A jégkorong kapus maszkja: Minden, amit tudni érdemes
A maszkos harcos pár mély lélegzetet vesz, a tömött csarnokban semmi mást nem hall a saját légzésén kívül, majd felemeli a fejét és jelez, készen áll, következzen bármi.
A fém és a jég találkozásának hangja egyre hangosabb és hangosabb, ahogy az ellenfél felgyorsít, mint egy vonat a síneken. Tekintete a vulkanizált gumi korongra tapad, ami 25mm vastag, 76 mm az átmérője, 160 grammot nyom, és amit az ellenfél másodperceken belül túl akar juttatni maszkos harcosunkon.
Akárcsak a lándzsával felfegyverzett lovagok a középkori lovagi tornákon, csapatuk színeit képviselve néznek farkasszemet most ők is. Ilyenek a pozitív pillanatok egy hálóőr életében, egy filmben ez lenne a lezáró drámai jelenet, ahol a kapus fontos védést mutat be, amely egyben a győzelmet is jelenti a csapat számára, de sosem esik szó egy kapus életének másik oldaláról. Mi történik, ha nem sikerül épp az a védés? Milyen gondolatok kavarognak a fejében egy mérkőzés után? Milyen igazából egy kapus élete?
Azt tartja a mondás, a támadójáték meccseket nyer, a védekezés bajnokságokat, egy védelem alapja pedig minden esetben az, aki megakadályozza, hogy a korong a kapuba jusson. Minden győztes csapatnak szüksége van egy stabil kapusra.
A jégkorong szabályrendszere és a játékosok felszerelései is a sérülések minimalizálására törekszenek. A jégkorong az egyik legkontaktabb csapatsport, ezért a védőfelszerelés minősége kritikus fontosságú a sérülések megelőzésében. A felszerelés kiválasztásakor a megfelelő méretből kell kiindulni, nem az árból. A rosszul illeszkedő drága felszerelés kevésbé hatékony, mint a megfelelően illeszkedő, egyszerűbb darab.
A kapus felszerelése és az arcvédő
A kapus felszerelése speciális, lényegesen eltér a mezőnyjátékosétól. A nagy lábvédők, a megerősített mellvédő, a kapuskesztyű és a blokkerkesztyű, valamint a sisakmaszk védelmet nyújt az erős lövések ellen.
A maszk története
Hajmeresztőnek tűnhet, hogy régen maszk nélkül védtek a kapusok. A hokitörténelem első igazi kapusmaszkját Clint Benedict viselte 1930-ban. A nyers bőrből készült, egyszerű fejvédőt azért készíttette, hogy védje törött orrát.
A Montreal Maroons hálóőre öt meccsen keresztül viselte az egyszerű arcvédőt. A következő fejezetbe egy legendás portás, a hatszoros Stanley Kupa-győztes, hétszeres Vezina Kupa-tulajdonos Jacques Plante története illeszkedik. 1959 telén a New York Rangers csatára, Andy Bathgate bombaerős lövéssel fejen találta.
Később megjelent üveggyapot modelljével, amely a fej formáját követte. Plante Montral-i szerződése során, miután egy csúnya orrtörésen is keresztül ment, kezdte el igazán tökéletesíteni felszerelését. Sok darabot, ő maga készített - köztük a maszk formájával is kísérletezett.
Az üveggyapot - amit később az üvegszál váltott fel - sisak térhódítása után már csak elvétve játszottak nélküle. Az utolsó meztelen fejű kapusként Andy Brownt említik a krónikák, aki 1974-ben vonult vissza az NHL-ből.
1972-ben Frank Lewis, a Philadelphia Flyers edzője paradigmát váltott, az addigi fehér felületet teljes egészében narancssárgára fújta a közelgő halloween alkalmából. Doug Favell fejvédője nagyon fontos szerepet kapott. A későbbiekben nem volt, és a mai napig nincs megállás.
Nagyjából 10 évig volt aktív használatban a teljes arcot fedő maszk, mikor ’72-ben a szovjet legenda, Vlagyiszlav Tretyak fején díszelgett az evolúció újabb lépcsőjeként a protektor. A játékosok által használt műanyag sisak elé fémrácsot erősítettek. Dominik Hasek és Chris Osgood, az NHL két veteránja is hasonló maszkokkal csúszott a jégen.
A legújabb maszkok már szénszálas anyagokból, vagy üvegszál és kevlar keverékéből készülnek, és a rácsot alkotó fém minősége is fejlődött. A Tretyak-modellhez képest még két jelentős módosulás történt az elmúlt évtizedekben. A sisak hosszított alsó része, és a maszk alá zsinórral lógatott plexi egyaránt a nyak és a torok védelmi rendszerét erősíti.
A kapusok szerepe és a mentális felkészültség
A kapus feladata más természetű, mint a mezőnyjátékosoké, és a legnagyobb különbség valószínűleg az, hogy míg a mezőnyjátékosok teljesítménye nagymértékben függ a fizikális állapotuktól/felkészültségüktől, a kapusok teljesítményét elsősorban a mentális állapotuk, másodsorban a szerencse/többi játékos teljesítménye befolyásolja. A pszichikai nyomást növeli ráadásul, hogy nincs csere, így minden másodpercben koncentrálni kell, és hogy a hibájukból gól születhet.
Tyler Dietrich, a Fehérvár AV19 U20-as csapatának vezetőedzője a következőképpen vélekedik: „Igyekszünk úgy kezelni a kapusokat is, mint bármelyik másik játékost a csapatban, de természetesen van olyan, amikor kicsit másképpen kell megközelíteni őket. Kapusként a mérkőzés végkimenetele függhet a teljesítményeden (gyakrabban, mint bármelyik másik pozíció esetében).”
„Nem a legjobb dolog,” - kezdte Kornakker - „őszintén szólva, nem szeretek második számú lenni, de nem tud, mit tenni az ember. Az edző kénytelen elmondani, ki fog védeni, és bár úgy gondolom, jobb, ha nem felváltva kapnak lehetőséget a kapusok, mégis ha az egyik elér egy shutoutot és másnap a másik tudja, hogy ő véd, akkor az is egyfajta nyomást, motivációt jelent a bizonyításra. Ugyanakkor, ha valaki egy nagy tempójú meccsen véd és másnap jön egy fontos találkozó érdemesebb azt a kapust beküldeni, aki előző nap teljesített. Nem jó azt megtudni, hogy nem te védesz, de muszáj ugyanúgy felkészülnöd minden esetben, mert akármi közbejöhet a bemelegítésnél vagy meccs közben.”
Az U20-as világbajnokságon Lengyelország ellen kapott gól nélkül győzött a magyar válogatott Arany Gergellyel a kapuban, aki a következő mérkőzést a padon töltötte, kapustársához hasonlóan nyilatkozott: „Ilyenkor próbálsz minél jobban a csapat és a kapustársad hasznára lenni. Gondolok itt arra, hogy ha egy játékos pluszban akar lőni, gyakorolni valamit, beállsz, vagy ha a kapustársad akar a kapuba állni, beengeded.”
A kapusok önkifejezési lehetőségei korlátosak. Mezőnyjátékosok elsősorban nyakukra lógó loboncukkal, a kapusok pedig maszkjukkal, sisakjukkal tehetik magukat egyedivé felismerhetővé. A modern sisakjukon régi példaképeik mintázatát idézik. A hoki maszk rémisztő vonása az 1980-as Péntek 13. című filmmel került be a mainstreambe.
Oscar jelölt dokumentumfilm: Egy kapus 3 perce (HD)
Szabályok és a kapus helyzete a jégen
Sevela Péter, a Dab.Docler kapusa az elmúlt néhány hétben kétszer is kikorcsolyázott a kapujából, ahol jégre került egy mezőnyjátékossal történő találkozás nyomán. Mit mond a szabály? A két eset kapcsán kiderült, a gyakorlott meccsre járók sem ismerik pontosan a kapusjáték alapvető szabályait.
Alapvetően a 12. fejezet foglalkozik a kapusra vonatkozó szabályokkal. Ha a kapus elhagyja a kapuelőteret, nem támadható-e ugyanúgy, mint bármely más játékos? A kapus bárhol tartózkodik a jégen, tehát akár a kapuelőtérben, akár azon kívül, nem támadható szabadon, nem szabad leütközni, bodicsekelni.
Külön szabálypont foglalkozik a kapus védelmével. Nem minősül mezőnyjátékosnak sohasem. De ugyanakkor a kapusnak nem megengedett, hogy ütközzön vagy bármilyen akadályozzon mezőnyjátékost. Mint az előző pontban írtuk, soha nem minősül mezőnyjátékosnak. De a kapuelőtéren belül még plusz védelmet élvez, ott játékos nem tartózkodhat.
A szabálymagyarázatok értelmében a támadó csapat játékosának egyik korcsolyája sem érhet a kapuelőtérbe. Bármilyen kapcsolat a kapussal a kapuelőtéren belül büntetést von maga után. A támadó játékosnak mindent el kell követnie, hogy elkerülje az ütközést, illetve érintkezést a kapussal. A kapus visszatérését a kapuelőtérbe nem akadályozhatja játékos, ha megteszi, büntetni kell és az ekkor szerzett gól érvénytelen.
A kapus az alapvonal és a bedobókörök szélén lévő vonalkákat összekötő képzeletbeli területen belül szabadon, bárhol megfoghatja a korongot. Az alapvonal mögött csak abban az esetben foghatja meg a korongot, ha valamilyen testrésze, praktikusan a lába, beér a kapuelőtérbe.
A kapus hozzáérhet-e bottal az ellenfél csatárához, ha az közel megy hozzá? Természetesen a kapus sem szabálytalankodhat semmiféle módon az ellenféllel, így a bottal sem. A kapus nem avatkozhat játékba a piros középvonalon túl, azaz az ellenfél térfelén.
A jégkorong játékosok önkifejezési lehetőségei korlátosak. Mezőnyjátékosok elsősorban nyakukra lógó loboncukkal, a kapusok pedig maszkjukkal, sisakjukkal tehetik magukat egyedivé felismerhetővé. Az első rész után, most a maszkban rejlő lehetőségek kiaknázását tekintjük át.
A kapusmaszk eredetének számtalan változata van. A legelterjedtebb verzió szerint Jacques Plante az 1959-60-as szezonban hordott először maszkot, hogy védje az arcát. Más források szerint a legelső egy Elizabeth Graham nevű hölgy volt, aki vívómaszkban állt a Queens University női csapatának kapujában.
Állítólag az apja parancsolta rá, miután otthagyott egy csinos összeget fogpótlásért a lánya fogorvosánál. Időről időre feltűnt vállalkozóbb kedvű sérült kapusok fején valamiféle védőeszköz. A vívó maszk mellett az amerikai foci fejvédője és a baseball fogó sisakja volt a minta. Nem tudni pontosan ki kezdett el rendszeresen védőmaszkot hordani.
A hírnév egy különc franciának jut, Jacques Plante-nak, aki öt Stanley-t nyert a Montreal Canadiensszel 1953 és 1963 között. Ő volt az első, aki rendszeresen hordta a maszkot. Úgy tartják, a kapusok bogaras alakok. Minél gyorsabb egy sportág, annál bogarasabbak. Plante egész jól alátámasztja ezt a vélekedést. Például maga készítette ruháit, kötni is tudott. Ő volt az, aki a kapu mögött megállította a belőtt korongot, és gyakran bátran kikorcsolyázott a kiugrott csatárra.
A maszkját is maga kísérletezte ki, és akkor sem tágított, amikor Toe Blake megfenyegette, hogy ebben a bohóc cuccban nem engedi majd játszani. Aztán mégis játszott, és első maszkos szezonjában megnyerte a Heart és a Vezina Trohphy-t is. Négy maszkos szezonon át is ő volt a legeredményesebb kapus.
Később elkezdte saját fejlesztésű maszkjának tömeggyártását, amit 12 és 22 dollár közötti áron kínált a hetvenes években. Ezt követően egymás után szoktak rá a maszk viselésére a kapusok. Később a hetvenes években ezt felváltotta a rácsos sisak, amit elsőként Vladiszlav Tretyak hordott.
A dekorálás úttörője a Blackhawks kapusa Gerry Cheevers volt, aki sebhelyekkel díszítette maszkját, ami így még ijesztőbb lett. Ezt követően ijesztő harci festések követték, majd a vadállatos riogatás is népszerű volt. Manapság a narratív, történetmesélős vagy totemoszlopos ikonográfiájú sisakok jellemzőek.
Az önkifejezés igazi virtuózai egészen komoly párbeszédben állnak a hagyománnyal. Modern sisakjukon régi példaképeik mintázatát idézik. A sisak díszítése gyönyörű példája annak, hogy a népművészet nem ért véget a tulipános ládával és a karikás ostorral. A maszkok és sisakok festése érdekes történeteket mesél arról, hogyan próbáltunk ijesztgetni az elmúlt 50 évben.
Andy Brown a Red Wings, majd a Penguins kapusa volt az utolsó, aki 1974-ben fejvédő nélkül játszott. Az iránta tanusított tiszteletet nagyban elmélyítette, hogy ugyanebben az évben 60 percet töltött a büntetőpadon, ami sokáig NHL rekordnak számított a kapusok között. Míg egy mezőnyjátékosnak be kell érnie színes cipőfűzővel, füstös plexivel, gólörömmel és a lobonccal az egyéniségének kifejezéséhez, addig a kapus szerelése nagy felületen kínál díszítési lehetőséget. Ráadásul, míg a lobonc leginkább ciki a szubkultúrán kívüli megfigyelők számára, a kapusmaszk díszítése menő. Ijesztő és vagány.
tags: #jegkorong #kapus #maszk
