Az aradi vértanúk: A magyar szabadságharc mártírjainak emlékezete
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon.
A szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét, ugyanazon a napon, amikor Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt is. A kivégzések napja a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapja lett.
A megtorlás háttere és a hadbíróság
A magyar sereg Világos közelében, a várostól mintegy 15 km-re északra levő csigérszőllősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. A győztesek ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta.
A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől pedig valamennyiükről elmondható volt, hogy az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum kiadása után önálló seregtesteket vezettek.
A kivégzettek listája
- Golyó általi halálra ítéltek: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József.
- Kötél általi halálra ítéltek: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly.
A kivégzéseket követően elrettentésül az elítéltek tetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen földelték el.
Az emlékezet és a kultusz
Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen - a szemtanúk elbeszélése alapján - már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak annak helyére a gyászolók. A nemzet az aradi hősök emlékezetét számos formában őrzi. Aradon már 1890-ben emlékművet avattak tiszteletükre.
A kivégzést követően állítólag egy osztrák tiszt az alábbi mondatban foglalta össze az aradi vértanúk nevének kezdőbetűit: „Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie!” (Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!).
További mártírok
- Aranyosi báró Ormai Norbert ezredes: „Az első vértanú” (1849. augusztus 22.)
- Kazinczy Lajos ezredes: „A 15. vértanú” (1849. október 25.)
- Lenkey János tábornok: „A 16. vértanú” (1850. február 8.)
A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon iskolákban, közintézményekben és köztereken megemlékezéseket tartanak, hogy közösen gondolkodjunk arról, mit jelent számunkra a szabadság, a bátorság és az összefogás ma, a 21. században.
tags: #jatekos #tanulas #aradi #vertanuk
