A játékos testnevelés tervezete kiscsoportos óvodásoknak: Az élményközpontú mozgásfejlesztés titkai
Apaként és testnevelő tanárként nap mint nap tapasztalom azt a rendkívüli jelenséget: a gyerekek körében a játék- és mozgásszeretetet, amelyekre a foglalkozásaimat építhetem, így adva tudást, illetve élményt a rám bízott lányoknak, fiúknak. A lényeg a pozitív élményen van. Ha egy tanulási folyamat közben örömöt élünk át, akkor a foglalkozás alatt lévő tudás a hosszú távú memóriába épül be, és sokkal könnyebben leszünk képesek előhívni, mivel az emlékezés újra az átélt örömöt, vidámságot, melegséget idézi meg lelkünkben. Sajnos, ugyan ez játszódik le a negatív, esetleg traumát okozó eseményeknél is.
A pedagógiai módszertan képviselői ezért hangsúlyozzák, hogy mi, pedagógusok, kerüljük a negatív kommunikációt, a büntetéseket, a gyerek megalázását a tudás elsajátításának folyamatában. A testnevelés műveltségi területénél maradva, csakis a tényeket, valamint tapasztalataimat figyelembe véve, rengeteg problémával találkozunk a napjaink során.
A hagyományos testnevelés kihívásai és az élményközpontú megközelítés
Az unalmas, ingerszegény gyakorlatoktól kiindulva, a régi poroszos módszereken át, az egyes testnevelők megbélyegző, „humorosnak” vélt kommunikációjáig, mely inkább rombolja gyermekeink mozgáshoz való kötődésének kialakítását. Gondoljunk csak bele. 10-20 évvel ezelőtt még javában dúlt az olyan osztályzási rendszer, mely táblázatok időeredményei, és egyéb pontszámok alapján minősítették a gyerekek elsajátított tudását a testnevelés területén belül.
Az eredmény katasztrófához vezetett. Pár gyors kérdés: hányan vagyunk Magyarországon, akik használjuk a Cooper-teszt (folyamatos 12 perces futás) teljesítményünk méterben megkapott eredményét? A 60 méteres futás időeredményét? Esetleg a kosárlabda fektetett dobás technikai osztályzatát? Erre a válasz egyértelmű: nem használjuk semmire. De arra jó volt, hogy kevesebbnek, rosszabbnak érezzük magunkat egyes gyerekek azoknál, akik jobban teljesítettek. A módszer: dolgozunk, mérünk, mérést osztályozzuk. Ez odavezet, hogy 7. osztályra a tanulók 70%-a már nem szereti a testnevelést, majd 9. évfolyamra közel 50%-ra csökken ez a szám, és folyamatos a felmentés, az át nem öltözés.
Fontos hangsúlyozni, hogy a 2010-től a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) komoly lépéseket tesz a testnevelés korszerűsítésének érdekében, mely egyre népszerűbb a testnevelő tanárok körében, mely élményközpontúvá igyekszik tenni a testnevelés órákat.
A mozgás jelentősége a kisgyermekkorban
A kisgyermekkorban a legnagyobb a mozgás jelentősége. A személyiség valamennyi szegmensét fejleszti. A mozgás cselekvésen, játékon keresztül tapasztalja meg önmagát, társait és az őt körülvevő világot. A mozgás élménye segíti énképének formálódását. Az egészséges gyermek fejlődésében a mozgásfejlődés bázisán alakulnak ki az író-rajzoló mozgások, valamint a beszéd.
A torna és a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás). Fejlesztik a testi képességeket, mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség. Kedvezően befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró képességét és az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Felerősítik és kiegészítik a gondozás és egészséges életmódra nevelés hatását.
A mozgás a gyermekek természetes létformája, amelyre minden nap szükségük van. Az óvodáskorú gyermekek számára naponta legalább három óra aktív mozgás javasolt, de minél több időt töltenek mozgással, annál kedvezőbb a hatás fejlődésük szempontjából. A rendszeres testmozgás nem csupán játék vagy szórakozás, hanem a gyermek testi, szellemi és érzelmi fejlődésének egyik legfontosabb alappillére. Mozgás hatására fejlődik a mozgáskoordináció, az izomerő, az egyensúlyérzék, valamint a térérzékelés. Ebben az életkorban már elsajátíthatók olyan mozgásformák is, mint az úszás, a síelés, a labdarúgás, illetve a labdaütés ütővel.
Természetes mozgások és fizikai képességek fejlesztése
Az emberré válás során kialakult mozgásokat természetes (generikus) mozgásoknak nevezzük, melyek genetikailag kódolva vannak. Ebbe a kategóriába tartozik: kúszás, mászás, csúszás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés.
Testi képességek
A gyermek születésétől fogva szervrendszeri fejlődésének megfelelően mozgásokat végez. A szervrendszerek örökletes adottságai a mozgások következtében alakulnak, megváltoznak tulajdonságaik, működési sajátosságaik. Ezzel egyidejűleg és elválaszthatatlan egységben, a mozgások útján szerzett tapasztalatokkal alakulnak lelki tulajdonságai. Azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek a mozgástevékenység sikeres végrehajtásának lehetőségét biztosítják, testi képességeknek nevezzük. Az ember testi képességei közül a különösen fontos képességeket alapvető képességeknek nevezzük.
Ügyesség
Azok az egyéni sajátosságok, melyek a cselekvések célszerű megválasztásának és az eredményes végrehajtás módjának lehetőségét biztosítják. Az ügyesség megnyilvánulásaiban döntő szerepe van a központi idegrendszer koordinációs képességének. Kisgyermekkorban biztosított legnagyobb mértékben ennek alakíthatósága. Egyrészt az emlékezéssel, fantáziával, a gondolkodással, másrészt a mozgástevékenységek automatizálásával függ össze. A központi idegrendszer fejlődését a mozgásos tevékenységek gyakorlása kedvezően befolyásolja. A mozgásügyesség fejlesztése érdekében törekedjünk a testgyakorlatok elsajátításában az alkalmazható tudásszint kialakítására. Ennek a folyamatnak a legfőbb hajtóereje a gyermek motiváltsága és tudatos aktivitása, tanulási, elsajátítási szándéka. Az ügyesség fejlődése az óvodai testnevelés három éve alatt eleinte alig láthatóan, de később mind szembetűnőbben mutatkozik.
Kondicionális képességek (főleg energetikai tényezők határozzák meg)
Működésük alapja az izomtevékenység.
Erő: A legalapvetőbb testi képesség. Azt az egyéni sajátosságot jelenti, mely révén külső és belső ellenállásokat le tudunk küzdeni. Minden mozgástevékenységben kisebb-nagyobb mértékben megnyilvánul az erő. Fejlesztése: Változtatjuk a terhelés nagyságát, vagy a mozgás gyorsaságát, vagy az ismétlések számát. Az óvodás gyermek testi képességei közül az erő fejlődik a leggyorsabban, ha fokozatosan növeljük az ellenállást. Fontos az aktív és passzív pihenők tervezése.
Állóképesség: Azok az egyéni sajátosságok, melyek segítségével egy mozgástevékenységet huzamosabb ideig, és eredményesen tudunk végezni. A huzamosabb ideig tartó mozgástevékenység közben jelentkező fáradtságot ismételt ellenállás kifejtésével lehet leküzdeni. A rendszeres, tervszerű gyakorlás a szív- és keringési rendszer, a tüdő, valamint a szervezet más vegetatív működésében jelentős funkcionális változást eredményez. A kisgyermek állóképessége a testi képességei közül a legfejlettebb. Fejlesztésére a legalkalmasabb a ciklikus szerkezetű mozgások: járás, lassú vagy közepes tempójú futás, korcsolyázás, ugráló kötéllel végzett szökdelések stb. Az enyhe terhelésű gyakorlatok ismétlési számának növelése, vagy a főgyakorlat mellé tervezett kiegészítő feladatok számszerű növelése is alkalmas az állóképesség fejlesztésére. Óvodásaink állóképessége a fokozatos, lassú terhelés növelése mellett meglepő fejlődést mutat. Fontos, hogy a huzamosan végzett gyakorlás ne legyen egyhangú. Pl. a futást különböző irányokban végeztetjük: körbe, hullámvonalba, csigavonalba, félfordulattal.
Gyorsaság: Az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy különböző cselekvéseket célszerűen a lehető legrövidebb idő alatt elvégezzünk. Függ: a gondolkodás gyorsaságától, az idegpályák ingerületvezető képességétől, az izmok ingerlékenységétől és összehúzódó képességétől, az akaraterőtől, a célszerű technika beidegzésétől. Fajtái: mozgásgyorsaság, mozdulatgyorsaság, reagáló gyorsaság. Fejlesztése: Bemelegítés után, pihent állapotban, jártasság, készség szintjére jutott mozgásokkal. A fokozatosságot be kell tartani, és komplex módon kell fejleszteni. Az ismétlések közé pihenőt kell iktatni.
Koordinációs képességek
Olyan sajátos feltételrendszert alkotnak, amelynek segítségével a mozgásszabályozás megvalósul. Fejlesztése: olyan testgyakorlatokkal, melyek váratlan körülményeket teremtenek, több megoldási lehetőséget tesznek lehetővé, pl. előre nem kiszámítható körülmények, kis alátámasztási felület. Óvodában nagyon gyorsan fejlődik az erő, és itt is fokozatosan emeljük az ellenállást. Használjunk kéziszereket, páros gyakorlatokat, küzdő gyakorlatokat. Nagycsoportban felgyorsul az elsajátítás üteme.
A játék mint az óvodai testnevelés alapja
Az óvodáskorú gyermek legtermészetesebb tevékenysége a játék és a mozgás. A testnevelési foglalkozások tartalmát megfelelően kiválasztott testnevelési játékokkal tehetjük teljessé, s a gyermek számára élményt adóvá. A játék során fejlődnek a gyermekek mozgásszervei, testi képességei. Hatására fontos személyiségtulajdonságok alakulnak ki, mint például a bátorság, fegyelmezettség, kitartás, együttműködés, ötletgazdagság, akarat, leleményesség.
A páros versengések, sor- és váltóversenyek, csapatjátékok segítik a közösség kialakulását. A játékban való részvétel során a gyermek megismeri saját képességeit. A gyermek megtanul a játékszabályok keretein belül agresszivitástól mentesen küzdeni. A játék közben saját magát is megismeri. A játék szolgálhat a testnevelési foglalkozás különféle didaktikai és élettani feladatainak megoldására. Egy foglalkozáson játékra több ízben is sor kerülhet. A játék hozzájárul a személyiség fejlődéséhez, mert felismeri saját és mások ügyességét; megtanulja mérlegelni az akaratát.
A testnevelési játékok a mozgásfejlesztés gyermekre szabott formája, mert alkalmazásuk során a motorika mellett, az észlelés, a megismerés, a spontaneitás, az emocionalitás és a szociális képességek is fejlődnek. Valamennyi motorikus képességet fejleszthetünk játékkal. A kondicionális képességek fejlesztéséhez meg kell találni a szervezet megfelelő terhelését. A játékok, különösen a csapatjátékok erősen motiválják a gyerekeket arra, hogy belevessék magukat a játékba. A koordinációs képességek fejlesztésében kiemelkedő szerepe van a mozgásos játékoknak!
A mozgásos játék - gyűjtőfogalom, magába foglalja mindazon mozgásos tevékenységeket, melyeknek a célja a kitűzött feladatok eredményes megoldása, a győzelem kivívása. A mozgásos játék minden életkorban aktív mozgást jelent, és egyben versenyszerűséget is. A versenyzés egyenlő feltételeit a játékszabályok biztosítják. A játékok kiválasztása tudatos legyen! Adjon alkalmat a tanult főgyakorlatok alkalmazására, gyakorlására. Figyelembe kell venni a csoport képességeit!
A játék kiválasztása során a következőket vegyük figyelembe:
- Konkrét oktatási - nevelési céllal válasszunk feladatot.
- A kiválasztott játék adjon alkalmat a tanult testgyakorlatok alkalmazására.
- Előkészíthet főgyakorlatot, illetve kiküszöbölheti annak az egyoldalú hatását.
- Érvényesüljön a rendszeresség elve.
- Legyen összhangban a gyermek fejlettségével, előképzettségével.
- Támasszon teljesíthető követelményeket.
- Tervezni kell az intenzitást.
- A játék kiválasztásakor vegyük figyelembe az eszközfeltételeket.
Példák játékos testnevelési feladatokra kiscsoportban
A három és négyéves gyermekek lételeme a futás és a mozgás. Az alábbiakban néhány játékos feladatot sorolunk fel, melyek segíthetik a kiscsoportosok fejlődését:
Átadós sétafogó: Két-három fogót választunk. A gyerekek keresztül-kasul, sétálva (akár gyorsan is) haladhatnak a teremben. A fogónak a labdával kell megérintenie a menekülőt. A dobás nem érvényes. Ha valakit megérintettek, ő lesz az új fogó. Futni nem szabad, aki fut, az hibapontot kap. A legügyesebbek, akiknek nem lesz hibapontjuk. Házak alkalmazása: ugráló kötél a földön, pad, dynair korongok - ha ezekre a menekülő rálép, akkor már nem lehet megfogni. A rálépés után át kell rajta sétálni.
Babzsákos fagyasztós fogó: Minden gyermek egy babzsákkal a fején szabadon futhat. Ha valakinek leesik a fejéről a babzsákja, megfagy. Akkor állhat vissza, ha egy társa felveszi, és visszateszi a fejére. Változat: a szabadító odadobja a saját babzsákját, a megfagyott társnak, aki azt felteszi a fejére, majd a sajátját a földről felveszi, és odadobja, az őt szabadítónak (aki megfagyott, mert nincs babzsákja), majd mind a ketten futnak tovább.
Kalózok és a Király Katonái: Két csoportot alkotunk (10-10 fő). Az egyik csapat a kalóz, a másik csapat a Király katonája. A kalózok elfoglalnak két sarkot a kijelölt területen (tornaterem, vagy udvar), és kapnak 3-3 labdát területeként (3 db piros, 3 db kék). A kalózokat a két terület között egyenlő létszámban elosztjuk, és megkülönböztető trikót adunk rájuk (pl.: piros, és kék kalózok). A Király Katonái a másik két sarok között fogják szállítani a kincseket (babzsák). A kalóz sarokban csak annyi kalóz állhat, ahány labdájuk van (jelen esetben 3-3), a többiek szórt alakzatban helyezkednek el a területben. Figyelem! Érdemes annyi labdát adni területenként, hogy több gyerek legyen a sarokban, mint kint. Feladat: A Király Katonái úgy próbálják átvinni a kincseket a várból a királyi kincstárba, hogy közben a kalózok lőnek rájuk. Akit eltalálnak, az a kincset annak a kalóznak adja, aki kidobta. Figyelem! A kalózoknak dobni csak a sarokból lehet. A kint lévő kalózok szedik a labdát, és a megszerzett labdával futnak vissza a sarokba, ahonnan már dobó játékosokká válnak. Aki dobott, az kimegy, és labdaszedővé válik. A kidobott katona csak leteszi a játéktérre a kincset, amiért a kalóznak be kell jönnie, és ki kell vinnie.
További játékötletek:
- Óriások-törpék: Gyerekek libasorban körbejárnak, „óriások” kiálltásra lábujjhegyre emelkednek, karok magastartásban.
- Fészekrakó: Annyi babzsák szükséges a játékhoz, hogy minden gyereknek jusson. Sípszóra aki a leggyorsabban leül a babzsákra, az az ügyes.
- Mókusok-mókusok ki a házból: Hullahopp karikákban áll mindegyik kisgyerek és amikor elhangzik a felkiáltás egy másik karikát kell keresni háznak.
- Árvíz-özönvíz-apály: A gyerekek a bordásfal legalsó fokán függőállásba helyezkednek el. „Árvíz” vezényszóra felfelé, „apály” vezényszóra lefelé és „özönvíz” vezényszóra a legfelső fokig másznak. Aki eltéveszti az irányt, vagy lelép a bordásfalról, hibapontot kap.
- Szalagszerző: A gyerekek nadrágjában egy-egy szalagot helyezünk el úgy, hogy több mint a fele kilógjon. A feladat az, hogy négykézláb mászva minél több szalagot gyűjtsünk össze.
- Babzsákszerző: A gyerekek pók- vagy rákjáráshoz helyezkednek el és egy-egy babzsákot tesznek az ölükbe. Feladat az, hogy pók- vagy rákjárással közlekedve a társaktól babzsákot szerezzen.
- Földrengés: A gyerekeket kettéosztjuk. Az egyik fele kört alakít és a kör közepe felé fordulva mellső fekvőtámaszban helyezkedik el csípőemeléssel alagutat alkotva. A többiek feladata az, hogy az alagutak alatt átmászva körbe haladjanak.
- Gombóc-palacsinta: A gyerekek a játéktéren futkároznak. „Gombóc” vezényszóra mindenkinek hajlítottülésben lábszárkulcsolással kell elhelyezkednie, „palacsinta” vezényszóra pedig hanyattfekvésben magastartásban tartott karral kell nyújtózkodniuk. Aki eltéveszti a feladatot, hibapontot kap.
- Megközelítés kúszással, mászással: Egy gyermek a terem egyik végén helyezkedik el háttal a többieknek, akik a terem túlsó végén egysoros vonal alakzatban hasonfekvésben kezdik a játékot. A háttal álló háromig számol, ezalatt a többiek kúszva próbálják megközelíteni, majd szembefordul, és akit ekkor mozogni lát, visszaküldi a kiindulási pontra.
- Karikafoglaló kutyafutással: A játéktéren eggyel kevesebb karikát helyezünk el, mint ahány gyermek játszik. A gyerekek a karikák között kutyafutással közlekednek, és jelre el kell foglalniuk egy karikát. Akinek ez nem sikerül hibapontot kap. Győztes, akinek nincs vagy a legkevesebb hibapontja van.
- Keresd meg a párod!: Páratlan létszám esetén játszható. A gyerekek futkároznak a játéktéren és jelre párokban kell elhelyezkedniük az előre meghatározott tartásjavító testhelyzetben.
- Tűz- víz-repülő: A gyerekek a játéktéren futkároznak. „Tűz” vezényszóra guggolótámaszba ereszkednek, és erőteljes kilégzéssel elfújják a tüzet, „víz” vezényszóra felmásznak a bordásfalra és „repülő” vezényszóra leereszkednek hanyattfekvésbe, megemelik a törzsüket és oldalsó középtartásba lendítik a karjaikat. Aki eltéveszti a feladatot, hibapontot kap.
- Szépségverseny: A gyerekek a játéktéren futkároznak zenére. Amikor az zene megáll mindenkinek egy tetszőleges helyzetben kell elhelyezkednie helyes testtartásra törekedve.
- Madáretető: Kb 3x3m-es területen középre műanyag tálakat helyezünk el, ide gyűjtik a madarak (gyerekek) a magokat (babzsákokat).
- Tyúkanyó és a kiscsibék: Egyik gyermek a tyúkanyó. Körbe-körbe járkál kotkodácsolva és egy jelre (pl. taps) a csibék visszabújnak hozzá.
- Gazdasszony, tyúkanyó és a kiscsibék: Tyúkanyó és a csibék a teremben vannak. A gazdasszony próbálja elkapni a csibéket, akik a tyúkanyó mögé bújva menekülnek.
- Vadász és a mackók: Kb. 3x3-as területen egyik sarokban egy búvóhelyet alakítunk ki. Ez lesz a mackók barlangja. A vadász igyekszik elkapni a mackókat, mielőtt azok visszamenekülnek a barlangjukba.
- Autós játék: Párosával rendeződnek a gyerekek, a hátsó ember megfogja az előtte álló derekát. A pályán a vonalakon lehet menni, mint az autóút.
- Folyó-szobros játék: Gyerekek négy fős csoportokban, kézfogással futnak, ők a folyók. Jelre megállnak és "szoborrá" válnak.
- Csermely-árvíz-tenger: csermely: négyesével futnak a gyerekek. Árvíz: egyesével szaladnak. Tenger: Mindenki kört alakít kézfogással, kezükkel hullámoznak.
- Méhecskék: Gyerekek zümmögnek, karjuk oldalsó középtartásban, óvónőnél egy dob van. A dob ritmusára repülnek.
- Nyuszibál: Csoportszobában megbeszéljük hova lehet bújni. Zenére táncolnak, zene leállásakor bújnak.
- Baglyocskák: Az óvónő zseblámpával áll a játéktér szélén. Ha felkapcsolja, alszanak a baglyok. Ha lekapcsolja, ébren vannak és repülnek.
- Kiscsikók: Két kis részt határolunk istállónak a teremben. Ha az óvónő csenget, galoppszökdeléssel kijönnek az istállóból.
- Múzeumban: Gyerekek egy-egy állatok vagy tárgyak "szobrai". A múzeumőr (óvónő) járőrözik, és akit mozogni lát, az kimarad.
- Erdei kirándulás: Játéktér közepén kialakítunk egy széles területet. Ez a híd. Jelzésre tapsolnak, átkelnek a hídon.
- Cica legyen akinek nincs párja: Gyerekek futnak a teremben. Jelre párokat alkotnak, akinek nincs párja, az lesz a cica.
- Cicus és az egerek: Terem egyik vége az egérlyuk. Egyik kisgyerek az óvónénivel a cica. Kiálltva jön a két cica és az egerek visszafutnak a lyukba.
- Fecskék a dróton: Egy fecskemama van, aki terelgeti fecskéit. A gyerekek (fecskék) a "dróton" (pl. padon) állnak.
A gyermekek számára különösen hasznosak a következő mozgásos tevékenységek: futás, ugrálás, kirándulás, játszótéri játékok (például mászókázás), illetve szabad játéktevékenységek - akár egyszerű eszközökkel is, mint egy nagyobb kartondoboz. A szabadtéri programok - például akadálypályák vagy kincskereső játékok - további lehetőségeket biztosítanak a mozgás élményszerű megélésére. Fontos, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek a szabad levegőn, az évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözetben. Az óvodáskorú gyermekek fejlődésében a finommotorikus készségek fejlesztése is kiemelt jelentőségű. Ezek a kisebb, precíz mozdulatokat igénylő tevékenységek - például gyurmázás, rajzolás, festés, homokozás - nyugodtabb körülmények között végezhetők, és szintén fontos szerepet töltenek be a gyermek fejlődési folyamatában.
Ajánlott mozgásformák óvodásoknak
Az óvodáskor az az időszak, amikor a gyerekek mozgásigénye szinte kifogyhatatlan, és éppen ez az ideális alkalom arra, hogy megszerettessük velük az aktív életmódot - játékosan, élményszerűen.
- Fogójátékok: A klasszikus fogócska kiválóan fejleszti a reakciókészséget, a futóképességet, és örömet okoznak a gyermekeknek.
- Ugrálós játékok: Ugróiskola, zsámolyról vagy karikába ugrálás - ezek segítik a lábizmok erősödését és a koordináció fejlődését. Használható ugrókötél vagy trambulin is, természetesen felnőtt felügyelete mellett.
- Mászás-mászókázás: Akár játszótéri mászókán, akár beltéri akadálypályán - a mászás fejleszti az erőnlétet, az egyensúlyt és a problémamegoldó képességet is.
- Labdajátékok: Egyszerű dobó- és gurítójátékok, célbadobás vagy labdafogás szivacslabdával remekül fejleszti a kéz-szem koordinációt és a figyelmet. A foci és a kosárlabda alapjait játékosan is be lehet mutatni.
- Tánc és ritmusos mozgás: Gyermekdalokra vagy egyszerű koreográfiákra történő tánc, mozgásos mondókák - mind segítik a ritmusérzéket, hallást és mozgásszinkront. Egyedül, csoportban vagy szülőkkel közösen is végezhető.
- Egyensúlyfejlesztő játékok: Egyensúlyozás keskeny vonalon, fapadon, párnán vagy babzsákkal a fejen. Ezek nemcsak a mozgáskoordinációt javítják, hanem a koncentrációt is.
Mesék és drámajátékok a testnevelésben
Mit kedvel a gyermek? Nem is kérdés. A játék az óvodáskorú gyermek legalapvetőbb tevékenysége. A közösségben történő játékok cselekvő jellegük miatt elősegítik a közösségért tevékenykedő ember aktivitásának serkentését. Az örömmel játszott játék közben a gyermekek gátlásai oldódnak. A gyermek a teljesítménye alapján megismeri saját képességeit, jó pedagógus irányítás mellett ezek a pozitív önértékelést segítik elő. A magabiztos, önmagában bízó gyermek bátor viselkedésű, fegyelmezett, önálló lesz. A játék értékét minden pedagógus elismeri.
A mozgásos szerepjáték sajátossága az utánzás. A játék során a gyermek azt utánozza, azzal a szereppel azonosul, ami érdekli, ami közel áll hozzá. Ezek lehetnek állatok, mesefigurák, izgalmas foglalkozású emberek. Ez idő tájt kezdődik a valódi szerepjáték korszaka, vagyis az az időszak, amikor a felvett szerep már nem csak a gyermek saját szimbolikus világának a része, hanem a társas tapasztalatok próbálgatásának színtere. Körülbelül négy éves a gyermek, amikor elkezd képzelt figurákat megszemélyesíteni. „A játék által nyújtott helyzetek lehetővé teszik az érzelmek jelképes átélését, a konfliktusok megoldását a képzeletben, és az indulatok elvezetését a szimbolikus cselekvésekben” /Mérei Ferenc/. Eszerint a gyermek teljes hőfokkal a szerepek tökéletes megformálására törekszik.
A szimbolikus játék (kitüntetett szakasz), amely a képzeletalkotást segíti, jellemzője a szimbolikus asszimiláció. Varázsszava a „mintha”. Az utánzó játék akkomodációs funkció megnyilvánulása. Magát igazítja a külső mintákhoz, idomul. Piaget a fejlődés útját az asszimiláció és az akkomodáción keresztül vezeti le. Az asszimilációval a gyerek a külvilágot alakítja önmagához, az akkomodációval önmagát a külvilághoz. Az előbbivel gazdagítja, az utóbbival pontosabbá teszi a világról és önmagáról való tudását. Az asszimiláció generalizál, az akkomodáció pedig differenciál. Az információt feldolgozó asszimilációval a szervezet az új információt beépíti meglévő ismeretrendszerébe, beilleszti a meglévőnek a sémájába, illetve sémahálózatába; így érti meg, így dolgozza fel. Az akkomodációval a szervezet szinte feladja önmagát, és beleolvad a mintaként megjelenő új ismeretbe. Érthető, hogy az asszimilációt viszont legtisztább formájában a minta követési utánzásban véli felfedezni. Ennek a kornak a játéka közvetlen, áttétel nélküli, a gyermek hétesztendős korában valóban az, akit vagy amit játszik. A játék utánzás. A történet meséjéből indul ki, és ehhez előbb csak mozgással, némajátékkal, később szavakkal is alkalmazkodik.
A gyermekek figyelmét a mesék mindig lekötik. Azok szórakoztatják, és felkeltik kíváncsiságukat. Képzeletüket mozgásba hozza. Az óvodai játékra jellemző, hogy az improvizáció ekkor még teljesen természetes, a gyerekek nem tartják be a dramatikus formákat, játékuk végtelen, s bárki, bármikor bekapcsolódhat vagy kiléphet belőle. Szabadság érzetet, kötetlenség érzetet ad. A gyermek a mesék segítségével tudatosan képzelődik, ábrándozik. Azonosul a történet szereplőivel, mert a hős helyzete és szerepe erősen vonzza. Hasonlítani akar valakire, valamire. Teljes mértékben beleéli magát valamelyik hős szerepébe. Ha ilyenkor megkérdezzük, mi, vagy ki vagy most, azonnal rávágja: pl. egy oroszlán. A mesék gazdagítják, bűvkörükbe vonják a gyermek életét.
A foglalkozás bevezető részétől kezdve, a főrészen át, egészen a befejező részig, alakíthatjuk úgy a játékokat, játékos feladatokat, hogy azokat egyetlen mese, történet, figura köré épüljenek. Azért azt hangsúlyozom, hogy ez nem az a „mesetorna”, amit az óvodatörténelem során egyszer már jogosan száműzött a szakma, mivel a gyerekek ott egy történetet egyszerűen csak eljátszottak. A játék és a mesekeret garantált sikert és sok örömöt, vidámságot hoz mindannyiunk számára. Észre sem veszik gyermekeink, hogy mekkora fejlesztő hatás éri őket. A történetekért, szereplőkért nem kell messzire menni. A mindennapos mesék ott vannak az óvodában. Egy kis kreativitás a pedagógustól, és abba sem akarják majd hagyni a mozgást, a játékot, a mesét a gyermekek.
Mit vegyünk figyelembe a játékok során?
Az óvodáskor a mozgás örömének felfedezéséről szól, ezért néhány alapvető szempontot tartsunk szem előtt:
- Legyen biztonságos a környezet: Ne legyenek veszélyes tárgyak, éles sarkok a közelben.
- A mozgás mindig örömteli legyen: Ne versenyeztessük a gyermekeket, inkább a részvételt és az élményt hangsúlyozzuk.
- Vegyük figyelembe a gyermek egyéni fejlettségét: Mindenki más tempóban fejlődik.
- Sose kényszerítsünk mozgásra: Kínáljunk lehetőséget, ne elvárásaink legyenek.
tags: #jatekos #testneveles #tervezet #kiscsoport
