A jobb szélső szerepének evolúciója és a poszt legkiemelkedőbb játékosai a labdarúgásban

A labdarúgás posztjait szemlélve rendkívül széles palettával találhatjuk szemben magunkat, ám a köztudatban leginkább még mindig a klasszikus négyes felosztás (kapus, hátvéd, középpályás, csatár) él. A futball már a kezdetektől fogva folyamatosan változott, így az egyes posztok jelentősége, feladatköre is nagyon átalakult. Ugyanez a helyzet a szélsőkre való hivatkozás tekintetében is.

Ez a poszt mindig is létezett, ugyanakkor számos időszak volt, mikor ezt a szerepkört nem választották el a támadóktól, vagy éppen a középpályásoktól. Időnként a futball is abba az irányba ment, hogy háttérbe szorult ezen pozíciók jelentősége. Mindez nagyban összefügg a futball változásával is, a középpályán ugyanis előtérbe kerültek az úgynevezett „nyolcasok”, akik a játékszervezés első számú felelőseinek számítanak, háttérbe szorítva ezzel a korábban uralkodó „tízes” posztot. Utóbbiról szintén szólnunk kell pár szót, hiszen ha kötetlen szerepkörről van szó, megkerülhetetlenek.

A szélső poszt fejlődése és a taktikai változások

Korábban a csatár vagy csatárok mögött, de a középpályássor előtt szabadon mozgó, szervező játékosokat értettük a „tízes” poszt alatt, akiknek a szerepe egy időben összeforrott az irányító megnevezéssel. Amellett, hogy az esetek többségében a csapatuk legtechnikásabb játékosai töltötték be ezt a posztot, a kiszolgáláson túl a viszonylagos gólerősség is jellemzőjük volt. Felbukkantak azonban azok a játékosok is ezen a poszton már ekkor is, akik sokszor szélsőt játszottak - hol többet, hol kevesebbet -, ugyanakkor támadóként is lehetett rájuk számítani, jellemzően párban egy vagy két másik játékossal. Erre a korszakra jellemző volt, hogy a szélsőket összevetették a szélső középpályásokkal, amely egy teljesen más feladatkört jelentett, még ha ugyanoda is voltak felrajzolva a mágnestáblán.

Mindkét esetben fontos volt az adott játékos szerepe a társak kiszolgálásában, de míg a klasszikus szélsők a gyorsaságra és az egy-egy elleni szituációkra koncentráltak, addig a szélső középpályások némileg statikusabban, a szélről belőtt vagy beívelt labdákban csillogtatták erényeiket, valamint a passzjátékból igyekeztek kivenni a részüket. Ekkor a csapatok többsége még azt az elvet vallotta, hogy jobblábas a jobb oldalon, ballábas a bal oldalon szerepeljen.

A tükörszélső megjelenése

A tükörszélső alkalmazása, amikor is a játékos az erősebb lábához képest az ellenkező oldalon játszik, létezett már jóval korábban, viszont ekkoriban Ronaldinho volt az első jelesebb képviselője ennek a szerepkörnek. Így a technikás, gyors játékosok befelé húzva sokkal inkább ki tudták használni gólérzékenységüket, nagyobb veszélyt jelentve ezáltal az ellenfél kapujára. Ebben az időben kezdte bontogatni szárnyát korunk két legmeghatározóbb játékosa, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, akik ugyancsak tükörszélsőként robbantak be a köztudatba. Ez a poszt már inkább nevezhető szélső támadónak.

Ugyanakkor az ilyen játékosok felállástól függően változtathatják a pozíciójukat, és sokszor hosszú ideig fel sem tűnnek a széleken. Behúzódnak a kilences mellé, olykor hamis kilencest játszanak. Ugyanakkor a tízes poszt sem tűnt még el a futballból, csak némileg átalakult. A 4-2-3-1-es felállásban a csatár mögötti hármas közepén nagy szerepük van a szélsők kiszolgálásában, illetve a center által lekötött védők között a gólszerzésben is. Ez a pozíció is visszaszorulóban van, de azért még mindig jelentős, a mai futball technikás és magas játékintelligenciájú szélsői pedig szinte bármikor képesek felvenni ezt a szerepet, ahogy a hamis kilencest, a középcsatárt, sőt egyes játékosok adott esetben még a mélységi irányító szerepét is. Alapvetően támadónak tekintjük őket, de rendkívüli módon elkülönülnek a tipikus középcsatároktól - akik között azért szintén találunk olyat, aki képes a szélen is játszani.

Modern taktikai koncepciók és a szélsők

A modern labdarúgásban a pályát felosztjuk függőlegesen hat, vízszintesen három egyenlő területre. Így kapunk egy - nagyjából az ötös szélességével megegyező oldalú - négyzetet a tizenhatos előterében. Ezt nevezzük a 14-es zónának, másképpen “lyuknak”. Ez a terület kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából, és a szélsők mozgása gyakran ide irányul. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak. Ez a gyakorlat nagyon hasonlít a kényszerítőzésre - csakhogy amíg kényszerítőnél oldalirányba történik a passz, addig itt előrefelé.

Virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület a half space is. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. Stratégiai megfontolásból - a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva - a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szárnyak felé terelődik a játék. A half space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest. A szélső támadók gyakran használják ezt a területet a kapu felé törve.

Egy viszonylag új szerepkör az inverted fullback. Legegyszerűbb talán úgy meghatározni az inverted fullback fogalmát, ha egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítjuk. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nyújt a középpályásoknak nagyobb szabadságot. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel. Az egyik fázisban védőként teszi a dolgát, a másikban pedig a belső középpályás pozícióban biztosítja a területet. Hozzátesszük, hogy a támadófázisban sem minden esetben húzódik előre, időnként klasszikus szélső védőként viselkedik.

Egy másik fontos taktikai elem a „fixálás”, amit franciául akkor használnak, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni. Az így megtalált csapattárs ezáltal szabadabban vehet levegőt, az ellenfélnek pedig vissza kell tolódnia. Hasonló jelenséget ír le, mint az angol „overloading”, de amíg az a létszámfölényes helyzetre vonatkozik, addig itt arra, hogy a labdás játékos azt váltja ki a védőjéből, hogy megmarad a helyén.

Játékosok értékelése statisztikai mutatókkal

A mérkőzések szünetében látott hagyományos statisztikák sok esetben homályos, nem kellően pontos képet adnak egy-egy meccs erőviszonyairól, alakulásáról. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt. Ez a helyzet a Expected Goals (xG-modell) esetében is.

• Az xG egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből.
• Az xA (Expected Assists) az egyes játékosok passzai által kialakított helyzetek veszélyességének mérésére hivatott mutató. Az xA ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat.
• Az xGChain egy xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust. Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. (Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják.)

A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva. A játékost és a csapatot is pontozzák. Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva. Érdekesség, s mint a felsorolásnál látható is, nemcsak a passz adóját, de annak fogadóját is díjazzák.

Labdarúgó posztok a modern futballban

Az alábbi táblázatban bemutatjuk a leggyakoribb labdarúgó posztokat, beleértve a szélső támadókat is:

A legjobb fiatal és kiemelkedő jobb szélsők

A labdarúgásban mindig örök kérdés a legjobbak sorrendbe állítása, illetve már önmagában az, hogy lehet-e ilyen sorrendet felállítani. Sokan úgy tartják, hogy mindenekelőtt posztonként kell meghatároznunk, kik is a legkiemelkedőbbek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a futball folyamatosan változik, így minden játékost a maga korában kell megítélni.

Fiatal tehetségek a szélső poszton (U21)

Az ESPN nemrég sorba állította a fiatal labdarúgókat. A 21 év alatti korosztályban 39 játékost rangsoroltak. A listán szereplő játékosok közül sokan szélsőként vagy szélső támadóként is megállják a helyüket, így a jobb szélső poszt jövőjét is megmutatják. A listán szerepel többek között Bukayo Saka, Vinicius Jr, Gavi és Florian Wirtz is, akik már fiatalon is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. A magyar válogatott játékosa, Szoboszlai Dominik is felkerült a listára, az RB Leipzig labdarúgója a 20. helyen végzett, aki szintén gyakran játszik szélső középpályás vagy támadó középpályás szerepkörben.

Kiemelkedő jobb szélsők a 2010-2020-as időszakból

Az elmúlt évtizedben számos játékos tündökölt a jobb szélső poszton, akik modern játékukkal és eredményeikkel hívták fel magukra a figyelmet. Lássunk néhányat a leginkább emlékezetesek közül:

Arjen Robben

Robben az a játékos, akivel sokan az önzőséget azonosították hosszú ideig. Tény és való, a holland jobbszélső sok esetben nem nagyon szerette lepasszolni a labdát, emiatt is történt, hogy amikor 2013-ban Josep Guardiolát nevezték ki a Bayern München élére, számtalan mém született arról, hogy a sok passzos játékba mennyire nem fog beleilleni. Robben azonban rácáfolt minden előzetes kritikára, és remekül alkalmazkodott a katalán mester stílusához. A szélen játszva az egész évtizedet tekintve a Bayern egyik legfontosabb góllövője lett. Legemlékezetesebb találata a 2013-as BL-döntőben született, mellyel a bajorok elhódították a serleget, aktív részt vállalt a történelmi triplázásban. A holland válogatottból sem lehetett kihagyni, a 2014-es vb-bronzérem legfontosabb játékosa volt, nem véletlen, hogy a torna harmadik legjobb játékosának választották.

Mohamed Salah

Napjaink egyik leginkább felkapott játékosa a Liverpool klasszisa, aki az angol csapat újabb sikerkorszakának egyik fő letéteményese. 2016-ban a Chelsea együttesénél José Mourinho lemondott az akkor már kölcsönben egy éve az AS Románál játszó szélsőről, akit ekkor hivatalosan is leigazoltak az olaszok. Rómában mindkét szezonjában kimagasló teljesítményt nyújtott, majd amikor 2017-nyarán a Liverpool leigazolta, valósággal berobbant a világ legjobb játékosai közé. Az a szezon róla szólt. Rekordmennyiségű góllal lett az angol Premier League aranycipőse, a BL-ben pedig 11 góllal járult hozzá ahhoz, hogy a vörösök döntőbe jutottak. A következő szezonban azonban nem lehetett megállás, csapatával begyűjtötte a BL-serleget, a döntőben pedig gólt szerzett tizenegyesből. Ugyanebben a szezonban holtversenyben ismételten gólkirályi címet ünnepelhetett Angliában.

Gareth Bale

A walesi szélső 2010 őszén robbant be a köztudatba. Az akkor még balhátvédként játszó Bale az olasz Internazionale elleni BL-csoportmeccsen mesterhármast szerzett, amivel egy csapásra az egyik legfelkapottabb futballistává nőtte ki magát. Rövid időn belül már nem szélső védőként, hanem támadó-balszélsőként játszatta edzője, mely poszt sokkal inkább feküdt az elképesztően gyors, kiváló előkészítőnek. A kapuhoz közelebb játszva a góllövésben is egyre kiemelkedőbbet nyújtott, hamarosan pedig csapata legfontosabb játékosává vált. A Real Madrid rekordösszegért leigazolta. Kezdetben voltak ugyan nehézségei, de a szezon végül diadalmenet lett számára. Elsősorban jobbszélsőként szerepelt, idővel egyre több gólt szerzett. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a Barcelona elleni Király-kupadöntőben elért találata, amikor is emberfeletti módon futotta le Marc Bartrát, de nem kevésbé volt emlékezetes az Atletico Madrid elleni, BL-döntőben szerzett találata sem. A Reallal még további 3 BL-elsőséget szerzett, noha a 2017-es diadal során sérülése miatt is kisebb szerep jutott neki, a 2018-as finálé róla maradt emlékezetes, amikor csereként beállva két gólt szerzett, ebből egyet ollózva, mely talán a BL-döntők történetének legszebb találata.

David Silva

Joggal tehetné fel a kérdést bárki, hogy miért nem a középpályások között szerepelt, ugyanis a spanyol legenda az elmúlt években többnyire a nyolcas pozíciójából szervezte a játékot, azonban a pályafutása egészét és a vizsgált korszakunkat nézve is jóval több volt ennél. A Manchester Cityben Pep Guardiola érkezéséig, többnyire a balszélen vagy a tízes pozícióban kapott szerepet, csak ritkábban vezényelték hátra, a spanyol válogatottban pedig többnyire a jobbszélen játszott. A 2012-es Eb döntőjében épp ezen a poszton szerepelte szerzett gólt. A 2010-ben világbajnoki címet nyerő játékos az elmúlt évtizedben a Manchester City történetének legnagyobb legendájává nőtte ki magát, valamint a Premier League történetének egyik legjobb játékosaként tartják számon. Kiváló előkészítő, technikás, aki a góllövéssel sem állt hadilábon.

Magyar legendák a jobb szélső poszton

A magyar labdarúgó-válogatott története során is számos kiemelkedő jobb oldali támadó jeleskedett. Nézzük a jobb oldali támadókat, akik a magyar futball ikonjai lettek:

Bene Ferenc

Bene Ferenc akció közben a Magyarország - Ausztria labdarúgó vb-selejtező mérkőzésen, a Népstadionban. Grosics Gyula búcsúmeccsén, két hónappal 18. születésnapja előtt mutatkozott a válogatottban, amelyben „csak” 36 gólig jutott 1964 és 1979 között játszott 76 mérkőzésén. Ahogyan oly sokszor - a nagy rivális Ferencváros ikonjával, Albert Flóriánnal az oldalán -, két évvel később az angliai világbajnokságon is emlékezetest alakított, amikor a kétszeresen is címvédő Brazília elleni 3-1 során meglőtte a válogatott történetének egyik legszebb gólját, gólpasszt adott, majd büntetőt harcolt ki. Újpesti klublegendaként nyolcszor nyert bajnokságot a lilákkal, hétszer sorozatban. 418 bajnokiján 303-szor talált a kapuba, ötször lett gólkirály, három kupagyőzelmet ünnepelhetett, járt BEK- és KEK-elődöntőben, valamint VVK-döntőben.

Dzsudzsák Balázs

A válogatottsági rekorder 2007-ben, Várhidi Péter kapitánykodása idején játszotta első meccsét a válogatottban és 2022 novemberében az utolsót. A kettő között 21 gólt szerzett címeres mezben, közte számos emlékezetes találatot, mint például a 2014-es Eb-selejtezősorozatban Románia ellen Bukarestben, ahol mesteri szabadrúgásgóllal egyenlített. Nyírlugosról indulva pályafutása során játszott többek között a Debrecenben, a PSV Eindhovenben, az Anzsi Mahacskalában és a Dinamo Moszkvában. A Lokival - amelyhez 2020-ban tért vissza - háromszor jutott csúcsra az élvonalban, egyszer a Magyar Kupában, a PSV-vel is szerzett egy bajnoki aranyat, a Dinamóval pedig kupadöntőt játszhatott Oroszországban.

Fazekas László

1968 és 1983 között 92 válogatott meccse volt, amivel a hatodik helyen áll az örökranglistán. 24 gólt jegyzett a nemzeti tizenegyben, nem sokkal debütálása után, 1968-ban, Mexikóvárosban olimpiai bajnoki bajnok lett. Mexikóváros, 1968. október 26. Fazekas László (j, sötét mezben) bravúros beadása Atanasz Hrisztov mellett a Magyarország-Bulgária olimpiai döntő mérkőzésen az Azték Stadionban. Tizenöt éves újpesti karrierje alatt 408 találkozón 254 találatot szerzett, nyert kilenc bajnokságot és három kupát, háromszor lett gólkirály, utoljára 1980-ban, amikor 36 góljával az európai Ezüstcipőt is elhódította. A második magyar labdarúgó volt, aki engedéllyel igazolhatott külföldre a szocializmus ideje alatt, a Royal Antwerpen és a St. Truiden csapatában is játszott.

Kiprich József

A rendszerváltás korának egyik legjobb magyar támadója 1984-től kezdődően 11 év alatt 70 alkalommal lépett pályára a válogatottban, amellyel megjárta a rossz emlékű 1986-os mexikói világbajnokságot. Két csapatnál is legendaként tisztelik: nevelőegyesületénél, Tatabányán 1980 és 1989 között focizott, két-két bajnoki ezüsthöz, illetve bronzhoz segítette csapatát, 1985-ben Détári Lajossal holtversenyben gólkirály lett. 1989-ben szerződött Hollandiába, ahol a Feyenoorddal bajnok lett és négyszer ünnepelhetett kupagyőzelmet, a rotterdamiakkal 1992-ben KEK-elődöntőt játszott.

tags: #jobb #szelso #jatekosok

Népszerű bejegyzések:

• Szegedi Ifjúsági Napok és a darts
• Részletes elemzés a Fradi lengyel és szlovák kapcsolatairól
• SZLG DSE a Gyepfoci NB1 Döntőjében
• Részletes információk a tornáról
• A walesi kultúra felfedezése