A 14-es mez legendája: Johan Cruyff és a holland válogatott
Johan Cruyff, a holland válogatott, az Ajax és a Barcelona háromszoros aranylabdás futballistája, 2016. március 24-én, 68 éves korában, barcelonai otthonában hunyt el. Minden idők egyik legjobb futballistája volt, aki edzőként is a futballtörténelem legnagyobbjai közé tartozott. A korábban erős dohányos Cruyffnál tavaly diagnosztizáltak tüdőrákot, és két hónappal ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy nyerésre áll a rákkal szemben, de ezt a meccset sajnos elvesztette. Súlyos betegsége következményeként fiatalon, 2016. március 24-én hunyt el.
Teljes neve Hendrik Johannes Cruyff volt, aki 1947. április 25-én született Amszterdamban. A kis Johan - ahogy később Katalóniában, a Barcelonában is világhírűvé vált - egy igazi, holland, tősgyökeres munkáscsaládba született Hermanus Cornelis Cruijff és Petronella Bernarda Draaijer második fiaként. Szülei kétkezi munkások voltak, akik tisztességgel, becsülettel és komoly szigorban nevelték a fiút. „Röviddel a háború után születtem, s arra neveltek, hogy semmit ne fogadjak el, amiért nem dolgoztam meg” - mondta egy 2015-ös interjúban, és ő így is élt élete végéig. Édesapja rajongott a futballért és az Ajaxért, és ezt a rajongását beleplántálta a kis Johanba is, aki a közeli pályákon - az Akkerstraat és a De Meer-stadionban - sajátította el a foci alapjait, ahova bátyjával, Henrikkel járt iskola előtt és után. Azt viszont később elárulta, hogy iskola helyett nem, mert az apja akkor eltiltotta volna a labdarúgástól.
Gyermekkora a tanulás és a futball körül forgott, ezek határozták meg a mindennapjait, és persze, az apai szigor. Ettől függetlenül édesapjára túláradó, soha el nem halványuló tisztelettel emlékezett vissza mindig is, akinek 1959-es halála mély nyomot hagyott a kis Johan lelki világán. „Az apám meghalt, amikor én 12 éves voltam, ő pedig csak 45. Ettől a pillanattól kezdve rettegve tekintettem a jövőm felé, s egyre erősebb volt bennem az érzés, hogy én is meghalok 45 éves koromban. S amikor 45 évesen, 1991 kora tavaszán szívrohamot kaptam, azt gondoltam: ’Ez az’. Szerencsére az orvostudomány rajtam segített, nem úgy, mint Apámon, aki számára ez az ellátás elérhetetlen volt” - emlékezett vissza apjára.
A család ezt követően nagyon nehéz anyagi helyzetbe került, ami akkor vált könnyebbé kicsit, amikor édesanyja másodszor is férjhez ment az Ajax egyik alkalmazottjához, Henk Angelhez, akit pótapjaként tisztelt. A kis Johan 10 éves volt, amikor édesapja elvitte az Ajax edzésére, és ekkor csatlakozott az amszterdami klub utánpótlásához. Johan vékony, szikár fiú volt, aki a külső szemlélő számára már-már véznának hatott - innen a beceneve is: „El Flaco” - azaz „A Vézna”. Első ifjúsági edzője, Jany van der Veen azonban látta játszani a közeli lakótelepek parkjaiban, pályáin, így pontosan tudta, hogy a 10 éves srácban hatalmas tehetség lakozik, ami maximalizmussal, koncentrációval, elhivatottsággal párosult. Ma azt mondanánk, hogy már gyerekként tökéletesen profi módon állt a futballhoz. A futball mellett azonban egy másik sportággal is megismerkedett ekkor, és egészen 15 éves koráig azt is űzte, a baseballt, ahol mint elkapó hasznosította tudását. Az 1962/63-as idény kezdetétől fogva azonban már csak a labdarúgásra koncentrált, és 16 évesen tagja lett az Ajax felnőtt csapatának.
Amszterdami áttörés és a 14-es mez legendája
Az Ajax felnőtt keretének 1964 őszén lett a tagja, és ebben az idényben került sor a bemutatkozására is: 1964. november 15-én debütált az Eredivisie-ben egy GVAV elleni bajnokin, amelyen a csapat 3-1-es vereséget szenvedett, viszont az AFC egyetlen gólját a debütáló Johan szerezte. Az 1964/65-ös szezon igazi mélypont volt a csapat életében, a holland bajnokság indulása óta ekkor érték el legrosszabb helyezésüket, a 13. helyet szerezték meg. Innen vezetett az út felfelé: a következő szezontól Cruyff az Ajax kirobbanthatatlan alapemberévé vált. 17-18 évesen nemcsak alapember, hanem vezér lett a pályán és az öltözőben egyaránt. Ez pedig egy rég nem látott sikersorozat kezdetét jelentette az Ajax és a holland labdarúgás életében: 1965/66 és 1972/73-as idények között hat bajnoki címet (a lehetséges nyolcból), négy Holland Kupát és három BEK-sikert zsebelt be az Ajax. Uralták a holland, majd az európai labdarúgást is. Johan Cruyff az Ajaxban vált ismert labdarúgóvá, 1964 és 1973 között futballozott a legendás amszterdami csapatban, ez idő alatt három Bajnokcsapatok Európa-kupáját, hat holland bajnoki címet, négy Holland Kupát, három Európai Szuperkupát és egy Interkontinentális Kupát nyert a csapattal.
Az 1970/71-es szezon elején komoly sérülést szenvedett, ami miatt hosszabb időt kénytelen volt kihagynia. Ekkor az általa addig használt ’9’ számú mezt Gerrie Mühren viselte, így amikor visszatért, újat kellett választania: Johan pedig az „Oranjéban” viselt 14-es számú dresszt választotta. A feljegyzések szerint 1970. október 30-án a PSV elleni rangadón futott ki először a 14-es számú mezben az Ajax színeiben is, így innentől kezdve ezt használta. Később ez a mezszám olyannyira legendássá vált, hogy a róla szóló holland dokumentumfilmben is felbukkan (’Nummer 14 Johan Cruyff’), illetve egy holland nemzetközi futball-szaklap (Voetbal International) is a ’Nummer 14’ címen adott ki magazint. Ugyanakkor ez az idény volt, amikor először megnyerte a BEK-et az Ajax együttesével, melyen a Puskás Ferenc által irányított görög Panathinaikosz volt az ellenfél. Az 1971-es BEK-döntőn viselt mezét a Puskás Intézet kölcsön kapta egy athéni kiállításra 2014-ben.
Cruyff: The Total Footballer
Válogatottbeli bemutatkozás és az 1974-es világbajnokság
Johan Cruyff a holland válogatottban 1966-ban mutatkozott be, éppen a magyarok ellen, Rotterdamban. A hollandok a mérkőzésén már 2-0-ra vezettek, a második góljukat az akkor számunkra még teljesen ismeretlen, 19 éves Johan Cruyff szerezte. A hajrában egyenlítettünk, így a találkozó 2-2-es döntetlennel zárult. 1966 szeptemberében a magyarok ellen volt először válogatott, majd a még tinédzserkorú csillag játszhatott a következő hazai, csehszlovákok elleni mérkőzésen is. A holland szövetség azonnal eltiltotta egy évre Cruyffot a válogatottságtól, igaz, a büntetést később a felére enyhítette. 1969-ben újra meggyűlt a baja a szövetséggel: akkor a bolgárok elleni világbajnoki selejtező előtt késett el az edzőtáborból. Akkor már hiába ment, ugyanis haladéktalanul hazaküldték. 1971-ig tulajdonképpen a fentiek szerint zajlott Johan élete. Akkor valóságos népi hőssé vált Hollandiában.
Néhány nappal a Barcelona bajnoki címének elnyerése után hazatért Hollandiába, hogy az Oranjéval készüljön az 1974-es világbajnokságon. Az NSZK-ban rendezett tornán a hollandokat - hála az Ajax és a Feyenoord nemzetközi kupasikereinek - szinte mindenki titkos favoritnak titulálta. Nem alaptalanul, mert a világbajnokságon az eredmények is lenyűgözőek voltak (a csoportmérkőzéseken Uruguay ellen 2-0, Svédország ellen 0-0, Bulgária ellen 4-1, a második körben Argentína ellen 4-0, az NDK ellen 1-0, a védő brazilok ellen pedig 2-0), de még inkább a játék avatta „holland szurkolóvá” az addig semlegesek nagy részét. Ráadásul a döntő első percében Berti Vogtsszal a nyakán Cruyff végigmasírozott a német térfélen, majd átzuhant a rosszul becsúszó Uli Hoeness lábán. Johan Neeskens csipetnyi tétovázás nélkül a kapuba bombázta a tizenegyest. Máris vezetett Hollandia! Az aranyérmet azonban mégis a németek nyerték, nem is érdemtelenül. Cruyff, bár szívesen elcserélte volna dicsőségét a csapat sikerére, a torna legjobb játékosának választatott. E titulus után már cseppet sem volt meglepő, hogy az Aranylabdát is Johan, és nem valamelyik német világbajnok kapta. 1971-ben kapta meg első ízben az Aranylabdát, majd 1973-ban és 1974-ben is Aranylabdával ismerték el zsenialitását.
Az 1978-as világbajnokság rejtélye és a "totális futball" öröksége
Négy évvel később, Argentínában, még bőven ott lehetett volna a holland válogatottban. Noha a vezetők erősen kapacitálták a visszatérésre, mégsem vállalta a szereplést a Mundialon. A miértre akadtak romantikus válaszok a sajtóban, melyek szerint így tiltakozott az ellen, hogy a katonai junta által rendezett világbajnokság fényét emelje. Akadtak viccesek is, például az, hogy a felesége nem engedte el, miután 1974-ben nyilvánosságot kapott a nyugatnémet sajtóban, hogy a torna alatt a holland sztárok örömlányokkal hancúroztak a szálloda lezárt uszodájában az egyik éjjel. Sőt, olyanok is, amelyek úgy vélték, külön pénzt kért a részvételért, de nem kapta meg. Cruyff a holland válogatottban 1966 és 1978 között 48 mérkőzésen 33 gólt szerzett. 1974-ben világbajnoki ezüstöt, 1976-ban Európa-bajnoki bronzot szerzett a csapattal.
Az argentínai világbajnokság nem volt botrányoktól mentes, hiszen két évvel a torna előtt katonai puccs történt az országban, ami miatt Hollandia fontolgatta a részvétel visszavonását. Végül velük együtt minden válogatott részt vett a vb-n. Nélküle ismét az ezüstig menetelt az Oranje, ismét a döntőben elbukva a házigazda ellenében. A 4. csoportban az előző döntős Hollandia is csak a második helyet tudta megszerezni a kiválóan futballozó Peru mögött. A középdöntőcsoportban az utolsó forduló döntött arról, hogy ki jut be a döntőbe, ahol az eddigi két mérkőzését megnyerő Olaszország és Hollandia találkozott. A meccs 2-1-re végződött, ahol csak a hollandok lőttek gólt, hiszen Ernie Brandst a saját és az ellenfél kapujába is betalált, ezzel Hollandia zsinórban másodszor is döntős lett.
A finálét Buenos Airesben, a River Plate otthonában, a Monumental stadionban játszották 1978. június 25-én több mint 70 ezer néző előtt. Ez a meccs sem telt el botrányok nélkül, hiszen az argentin válogatott a hivatalos kezdés után 8 perccel jelent csak meg a pályán, a hollandok pedig a bemelegítést abbahagyva, sorban állva várták őket. Amikor megjelentek, azon kezdtek el vitatkozni, hogy René van de Kerkhoef pályán lehet-e begipszelt kézzel, pedig a játékos minden meccsen így lépett pályára a tornán. A bíró az argentinoknak akart igazat adni, ám ekkor a hollandok azzal fenyegetőztek, ha Kerkhoef nem játszhat, ők sem fognak. A játékvezető ezután már nem akarta tovább húzni a vitát, és 17 perccel a hivatalos kezdés után végre elkezdődhetett a döntő. Kempes szerzett vezetést a 38. percben, és már a markukban érezhették a trófeát, amikor a 82. percben egyenlítettek a hollandok Nanninga találatával. Hosszabbítás következett, ahol először Kempes szerezte meg második találatát a meccsen, majd a 116. percben Bertoni biztosította be a győzelmet. Ezzel Hollandia zsinórban a második döntőjét veszítette el, szintén a házigazda ország ellen.
Barcelona és későbbi pályafutás
1973-tól a Barcelona színeiben futballozott, 1973-ban és 1974-ben is Aranylabdával ismerték el zsenialitását. A Barça vezérkara alaposan megcsapolta a klub pénztárcáját: 120 millió pesetát, akkori áron 5,5 millió guldent áldozott Cruyff megszerzéséért. Nevetségessé lett a féltékeny ajaxos klubelnök, Jaap van Praag kirohanása ("Johan a pénzt választotta a futball helyett"), hiszen a Barcelona bajnoki címe éles kontrasztba állította az Ajax otthoni visszaesését. 1973. augusztus 19-én játszotta utolsó meccsét az Ajaxban: 6-1-re verték az FC Amsterdam csapatát a holland bajnokság 2. fordulójában. A Barça színeiben viszont csak 1973. október 28-án, a Liga 8. fordulójában léphetett először pályára: a Granada 4-0 arányú legyőzéséből két góllal vette ki a részét. S innentől kezdve a Blaugrana együttese szárnyra kapott: sorozatban nyerte a meccseit, s egészen a 31. fordulóig nem talált legyőzőre.
A győzelmekhez kellett a csapat, de a plusz lökést Johan jelenléte, érkezése jelentette: az addig nehézkesen mozgó gépezet olajozottá, gördülékennyé, ellenállhatatlanná változott, amely 1974. február 17-én érte el csúcspontját. A 22. fordulóban a Santiago Bernabéu-stadionban lépett fel a Katalán Óriás, és régóta nem látott magabiztossággal gyalulta a madridi gyepbe az ősi ellenfelet - saját közönsége előtt tartott oktatást futballból: végig uralva a meccset, 5-0-ra nyert a spanyol fővárosban; Johan szerezte a második találatot. Ekkor már egyértelmű volt: innentől kezdve a Barça csapata megállíthatatlan, és meggyőző fölénnyel, nyolc ponttal előzte meg idény végén az Atléticót a tabellán. Mondhatni: Johan jött, látott, és győzelemre vezette a Barçát. Visszaadta a hitet a szurkolóknak, életet lehelt a bő egy évtizede stagnáló csapatba, új lendületet adott az FC Barcelonának. Ahogy Jimmy Burns, futballtörténész fogalmazott erről az idényről, Johan szerepéről, senki sem mondhatná el tömörebben, lényegre törőbben: „Cruyffnál a Barça úgy érezte, hogy nem szenvedhet vereséget.”
A bajnoki cím, a látványos játék azonban 1974 végén újabb, pályafutása során a 3. Aranylabdát hozta el Johan számára. A kiváló holland ekkorra már nem csupán irányítója, fazonszabásza, csapatkapitánya volt az FC Barcelonának, hanem szellemi vezére is. Jól mutatja ezt az a tény, hogy 1974. február 9-én született fiát, a katalánok védőszentje után, a katalán nép iránt érzett tisztelete, együttérzése jeléül, Jordinak keresztelte el. A spanyol hatóságok, a keményen regnáló fasisztoid diktatúra kiszolgálói, először ezt mindenáron szerették volna megakadályozni, törvényi és egyéb eszközökkel. Johan Cruyff azonban nem tágított, és végül felülkerekedett az elnyomó rezsimen.
A Barcából az Egyesült Államokban szerződött, majd a spanyol Levante érintésével visszaigazolt az Ajaxhoz, ahol két bajnoki címet és egy Holland Kupa-győzelmet szerzett. Még csak 31 éves volt, játszott az Egyesült Államokban, Spanyolországban, majd Hollandiában is, aztán, miután visszavonult, hasonlóan sikeres, és nem túlzás, stílusteremtő edző vált belőle. Kottán György felidézte emlékeit a közös Los Angeles-i évről: „Cruyff pályafutása akkor már a végéhez közeledett, de a pályán továbbra is könnyű lábú, gyors támadó volt, szinte lehetetlen volt elvenni tőle a labdát. Éppen mögötte játszottam, a középpálya bal oldalán, így közelről is megtapasztalhattam, miért tartották a hetvenes években a világ egyik legjobb játékosának. Közvetlen, szimpatikus ember volt, a csapat nagy dumása. Szeretett szerepelni, de akkor még semmi jel nem utalt arra, hogy valaha edző lesz belőle, aki óriási sikereket ér el csapataival. Viszont már akkor is rengeteget dohányzott, az öltözőben többször is rágyújtott, gyakran még a mérkőzések szünetében is elbújt az edző elől, és már vette is elő füstszűrő nélküli cigarettáját.”
tags: #johan #cruyff #mezszama #valogatott
