A Jégkorong: A Jég Dinamikus Harca, Története és Szabályai

A jégkorong két csapat által jégpályán, ütőkkel játszott, rendkívül gyors és dinamikus sportág. Ez egy téli ütős, korongos „labdajáték”, amelyben a tömörgumiból készült korongot speciális ütők segítségével az ellenfél kapujába kell juttatni. A jégkorong az egyik legdinamikusabb, legösszetettebb és legőszintébb sport, ahol nincs üresjárat, csak teljes gőzerő, sebesség, precíz megoldások, csapatmunka és közösség. A játék a küzdést, a csapatban történő kooperálást, a fizikai képességek magas szintjét és a megfelelő döntési képességet követeli meg, ezáltal felkészít az élet kihívásaira.

A Jégkorong Eredete és Története

A jégkorong pontos eredetét senki sem tudja, számos teória létezik a kialakulásával kapcsolatban. Az 1980-as évek közepéig az volt az általánosan elfogadott tézis, hogy a jégkorong az angol gyeplabda és az indiánok lacrosse nevű játékának keverékéből eredeztethető. Már a rómaiak is játszották az indiai eredetű gyeplabdát, amely valószínűleg e játék őse. A XVI-XVII. században, Hollandiában a jégkoronghoz hasonló játékot már játszottak a jégen, erről festmények és rézkarcok tanúskodnak.

A jégkorongozás közvetlen ősének a sinty nevű gael játékot tartják. A mai értelemben vett játék hazája minden kétséget kizáróan Kanada, azon belül is az Ontario-tó vidéke. Körülbelül száz éve Québec City melletti William erőd lövészszakasza a jégen seprűvel űzte a mai hoki ősét. Kimondott szabályok nem voltak, a felek a mérkőzések előtt állapodtak meg, minek alapján küzdenek. Később a fa lapos, tömör gumikoronggá változott. Érdekesség, hogy a jégkorong ősét már a hölgyek is előszeretettel művelték a XIX. század végétől.

A Szervezett Jégkorong Megszületése és Nemzetközi Elterjedése

A sportág történetének első két csapata - a McGill Főiskola és a Victoria együttese - Montrealban alakult meg 1881-ben. Kezdetben még kilenc, majd hét játékos szerepelt klubonként egy 34 × 18 méteres pályán, és a mérkőzések kétórásak voltak. Maga a játék eleinte nagyon hasonlított a labdarúgásban használt elnevezésekre.

A Kanadai Amatőr Szövetség 1891-ben írta ki az első nemzeti bajnokságot. Az első válogatott mérkőzést Kanada és az Egyesült Államok csapata vívta 1897-ben. A jelenleg is legnagyobb és legerősebb liga, az NHL (National Hockey League, azaz Észak-Amerikai Profi Jégkorongliga) 1892-ben alakult meg, de említett nevét csupán 1917. november 22. óta viseli. Az liga első győztesének Lord Stanley, az angol királyság kanadai kormányzója ajánlott fel trófeát 1893-ban, s a sorozat győztese máig ezt a serleget, a Stanley Kupát emeli a magasba a NHL-döntőt követően.

A Nemzetközi Jégkorong Szövetséget (IIHF) európai nemzetek alapították 1908-ban, Párizsban. Az eltérő versenyrendszer miatt Kanada és az Egyesült Államok csak tizenkét esztendővel később, 1920-ban lépett be a szervezetbe. Az első Európa-bajnokságot 1910-ben rendezték, a sportág 1920-ban már az olimpiai programban is helyet kapott, igaz ekkor még Antwerpenben a nyári olimpia műsorán szerepelt. 1924-ben, a téli olimpia keretén belül rendezték meg (ekkor Kanada gólaránya 110:3 volt!). Az első hivatalos világbajnokságot 1924-ben - a téli ötkarikás játékok keretében - írták ki, az első önálló világbajnokságot pedig 1930-ban rendezték.

A világbajnokságokat az 1950-es évektől három, 1990-től pedig már négy, játékerő szerinti kategóriában rendezik. Az NHL legjobbjai csak 1998-tól vehetnek részt ebben a küzdelemben. A jégkorongot magas szinten művelő országokban, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején elkezdődött a női jégkorongozás is; a női csapatok 1998-ban mutatkoztak be az olimpián. Játékuk elsősorban iramban és keménységben marad el a férfiakétól.

A legeredményesebb jégkorongozó nemzet Kanada - a legtöbb világverseny megnyerésével büszkélkedhet ebben a sportágban -, bár egyre több ország, mint például az USA, Oroszország, Svédország, Szlovákia és Finnország, próbálja rontani ezt a statisztikát.

A Jégkorong Szabályai és Játékmenete

A Pálya és a Felszerelés

A palánkkal körbekerített jégpálya legnagyobb mérete 60 × 30 méter, legkisebb mérete 56 × 26 méter. A pálya rövidebb oldalain elhelyezett palánkoktól legalább 300 cm, de legfeljebb 400 cm távolságban, a pálya egész szélességében, párhuzamosan a palánkkal, egy 5 cm széles piros vonalat kell húzni. Ez a vonal a kapuvonal. A kapuvonal közepén kell a kapukat elhelyezni: a kapufák átmérője 5 cm, a kapu magassága 122 cm, szélessége 183 cm. A kapu belmérete (a háló) a kapuvonal külső élétől a háló legmélyebb pontjáig nem lehet több mint 100 cm, és nem lehet kevesebb, mint 60 cm.

A játéktéren 9 bedobópont található, mindegyik egy körrel körbevéve. A pálya területét három harmadra oszthatjuk, ezek közül a középső területe a legkisebb. A bedobópontokat és a köröket piros színnel jelölik, kivéve a pálya közepén levő kék színű bedobópontot. Átmérőjük 30 cm, a körök átmérője 9 méter.

A korong fekete, vulkanizált gumihenger, melynek mérete 2,54 cm vastag és 7,62 cm átmérőjű, súlya 154-172 gramm. Az ütőket fából, vagy a nemzetközi szövetség által engedélyezett anyagból kell készíteni. Az ütőnek kiálló részei nem lehetnek. Az ütő maximális méretei: a külső saroktól a nyél végéig 135 cm, a külső saroktól az ütőtoll végéig 37 cm. Az ütőtoll legfeljebb 7,5 cm széles lehet (a kapus ütőjének tolla a hajlatnál 11,5 cm, a többi részben 9 cm-nél nem lehet szélesebb). A korcsolyák mintázatát a nemzetközi szövetség írja elő, gyorskorcsolya és műkorcsolya nem használható. A korcsolya és az ütő kivételével a kapus felszerelése kizárólag a fej és a test védelmét szolgálhatja.

Csapatösszetétel és Játékmenet

A jégkorongcsapatok általában 20 mezőnyjátékosból és 2 kapusból állnak. Játék közben egyszerre hat játékos lehet a pályán, ebből 1 kapus és 5 mezőnyjátékos. Mivel a jégkorong egy nagyon gyors és intenzív játék, az 5 mezőnyjátékosból álló úgynevezett sorok általában 45 másodpercenként váltják egymást a jégen. A mérkőzés megkezdésekor egy csapatnak 17 beöltözött játékosa lehet, akik közül kettő kapus. A játékosok a cserepadról bármikor cserélhetők. A sérült játékos azonnal elhagyhatja a pályát és őt cserejátékos helyettesítheti. Kapus sérülése esetén a tartalékkapusnak kell azonnal beállnia.

A mérkőzések tartama 3 × 20 perc tiszta játékidő. A játék célja, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg többször mint az ellenfél. A játékosok egy ütő segítségével irányítják a korongot a jégen. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani azonban tilos. Érvényes gólt csak az ütővel lehet szerezni, valamint akkor, ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan. A szándékos rúgó vagy dobó mozdulat nem érvényes.

A játékszabályok megengedik a test használatát, az ütközést body-checknek hívják. Az egész pályán lehet testtel játszani, tehát nemcsak a védekező térfélen. Két lépés nekifutást lehet végrehajtani a támadáshoz.

Legfontosabb Szabályok és Büntetések

A játékvezető a korongot bedobással hozza játékba: egy-egy játékos áll a bedobókörbe, egymással szemben, párhuzamosan az oldalpalánkkal. Az ütő teljes tollát a jégre kell fektetni úgy, hogy a toll hegye a bedobó középponti kör szélén legyen. A játékvezető a kezdő játékosok ütői közé ejti a korongot, és miután az a jeget érintette, kezdődik a játék.

A Lesszabály

• Hagyományos les: Egy játékos lesen van, ha mindkét korcsolyája teljes egészében a középvonal vagy a kék harmadvonal külső szélén túl van. A támadócsapat játékosai a korong előtt nem mehetnek be a támadó harmadba, tehát a kék vonalon legelőször a korongnak kell áthaladnia, és csak utána mehet be a támadójátékos.
• Hosszú les (icing): A korong nem haladhat át egy teljes harmadot a támadócsapat tagjainak érintése nélkül. Az én védekező harmadomból a korongot csak a félpálya előtt veheti át egy játékostársam. Ez a szabály felgyorsítja a játékot. Ha valamelyik csapat egyik játékosa a korongot a piros vonal mögül az ellenfél csapatának gólvonalán túl lövi, a játékot meg kell szakítani és a korongot a hibázó csapat közelében levő alapbedobó pontok valamelyikéről kell bedobni. Akkor nem történt tilos felszabadítás, ha a korong az ellenfél valamelyik játékosát érinti, mielőtt a kapuvonalat elérné.
• Kapu előtti les: Ha a korong nincs a kapu előterében, a támadócsapatnak egyik játékosa sem állhat ott, vagy a kapuelőtér vonalán, ha nincs a korong a birtokában. Az ilyen módon elért gól érvénytelen.

Büntetések

• Kis büntetés (2 perc): A játékosnak, kivéve a kapust, el kell hagynia a jeget 2 perc tényleges játékidőre, amely idő alatt cserejátékossal nem helyettesíthető. Kis büntetéssel sújtandó, ha a játékos ütőjét, térdét, lábát, könyökét, karját, kezét úgy használja, hogy azzal ellenfelének botlását, esését idézi elő, vagy ha szándékosan a korongra esik, vagy a korongot a palánkhoz szorítja. A kis büntetés megszűnik, ha a kiállított játékos csapata gólt kap.
• Nagy büntetés (5 perc): Az első nagy büntetés esetén a hibázó játékos, kivéve a kapust, 5 perc tényleges játékidőre áll ki, anélkül, hogy őt egy cserejátékos helyettesíthetné.
• Fegyelmi büntetés (10 perc): Minden játékos számára, kivéve a kapust, a tényleges játékidőből való 10 perces kizárásból áll.
• Végleges kiállítás: A játék teljes hátralevő idejére történő kizáráskor a megbüntetettet azonnal az öltözőbe kell küldeni. Végleges kiállítással kell sújtani azt a játékost, aki ellenfelét szándékosan korcsolyával megrúgja, vagy ezt megkísérli.
• Büntetőlövés: A korongot a felezővonal közepére kell helyezni, és az edző által kijelölt játékos köteles a koronggal kapura törni s gól elérését megkísérelni. Gólt kell ítélni, ha a kapus az ütőt a korongot vezető játékos felé dobja.

Kapust nem lehet büntetőpadra küldeni, helyette csapatának egyik játékosa tölti le a büntetést. Technikai kis büntetés esetén a csapat bármely tagját kijelölheti a kapitány.

A Jégkorong Magyarországon

Magyarországon a XX. század elején a tengerentúli hoki és az európai futball keverékét, a bandyt (jéglabda) űzték előszeretettel, így hazánkban ez a sportág tekinthető a jégkorong előfutárának. 1908-ban már mérkőzéseket is rendeztek ebben a műfajban. Az 1920-as évek elején aztán végképp teret hódított magának a jéghoki, s a sportág fellendüléséhez nagy mértékben hozzájárult, hogy 1926-ban, Budapesten átadták a kontinens első műjégpályáját, a városligeti létesítményt, amely napjainkban is szépen felújítva várja a sportolókat.

Az első hokimérkőzést 1925-ben játszották a Budapesti Korcsolyázó Egylet és egy bécsi csapat részvételével, míg az első „valódi” jégkorongegyüttest a Magyar Hockey Club szervezte. Magyarország 1927-ben nyert felvételt a Nemzetközi Jégkorong Szövetségbe, azaz az LIHG-be - akkor még a francia volt a szervezet hivatalos nyelve, ezért a ma már szokatlan rövidítés. Az azóta eltelt évtizedek során számtalan magyar hokisikernek örvendhettünk.

A magyar válogatott első alkalommal 1927-ben szerepelt az LIHG által rendezett tornán, az Európa Bajnokságon Bécsben, ahol a csak BKE játékosokból álló csapat az utolsó, hatodik helyen végzett. A magyar válogatott első mérkőzését január 24-én játszotta Ausztria ellen, melyen 6-0-s vereséget szenvedett el. A nemzeti csapat 1938-ig részt vett minden EB-n, világbajnokságon és az 1936-os téli olimpián, sikerült egy-egy jobb eredményt is elérni (pl. 1931-ben 7., 1937-ben 5. helyezés, vagy 1938-ban döntetlen a kanadai válogatott ellen).

A Magyar Bajnokság és Fejlődés

A magyar klubok külföldi túrái miatt képtelenség volt megszervezni a bajnoki küzdelmeket, hiszen egyszerre igen ritkán voltak itthon a csapatok. Végül 1937-re sikerült útjára indítani az első magyar bajnokságot. A szereplést három gárda vállalta: az esélyes BKE, a BBTE és a Ferencváros. Az FTC végül visszalépett, mert kanadai légiósát, Staplefordot nem nevezhette be. Helyére a BKE II. csapata indulhatott. A bajnokságot a BKE csapat nyerte, amely 1944-ig két alkalom kivételével - ekkor a BBTE lett a bajnok - mindig megszerezte az elsőséget. 1940-től csatlakoztak a bajnoksághoz a visszacsatolt területek csapatai is, elsősorban Kassa környékéről, valamint Erdélyből.

Az 1941-ben alakult Magyar Országos Jégkorong Szövetség helyébe, 1957-ben a Magyar Jégsport Szövetség lépett. A sportágat sokáig csak a fővárosban űzték, ráadásul a fedett pályák hiánya miatt szezonális játékként tartották számon. Magyarországon az első fedett jégpályát csak 1982-ben adták át. A nyolcvanas évektől komoly fejlődés kezdődött: Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Jászberényben, Miskolcon, s az ország további településein épültek létesítmények.

A Székesfehérvári Volán (Alba Volán SC) az első vidéki csapatként lett magyar bajnok a nyolcvanas években, melyet hat újpesti és két ferencvárosi elsőség követett. A dekád végét egy újabb vidéki győzelem zárta le: a Jászberényi Lehel, amely a magyar csapatok közül elsőként szerződtetett minőségi légiósokat, szerezte meg a bajnoki címet. A magyar csapatokhoz ekkor több, elsősorban szovjet játékos érkezett, akik között számos korábbi válogatott játékost találni, így pl.: Alekszandr Malcev, Szergej Szvetlov, Szergej Kapusztyin és Vlagyimir Repnyev.

Nemzeti Sikerek és a Világbajnoki Rendszer

A nemzeti csapat sokáig a világbajnoki C, majd a B csoportban szerepelt, ám 2008-ban sporttörténeti sikert ért el Japánban: kivívta az elitkategóriában való szereplés jogát. Noha a 2009-es, Svájcban rendezett A csoportos vb-n nem tudott megkapaszkodni az élvonalban, s visszacsúszott a „másodosztályba”, a játék a legnépszerűbb sportágak közé tartozik hazánkban. A magyar jégkorongsport legnagyobb sikerét 2008-ban érte el, amikor kivívta az A csoportban való szereplés jogát. Magyarország háromszor volt főiskolai-egyetemi világbajnok még a II. világháborút megelőző időszakban. Ma nemcsak egyre népszerűbb, de egyre eredményesebb is a magyar jégkorong, a divízió I-ben is.

A jégkorong-világbajnokságokat minden évben rendezik, de az „igazi” világbajnoki címért mindig a világ aktuálisan legjobb 16 csapata küzdhet, akik az ún. Főcsoportot alkotják. Ez az alapvető különbség más sportágakhoz képest, ugyanis a hokiban nemcsak a legjobbaknak rendeznek világbajnokságot, hanem még több szinten, feljutási lehetőséggel.

A Világbajnokság Felépítése

Magyarország 2018-ban is a Divízió I/A csoportban volt érdekelt, amelynek a mérkőzéseit Budapesten rendezték, de az utolsó harmad utolsó 15 másodpercét kellett volna még kivédekezni (megőrizve a vezetést, azaz megszerezve a győzelmet Nagy-Britannia ellen) ahhoz, hogy feljussunk volna az elitbe. 15 másodperc! Ennyin múlt. Olimpiai kiküldetést még egyik magyar csapatunk sem tudott kiharcolni.

Magyarországon a kilencvenes évek elején alakult meg az első női csapat. A magyar női válogatott eddig kétszer szerepelt világbajnoki selejtezőben, azonban egyszer sem került fel a B csoportba.

A Játékosfejlesztés és a Jégkorong Közösségi Szerepe

A jégkorongozás az egyik legösszetettebb csapatjáték. Általában 4-6 éves korban kell elkezdeni a korcsolyázás elsajátításával, majd fél év hoki előkészítő foglalkozást javasolt. A versenyszerű sportolás az U8 minikorosztálytól általában nagyjából 35 éves korig tart, de vannak 45 éves profi sportolók is. Az utánpótlás korú játékosok tömegei választják a jégkorongot.

A sportág azonban nem mindenki számára elérhető, mivel a tagdíjak, a felszerelések és az utazások nagy anyagi áldozatokkal járnak, illetve azokon a településeken, ahol nincs fedett jégpálya, nem lehet űzni. A pályagondok enyhítésére elsőként a fehérvári jég került fedél alá, amely sokáig az egyetlen maradt.

A Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) 2017-ben ünnepelte 90 éves évfordulóját, és számos programmal támogatja a sportágat, mint például a "Learn To Play" program, a hosszú távú játékos fejlesztési program, valamint edzőképzési szakanyagokkal és sportegészségügyi útmutatókkal segíti a fejlődést, kiemelve a gyermekvédelem, visszaélés és zaklatás elleni intézkedéseket.

tags: #jegkorong #apa #hockey

Népszerű bejegyzések:

• From Hungarian National Team to Operations
• Múlt, jelen és jövő a Real Madrid kispadján
• a sárkányhajó bajnokságok eredményei
• Részletes beszámoló a férfi kézilabda Final Fourról és az utánpótlás tornáról
• Küzdelmek és sikerek a női fociban