Amikor a Jégkorong Több Volt, Mint Játék: Csehszlovák-Szovjet Rivalizálás és Politikai Feszültség 1969-ben

A csehszlovák társadalom a prágai tavasz leverése után a fegyveres harc helyett inkább a passzív ellenállást választotta. Ennek eszközei rendkívül széles skálán mozogtak: az állami ünnepségeken zajlott tüntetésektől kezdve, az üzemekben és a termelőszövetkezetekben szervezett sztrájkokon át, egészen az önégetésekig (Jan Palach és mások) bezárólag. Ennek egyik legfontosabb és leglátványosabb - ugyanakkor egyben a legutolsó - megnyilvánulása a napra pontosan ötven évvel ezelőtt zajlott második csehszlovák-szovjet jégkorongmérkőzés volt.

A Jégkorong Politikai Térré Válása

A jéghoki már a kezdetektől fogva nagy népszerűségnek örvendett a csehek és a szlovákok körében. A játékosok elég magas szinten űzték - a két világháború között tartott nemzetközi bajnokságokon a csehszlovák válogatott rendszerint a dobogó valamelyik fokán végzett. Ezért korántsem véletlen, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) a csapatsportok közül - a futball helyett - leginkább a jégkorongot preferálta.

A párt igyekezett a jégkorongot ideológiai és propagandacélokra, az úgynevezett „imperialisták elleni harc” keretében felhasználni, de ugyanúgy reménykedtek a szocialista tábor tagjai közötti „baráti kapcsolatok” erősítésében is. Ezekből kifolyólag már a hatvanas évek közepétől egyre többször került sor incidensekre a két ország játékosai, illetve szurkolói között, jelezve a feszült viszonyt.

Az 1969-es Világbajnokság Háttere és Helyszíne

A történelem iróniája, hogy a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) még a Varsói Szerződés 1968. augusztus 20-i megszállása előtt döntött úgy, hogy a jövő évi világbajnokság A-csoportja Prágában fog játszani. Ráadásul jelentősen változtattak a korábbi szabályokon: mostantól két ország válogatottja nem egyszer, hanem kétszer fog összecsapni a jégpályán. Mivel a CSKP nem tudta garantálni a „szovjet és más baráti népek” játékosainak és nézőinek testi épségét, ezért kérésükre az IIHF Stockholmba helyezte át a bajnokság helyszínét.

Természetesen a svédek öröme korántsem volt felhőtlen. A hatóságok fejében megfordult, hogy a csehszlovák-szovjet mérkőzéseket a Johanneshov Aréna „zárt ajtói” mögött kellene lejátszani, és az egészet majd ingyen levetíteni a mozikban - ezt végül elvetették.

Az Első Összecsapás: Csehszlovák Győzelem Március 21-én

A felfokozott hangulatot jól mutatta, hogy már hetekkel korábban elfogyott az összes belépőjegy a csehszlovák-szovjet mérkőzésekre. Ennek ellenére a március 21-i, 2-0-ás csehszlovák győzelem után még viszonylag nyugodt volt a légkör. A csehszlovák csapat látványosan nem nyújtott kezet a szovjetnek, de ezt a „gesztust” - az előzetes megbeszélések ellenére - nem vetítették le a csehszlovák televíziókban.

Telegramok százai gratuláltak a játékosoknak, illetve az edzőknek: gyakorlatilag mindegyikben az szerepelt, hogy nem kell megnyerniük a bajnokságot, csak a szovjeteket tanítsák móresre. Ezzel párhuzamosan Csehszlovákiában szintén megünnepelték a diadalt, igaz, sokkal „szolidabb keretek” között, mint amennyire arra először sokan számítottak. A prágai Óváros téren körülbelül húszezren gyűltek össze, és más csehszlovák városokban is több ezren mentek ki az utcákra. Ugyanakkor ez a győzelem igencsak megalapozta a hangulatot a visszavágóra.

Fokozódó Feszültség a Visszavágó Előtt

Korabeli beszámolók szerint a „csehszlovák oroszlánok” - egy a hátsó lábaira emelkedő, fehér, kétfarkú oroszlán a csehek címerállata - a nevükhöz méltóan küzdöttek: a következő napokban már másodszor legyőzték Kanadát (3:2), Finnországot (4:2) és az Egyesült Államokat (6:2). Ám mindenki a március 28-i mérkőzést várta, amikor a csehszlovákok ismét a szovjetekkel lépnek pályára.

A CSKP-ban érzékelték a feszült hangulatot, de a közelgő mérkőzés most leginkább az Alexander Dubček első titkár körül csoportosuló reformkommunisták körében szült komoly aggodalmakat. Ennek oka, hogy a meccs eredménye - függetlenül attól, hogy nyernek vagy veszítenek - egy egész országra kiterjedő megmozdulást generálhat. Amennyiben pedig emiatt a szovjet egységek/állampolgárok megtámadására és súlyos anyagi/emberi áldozatokkal járó összecsapásokra kerülne sor, akkor ezt a frakciót teszik felelőssé és kizárják őket a pártból. Például Dubček közeli szövetségese, Bohumil Šimon elnökségi KB-párttag még Martin Dzúr védelmi minisztert is felkereste, hogy a rendőrség mellett a hadsereget szintén helyezzék készültségbe, mert komoly zavargásokra lehet számítani.

A Történelmi Visszavágó: Március 28., 1969

A március 28-i mérkőzés a szovjetek intenzív támadássorozatával kezdődött, de a csehszlovák védelem mindvégig tette a dolgát. A 15. percben D. Krejcí, majd a 19. percben D. Jaškin juttatta vezetéshez a csehszlovák csapatot. A második harmadban viszont a szovjetek voltak sikeresebbek: Valerij Harlamov és Anatolij Firszov egyenlítettek.

Több sem kellett a csehszlovákoknak, akik megvadult oroszlánokként harcoltak az utolsó harmadban, mindvégig védekezésre kényszerítették az ellenfelüket. Josef Horešovský messziről lőtt gólt, majd két perccel később Jaroslav Holíknak - kihasználva a szovjetek pillanatnyi zavarodottságát és a kapusuk kirohanását - sikerült beütnie a korongot a hálóba. Ugyan Alexander Ragulin az utolsó percekben szépített, de a mérkőzés végül 4-3-ra végződött Csehszlovákia javára.

A Március 28-i Csehszlovákia - Szovjetunió Jégkorongmérkőzés Gólszerzői és Eredményének Alakulása

A Johanneshov Stadionban ekkor már a transzparensek is a politikai feszültséget tükrözték. „Mi az oroszoktól nem félünk, a hokiban legyőzzük őket és megfizetünk nekik augusztusért” - olvasható volt egy cseh nyelvű táblán, utalva az 1968-as megszállásra.

Országos Ünneplés és Zavargások

Bár valóban figyelemreméltó volt, ahogyan Svédországban és más nyugat-európai államban piedesztálra emelték a csehszlovák válogatottat, ez mind eltörpült amellett, ami március 28-án éjjel a kelet-közép-európai országban történt. A mérkőzés alatt kihalt utcák és terek pár perc alatt megteltek nemcsak szurkolókkal, hanem olyanokkal is, akik életükben nem érdeklődtek a jégkorong iránt.

Este tízkor körülbelül harmincezer ember gyűlt össze a prágai Vencel téren - mire a tömeg elindult már 150 ezer főből állt. Legtöbben a csehszlovák játékosokat/edzőket éltették vagy a meccs eredményét firkálták fel ablakokra, járművekre, utcakövekre. Nem maradtak el a párt- és szovjetellenes felhangok sem. Ám nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az elégedettség más formában is megmutatkozzon.

Prágai Események

Közel ötszázan gyülekeztek a szovjet nagykövetség előtt, de a rendőrség és az Állambiztonság (Státní bezpečnost/StB) közös erővel megakadályozta az épület megtámadását. Ezzel szemben a Vencel téren lévő szovjet Aeroflot (légitársaság) és Intoiurist (turisztikai) irodáknak már nem volt ilyen szerencséjük - betörték az ablakaikat, majd ezután több százan berohantak az üzletekbe. Amit nem tudtak elvinni, azt szétverték, utcára hányták és felgyújtották, ezzel körülbelül egymillió koronás kárt okozva.

Prágán kívül mintegy 69 cseh és szlovák városban került sor hasonló tiltakozó demonstrációkra és/vagy zavargásokra. Az utcákon skandált szlogenek világosan jelezték a nép elégedetlenségét: „Ezt augusztusért kapjátok! Csirkeszarok vagytok! Tankok nélkül puncik vagytok! Az egész világ látta, ahogy rábasztatok! Anatolij Taraszov (a szovjet edző) kapd be a… jegyzetfüzetedet!”

Általánosnak számított, hogy a tüntetők autókkal vonultak végig az utcákon, miközben folyamatosan dudáltak és villogtattak a fényszórókkal - csak Brnoban 200 személygépkocsival, 20 teherautóval és 1 busszal. A rongálásoknak leggyakrabban a szovjet felszabadítási emlékművek estek áldozatul, de egyes esetekben még a laktanyák és a katonai járművek sem úszták meg.

• Ústí nad Labem mellett lévő szovjet katonai bázison két GAZ 4×4-et és három motorkerékpárt gyújtottak fel, betörték a katonai főparancsnokság ablakait, elvágták a telefonvonalakat, illetve menekülésre késztették a helyi szovjet katonatiszteket.
• Mladá Boleslavban zajlott zavargásokban negyven cseh katona vett részt.
• Jaroměřben lévő, a szovjetek által „kibérelt” katonai kórházat támadták meg.
• Olomoucban pedig több katonai jármű kerekét lyukasztották ki.

Szlovákiai Zavargások

Meglepő módon az elégedetlenség sokkal nagyobb méreteket öltött a szlovákok lakta részeken. A pozsonyi (Bratislava) diákkollégiumokból kirajzó diákok százai égő újságot tartva a kezükben fáklyás felvonulást rendeztek (ez egyrészt utalás volt Jan Palachra, akit áldozatvállalása miatt „élő fáklyának” neveztek), ami a helyi beszámolók szerint úgy nézett ki, mint egy „tüzes folyó”.

Habár a várost valósággal elárasztották a rendvédelmi és az StB-erők, kevésnek bizonyultak: a helyi szovjet főparancsnokság előtt közel tízezren jelentek meg és mintegy 415 karhatalmistával csaptak össze, akik végül könnygázt és vízágyúkat vetettek be - de az akció során még így is 32 hatósági személy sérült meg. Kassán (Košice) szintén tartottak fáklyás felvonulást, amelyen körülbelül 1200-an vettek részt. Sokan a kezükben lévő égő papírral és fadarabokkal dobálták meg a rendőröket, akik közül ketten súlyos égési sérüléseket szenvedtek el. A többi szlovákiai városban éppúgy voltak demonstrációk, amiket leginkább főiskolai diákok szerveztek: kétezren Zsolnán (Žilina), hétszázan Besztercebányán (Banská Bistrica), ötszázan Nyitrán (Nitra), Trencsénben (Trenčín) és Zólyomban (Zvolen), illetve néhány százan a többi városban.

Politikai Ár és a „Normalizáció” Kezdete

A március 28-i mérkőzés után nem kellett sokat várni arra, hogy Šimon korábban említett félelme beigazolódjon: a szocialista sajtóban és diplomáciai körökben erőteljes támadás vette kezdetét Dubček és reformkommunista társai ellen, leginkább a szovjet katonák megtámadása és az Aeroflot irodájának kifosztása miatt.

A Szovjetunió Kommunista Pártja CSKP-nak címzett levélében megjegyezte, hogy a csehszlovák hatóságok nem léptek fel kellő határozottsággal, s a „normalizálás” érdekében szükségessé vált a vezetőváltás. Az üzenet egyértelmű volt: „…az újabb szovjetellenes akciók, szocialistaellenes provokációk és katonai alakulatok elleni támadások eseten a szovjet fel kénytelen lesz hathatós intézkedéseket foganatosítani.”

A szocialista sajtóban ezzel szemben egy „szélsőjobboldali és külföldi összeesküvésről” írtak. Felmerült a kérdés: „…Vagy honnét származtassuk az előre elkészített transzparenseket, feliratos táblákat a mocskolódó szovjetellenes szövegekkel. A város külső kerületeiből provokátorok segítségével és ellenőrzésével teherautók és autóbuszok szállították a csoportokat a belvárosba. Ki bocsátotta a rendelkezésükre ezeket a járműveket? Megannyi kérdés, amelyre nem adhat feleletet a „spontaneitásra” való hivatkozás, s amely közvetetten, de cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a jobboldal erői ismét keresztülvitték akaratukat a hatóságokkal és rendfenntartó erőkkel szemben.”

A nyomásgyakorlás végül a CSKP KB 1969. április 17-én tartott plenáris ülésén ért célt, amikor Dubček helyére a Kreml akkori kedvencét, a „normalizációt” hirdető Gustáv Husákot nevezték ki első titkárnak. A cseh/szlovák historiográfiában mind a mai napig erősen tartja magát az a korántsem alaptalan és számos közvetett bizonyítékkal alátámasztott nézet, miszerint a szovjet irodák kifosztása és katonák megtámadása szándékos titkosszolgálati provokációk voltak, hogy a „keményvonalasok” és „realisták” így kaphassák meg Moszkva áldását a csehszlovák reformkommunisták kizárásához.

A Jégkorong Után: Tartós Hatások

Azonban a CSKP és a hatóságok öröme korántsem volt teljes, hiszen a rendszerváltásig minden további jéghoki, különösen a szovjetekkel vívott összecsapás, valóságos rémálomnak számított. Erőforrásokat és embereket nem kímélve próbálták megakadályozni az 1969. március 28-i történtek megismétlődését - ekkora méretű és intenzitású megmozdulásokra az országban legközelebb csak 1989 novemberében került sor.

tags: #jegkorong #vb #csehorszag #oroszorszag

Népszerű bejegyzések:

• Jótékonysági futballünnep Salgótarjánban
• Jegyinformációk az FTC Valletta BL-selejtezőre
• Az 1992-es NB2 Keleti csoport
• Egyetemi-főiskolai kézilabda bajnokságok
• Gera Dániel válogatott meghívói