Joósz Attila – A magyar kézilabda legendás mestere és a veszprémi triplázás atyja
Két nappal 79. születésnapja előtt, hétfőn elhunyt Joósz Attila kézilabda-mesteredző, a magyar férfiválogatott egykori szövetségi kapitánya, a Veszprém legendás mestere. Az MTI hírei szerint a győri születésű szakvezető az egyetlen a veszprémi kézilabdázás történetében, aki egy idényben bajnokságot, Magyar Kupát és európai kupát tudott nyerni a csapatával. Joósz Attila neve elválaszthatatlan a magyar kézilabda egyik legfényesebb korszakától, különösen a Veszprém történetének máig páratlan sikereitől.

Korai évek és játékoskarrier
Joósz Attila Győrben született 1942. március 31-én. Szülei Joósz Vilmos könyvelő és Hársfalvi Ilona voltak, felesége Tőke Ilona. 1960-ban a Győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Szülővárosában kézilabdázó lett, de nagyon hamar, már 28 évesen visszavonult és edzőnek állt.
Edzői pályafutásának kezdetei: Rába ETO Győr
Edzői pályafutása 1965-ben a Rába ETO Sportiskolában kezdődött. 1968-tól a Rába ETO vezetőedzője lett. Szülővárosa férficsapatát két időszakban, összesen kilenc idényen keresztül irányította, mérlege két Magyar Népköztársasági Kupa-győzelem, egy IHF Kupa-győzelem és egy bajnoki ezüstérem volt.

Az IHF-kupa győzelem az EHF-kupa elődje volt, melyet az 1985-86-os szezonban ért el a Rába ETO Győr a Technisan Alicante ellen 23-17-es és 20-24-es eredményekkel.
Nemzetközi tapasztalatok
Tíz év után külföldön vállalt munkát, sorrendben a Krems, a Bärnbach, a Wat Margareten csapatát irányította Ausztriában. Ezt követően több osztrák férficsapatnál tevékenykedett, mielőtt hazatért volna.
A veszprémi sikerkorszak
Ezután hazatért és a Veszprém kispadjára ült le, ahol elindult a veszprémi sikerkorszak négy bajnoki címmel, három MNK-elsőséggel és egy KEK-győzelemmel. A nemrég meghalt edzőlegenda, Joósz Attila vezetésével a Veszprém az 1991-92-es szezonban olyat tett, amire azóta sem volt példa.
A történelmi triplázás (1991-92)
Joósz 50. születésnapjához közeledve vette át a napjainkra a világ egyik legjobb kézilabdacsapatává kinövő együttest, és rögtön első szezonjában a hazai bajnokság és Magyar Kupa mellett egy európai kupát is meg tudott nyerni a csapattal. A Veszprém történetének egyik páratlan szezonjának felelevenítésével adózunk emléke előtt.

Joósz Attila nem unatkozott 50. születésnapja felé közeledve. A legendás szakember 1991 nyarán vette át a Veszprém mellett a magyar válogatott irányítását is, és mindkettő új munkahelyén gőzerővel bele is vágott a munkába. Az igazi áttörést azonban főállásának helyszínén, Veszprémben érte el ebben az időszakban. Többek között Joósz kezei alatt bontakozott ki a klub történetének legeredményesebb játékosa, Éles József is.
Irányításával az Építők (akkori nevén Bramac) már rögtön első évében a klub történetének máig legsikeresebb szezonját futotta. Visszavette a hatalmat a hazai fronton, sőt a bajnokság és a kupa megnyerése mellett története első nemzetközi trófeáját, a Kupagyőztesek Európa-kupáját is megnyerte. Joósz Attila irányításával triplázott a Veszprém az 1991-92-es szezonban.
A KEK-menetelés
Joósznak rögtön a legelején egy komoly kihívással kellett szembenéznie. A '80-as évek Veszprémjének legjobb játékosa, Gyurka János erre az idényre Németországba igazolt. Helyére a csehszlovák válogatott Bergendi Zoltánt igazolta le a klub. Fontos volt, hogy sikerült megtartani két szovjet-orosz kézilabdázóját, Jurij Zsitnyikovot és Igor Zubjukot.
Az 1991-92-es bajnoki évadban a 16 csapat alapszakaszát két, nyolcas csoportra osztották fel, ez a Bramacnak nem okozott gondot, 14 meccséből csupán egyet, a Békéscsaba elleni idegenbeli fellépését veszítette el, 18-16-ra. A középszakaszra két négyes csoport maradt, ahol a veszprémiek az Elektromos, és a későbbi nagy rivális Tisza Volán - mai nevén MOL-Pick Szeged - otthonában is kikaptak, így végül „csak" a második helyen jutottak be az elődöntőbe.
A Magyar Kupa mellett a KEK-ben is sikerrel vették a Bidasoa és a Bázel jelentette akadályokat. A csapat kulcsemberei, Éles, Csoknyai István, Zubjuk, Zsitnyikov kiváló formában voltak, ami a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitányára, Gulyás Istvánra is elmondható volt. Jöhetett a szezon érdemi része, méghozzá a március 20. és április 5. közötti három hét alatt megrendezett öt Rába ETO elleni párharccal - ebből hármat a bajnokságban, kettőt a kupában rendeztek meg.
A bajnokság elődöntőjében Joósz 1992. március 20-án először tért vissza korábbi sikereinek állomáshelyére, Győrbe. A Veszprém sok helyzetet hagyott ki, így nem bírt az Iváncsik Mihályt is a soraiban tudó ETO-val, amely 25-20-ra megnyerte az elődöntő első mérkőzését. Öt nappal később a Magyar Kupa fináléjának első felében a Veszprém hazai pályán megsemmisítő csapást mért ellenfelére. A 25-16-os győzelem után Joósz a Nemzeti Sportnak elmondta: „A második félidőben úgy védekezett csapatom, mint az álom. Nem akarom, hogy elbizakodottnak tartsanak, de nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna, ha helyzeteinket eredményesebben kihasználjuk.” A második félidőben csapata csupán hat gólt kapott, a szurkolók pedig dalba foglalták a nyolc találatot szerző Éles nevét.
Három nappal a veszprémi eufória után már sokkal nagyobb teherrel kellett fogadniuk az ETO-t a bajnoki elődöntő második meccsén. A találkozó a két kapus, Perger, illetve Horváth Zsolt remek teljesítményéről marad emlékezetes, amiből 20-16-ra a Bramac jött ki jobban, életben tartva reményeit a döntőbe jutásra. Az április elsejei kupavisszavágó csak formalitás volt, a Veszprém 22-22-es döntetlennel biztosította be sorozatban ötödik Magyar Kupa-trófeáját.
Az elődöntő harmadik meccsén a győri Polgár László már a 21. percben megkapta harmadik kétperces kiállítását, ami azt jelentette, hogy számára idő előtt véget ért az összecsapás. Éles és Zubjuk csapata góljainak a felét szerezte a 22-17-es veszprémi sikerrel véget érő találkozón. A Bramac ezzel bejutott az NB I döntőjébe, ahol az Elektromos volt az ellenfél.
Előtte még a dán GOG Gudme elleni KEK-elődöntő várt a magyar csapatra, amelyet kettős győzelemmel sikerült abszolválnia. Éles mellett ezúttal Zsigmond György volt a párharc legeredményesebb játékosa. A sors úgy hozta, hogy a végül négy meccsesre nyúló, Elektromos elleni finálét kettévágta a Milbertshofen elleni KEK-döntő első mérkőzése. Ennek végül nem lett komolyabb következménye - pontosabban lett, két újabb trófea képében.
Története első nemzetközi kupadöntőjének első mérkőzése előtt Joósz már egy ötgólos előny kiharcolásával is elégedett lett volna. Perger és Lepsényi Sándor vezérletével úgy küzdött a Veszprém, hogy a Mibertshofennek gyakorlatilag alig maradt esélye a visszavágóra. „Akár tizenöttel is nyerhettünk volna, de ez is elég. Senkit nem tudok, illetve nem akarok kiemelni csapatomból, mert mindenki káprázatosán, az összes várakozásomat felülmúlva játszott” - mondta Joósz a 24-14-es eredménnyel záruló hazai találkozó után.
A visszavágó pusztán formalitásnak bizonyult, de előtte még a bajnokságban kellett trónfosztást végrehajtaniuk. „A sikertől elkényeztetett és az eredményeket lassan már el is váró veszprémi közönség kedden este is megtöltötte a Bramac-csarnokot. A hangulat olyan volt, mint a szombati KEK-döntőn, csak a kedvencek ellenfele változott" - írta a Nemzeti Sport a mérkőzésről szóló tudósításában. A Veszprém 25-22-re nyert az Elektromos ellen, majd három nappal később a Népfürdő utcában el is döntötte a bajnoki cím sorsát.
A Mibertshofen elleni visszavágó csak formalitás volt, de ez nem akadályozott meg mintegy 500 veszprémi szurkolót, hogy elutazzon Németországba, és a helyszínen szurkolja ki a klub történetének első nemzetközi trófeáját. „A sors igazságtalansága lett volna, ha ilyen sikersorozat után nem nyerjük meg a KEK-et. Tudtuk, hogy ellenfelünknek kockáztatnia kell, s eközben hibázni fog. Perger fantasztikusan védett, s a többiek is világszínvonalon játszottak” - mondta a Bramacot rögtön elős szezonjában KEK-győzelemre vezető Joósz a 27-20-as siker után.
A Veszprém az 1991-92-es szezonban triplázott, azaz a bajnokság és a Magyar Kupa mellett európai kupát is nyert. Ez a mai napig az egyetlen ilyen teljesítmény, amit az 1977-ben alapított klub elért.
Íme az 1991-92-es KEK-menetelés részletes eredményei:
| Forduló | Dátum | Hazai csapat | Eredmény | Vendég csapat |
|---|---|---|---|---|
| Nyolcaddöntő | 1991.11.03. | Elgorriaga Bidasoa (spanyol) | 18-26 | Veszprém |
| Nyolcaddöntő | 1991.11.09. | Veszprém | 17-19 | Bidasoa |
| Negyeddöntő | 1991.12.07. | Veszprém | 31-20 | RTV Bázel (svájci) |
| Negyeddöntő | 1991.12.15. | Bázel | 19-26 | Veszprém |
| Elődöntő | 1992.04.12. | Veszprém | 26-21 | GOG Gudme (dán) |
| Elődöntő | 1992.04.19. | Gudme | 19-24 | Veszprém |
| DÖNTŐ | 1992.05.02. | Veszprém | 24-14 | TSV Milbertshofen (német) |
| DÖNTŐ | 1992.05.17. | Milbertshofen | 20-27 | Veszprém |
A győztes csapat tagjai: Bene Tamás, Sótonyi László, Ljubomír Svajlen, Gulyás István, Csoknyai István, Jurij Zsitnyikov, Zsigmond György, Éles József, Lepsényi Sándor, Németh Csaba, Perger Zsolt, Török Lajos, Igor Zubjuk, Kalocsay Attila, Brenner László. Vezetőedző: Joósz Attila.
Az együttes történetének első külföldi edzőjének, Valerij Melnyiknek a helyét átvevő Joósz Attila négy éven át volt az 1992-től már a Fotex szponzorálásával működő klub vezetőedzője. Ez alatt az idő alatt hazai fronton csupán a Szeged elleni 1993-as Magyar Kupa döntőjében maradt alul riválisával szemben. Igaz, ezzel a kupában egy öt éves sorozat szakadt meg, de mire ez megtörtént, a legenda már örökre beírta magát a veszprémi klub történelmébe.
68 megkerülheteten ember - Beszélgetés Dióssy Lászlóval (Veszprém Podcast)
A magyar férfiválogatott élén
Joósz Attila 1991-ben és 1992-ben a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya volt. Ő irányította a nemzeti együttest a barcelonai olimpián, amelyen a hetedik helyet szerezte meg. Az akkori viszonyok még lehetővé tették, hogy egy-egy nemzeti csapat az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokig hátralévő szűk egy évben több mint 30 mérkőzést játsszon. Ez ma már elképzelhetetlen lenne, akkor viszont nagyon bejött: a csapatból a maximumot kihozva, a helyosztón Romániát legyőzve a hetedik helyen zárt a katalán fővárosban.

Elismerések és visszavonulás
A Kemény Ferenc-díjat 1986-ban, a mesteredző címet 1987-ben kapta meg. A Testnevelési Egyetem edzői szakán 1979-ben edzői, 1987-ben mesteredzői oklevelet kapott. Az edzői hivatásnak 1995-ben agyvérzése miatt kellett búcsút mondani. Joósznak egy súlyos agyérgörcs miatt 1995 elején, egészségének megőrzése érdekében le kellett mondania az együttes irányításáról.
Örökség és emlékezete
Öröksége mégis olyan, amit azóta egyetlen veszprémi edzőnek sem sikerült elérnie. A 2021. március 29-én, nem sokkal 79. születésnapja előtt elhunyt legenda már örökre beírta magát a veszprémi klub történelmébe.
tags: #joosz #attila #kezilabda





