A Jégkorong Alapszabályai és Története
A jégkorong (köznyelvben: jéghoki, hoki) két csapat által, jégpályán, ütővel és koronggal játszott csapatjáték. A játékot jellemzi a nagy ütközések, gyors iram és taktikai elemek kombinációja. A jégkorong alapvető elemei viszonylag egyszerűek. Két csapat azért versenyez, hogy gólokat szerezzen azáltal, hogy a korongot az ellenfél hálójába küldi. Minden mérkőzés három periódusra oszlik, amelyek hossza a játék szintjétől függően változik. A profi mérkőzések általában három 20 perces periódusból állnak, míg az ifjúsági mérkőzéseken rövidebb periódusok is előfordulhatnak. A jégkorong a következő országokban a legnépszerűbb: Kanada, USA, Svédország, Finnország, Csehország, Szlovákia, Oroszország. A felsorolásból kitűnik, hogy általában azokban az országokban dívik, ahol jellemző a hideg idő, lehetőséget adva a természetes jégfelületek kialakulására.
Évszázados múltú az északi országokban a jéglabda vagy bandy néven ismert csapatjáték, ennek szabályai már a 18. században kialakultak, ezt a játékot vették át az európai országok is. A sepregető katonák egy fadarabka terelgetésével találták ki az új játékot. Az 1850-es évektől már gumikoronggal játszották és a montreali McGill egyetem két diákja, W. F. Robertson és R. F. Smith kidolgozta a játék kezdeti szabályait. A Nemzetközi Jégkorongszövetséget (IIHF) 1908-ban alapították Európában, Anglia, Belgium, Csehország, Franciaország és Svájc képviselői, jelenleg 64 tagországa van.
A jégkorong sport az 1920-as évek közepén került hazánkba. Az addig egyeduralkodó bandyt gyorsan kiszorította és egyre népszerűbbé vált. Magyarország első alkalommal 1927-ben szerepelt a Nemzetközi Szövetség (akkori nevén LIHG) által rendezett tornán, az Európa Bajnokságon Bécsben, ahol a csak BKE játékosokból álló csapat az utolsó, hatodik helyen végzett. A magyar válogatott első mérkőzést január 24-én játszotta Ausztria ellen, melyen 6-0-s vereséget szenvedett el. A következő évtized elsősorban a klubok európai túráiról és a válogatott nemzetközi szerepléséről szólt. A nemzeti csapat 1938-ig részt vett minden EB-n, világbajnokságon és az 1936-os téli olimpián és sikerült egy-egy jobb eredményt is elérni. Így 1931-ben 7. lett a csapat, 1937-ben 5. A magyar klubok külföldi túrái miatt képtelenség volt megszervezni a bajnoki küzdelmeket, hiszen egyszerre igen ritkán voltak itthon a csapatok. 1937-re végül sikerült útjára indítani az első magyar bajnokságot. A szereplést három gárda vállalta. Az esélyes BKE, a BBTE és a Ferencváros. Az FTC végül visszalépett, mert kanadai légiósát, Staplefordot nem nevezhette be. Helyére a BKE II. csapata indulhatott. Január 15-én dobták be első alkalommal a korongot a bajnoki címért a BKE I - BKE II mérkőzésen. A bajnokságot a BKE csapat nyerte, amely 1944-ig két alkalom kivételével -ekkor a BBTE lett a bajnok- mindig megszerezte az elsőséget.
A háború után a sportág egyetlen hazai bázisának -a városligeti Műjégpályának- rendbehozatala után rögtön újra indult a jégkorong élet is. De hamarosan kiderült, hogy a játék közel sem kapott a korábbihoz hasonló szerepet. A külföldi csapatok elleni szereplés lehetősége 1956-ig minimálisra csökkent, olyan szezon is előfordult, amikor egyetlenegy ilyen összecsapásra sem került sor. A Szovjetunió megjelenése és kiváló szereplése az 1950-es években a világbajnokságokon lehetővé tette, hogy a magyar jégkorongozók is lélegzetvételhez jussanak. 1961-ben elkészült a sportág új központja a Kisstadion, a válogatott mellé csehszlovák kapitány érkezett és a csapatok száma is stabilan nyolcra emelkedett, amelyek közül az FTC, az Újpesti Dózsa , a Vörös Meteor és a BVSC volt harcban az érmekért. A válogatott 1964-ben kivívta az olimpiai szereplés lehetőségét, majd 1965-ben a B világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, amely akkor a 12. A hatvanas évekbeli fellendülés után újra csökkent a hoki bázisa. Szinte évről évre jelentette be egy-egy szakosztály a megszűnését. Így tűnt el tíz év alatt a jégkorong térképéről a Spartacus, a Postás, az Építők, a Vörös Meteor és végül a BVSC csapata. Helyükre új csapatként a KSI utánpótlás korosztályból kikerülő játékosaira épített Bp. Volán került.
A korszak egyeduralkodója a Ferencváros volt, amely 1971 és 1980 között minden bajnokságot megnyert. A válogatott az évtized elején bérletet váltott a C csoportba. A korszak első bajnoksága új fejezetet nyitott a magyar hoki történetében. A Székesfehérvári Volán (Alba Volán SC) az első vidéki csapatként lett magyar bajnok, melyet hat újpesti és két ferencvárosi elsőség követett. A dekád végét egy újabb vidéki győzelem zárta le. A Jászberényi Lehel, amely a magyar csapatok közül elsőként szerződtetett minőségi légiósokat, szerezte meg a bajnoki címet. A válogatott 1983-ban a C VB-n érte el legnagyobb sikerét. Hazai közönség előtt sikerült kivívni a feljutást. De a B csoportos szereplés csak rövid időre tudta leplezni, hogy a sportág egyre jobban elmaradt riválisaitól. Magyarországon ekkor még mindig nem létezett állandó fedett jégpálya, miközben ellenfeleink egyre jobb körülmények között készülhettek és az utánpótlásban is szélesebb alapokra támaszkodtak. Az 1985-ös B VB-ből kiesés után a magyar csapat csak a 3. vonal középmezőnyében tudott megkapaszkodni, melyet az 1990-es hazai C VB 7.
A pályagondok enyhítésére elsőként a fehérvári jég kerülhetett fedél alá, amely sokáig az egyetlen maradt. A bajnokságban az 1990-es évek első felében újra a Fradi korszaka következett, melyet a Dunaferr nagy generációja szakított meg majd hozzájuk csatlakozott az Alba Volán, akik a 2000-es évek domináns csapatává váltak. A válogatottban 1995-től kezdve szerepeltek a dunaújvárosi fiatalok és a fehérvári Palkovics-Ocskay páros, akik már ifiként is igen közel álltak a korosztályos VB A csoportjához. A felnőtt válogatott egyre jobb szereplését megnehezítette, hogy a szovjet utódállamok vagy Szlovákia rutinos csapatai rendre az útjukat állták. 1998-ban végre sikerült a nagy álom, ismét hazai közönség előtt kivívta a csapat a B csoportos indulás jogát. Majd a kiesés után ismét az első helyet szerezték meg 2000-ben. A világbajnoki rendszer 2001-es átszervezése óta a csapat stabil tagja volt a divízió I. selejtező csoportoknak, ahol 2002-ben és 2007-ben második helyezést tudott szerezni, majd 2008-ban, a Japán rendezte kontinensviadalon kivívta a feljutást az A csoportba. 2010-ben a Divízió I-ben másodikak lettünk a szlovénok mögött. A 2011-es ellenfeleink Olaszország, Hollandia, Dél-Korea és Spanyolország voltak. A tornától Japán visszalépett az országot ért márciusi természeti katasztrófa miatt. A hazai rendezésű kontinensviadalon Olaszország mögött lettünk 2. 2012-től a nemzetközi szövetség új rendszerben bonyolítja a világbajnokságokat, a Divízió I-ben 12 csapat szerepel A és B csoportban úgy, hogy az A csoportban a világranglista-helyezés szerinti jobb 6 válogatott kap helyet, míg a B-ben a rosszabb 6 helyezett.
A Játék Menete és Alapszabályok
A jégkorong mérkőzés három, egyenként 20 perces harmadból áll. A 20 perc tiszta játékidőt jelent, vagyis a játék megszakítása alkalmával az órát megállítják. Játékmegszakítás után a korongot a bedobással (bulival) hozzák játékba.
Csapatok és Játékosok
Minden jégkorongcsapat hat játékosból áll a jégen: egy kapus, két védő és három csatár. A kapus szerepe a legkülönlegesebb, mivel ő az utolsó védelmi vonal, feladata a kapura lövések megállítása. A védők feladata az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása és a kapus segítése. Kulcsfontosságú szerepet játszanak a labdabirtoklás fenntartásában és a védekezésből a támadásba való átmenet elindításában. A csatárok feladata elsősorban a gólszerzés, és jellemzően ők a leggyorsabb korcsolyázók és a legügyesebb korongkezelők. Ők centerekre és szélsőjátékosokra oszthatók. A centerek sokoldalú játékosok, akik a támadások élére állnak, míg a szélsőjátékosok a pálya széléről történő támadásra összpontosítanak.
A jégkorongcsapatok általában 20 mezőnyjátékosból és 2 kapusból állnak, ebből 1 kapus és 5 mezőnyjátékos lehet egyszerre a jégen. A játékosok sorokba vannak osztva, és ezek a sorok cserélődnek (kb. 45 másodpercenként). A mérkőzéseken egy csapat általában 4 támadósort (12 játékos), 3 védőpárt (6 játékos) és 2 kapust öltöztet be (kapusból természetesen egyszerre csak egy lehet a jégen).
A játékosok a kezükben botot (ütőt) tartanak, amelynek a nyéllel szöget alkotva egy úgynevezett toll része is van. Ezzel a tollal igyekeznek a vulkanizált gumiból szült (2,54 cm vastag és 7,62 cm átmérőjű) korongot az ellenfél kapujába beütni. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani tilos. Érvényes gólt az ütővel lehet szerezni, valamint akkor, ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan.
Pálya és Jelölések
A jégpálya néven ismert játékfelület téglalap alakú, lekerekített sarkokkal, és palánknak nevezett falakkal van körülvéve. A pályát egy piros vonal osztja ketté, két kék vonal pedig további három zónára osztja: a védekező zónára, a semleges zónára és a támadó zónára. A palánkkal körbekerített jégpálya legnagyobb mérete 60 X 30 méter, legkisebb mérete 56 X 26 méter. A pálya rövidebb oldalain elhelyezett palánkoktól legalább 300 cm, de legfeljebb 400 cm távolságban a pálya egész szélességében, párhuzamosan a palánkkal, egy 5 cm széles piros vonalat kell húzni. Ez a vonal a kapuvonal. A kapuvonal közepén kell a kapukat elhelyezni: a kapufák átmérője 5, a kapu magassága 122, szélessége 183 cm. A kapu belmérete (a háló) a kapuvonal külső élétől a háló legmélyebb pontjáig nem lehet több; mint 100, és nem lehet kevesebb, mint 60 cm.
Az A, B, C, D, E bedobópontokat körrel jelölik. Átmérőjük 30 cm, a körök átmérője 9 méter. A bedobópontok és a körök piros színűek, csak a pálya közepén levő kék színű.
Szabálytalanságok és Büntetések
A büntetések a jégkorong egyik központi eleme, amely a nem biztonságos vagy tisztességtelen játéktól való elrettentést szolgálja. Amikor egy játékos szabálysértést követ el, például botlást, ütést vagy magasra emelt ütést, meghatározott időtartamra a büntetőpadra kerül, általában két percre a kisebb büntetéseknél vagy négy-öt percre a nagyobb büntetéseknél. Egyes szabálysértések elég súlyosak ahhoz, hogy játékmegszegési büntetést vonjanak maguk után, ami a játékos játékból való kizárását eredményezi.
Büntetések Típusai
- Kisbüntetés: A mezőnyjátékosnak két percre el kell hagynia a pályát, kivéve a kapust, helyette egy mezőnyjátékosnak kell kikorcsolyáznia a padra. Ezt a személyt a csapatkapitány jelöli ki. A kiállítás nemcsak a 120. másodpercben, hanem akkor is megszűnik, amikor a büntetést szenvedő csapat gólt kap.
- Nagybüntetés: Öt perces kényszerpihenővel jár. Ha valaki másodszorra is megkapja, akkor 15 percig nem mehet vissza a jégre, de a második büntetőidő végén egy csapattársa váltja a pályán. A nagybüntetések nem járnak le, ezeket le kell ülnie a vétkesnek.
- Fegyelmi büntetés: A vétkes játékos a büntetésnek megfelelő időtartamra elhagyja a játékteret. Csapata ez idő alatt emberhátrányban játszik. A fegyelmi büntetésekkel sújtott játékosok helyett más mezőnyjátékos a jégre léphet.
- Végleges kiállítás: A játékosnak rögtön az öltözőbe kell vonulnia, csak akkor léphet megint éles mérkőzésen pályára, ha az illetékes fegyelmi szervezet megvizsgálta és jóváhagyta az ügyét, azaz visszaengedi.
A kapust nem lehet büntetőpadra küldeni; helyette csapatának egyik játékosa tölti le a büntetést, aki a hiba elkövetésének időpontjában a jégen tartózkodik. Ezt a játékost a csapatkapitány jelöli ki.
A "bodicsek" az egyik legismertebb szabálytalanság a hokiban. Ez azt jelenti, hogy a játékos ellenfelét testével vagy könyökével hátulról a palánkra nyomja vagy kigáncsolja. Ebben az esetben a bíró dönti el, hogy kis-vagy nagybüntetést kapjon a sportoló. A túlzottan kemény játék szintén így szankcionálható.
Egyéb Érdekességek és Szabályok
Les és Túlütés
Les: A támadócsapatnak előbb kell a korongot a támadó harmadba juttatni, mint ahogy egy játékosa oda belépne. Ha úgy juttatják a korongot a támadó harmadba, hogy azt megelőzően már tartózkodik ott játékosuk, akkor beszélünk lesről. Tudtad, hogy a jégen is van les?
Tilos felszabadítás (túlütés): Ha a támadócsapat a saját térfeléről az ellenfél alapvonala mögé üti a korongot. Nem fújják be automatikusan, csak akkor, ha a korongot megérinti a védekező csapat egy játékosa. A tilos felszabadítást elkövető csapat büntetése, hogy a buli az ő védő harmadukban lesz. Szintén nevezik túlütésnek is, bár ez kevésbé elterjedt. A tilosan felszabadító csapat nem cserélhet.
Egyéb Szabályok
- Ütő nélkül is lehet játszani, de törött ütővel tilos a pályán maradni.
- Nem szabad vállmagasságnál feljebb emelni az ütőt.
- Az ütőre leadott laza ütés azonban elfogadott ebben a sportágban.
- Ha a korong teljes terjedelmével elhagyja a játékteret szegélyező palánkot, kis büntetés, bodi csek, bedobópont következik.
- A kapusnak tilos a korongot előre, az ellenfél kapuja felé dobni; csak oldalra és hátra dobhatja el.
- Ha a kapus a korongot védte és nem hozza játékba, akkor a játékvezető három másodpercig vár, utána fújja le az akciót.
- A játékos nyújtott kézzel megállíthatja a levegőben a korongot és maga elé ejtheti, de játékostársa felé nem.
- Ütő nélküli játékos részt vehet a játékban, törött ütővel mezőnyjátékos nem játszhat. A kapus azonban addig, amíg nem kap új ütőt, használhatja a töröttet.
- A törött ütőt a játékosnak a jégre kell ledobnia, és új ütőért a cserepadhoz kimennie.
- Nem lehet kintről bedobni a jégre az ütőt, csak a kapusnak viheti be játékostársa.
- Az ütővel ütni - a legsúlyosabb vétség.
- A korongot vezető játékos ütőjére adott könnyű ütés, mint védelmi akció, megengedett. Az ellenfél testére azonban nem szabad ütni.
- Tilos az ütőt vállmagasság fölé tartani, és az így elért gól is érvénytelen.
- Az a csapat, amelynek saját védelmi harmadában van a korong, tartozik a korongot mindenkor az ellenfél kapuja felé játszani, kivéve, ha ebben az ellenfél csapatának játékosai megakadályozzák. Ilyenkor a bedobás a hibázó csapat védelmi harmadában, az alapbedobó körnél van.
- Ha a korong elhagyja a pályát, vagy a pálya fölött tárgyakat, üveget vagy hálót érint, kivéve a palánkot, a bedobást ott kell elvégezni, ahol utoljára egy játékos megérintette.
- Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, beleértve a kapust is, ha szándékosan kilövi a pályáról a korongot és ezáltal a játékot késlelteti. A bedobást ott kell eszközölni, ahol a hibát elkövették.
- Meg kell szakítani a játékot, ha a korong a játékvezetőt érinti.
- Ha a védekező csapatnak valamelyik játékosa, beleértve a kapust is, az ütőjét a korongot vezetőjátékos felé dobja a védekező harmadban, a játékvezetőnek engednie kell, hogy az akció befejeződjék, és ha nem esett gól, a támadócsapat javára büntetőlövést kell ítélnie. Ha gól esett, nem kell büntetőlövést alkalmazni.
Street Hockey - Az Utcai Hoki
A street hockey (magyarra „utcai hoki”-ként fordítható) egy Magyarországon alig ismert csapatsport. A jégkorong egyik változata, amelyet korcsolyák nélkül játszanak aszfalton, műanyag felületen vagy betonon. Jégkorong helyett egy egyedi narancssárga labdával játsszák védőfallal (palánkkal) körülvett pályán. A játék célja, hogy minél több gólt lőjünk hokiütőnk segítségével az ellenfél kapujába.
A street hockey egy nagyon fiatal sportág, rövid a múltja. Gyökerei viszont egészen az időszámításunk előtti második évezredbe nyúlnak vissza. A játék - az új formájában - ismét felbukkant, s terjedni kezdett főleg Földünk északi, hidegebb területein. A hivatalos bajnokságait az egyes országokban különböző időszakokban rendezték meg. A kezdeti sikeres versenyek, bajnokságok hatására 1993-ban létrejött az ISBHF - az International Street and Ball Hockey Federation (Nemzetközi Street és Ball Hockey-szövetség). Megrendezték az első junior- és szeniorversenyeket is. Az ISBHF megalakulása óta azon dolgozik, hogy e sportág segítségével egyesítse a világ különböző nemzeteit. Ezen kívül új szabályok és újdonságok fejlesztésével, versenyekkel, ill.
Az első nemzetközi versenyt 1994-ben rendezték Kanadában, később Pozsonyban az 1995-ös Európa-bajnokságon és 1996-ban az első világbajnokságon. Az első junior világbajnokság Csehországban zajlott 2000-ben.
Street Hockey Játékszabályok
A mérkőzés során az adott csapatnak hat mezőnyjátékosa tartózkodhat a pályán. A játékosok a következők: kapus, jobbszélső védő, balszélső védő, jobb szárnyjátékos, bal szárnyjátékos, középső támadójátékos. Mindkét félnek csak egy kapusa tartózkodhat a játékfelületen.
A mérkőzésnek az előre megadott időpontban kell kezdődnie. A mérkőzést a játékvezető azzal indítja el, hogy a kezdőkörben bedobást végez el. Ugyanez történik a többi harmad kezdetekor, ill.
A játékidő harmadokra oszlik. Mindegyik harmad 15 percnyi folytonos játékból áll. A mérkőzés során két 10 perces pihenő áll a játékosok rendelkezésére. A csapatok minden harmad után térfelet cserélnek. A szabadtéri meccsek alatt, hogy teljesen igazságos legyen a játék, az utolsó harmad felében, ill. hosszabbításkor újra térfélcserére kerül sor.
Ha nincs megadva, hogy melyik fél a hazai csapat és melyik a vendégcsapat, akkor a szemben álló feleknek ezt el kell dönteniük. Döntésük születhet kölcsönös megegyezéssel, sorsolással vagy egyéb módszer segítségével.
A meccsek alatt a játékosok és kapusok bármikor cserélhetik egymást. Ez a hosszabbításokra is érvényes.
Az a csapat, amely a teljes játékidő során lő több gólt, a mérkőzés győztese (verseny esetén 2 pontot kap). Ha a meccs végén döntetlen az eredmény, és nem kiesős rendszerben játsszák, mindkét fél 1 pontot kap.
Minden csapat a játék folyamán kérhet egyetlenegyszer egy 30 másodpercből álló pihenőidőt. Ezt bármelyik, az edző által megbízott játékos megteheti a játékvezetőnél. A játékvezető kötelessége ezt bejelenteni a mérkőzés jegyzőjénél.
Felszerelés és Játékosok
A játékosok és mezük - a csapat ügyintézőjének vagy edzőjének a mérkőzés előtt kötelessége a játékvezetőnek vagy a meccs jegyzőjének átadni saját játékosainak név- és mezszám szerinti listáját.
Csapatkapitány: Minden csapatnak a játék kezdete előtt ki kell jelölnie egy kapitányt, akinek legfeljebb két helyettese lehet. A kapitánynak a mezén egy „C“ betűt kell viselnie, helyetteseinek pedig az „A“-t. A betűk mérete kötelezően 8 cm.
Felszerelés: A játékosoknak és a kapusoknak kell, hogy legyen hokiütője, védőfelszerelése és meze. A sportcipő - nélkülözhetetlen a megfelelő játékhoz.
A játékos hokiütője: Az ütőknek fából vagy más, a szabályokban is elfogadott (műanyag vagy alumínium) anyagból kell készülniük. Nem lehetnek rajtuk kitüremkedések vagy éles felületek. Az ütők műanyag szalaggal tetszés szerint körbetekerhetők. Ezt általában azért teszik, hogy az ütőknek jobb legyen a fogása.
A játékos sisakja: Minden játékosnak az elfogadott nemzetközi normáknak megfelelő sisakot kell viselnie. Már a bemelegítéskor is. Az a játékos, aki meccs közben elveszti fejvédőjét, nem folytathatja a játékot. Csak a sisak felvétele, megfelelő rögzítése után folytathatja a mérkőzést. Azok a sportolók, akik még nem töltötték be 18. Mindenki számára ajánlott a fogvédő, ill.
A kapus felszerelése: Olyannak kell lennie, hogy az egész testet és a fejet is védje.
Ütőtoll: Maximális hossza 39 cm, szélessége 9 cm (a végén lehet max. A kapus kesztyűje lehet botos, ill.
Sportfelszerelések: Minden játékosnak rendelkeznie kell saját csapatának mezével. Ezek a csapaton belül nem térhetnek el egymástól. Csupán a kapus viselhet más színű mezt. Ezen a ruhadarabon megtalálható a játékos száma, esetleg a neve. A számjegyeknek a mez elülső és hátsó részén 20-25 cm, a kéznél 8 cm nagyságúaknak kell lenniük.
A labda: A szabályok szerint narancssárga színű, és csak műanyagból esetleg más engedélyezett anyagokból készülhet.
🏒 A jégkorong szabályai : Hogyan kell jégkorongozni : Jégkorong szabályok kezdőknek MAGYARÁZATTAL
tags: #jegkorong #biroi #jelzesek
