A bal szélső szerepe és a modern futball taktikai elemei
A futballcsapatok felépítése a kapus, a védelem, a középpálya és a csatársor köré szerveződik. Míg a hálóőr szerepe egyértelmű, a többi poszton jelentős eltérések lehetnek a pálya egyes részeit illetően, ezért érdemes áttekinteni, milyen szerepkörök léteznek a FIFA-ban és a valós futballban egyaránt, különös tekintettel a bal oldali pozíciókra.
A labdarúgó posztok átfogó áttekintése
A játékosok elhelyezkedése a pályán alapvetően határozza meg feladataikat és hozzájárulásukat a csapatjátékhoz. Nézzük meg a leggyakoribb posztmegjelöléseket:
- SW - söprögető
- RB - jobb oldali védő
- CB - középső védő
- LB - bal oldali védő
- RWB - jobb szélső védő
- LWB - bal szélső védő
- DM - védekező középpályás
- LM - bal oldali középpályás
- CM - középső középpályás
- RM - jobb oldali középpályás
- RW - jobb szélső
- LW - bal szélső
- CAM - támadó középpályás
- ST, FW - csatár
- RS/RF - jobb oldali csatár
- CS/CF - középső csatár
- LS/LF - bal oldali csatár
A védők szerepe
A hátvédek vagy védők a kapus és a középpályások között helyezkednek el. Feladatkörük az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása. A magas hátvédek gyakran előremennek a csapatuk javára megítélt szögleteknél és szabadrúgásoknál, kihasználva magasságukat a gólszerzés érdekében. Négy fajta hátvédet különböztetnek meg: középhátvéd, söprögető, szélső hátvéd és felfutó szélső hátvéd.
A középpályások feladata
A középpályások a hátvédek előtt és a csatárok mögött helyezkednek el. A támadóknak ők készítik elő a labdát, a legtöbb támadás a középpályán folyik át, így sokszor a játéktér ezen részén dől el az eredmény. Típusai: belső középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás, szélső középpályás. A középpályásoknak rengeteg alcsoportja létezik, ezek közül az egyik a kimeríthetetlen fizikai tartalékokkal bíró, tripla tüdőkapacitással megáldott örökmozgó. A box-to-box középpályás végtelen akkumulátorral robotol saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit. Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.
A csatárok elsődleges célja
A csatárok azok a játékosok, akik a csapatból a legközelebb helyezkednek el az ellenfél gólvonalához. Az elsődleges és legfontosabb feladatuk a gólszerzés. A csapatok legalább egy, de legfeljebb három támadóval játszanak. A csatárok általában a legismertebb és legdrágább játékosok közé tartoznak, ők döntik el csapatuk sorsát, ezért a többi játékost "hangyának" nevezik. Típusai: középcsatár, hátravont ék, összekötő és szélső csatár. A 9-es centerposzt sokáig az erős, magas, atletikus alkatú, ám statikus játékosok sajátja volt. Az angol stílus ellenpólusaként - elsősorban a pozíciós, labdatartó játékot preferáló csapatok - más stílusú csatárt kezdtek alkalmazni, olyat, aki ugyan gyengébb fizikumú, de gyors, kiváló technikai képzettségű és kiemelkedően jól lát a pályán. Büszkék lehetünk, hogy a futballtörténelem egyik legismertebb hamis kilencese az Aranycsapat hátravont középcsatára, Hidegkuti Nándor volt.
A bal szélső és a bal szélső védő szerepe a modern futballban
A bal szélső (LW) és a bal szélső védő (LWB, LB) pozíciók kulcsfontosságúak a csapat dinamikájában, hiszen egyszerre kell támadniuk és védekezniük az oldalvonal mentén. A modern futballban ezek a szerepek folyamatosan fejlődnek.
Az inverted fullback koncepció
Egy viszonylag új szerepkör az inverted fullback, amelyet legkönnyebb egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítani. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nyújtva a középpályásoknak nagyobb szabadságot. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel. Az egyik fázisban védőként teszi a dolgát, a másikban pedig a belső középpályás pozícióban biztosítja a területet. Fontos megjegyezni, hogy a támadó fázisban sem minden esetben húzódik előre, időnként klasszikus szélső védőként viselkedik.
A half space és a 14-es zóna jelentősége
A half space egy virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. Stratégiai megfontolásból - a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva - a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szárnyak felé terelődik a játék. A half space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest.
A 14-es zóna is kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából. A pályát felosztva, a tizenhatos előterében található, nagyjából az ötös szélességével megegyező oldalú négyzet. Máig sokan használják a koncepciót: ilyenkor ez a terület a támadások célja, a támadásvezetések során ide szeretnék eljuttatni a labdát, méghozzá a beadások elkerülésével. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak. Ez a gyakorlat nagyon hasonlít a kényszerítőzésre - csakhogy amíg kényszerítőnél oldalirányba történik a passz, addig itt előrefelé. Konkrétabban: egy hátvéd felpasszolja a labdát a támadónak, a támadó egy érintéssel visszateszi a labdát egy felfutó középpályásnak. Innentől kreativitás kérdése, mit kezdenek, a lényeg a mozgás, amivel egy vagy akár két védelmi vonalat is át lehet törni. Szükséges hozzá szemfülesség és jó passzkészség a védőtől, jó hátrafelé játék és labdakezelés a csatártól, valamint előrelátás és mozgás közbeni labdakezelés a középpályástól. Lényegében egy háromszögelésről van szó, de sokkal nagyobb területen.
Labda nélküli mozgás és labdaátvétel
A támadó labda nélküli mozgása, amellyel becsapja őrzőjét, így üres területbe érkezhet, alapvető fontosságú a szélsők számára. Emellett a first touch, vagyis a labdaátvétel minősége is elengedhetetlen. A first touch a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a first touch nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul. A first touch 50%-ban praktikus, 50%-ban esztétikus, csak észre kell venni, ha felbukkan.
Aszimmetrikus formációk és a labdarögzítés
A formációk nem minden esetben szimmetrikus struktúrák. Az edző direkt aszimmetrikus formációra is ösztönözheti csapatát, ami befolyásolhatja a bal oldali játékosok feladatait. A labdarögzítés, vagyis franciául a "cadrage" olyan szituációt ír le, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni. Az így megtalált csapattárs ezáltal szabadabban vehet levegőt, az ellenfélnek pedig vissza kell tolódnia. Hasonló jelenséget ír le, mint az angol „overloading”, de amíg az a létszámfölényes helyzetre vonatkozik, addig itt arra, hogy a labdás játékos azt váltja ki a védőjéből, hogy megmarad a helyén.
Taktikai és stratégiai kifejezések, amelyek a bal szélsőt is érintik
Átmeneti fázis és biztosítás
A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat. A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára. A megfelelő távolságtartás eleve befolyásolja a labdatartás hatékonyságát, sőt gyakran segít megelőzni a labdavesztést magát. Ami a védekező mozgásokat illeti: ha egy védekező játékos eredeti pozícióját üresen hagyva előretör annak érdekében, hogy a labdás ellenfelet támadja, maga mögött területet nyit. Ezért ilyenkor szükség van egy társra, aki az előrenyomuló területét fedezi, biztosítja.
Cadrage és fedezőárnyék
A "cadrage" nem jelent letámadást, hanem egy pozíció-felvételt: gátlást abban, hogy a labdás játékos megtalálja az ellenfelét, mert előtte áll mindig egy játékos, a megfelelő szögben. A "cadrage" mindig egy darab játékos helyezkedését írja le, nem a teljes csapatét. Feltételezi, hogy a játékos alkotja a sáncot, a mögötte lévő területre tilos a belépés, kialakítja a „csapatblokk” tudatát, egyszerre figyeli a labdát és a mögötte lévő játékost. A védekező játékos - tudatos helyezkedéssel - saját testét használva úgynevezett fedezőárnyékot hozhat létre. A kifejezés általában a zóna védekezéssel kapcsolatban merül fel.
Védekezési módszerek: gegenpressing
A labda nélkül a csapat alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát. Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés: a Barcelona hat másodpercet adott magának a labda visszaszerzésére, Jürgen Klopp Dortmundja (innen a német elnevezés) már öt másodpercben és a labdahordó létszámfölényes zaklatásában határozta meg az eljárást. A catenaccio az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével.
Kötőanyag és fejek a csapatban
A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti. A játékosok, akik a jel által kiváltott információáramlás révén összekapcsolódnak, együttes döntést kell hozniuk. A jel ugyanakkor értelmezhető katalizátorként is. Az edző a „fejek” révén könnyebben tud kommunikálni a mérkőzést játszó csapatával, akik lényegében a „jobb kezei” a pályán. Segítségükkel a jelek egységesítése, a játékosok közös fejjel való gondolkodása „olajozottabbá” válhat. A „fej” bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezzen az irányítói feladat ellátásához. A kereten belül a kilétét kijelölheti az edző, de összeszokott csapatoknál spontán is kialakulhat. Több fej is lehet csapaton belül. „Elhelyezésük” a pálya tengelyében szerencsés.
Klubfilozófia
A klubfilozófia képi megjelenítődési formája a labdarúgó pályán. A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. „Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A csapatjáték részleteire jellemző játékelgondolás képi megjelenítődése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék részleteiről.”
Adatvezérelt teljesítményértékelés a futballban
A mérkőzések szünetében látott hagyományos statisztikák sok esetben homályos, nem kellően pontos képet adnak egy-egy meccs erőviszonyairól, alakulásáról. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt.
Expected goals (xG) és Expected Assists (xA)
Az xG egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből. A támadók helyzeteinek mérésére szolgáló expected goal mutatótól szükséges megkülönböztetni a kapusok teljesítményének értékeléséhez használt hasonló statisztikát. Ez utóbbi érték ugyan előbbihez hasonlóan azt mutatja meg, hogy az adott körülményekből leadott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól általában, mivel azonban erre a statisztikára a kapusok szemszögéből van szükség, ebbe már csak azok a lövések számítanak bele, melyek el is találták a kaput, az érték pedig a már leadott lövés erősségétől is függ. Más megfogalmazásban az xG a lövés leadását közvetlen megelőző pillanatban adja meg a helyzet veszélyességét, míg az xG2 a lövést közvetlen követő pillanatban.
Az xA ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat.
xGChain
Az xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. (Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják).
