A futball: Több mint játék – A szenvedély, ami az életünket átszövi
A futball, amelyet a világ legtöbb részén ismernek, túllépte pusztán sportként való státuszát, és globális jelenséggé vált, amely milliók szívét és elméjét ragadja meg. A foci iránti mélyen gyökerező szerelem mögött meghúzódó okok éppoly sokfélék, mint a játékot felkaroló kultúrák. A futball népszerűsége több tényezőből fakad: egyszerű szabályai miatt könnyen érthető, kevés eszközt igényel, így bárhol játszható, és minden korosztály számára elérhető.
Emellett a mérkőzések izgalma, a gólok váratlansága és a közösségi élmény mind hozzájárulnak ahhoz, hogy emberek milliói rajongjanak érte. Ez a szenvedély olyan mély, hogy sokak számára meghatározó része az életnek.
A futball, mint közösségteremtő erő és nemzeti identitás
A futballnak páratlan képessége van az egység érzésének kialakítására az emberek között. A csapat támogatásának közös tapasztalata erős összetartozást és bajtársiasságot erősít. A futball közösségteremtő ereje abban rejlik, hogy a szurkolók közösen élhetik át az örömöt és a csalódást. Egy mérkőzés során az emberek együtt szurkolnak, énekelnek, és közösen osztoznak az élményben, ami erősíti az összetartozás érzését.
A klubok és válogatottak identitást adnak a rajongóknak, akik büszkén képviselik csapatukat. Ahogy Mark Boyle is megfogalmazta: „Egy focicsapatnak szurkolni egyfajta mérgező pótléka annak az alapvető primitív szükségletünknek, hogy egy olyan törzs tagjai legyünk, akiket ugyanaz a közös cél köt össze.”
A futball sok országban a nemzeti identitás része, hiszen a válogatott sikerei vagy kudarcai az egész nemzet érzelmeit tükrözik. A nemzetközi versenyek, például a FIFA World Cup platformot biztosítanak az országok számára, hogy bemutassák képességeiket és nemzeti büszkeségüket. Egy győzelem büszkeséget és összetartást hoz, míg egy vereség közös csalódást jelent. A sportág így túlmutat a pályán: kulturális és társadalmi szimbólummá válik, amely képes összekapcsolni embereket különböző társadalmi rétegekből.
Érdekes látni, hogy a női futball is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Mint ahogy "szeretekelni" írta: „Wow...orulok,hogy van rajtam kivul meg 1 csaj a poeton aki imad focizni:X En is nagyon szeretek.es drukker is vagyok. nagyon jo a versed.gratula;) :-h” Vagy a buzdítás: „Hajrá csajok! Remélem legalább a pályán technikás vagy, mert a verseléseden még bőven van mit alakítani.” Ez is azt mutatja, hogy a futball iránti rajongás nem ismer nemi határokat, és a női csapatok is képesek megmozgatni a szurkolókat.
A MAGYAR SZURKOLÓI TÁBOR LEGEMLÉKZETESEBB PILLANATAI 🇭🇺 ⚽
Az izgalom és az érzelmi utazás
Az izgalom nélkülözhetetlensége: A futball eredendően dinamikus sport, tele feszültséggel, ügyességgel és ragyogó pillanatokkal. A játék kiszámíthatatlan természete a helyük szélén tartja a rajongókat, állandó izgalmat keltve. A futball mérkőzések izgalmát a kiszámíthatatlanság adja. Egyetlen gól vagy hiba megváltoztathatja a játék menetét, így a szurkolók folyamatosan feszültségben vannak. Az időkorlát, a gyors helyzetek és a taktikai változtatások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézők soha ne tudják előre, mi fog történni.
A futball érzelmi ereje abban rejlik, hogy minden mérkőzés drámát hordoz magában. A szurkolók szenvedélyesen kötődnek csapatukhoz, és minden gól, helyzet vagy hiba erős érzelmi reakciót vált ki. Az öröm, a feszültség, a csalódás és a remény folyamatosan jelen van, így a futball nemcsak sport, hanem érzelmi utazás is. Míg a futball világszerte óriási népszerűségnek örvend, néhány ország kiemelkedik focirajongóságuk intenzitásával. Az olyan nemzetek, mint Brazília, Argentína, Németország, Olaszország és Anglia híresek szenvedélyes szurkolóikról, ikonikus klubjaikról és gazdag futballtörténelmükről.
A futball nyelve és kultúrája
A sportnyelv az egyik legdinamikusabban fejlődő szaknyelv, szó- és kifejezéskészlete gyorsan változik és gazdagodik. A futball vagy labdarúgás kifejezés előtt a rugósdi, láblabda szavakkal is próbálkoztak, ám végül a labdarúgás és a hangalakjában magyarosított futball bizonyult maradandónak. Jelentése az angol nyelvű football szóból származik (foot = láb; ball = labda). A labdarúgás szakszókincse folyamatosan bővül, a sportág változásával szavak jönnek létre, amelyeket átveszünk és megfelelő hangsort alkotunk rá.
A labdarúgás a katonai nyelvből is rengeteg elemet átvett. Így lett a mérkőzés szinonimája az ütközet, csata, csörte, összecsapás, és így született a bunkerfoci kifejezés is, amikor csak a védekezésre koncentrálva focizik valaki; de hallhatunk olyat, hogy ágyúz, vagyis erőset lő; ostromolja az ellenfél kapuját; vagy bevehetetlen erőd, ami pedig a jó hazai statisztikai mutatókkal rendelkező csapat pályája. A sportnyelvújítás napjainkban is tart. Szokás arról beszélni, hogy ma visszaidegenedik a sport nyelve, mert újra áramlanak be idegen (főként angol) kifejezések. Ezt az igényt belátva indította futballnyelv-magyarítási kezdeményezését 2013-ban a Kazinczy SE blogja. 2010-ben magyarítani próbálták a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság jellegzetes hangszerének nevét, a vuvuzelát is. Érdekes megemlíteni a sportnyelvi köznevesítés példáját, hiszen előfordul, hogy egy-egy futballista neve köznevesül, egy köznévi fogalom szava lesz.
Ahogy Kocsis Norbert is írta: „…én a foci nyelvének labdadobbanás-szívdobogására figyeltem, arra a vérzsibongású, hálózörgető, zengető zenére, amellyel ez a játék belejátssza a maga sípos, dobos, trombitás, harsonás, harangzúgásos zsoltárait, himnuszait a magyar nyelv Nagy Zenekara időtlen szimfóniájába. Arra a muzsikára, amelytől szemeink tüzelnek, fülünk átforrósodik s orrunkat a frissen nyírt gyep illata tölti meg.”
A futball és az irodalom: A labdarúgás múzsája
Április 11. a költészet napja Magyarországon, ezért, mint sportmagazin, megpróbáltuk a sport, azon belül is a labdarúgás felől megközelíteni. Szerencsére nem csak a futballmúltunk, de az irodalmunk is meglehetősen gazdag, így természetesen jutott, jut benne hely a futballról szóló alkotásoknak is.
József Attila és a „Félidő: 0-0”
Azt mindannyian egy életre megtanultuk az iskolában, hogy azért április 11. a költészet napja, mert ezen a napon született egyik legnagyobb költőnk, József Attila. A magyar viszonylatban is kiemelkedően sanyarú sorsú, állandó egzisztenciális és mentális problémákkal küzdő poéta-óriásról azonban kevesen tudják, hogy van olyan verse, amelyet egy labdarúgó-mérkőzés ihletett. Pontosan beazonosítani nehéz volna, de elvitatni is, hogy ez az 1925-ös vers és a benne említett vörös dressz valamelyik válogatott találkozó emlékét hordozza magában. József Attilával kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy gyermekként az elemi iskola második osztályát Sebes Gusztáv, későbbi szövetségi kapitányunk osztálytársaként végezte.
Az alábbi vers kiválóan tükrözi a mérkőzés feszültségét és a csapat iránti reményt:
József Attila - Félidő: 0-0
- Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
- Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
- Félidő: 0:0. A vizek
- Okos erővel elöntenek mindent.
- Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,
- Szép, ifjú vérünk lüktető lovak
- Módjára harmatos mezőn nyerít. Ma nincs,
- Ki áhitattal meg ne irigyelné
- Baráti jobbunkat, melyet
- Odanyújtunk a roskadó világnak.
- Félidő: 0:0; karcsú tagjainkból
- Hajbókoljatok ki cédrusok,
- Kövek, tüzek és elektromos álmok!
- Őrizzétek, mint kövér kisdedet
- Jövő nagy országlásunkat, ahol
- Szépek, tiszták és becsületesek
- Maradhatnak jó, gyönge társaink.
- Idegen autók taposnak el. Erős
- Kovácsok markában a vas
- Kipirul, mint a fiatal leány,
- Ha futva ér virágai közé. Mi már
- Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,
- A távcsöves, kényelmes páholyokban.
- Egy pohár friss vizet s aztán tovább -
- Kedvünkre győzünk:
- Félidő: 0:0, gyerekek -
- Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!
Zelk Zoltán és az Aranycsapat diadala
Zelk Zoltán azon költőink közé tartozik, aki nem csak kedvelte, de nyomon is követte a magyar futball alakulását, fejlődését. A labdarúgás iránti szeretete több versében fellelhető, ám ehelyütt azt idézzük fel, amelyet az Aranycsapat londoni, örök időkre emlékezetes 6:3-as győzelme után írt, a mérkőzésről tudósító Szepesi György felhívására.
Zelk Zoltán: Rímes üdvözlő távirat
- Alighogy átszállt a határon
- a győzelem, az a hat-három
- s fáradtan a nagy drukkolástól
- ledőlnék, egyszer csak rámszól
- a rádió és arra bíztat, hogy verset írjak...
- Hát írok is. Miért ne tenném,
- miért ne váljon ez az eredmény,
- ez a diadal verssorokra,
- miért ne mondhassam rímmel szólva,
- hogy milyen szívvidítóan jó volt
- hallani azt a hat magyar gólt!
- S a nagyképűség, ha legyintne?
- Mit tudja ő, mily kedves kincs
- a felnőtt embernek a játék!
- hogy minden vasárnap megvár még
- találkozóra jő gyermekkorunk,
- amikor csapatunknak drukkolunk...
- Mert nemcsak néz a néző: játszik,
- a labdával ő is cikázik
- a védők közt. Cselez is, lő is.
- Csapatával veszít is, győz is.
- Akárcsak most, ugye barátom -
- mintha egy óriás lelátón
- külön-külön és mégis együtt
- a rádiót fülelve lestük
- Puskást, ahogy lefut cselezve,
- Bead, s aztán... haj, balszerencse!
- Kocsis fejes kapufára
- Csattan, de jő Bozsik s bevágja!
- S Hidegkúti talál megint utat
- a kapu előtt, s benn a féltucat!
- Hát így esett,
- hogy a hívó szó és magam jókedve
- a hat-háromról most verset írat,
- indulj hát, szállj te rímes
- üdvözlő távirat:
- vidd örömünk a győztes tizenegynek
- s a dolguk értő, derék mestereknek
- Mándinak és Titkosnak is.
- S vidd el szavam, vidd el külön Sebesnek,
- kinek bátyjával hajdan együtt jártam
- a gödi Fecskefészek homokjában -
- csendőrszurony villant a nyári égen
- s álmodtuk, vártuk, hogy jövővé érjen
- munka, harc, hűség, az emberi érdem -
- s mikor már a jövendő kapujában,
- meghalt ezerkilencszáznegyvennégyben.
- Lám, így van mindennel az ember. -
- Verset ír tréfás, játszi kedvvel
- s hirtelen rálel egy emlékre,
- hogy ne felejtse, hogy megértse,
- hogy újfent s jól eszébe vésse:
- mi dolga van, e földön élve!
Heltai Jenő és az „Öreg csatár emlékkönyvébe”
Heltai Jenő nagy játékos volt. Elsősorban a szavakkal és papíron, de olyan bravúrokra volt képes, mint az ő korában csak kevesen. Ennek a képességének különösen nagy hasznát vette, ha nehéz, mélyenszántó témákat boncolgatott verseiben, ugyanis ezeket is valamiféle elemi csínnyel, játszi könnyedséggel szőtte át. Kiváló példa erre az alábbi, Öreg csatár emlékkönyvébe című verse, amely a futball és az élet párhuzamát vonja meg.
Heltai Jenő - Öreg csatár emlékkönyvébe
- A világ egy futball-pálya,
- Mi vagyunk a labda rajt,
- Melyet a sors fürge lábbal
- Jobbra rugdal, balra hajt.
- Végre jő az utolsó gól
- És a játék vége bus,
- Halál ellen nincs orvosság,
- Halál ellen nincs kapus.
Ugyanakkor nem csak a régi nagyokat, de napjaink fontos szerzőit sem hagyja hidegen a futball, legyen az éppen bármilyen is. Kukorelly Endre a focit kiváló identitásformálónak tartja, és Szálinger Balázsról is ismert, hogy nagy ZTE-szurkoló.
A MAGYAR SZURKOLÓI TÁBOR LEGEMLÉKZETESEBB PILLANATAI 🇭🇺 ⚽
Marco Rossi: Egy olasz mester a magyar futball szívében
Marco Rossi története tökéletesen példázza a futball iránti mélységes szenvedélyt és a sors különös játékát. Minden Torinóban kezdődött. Itt fogta meg nagyapja, Gino papa Marco Rossi kezét, és vitte el hétévesen a Torino FC arénájába, a Stadio Filadelfiába: oda, ahol annak idején a Grande Torino is pályára lépett. Ugyanitt kezdődött Marco Rossi futballkarrierje is, előbb a Toro korosztályos csapatában, majd a felnőttcsapatban. A nagypapa nemcsak a Valentino Mazzola vezette csapatért rajongott, de a Torinóban lejátszott olasz-magyar barátságos meccsen - ahol végül a tíz torinói játékossal felálló olaszok nyertek 3:2-re, az Újpest pedig kilenc játékost adott a magyar válogatottnak - Gino a magyar fociba is beleszeretett. Sőt, a Grande Torino tragédiája után már csak az Aranycsapat maradt számára, Mazzola halála után pedig Puskás. A rajongást természetesen unokájának is átadta, mesélt Puskásról, Hidegkutiról és a többiekről, akiket csak Magical Magyars néven ismert a világ.
Hihetetlen módon 2012-ben Marco Rossi épp a Kispest edzője lett, azé a klubé, ahol Puskás Ferenc focizott. Az első idényben megszerzett bronzérem után, az ínséges időkben lemondott posztjáról, majd mégis visszatért, és a kiesőzónából 2017-ben a bajnoki címig vezette a kispesti klubot. „Szerettem volna nyomot hagyni a Honvéd történelemében.”
Aztán 2018-ban, a finnek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt a szövetségi kapitányként bemutatkozó Rossi a következőt posztolta közösségi oldalára: „Szia, Nagypapa! Remélem, jól vagy. Hány éve is mentél el? Túl sok. ’94-ben volt, de az emléked most is itt él bennem. Ki tudja, milyen boldog leszel és büszke az unokádra, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Igen, azé a Magyarországé… Az Aranycsapaté, amelyben Puskás, Hidegkuti és a többiek játszottak és amiről annyit meséltél nekem. Emlékszel? Ma, szombaton elkezdődik ez az új kaland, és ha a lehető legjobban kezdődik, akkor pontosan tudom, kinek ajánljam a győzelmet. Ha így lesz, akkor tudni fogom, hogy szurkoltál nekem, nekünk. Szeretlek!”
Budapestet azonnal megszerette az olasz edző és felesége, Mariella is. A válogatott vezetőedzője egy alkalommal megjegyezte, hogy gyakran meglepődik, sőt néha megijed, amikor látja a saját magáról a meccs közben készült felvételeket. Hiszen nyugodtabbnak kellene lennie, mondta ő, de nem megy. Előtör a temperamentum, és az amúgy halk szavú tréner ilyenkor védi, buzdítja játékosait, a csapatot. „Nekem ilyen a karakterem, ilyen a létezési formám” - mondta Rossi. És legnagyobb meglepetésére ezt a vonását nemcsak elfogadták, de meg is szerették a szurkolók. Nehéz felvázolni egy olyan ember jellemrajzát, akit rendszerint csak a technikai zónában és sajtótájékoztatón látni - hiszen ahogy Rossi is elmondta, a kispad mellett máshogy viselkedik, mint a való életben. De talán ez így van jól - mint egy jéghegy, amelynek csak a csúcsát látjuk, de a lényege a mélyben van.
Abban a mélyben, amely valószínűleg sok eredményt tartogat még a trénernek, és amiből remélhetőleg mi, focit szerető magyarok is részesülünk. Valami ilyesmiről szól a foci. Az ilyen pillanatok átélésében pedig elévülhetetlen érdeme van a nemrég magyar állampolgárságot szerző olasz mesternek.
A csapatépítés művészete és a magyar válogatott útja
Menedzserként elengedhetetlen, hogy az ember egyesével ismerje játékosait, hogy mást ne mondjunk, tisztában legyen a pillanatnyi állapotukkal. A hét-nyolc fős technikai stábbal képernyőn keresztül elemzik a játékosokat. Többnyire így követik őket, de néha a stadionokba is kilátogatnak, hogy élőben nézhessék a játékukat. Ebben a csapatban senki sem túlságosan önző. Rengeteg fantáziadús játékosunk van, akik meglepetést tudnak okozni a pályán. Vannak gyengeségeink is, amelyeken igyekszünk dolgozni.
A kulcs mindenekelőtt a szó: csapat. Alkalmasnak kell lenned arra, hogy csapatot teremts. Példát kell mutatni a szakmai stábbal, hogy milyen az igazi csapatmunka, és igazából csak tanácsokat adhatsz nekik, amik a csapatot építik, de minden rajtuk múlik. Nem mindig könnyű. Amikor valaki azt mondja, hogy ennek az edzőnek könnyű volt nyerni, mert övé a világ legjobb csapata, akkor nincs igaza. Sosem könnyű. Ha tiéd a világ legjobb csapata, akkor nagy játékosaid vannak hatalmas egóval. Nagyon nehéz menedzselni ezeket az egymással súrlódó egókat, elérni, hogy passzoljanak egymáshoz, hogy együtt tudjanak működni. A pályán csak úgy lehetsz sikeres, ha csapatban dolgozol.
Nyolc futballista játszik európai topligában: öten Németországban, ketten Angliában, egy pedig Franciaországban. Őket is figyelemmel követik, ahogy azokat is, akik adott esetben nem kapnak meghívót a válogatottba, mert mondjuk nem érték el a szükséges szintet. Rengeteg oka lehet, hogy miért hívunk meg egy játékost, egy másikat pedig miért nem.
Amikor indultunk, még barátságos meccseket se volt időnk játszani, a Nemzetek Ligája C divíziójában kezdtünk. Aztán felkerültünk a B divízióba, később pedig az A-ba, Németországgal, Angliával és Olaszországgal játszhattunk. Azóta képesek voltunk megtartani a helyünket az A ligában. Szóval a 2018-tól tartó utunkra mondhatjuk, hogy tökéletes. Voltak persze olyan mérkőzések, ahol nem szerepeltünk jól, például még az elején Finnország vagy Észtország ellen. Az irányításom alatti első Eb-selejtezőket Szlovákia, Horvátország és Wales ellen játszottuk, és akkoriban ezek a csapatok mind jobbak voltak nálunk. Néhány meccset megnyertünk, de a Szlovákia elleni mindkét mérkőzést elveszítettük.
Emlékszem, Nagyszombatban nem játszottunk túl jól, de itthon, a Groupama Arénában jobbak voltunk, és veszítettünk Mak lesgyanús góljával. Azért tudom ennyire pontosan, mert minden meccsre emlékszem, minden részletre. Szóval összességében jók voltunk rájátszásban, és Izland ellen kvalifikáltuk is magunkat. 2020-tól máig pedig tart az új időszak, jobban játszunk, folyamatosan jobb eredményekkel, akkor is, ha jobb csapatok ellen kell teljesítenünk. Korábban is voltak kiemelkedő eredményeink, a céljainkat viszont nem sikerült elérnünk. 2020-tól viszont igen, másfajta rendszerben játszunk, három középső védővel. Az Európa-bajnokságig 3-5-2-es felállásban játszottunk, aztán pedig 3-4-1-2-ben vagy 3-4-2-1-ben. Úgy hiszem, jelenleg jó úton haladunk. Persze, ahogy az előbb mondtam, mindig van hova fejlődni, és ez igaz minden aspektusra.
Részt veszünk az Európa-bajnokságon, és jól szeretnénk szerepelni, kiemelkedően teljesíteni a pályán és jó meccseket játszani. Az Eb után a Nemzetek Ligájában mérkőzünk meg a holland, a német és a bosnyák válogatottal, utána pedig következnek a világbajnoki selejtezők. Meccstől függ, de általában visszajelzéseket adok, hogy mit csinálunk jól, és miben kell még fejlődnünk, mit fogunk tenni, és mit csináltunk rosszul. Gyakran még van idő korrigálni a két félidő között. Barátságos mérkőzéseken és selejtezőkön is megtörtént már, hogy sikerült kijavítanunk a meccs végére az első félidő hibáit, akár taktikai értelemben is.
A Honvédban kezdte magyarországi pályáját, aztán jött a DAC. Emlékszem, amikor először mutatták meg nekem videón, hogy a DAC stadionjában minden meccs előtt eléneklik a Nélküled című dalt. Az elején igazán meglepett ez a szokás. A legjobb az Anglia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés, amit 4-0-ra megnyertünk odakint. Még úgy is, hogy nem volt egy fontos meccs. Erre az eredményre, vagyis ennek az eredménynek a következményeire, úgy hiszem, sokáig emlékezni fogunk. Remélem, hogy a magyar focinak még sok ilyen eredménye lesz a jövőben. Ez egy mérföldkő volt számunkra. Persze voltak más fontos meccsek is, amit Izland ellen játszottunk és nyertünk, pedig a koronavírus-járvány miatt nem tudtam ott lenni. Nagyon fontos mérkőzéseket játszottunk. Sok olyan meccsünk volt, amely váratlan eredményt hozott. A legrosszabb élményem az Albánia elleni világbajnoki selejtezőhöz kötődik, ahol elveszítettük az esélyt, hogy kijussunk a világbajnokságra. Kétszer veszítettünk sorozatban, és az a meccs máig fáj. De ide sorolhatnám a horvátok elleni vereséget vagy a cardiffi 0-2-t. Akkor Wales ellen impotensnek tűntünk. Vannak olyan pillanatok, amelyekkel nehéz volt mit kezdeni, de itt vagyunk.
A futball: Ösztönös szerelem, életre szóló szenvedély
Nincs az életnek olyan történése, amely ne kapcsolódna valahogy a futballhoz. Minden benne van. Születés, boldogság, csalódás, remény, árulás, csalás és halál. És olyan katartikus perceket okoz, amiket semmi nem ír felül - mondta Lakat T. Károly. A futball iránti mély szerelem nemcsak egy hobbi, hanem egyfajta életérzés, amely örökre elkíséri az embert.
Ahogy Fredrik Backman is megfogalmazta: „Azért szeretik az emberek a focit, mert ösztönszerű. Ha feléd gurul egy focilabda az utcán, belerúgsz. Ugyanazért szeretjük, amiért szerelmesek is leszünk. Mert nem tudjuk, hogyan kell annyiban hagyni.” Ez az ösztönös kötődés, a közösség ereje, az izgalom és a dráma az, ami a futballt többé teszi egy egyszerű játéknál, és olyan szenvedélyt ébreszt, amelyhez csak kevés dolog mérhető az életben.
tags: #jobban #szeretlek #mint #a #sort #es
