Juhász István: A Ferencváros és a Magyar Labdarúgás Legendája
Juhász István, a Ferencváros egykori 23-szoros válogatott futballistája, olimpiai bajnok, a magyar labdarúgás egyik meghatározó alakja volt. A középpálya szorgos, tehetséges irányítója, aki a zöld-fehérek színeiben számtalan hazai és nemzetközi sikert aratott, 1945. július 17-én született Budapesten.
A kezdetek és a villámrajt a Fradiban
Juhász István már 1959-ben igazolt le a Ferencvárosi Torna Clubhoz. Pályafutása elején még belsőcsatárt játszott, majd hátrább került, a fedezetsorba. „Varga Zoltán betörése után már egyértelmű volt, Juhász inkább - mai kifejezéssel - a középpályán szorgoskodjon.”
Bár a középpályán vált igazán nélkülözhetetlenné, emlékezetes debütálása csatárként történt. „A csatárok közül a fiatal Juhász, szinte páratlan bravúrt mondhat magáénak: élete első NB I-es mérkőzésein négyszer talált a hálóba” - írta Németh Gyula a Népsport 1963-as tudósítója. Maga Juhász István így emlékezett vissza erre a különleges napra:
„1963. november 7-én mutatkoztam be a felnőtt csapatban, igaz, elég érdekes körülmények között. A korszak sztárjai, Albert Flórián, Rákosi Gyula és Novák Dezső sérült volt én pedig éppen indultam az ifjúsági meccsre. Erre mondja az akkori vezetőedző, Mészáros József, hogy várjak még, mert az első csapatban játszom majd. Nagyon meglepett, amit mondott, de olyannyira, hogy rúgtam négy gólt a Pécsi Dózsának és azzal nyertünk 5:1-re.”
Az Üllői úton 1963. november 7-én rendezték a Ferencváros-Pécsi Dózsa mérkőzést, amelyen a hazaiak „Juci” négy (!) góljával 5:1-re nyertek. A „Juci” becenevet Orosz Páltól kapta, klubtársa nem azt mondta, hogy Pista, hanem hogy „Juci, helyezkedj!” A név rajta ragadt.
Mészáros József vezetőedző azzal bocsátotta útjára, hogy „fusson sokat, mutassa magát”. Juhász István így idézte fel a meccs előtti pillanatokat:
„Dodó bácsi elmondta, senki sem várja tőlem, hogy én nyerjem meg a Pécs elleni mérkőzést, de a zöld-fehér mez becsületes helytállásra kötelez. Amikor a hangosbeszélő az összeállítást közölte, egy pillanatig dermedt csend, majd felmorajlás jelezte, mit várnak az Albert nélküli tartalékos csapattól.”
Négy gólja közül a második volt a legszebb:
„A 48. percben Galambos labdáját Juhász maga elé tette, s amikor Danka eléje futott és vetődött, a balösszekötő helyéről jobb külsővel felpörgette a labdát, amely a bal oldali léc mellett hullott a hálóba.”
A mérkőzés utáni napon Juhász szerényen besétált az ificsapat öltözőjébe és edzésre jelentkezett. „Mi körülvettünk, és kérdezgettünk - de TE csak annyit mondtál: „Jól ment”.”
Sikerek a Ferencvárossal: Otthon és Európában
Élete első felnőttmérkőzésén elért bravúrja ellenére, a középpályán vált nélkülözhetetlenné. Kihagyhatatlan lett az első csapatból, a következő bő évtizedben részese volt a zöld-fehérek minden nagy sikerének. Tizenhárom ferencvárosi játékosként eltöltött szezonja során 480 mérkőzésen 87 gólt szerzett.
Az egykori kiváló középpályás négyszer nyert magyar bajnokságot a Ferencvárossal (1964, 1967, 1968, 1975-1976), és háromszor Magyar Kupát (1972, 1974, 1976). Emellett hat bajnoki ezüstöt (1965, 1966, 1970 tavasz, 1970-1971, 1972-1973, 1973-1974) és három bronzot (1963 ősz, 1969, 1974-1975) is szerzett.
Juhász István az egyetlen mezőnyjátékos, aki három különböző európai kupasorozat döntőjében is szerepelhetett magyar klub tagjaként. Részese volt az 1964-1965-ös VVK-győzelemnek, az 1967-1968-as VVK-döntős és az 1974-1975-ös KEK-döntős szereplésnek. Rajta kívül csak Géczi István mondhatja magáénak ezt a páratlan bravúrt.
Egy emlékezetes VVK-döntős mérkőzésre így emlékezett egy csapattársa:
„Amikor a nagy meccsre, a VVK-döntőre készülődtünk izzott a levegő az öltözőben. Te meg angyali nyugalommal odasétáltál hozzám és odasúgtad: „Nestor Combinra figyelj, vigyázz vele…”. Hát vigyáztam, ahogy kérted, és azt a meccset is megoldottuk a Juventus ellen. Együtt, közösen, csapatként. 62 éve ismerlek, így tudom, ha a futballról és a Fradiról volt szó, nálad nem volt pardon. Mindig a tökéletesre törekedtél!”
Juhász István kiemelte továbbá, hogy az 1965-ös VVK-győzelem felé vezető úton az Athletic Bilbao elleni itthoni, első meccsen az ő szabadrúgásgóljával alakult ki az 1:0-s siker. Felejthetetlen volt számára az 1975-ös Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-elődöntőben a Crvena zvezda elleni visszavágó is a belgrádi Marakanában, ahol 2-2-vel jutottak a zöld-fehérek a fináléba.
1974-ben az FTC örökös bajnokává választották.
A futballtörténelem 35 legendás gólja
Olimpiai bajnok és válogatott szereplés
Juhász István tagja volt az 1968-as mexikóvárosi olimpián aranyérmes magyar csapatnak. Nem mindennapi körülmények között, repedt tüdővel lépett pályára a tornán. Az Izrael elleni csoportmeccsen szenvedett tüdősérülést, és kórházba került. Lakat Károly szövetségi kapitánynak tett ajánlatát ő maga mesélte el:
„Azt kérdeztem tőle, ha kiengednek, akkor betesz-e a kezdőbe? Azt mondta, hogy ha kiengednek, akkor igen. Több sem kellett nekem, a négynapos szünet harmadik napján aláírtam a papírjaimat és mentem a válogatott táborába. Karcsi bácsi nagyon meglepődött, de betartotta a szavát és mivel kiengedtek, beállított a kezdőcsapatba.”
Soha nem felejtette el az olimpiai döntőt Bulgária ellen, ahol gólt is szerzett a 4:1-re megnyert mérkőzésen, de a kiállítására is keserűen emlékezett. Az esetről Hoffer József, a későbbi szövetségi kapitány, az MTI tudósítójaként fegyelmezetlenségnek tudta be a kiállítást, és később többször szóvá tette Juhásznak, aki idővel megunta az „oktatást” és visszaszólt neki.
Ez a konfliktus szerepet játszhatott abban, hogy Juhász István nem lett többször válogatott, és nehezményezte, hogy olimpiai meccseit nem számolták be a válogatottságába.
A nagyválogatottban 1969. június 15-én mutatkozott be, már olimpiai bajnokként. 1974. május 29-ig huszonhárom hivatalos mérkőzésen szerepelt. Az első három mérkőzése után kegyvesztetté vált, de Illovszky Rudolf hívta vissza a nemzeti tizenegybe. Az újrakezdést 1971 nyarán a világbajnoki címvédő brazilok elleni idegenbeli 0-0-s döntetlen jelentette. Tagja volt az 1972-es Európa-bajnokságon negyedik helyezett csapatnak is.
Pályafutása után és élet az Egyesült Államokban
1976-ban átigazolt a Medosz Erdért csapatába, majd egy év múlva visszatért a Ferencvároshoz, de már nem játékosként, hanem a népligeti sportközpont építési munkálatait felügyelte. Ezt követően az Egyesült Államokba költözött, ahová a felgyülemlett sérelmek is hozzájárultak, például a búcsúmeccs bevételéből csak 10 ezer forintot kapott ő és Géczi.
A kint töltött évekről így mesélt egy interjúban:
„Először a Kansas Citybe igazoltam, de amikor jött egy hozzá nem értő angol edző, hatan-heten felbontottuk a szerződésünket. Floridában telepedtünk le a családdal, ott kezdtem el edzősködni, meg szerszámokkal kereskedni. Később San Diegóban három korosztályos ificsapatot is irányítottam, nyári táborokban egyszerre harminc-negyven gyereket is edzettem, szépen lehetett keresni.”
Pályafutása alatt jogászdiplomát szerzett, mégsem használta a doktori címet, és elmondása szerint „nem dolgoztam egy percet sem a szakmában”.
Visszatérés Magyarországra és örök búcsú
Fia betegségének gyógyítása miatt a kilencvenes évek közepén hazatért Magyarországra, és Alsónémediben telepedett le. Második házasságából két fia született. Korábbi sérelmeit félretéve, rendszeresen kijárt szeretett csapata, a Ferencváros mérkőzéseire.
Dr. Juhász István 2024. szeptember 16-án hunyt el 79 éves korában. A gyászoló Fradi-család és a magyar labdarúgás mély fájdalommal búcsúzott tőle. A Nyíregyháza elleni mérkőzés alatt lett rosszul a Groupama Arénában, és bár megműtötték, nem tudtak rajta segíteni, néhány nappal később elhunyt. Az Alsónémedi Köztemetőben kísérték utolsó útjára.
Dr. Juhász István, nyugodjék békében, emlékét örökké megőrizzük!
Dr. Juhász István legfontosabb eredményei és elismerései
A pályán „munkabíró voltam, nem vetettem meg a melót, s ugyan szerettem a kapu elé kerülni, nem voltam igazi csatár. Kimondottan élveztem a mezőnyjátékot. Otthonosabb nekem az a feladat, hogy leszereljem az ellenfelet, megakadályozzam a kapura lövésben, a góllövésben, és ne én csatázzak a védőkkel” - jellemezte magát. Mentalitásával messze megelőzte korát: keményen, bátran vetette magát a küzdelembe, magánszorgalomból futott, hogy még jobb legyen a kondíciója.
Az 1972-1973-as idény végén, mint a legjobb átlagosztályzatot elért játékos, elnyerte a Népsport Kupát. Az FTC Centenáriumi Aranydiplomása és az Év labdarúgójának is megválasztott dr. Juhász István élete során számos jelentős sikert ért el:
| Eredmény | Év(ek) |
|---|---|
| Olimpiai bajnok | 1968 |
| Vásárvárosok Kupája (VVK) győztes | 1964/65 |
| VVK-döntős | 1967/68 |
| Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) döntős | 1974/75 |
| Magyar bajnok | 1964, 1967, 1968, 1975-1976 |
| Magyar Kupa-győztes | 1972, 1974, 1976 |
| Népsport Kupa | 1972-1973 |
| FTC örökös bajnoka | 1974 |
| Európa-bajnoki 4. helyezett | 191972 |
tags: #juhasz #istvan #labdarugo
