leginkább kamatoztatni, de a kötetben sok olyan technika szerepel, amelyeket akár a 15 évesek is élvezhetnek.

A Játék Alapvető Jelentősége a Gyermek Fejlődésében

Minden gyerekben benne van a játékosság ösztöne. A Játékos nevelés című könyvből megtudhatjuk, hogy számukra olyan módon tölti ki ez a napot, mint a felnőtteknek a munka. „A játék a gyerekek számára a kommunikáció, a kísérletezés és a tanulás legfontosabb eszköze is.” /Lawrence J. Cohen/ Nem látjuk, de fontos felismerések, fejlődések történnek bennük a játékok által. Vagyis a gyermek számára sokkal összetettebb dologról van szó, mint aminek elsőnek tűnik.

Lawrence J. Cohen a játéktevékenységnek három fontos jelentést tulajdonít:

• A játék során kipróbálhatják a gyerekek a felnőtt élethez szükséges képességeket és szerepeket.
• A játék a kapcsolat teremtés egy fontos eszköze. Így szolgálja a szeretet iráni igény kielégülését.
• A játék segít a gyereknek kiheverni az érzelmi megpróbáltatásokat.

Ebből a felsorolásból látszik, hogy a játék valóban szórakoztató, de nem csak az idő eltöltéséről szól. Larry Cohen a játéknak ezt a három funkcióját fejti ki bővebben a Játékos nevelés című könyv Első fejezetében. Érdemes elolvasni!

A könyv elolvasása után jöttem rá, hogy tényleg nem mindig elég a szülői ösztön, igenis vannak olyan időszakok, amikor jól jön egy-egy olvasmány, módszer vagy szakemberi tanács, ami az általunk kitaposott ösvényen haladva lendít tovább minket. Hogy a játék mennyi mindenre jó, azt eddig is sejtettem, illetve volt fogalmam róla. Hogy miképp fejleszti észrevétlenül a kreativitást és egy csomó más készséget, miképp tanulnak ezen keresztül is szocializálódni, és persze, hogy a fel nem dolgozott kisebb és nagyobb traumák milyen hatással vannak az adott gyerek játékára. Tudtam, hogy fontos dolog, hogy megtanítsam játszani. Hogy a játék - bármennyire is ezt hiszi sok felnőtt - nem velünk született dolog, hanem olyan, amit tanulni kell. Rémesen szomorú szerintem az olyan gyermek látványa, aki nem tud mit kezdeni a játékaival. De ezen kívül a játékra, mint a kapcsolatteremtés, vagy mint a bizalomépítés módszerére, nem is gondoltam korábban, pedig Cohen könyve igencsak meggyőzően érvelt emellett remek példákkal alátámasztva ezt. És ez nálunk valóban működni látszik a legdacosabb napokban is. Sok, sok és annál is rengetegebb együttjátszással valóban harmonikusabbá tudom tenni ezeket az időszakokat is.

A Játékos Nevelés Gyógyító Ereje a Szorongás és Félelem Kezelésében

Frusztrálódunk, aggódunk a gyerek miatt, és legfőképpen: segíteni szeretnénk. A jó hír az, hogy erre képesek is vagyunk - csak esetleg más módon, mint gondoltuk. Szülőként gyakran tehetetlennek érezhetjük magunkat a gyerekünk félelmével, szorongásával szemben, főleg, ha az számunkra érthetetlennek, indokolatlannak tűnik, vagy a megnyugtatására tett kísérletek mind kudarcot vallanak. A modern világ kétségkívül az egyik legfontosabb tényező a szorongás járványszerű terjedésében.

A Kulcslyuk Kiadó gondozásában megjelent Legyőzzük a félelemet című könyvben szereplő ötletek azoknál a gyerekeknél is alkalmazhatók, akik csak időnként szoktak aggódni, és azoknál is, akik krónikusan félnek vagy súlyosan szoronganak. A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Ha sikerül belépned a játékba, a játék már sodor, mozgósítja a fantáziát, kiváltja a szenvedélyt. A szenvedély: öröm! Az öröm pedig - mindig újra - kioltja a szorongást. Oldja, feloldja a félelmet. Erre tanít meg ez a könyv. Dr. Cohen hatékony eszközöket ad a szülők kezébe a gyerekek félelmeinek, szorongásainak kezeléséhez, a belső biztonságérzet kialakításához. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.

Érzelmi Fejlődés és Önbizalom Játékkal

A játékos nevelésben fontos pont az is, hogy megtanuljuk elfogadni az erős érzelmeket is - nemcsak a gyerekét, hanem a saját magunkét is. Hogy elfogadjuk azt, hogy a frusztráció, a düh, a szorongás vagy akár a gyász az élet természetes velejárói, amiket meg kell olykor élni, hogy hátrahagyhassuk őket. Beszél arról, hogy milyen károkat tudnak okozni az olyan mondatok, mint a „Nagyfiúk nem sírnak” vagy a „kislányoknak nem illik így viselkedni” és társaik. A játékos nevelés ebben is segít, hogy a gyerekek visszatalálhassanak az érzelemkifejezés szabadságához, és a szülőknek is, hogy megértsék, miért is olyan fontos ezeket az érzelmeket is megélniük a gyerekeknek.

A gyerekek a mindennapok során rengetegszer tapasztalják meg, hogy valami nem sikerül, nem elég ügyesek, erősek, okosak ahhoz, hogy véghezvigyék, amit eltervezek, vagy teljesítsék a feladataikat. A felnőttek sokszor nem veszik emberszámba őket, nem szólhatnak bele, hogy mi történik velük, esetleg nem is tájékoztatják őket. Ezekből a rossz élményekből sok-sok feszültség halmozódik fel, ami hosszútávon megakadályozza, hogy igazán jól tudjanak működni, előfordulhat, hogy csökken az önbizalmuk, romlik a teljesítményük, visszahúzódóvá, vagy éppen agresszívvé válnak.

De szerencsére tudunk segíteni nekik abban, hogy ezek az élmények ne hagyjanak maradandó nyomot, mégpedig azzal, hogy megfordítjuk a szerepeket, és mi leszünk azok, akik gyengék, esetlenek, buták. Vegyük észre gyerekünk kuncogását, amikor megbotlunk, valamit kiöntünk, vagy összekeverjük a szavakat, és ahelyett, hogy komolyan bosszankodnánk rajta, kezdjünk el viccesen mérgelődni és tegyünk rá még egy lapáttal az ügyetlenkedésre a még nagyobb nevetés érdekében. A nevetés pedig oldja a feszültséget, kisöpri a korábbi frusztrációk okozta rossz érzéseket. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak.

A Játék Szerepe a Fegyelmezésben és Konfliktuskezelésben

Persze, mint minden gyerek esetében előfordulnak ballépések, hibák, olyan dolgok, amik felett - bármennyire is csodáljuk ezt a gyermeki világot - nem hunyhatunk szemet. Például az agresszió, a kötelességek elmulasztása (pl. leckeírás stb). De a szigorú büntetés sem hozhat ezekben az esetekben megoldást. Valamit valóban tenni kell, de a büntetés, a fenyegetőzés sajnos nem igazán érnek célt. Maximum csak látszólagos célt.

A közelség, a játékosság és az érzelmek megértése jobban és hatékonyabban szolgálják a céljainkat, mint a büntetés vagy a szélsőséges engedékenység. Hogy miképp is használhatjuk a játékot önbizalomerősítésre már igen korán gyermekünk esetében, és hogy miképp is lehet fegyelmezni a játék segítségével. Mert igen, Cohen szerint ezt is lehet. A kötet nagyon alaposan, szinte minden szemszögből körbejárja a játékok típusait, és hogy melyikkel mit is kezdjünk, hogyan is értelmezzük a különböző életkorokban, hogyan oldjunk fel vele konfliktusokat.

Gyakorlati Tippek Játékos Szülőknek

Lawrence J. Cohen, a világhírű pszichológus és játékterapeuta lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. Az apák sem maradnak ki a könyv módszertanából, például egy igencsak szuper fejezet szól a hancúrozásról, arról a kicsit „durvább” játékmódszerről, amit rendszerint az édesapák művelnek a gyerekekkel. A csikizés, a műbirkózás, a levegőbe dobálás és társai, aminek a látványától mi, anyukák inkább gyorsan el is fordulunk. Mert sikítozós, mert vadabb, mert valami más, mint amit velünk játszik a gyermekünk. Cohen szuperül leírja, hogy mit szabad itt megengednünk (mármint nem anyukaként, hanem birkózó szülőként) és mit nem, hogy tulajdonképpen ez az egész mit erősít a gyerekben, és nekünk felnőttként hogyan is kell viselkednünk ezekben a játékokban, hogy valóban azt segítsük elő velük, amit szükséges.

A következő táblázat bemutatja Lawrence J. Cohen által kiemelt három fő játékfunkciót:

Játékos Szerepcsere Technikák Feszültségoldásra

A következő egyszerű játékos technikák segíthetnek a feszültség oldásában és az önbizalom erősítésében:

1. Keverjük össze a gyerekeinket: Velem ez rendszeresen megtörténik, hogy mondjuk egyikük kér egy pohár vizet és a másikuknak viszem. Ezen mindig nagyon nevetnek, úgyhogy néha szándékosan is bevetem.
2. Vegyük fel rosszul a ruháinkat: Nyáron vegyünk fel télikabátot, vegyünk felemás cipőt, vagy a fejünkre húzzunk nadrágot, és komoly arccal álljunk a gyerekeink elé, hogy mi már indulásra készen állunk, ők vajon már felöltöztek-e.
3. Tévedjünk el: Ha a gyerekek már jól tudják az utat a játszótérre, forduljunk mindig rossz irányba, majd végképp zavarodjunk össze, és kérjük meg a gyerekeinket, hogy irányítsanak.
4. Hol vagy? Kezdjük el keresni, amikor valójában ott van az orrunk előtt. Hol van az én cuki kisfiam? Annyira hiányzik, olyan jó lenne megölelgetni! Össze-vissza fognak nevetve kalimpálni előttünk, egy darabig még ne vegyük észre, aztán nagy örömmel találjuk meg, és ölelgessük őket.
5. Megpuszilhatlak? Hosszabb-rövidebb távollét után a gyerekek gyakran nehezen fogadják a közeledésünket.
6. Szállj be a buliba: A gyerekek gyakran játszanak számunkra értelmetlennek tűnő dolgokat, mondjuk furcsa hangokat kiadva szaladgálnak össze-vissza. Lépjünk be a játékba, és kezdjük el ugyanazt csinálni, amit ők.

Fontos megfontolások a játékos szerepcserénél:

• Lehetőleg ne próbáljuk meg a nevetést csikizéssel előidézni, mert előfordulhat, hogy a gyerek hirtelen kiszolgáltatottnak érzi magát és nehéz észrevenni, és leállítani, ha kellemetlenné vált.
• Figyeljünk arra, hogy bénázásunk semmiképp ne tűnjön gúnyolódásnak, a gyerek ügyetlenségének kifigurázásának.
• És ne keseredjünk el, ha a mókázás nem válik be, ha a gyerekünk nem nevet azon, amit kitaláltunk. Fogadjuk el az irányítását, hogy ő merre szeretné vinni a játékot, figyeljük a reakcióit, mivel tudunk még nagyobb nevetést elérni.

Szülői Kihívások és Játékosság Fejlesztése

A szerző az előadásai során több olyan szülővel találkozott, akik belátták a közös játék fontosságát, de nem látták magukban a tehetséget és játékosságot arra, hogy leüljenek a földre autókat tologatni, vagy játék babákat öltöztetni. Valószínűleg sokan vagyunk még így felnőttként. Már megkomolyodtunk és már nem emlékszünk arra, hogy hogyan kell önfeledten játszani. Nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Egyikkel sem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk - és mindezek dacára mégis nekünk való a játékos nevelés, csak rá kell kapnunk az ízére!

A szerző szeretné megnyugtatni a szülőket, hogy nincsenek egyedül ezekkel a gondolatokkal és mások számára is unalmas bizonyos játékok monoton ismétlése. Viszont szerinte jobban tesszük, ha nem szalasztjuk el ezeket a lehetőségeket a kapcsolódásra. „Ha ilyenkor rászánjuk magunkat, hogy mégis játékosabban lépjünk be az adott helyzetbe, hirtelen azt tapasztaljuk, … hogy jól érezzük magunkat.” /Lawrence J. Cohen/ Ha úgy érezzük, hogy nehezünkre esik ilyen módon mókázni a gyerekeinkkel - ez könnyen megeshet, hiszen legtöbbünknek sok feladat és felelősség nyomja a vállát, akkor jó ötlet egy másik felnőttel dolgozni ezen a témán. Elmondani, milyen nehézségeink vannak, hogyan érezzük magunkat az ilyen játékok közben, gyerekkorunkban ki és hogyan játszott velünk és hogyan reagáltak a felnőttek, ha önfeledten nevettünk. „A spontán, kreatív, szabad gyermeki énünk, a 'csodagyermek' felnőttkorunkban is előhívható. Legyünk a gyermekeink játszótársai! Játszva elérhetjük, amit erőlködve, szigorral hiába is próbálnánk. Dr. Kádár Annamária”

Szakértői és Szülői Visszajelzések

„Dr. Cohen hatékony eszközöket ad a szülők kezébe a gyerekek félelmeinek, szorongásainak kezeléséhez, a belső biztonságérzet kialakításához. Az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam, szeretettel ajánlom!” Dr. Kádár Annamária

„Amikor a fiam volt kicsi, a Gyógyító Játékokba is belehallgattam, de ez az anyag sokkal gyakorlatiasabb és szórakoztatóbb.” (T. Virág, Szendehely)

„Leginkább a hisztikezelés érdekelt ebből a tananyagból is, mert úgy éreztem, minden más módszer már csődöt mondott. De végül nem csak a hisztik lettek ritkábbak a játékok révén, hanem sikerült megoldanunk egy sor más nehéz helyzetet is.” (P. Dorka, Németország)

tags: #jatekos #neveles #pontjai

Népszerű bejegyzések:

• Az MLSZ átigazolási szabályzata
• Fabio Grosso felejthetetlen pillanatai
• Bukaresti kézilabda eredmények a BL-ben
• Egy kézilabda-edzői életpálya bemutatása
• Minden, amit tudni akarsz a McGregor-Mayweather bunyóról